Erdélyi Irodalmi Szemle, 1925 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1925-10-01 / 8. szám
sorstépte magyar lélekhez, sőt tragikus magyar sorsunk gondoskodott róla, hogy ma is szinte egyetemlegesen újra átéljük. De aztán az ő költői hivatottságára vall, hogy ezt a kort igazi egyéni sorsban érzékítette s találó vonásokkal megrajzolt személyét a legrokonszenvesebb érdeklődésünk középpontjába állította be. Nem fontos, hogy az éles szemű történeti szakértőnek sikerült kinyomoznia Krizbai Miklósnak igazi történeti voltát a Dezső Miklós személyében. Ha tisztán költött alakokkal dolgozna is az író, mégis történeti novellává tenné ezt a munkát az, hogy belőle „hatalmasan árad az — — abszolutizmus korának levegője.“ S hogy a történeti személy jelölésére pusztán csak a predikátumot használja, ezzel a maga nagyobb költői szabadságát biztosította az író. Ez a költői szuverenitás, mely nem konkrét történeti eseményekkel dolgozik, okozhatta, hogy a hozzászólók tekintélyes része nem látta meg benne a pályadíjra érdemes történeti novellát s ezt inkább azokban kereste, amelyek szembetűnően történeti tárgyakat dolgoztak fel. Az imént előadottakból azonban világos, hogy a Télutó igenis történeti novella, sőt — még ha eseményének színhelyét nem tekintjük is döntő jelentőségűnek — tárgyának és egész lélekrajzának a jelennel való kapcsolata folytán nagyon k is erdélyi történeti novella. Elismerjük azonban, hogy a külső látás számára a többi hat novella is inkább Erdély történelmének talaján — legtöbbnyire a fejedelmi korban — mozog. Ennél régibb korból egyedül a másik díjnyertes munka (Vajúdó idők küszöbén) veszi a tárgyát. Méltán ítélte ezt a bírálók jó része a legsúlyosabb pályázati munkának. Mert ha a Kádár I. bizarr ötletéből („Ennyi hiányossága csak igen jeles értékeknek lehet . . . akit érdemes felbátorítani a jutalommal“) eltekintünk is, ennek a munkának pozitív érdemei is vannak. Elsősorban az, hogy Erdély legnagyobb problémáját választotta tárgyául. Hitünk szerint Erdély sorsa úgy az azóta eltelt századokra, mint a mi jelen napjainkra nézve már akkor elhatározódott, mikor a három nemzet uniója egyenesen szembe fordult az Erdély lakosságának jóval nagyobb tömegét alkotó magyar és román parasztsággal és ezt az ellentétet azóta sem tudta vagy nem akarta kiegyenlíteni, hogy aztán az idők folyamán (Hóra-Kloska, negyvennyolc és a legutóbbi októberi forradalmakban) végzetes összeütközésekre vezessen. - 385 -