Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1839-07-11 / 28. szám
Az Erdélyi Hírlap’ és a’hoz járandó Mulattató’ ára posta költség nélkül félévre 1 sor. 20 xr. p. p. postán küldve 2 sor. — xr. p.p. — Hirdetésekért 6 sorig 8 xr. azon feljüli minden sorért 1 xr. p. p. járul. BRASSÓ. Jul. 11-kén. 1939. Erdély és Magrjapopszág. Kézdi-Vásárhely jul. 1jén. Tegnapi délesti öt órakor délnyugotról keletészaki vonalban, olly borzasztó jégesső huzadék az pusztitólag Városunkon és határunkon minőre rombolásit és tartósságát tekintve e’ vidéken az öregek sem emlékeznek; öt hat szomszéd falvak; de főként városunk őszi és tavaszi vetései, ’s minden kerti vetemények gyümőltsök, a’ szó teljes értelmében annyira összezuzatvák semmivé tétetvék, hogy aratáshoz épen semmi remény: másfél negyed óráig hullott az özönlő pusztító jégzápor dió nagyságú szegeletes jegekkel, süketítő zuhogással, madarakat vad galambokat és házi majorságokat megölve, zsendely fedeleket átluggatva, minden nyugotra nyíló szabad ablakokat bétörve. E’ szerentsétlen város lakóinak három negyede 1834ben jut. 29-én egy méltán nagynak nevezett égés által merőbe tönkre jutó — lakházak, gazdasági épületek ’sat. sőt a' városi nagy templom is tűz áldozattyává esvén, két évvel később 1836ban ismét egy a’ város hatodrészire kiterjedő égés rombolásit kelle kiállani: 1837ben hasonlóikig, és 1838ban, a’ szokatlan szűk termés és kereset csökkenése miatt a’ lakházak sem állítathatának helyre; ’s ímé most midőn a’ két szűk év a’ köz kézen forgó pénzt a’ kenyérnek megkívántak gabonáért a’ szomszéd Moldvába szivárogtató, de bő áldással biztató mezeinkről enyhűletet váránk, az egyedül ketsegtető reményünkben is megtsalódánk . A’ mezők puszták és kihalvák; a’ lakosok bánattal teljesek és leveretvék! — Háromszék — Kéty — Fekete ügy nevű folyamunk, csak rövid idők’ haladta’ után, két ifjainkat merítette’ hullám’ sírjában. m. Márton Máriát május 20-án. Ki szolgálatba lévén egy úri háznál — holmi elorozott portékákkal elillantott volt ugyan — de a' Fürkészőtűn félelmében, egyenesen a’ nevezett víz Mederbe rohanván, öblébe fűlt — és Angyalosi Gyöne Jó’sefet jun. 27kén. Kinek, midőn az ifjúi lét tavasz koránnyá, még csak, alig a’ 23dik szelídség’ Babérját tűzné homlokára — mint jádzi ifjú, midőn több más ifjú barátival fürdeni akarna — hirtelen a’ partról a’ víz’ mélyébe zuhant, ’s mint hogy úszni nem tudott, rögtön elsodortatott, gőbbedezni ’s fuldokolni kezdett. A’ partiak közül látván egy hűbb barát veszedelmét, utánna ugrott, úszása által rajta segítendő. — De a’ szerentsétlen, hirtelen megragadván a’ segíteni törekedőt — erőss karjai közül, ’s a’ folyamtemetőből, csak hosszas küzdés után menekülhetett meg kétszer illé föl kezeit könyörűlő kezek után kapkodó — de életét megtartani a’ jelen lévők, képesek nem valónak — tehát víz hullámok közé hanyatlott le földi léte’ vég alkonya. A’ rémült szorgalom a’ szerentsétlen’ megtanál hatására, csak hamar csóinakokot kalauzolt — a’ megfult test kikerestetett — mindnyájunknak, ’s különösen kedves szülői’, testvérei’ jó barátinak részt vévő könnyeik között hült hamvai az Angyalosi temetőbe eltakarittattak. S- Szent-György — jun hó’ vég negyedében — egy nehány foglyokkal kiment az őr a’ legközelebb fekvő erdő’ székbe — seprű ágakat vágatandó — ’s midőn e’ munkát folytattatná, megszomjuhozván, töltött fegyverét egy fa mellé feltámasztotta, ’s maga a’ tisztán buzogó forrás’ fölibe hajlott, szomnyát enyhítendő — ekkor az v