Erdélyi Lapok, 1934. július-szeptember (3. évfolyam, 131-204. szám)
1934-08-05 / 158. szám
III. évf., 15. sz. — Vasárnap, 1934. augusztus 5. Erdélyi Lapok Köszönetet szavazott a minisztertanács a pénzügyminiszternek Folytatja a kormány a „Kadrilater“ telepítési akcióját Bucureşti. Saját tud. A minisztertanács ■szombaton Tatarescu elnökletével ülést tartott. A napirend legfontosabb tárgya Slavescu pénzügyminiszter jelentése volt a külföldi hitelezőkkel kötött egyezményről. A minisztertanács az egyezményt egyhangúan jóváhagyta és jegyzőkönyvi köszönetet szavazott a pénzügyminiszternek az állampénzügyek rendezése körül kifejtett eredményes és kiváló munkásságáért. Egyidejűleg foglalkozott a minisztertanács a „Kadrilater“ telepítési akciójával is. Ezen a területen az állam eddig ötezer lakást építtetett a macedón-román telepesek számára. Elhatározták, hogy a kedvező kilátású akciót teljes erélylyel tovább folytatja a kormány. A kormány tagjai Timişoarára utaztak Bucureşti. Saját tud. Tatarescu és Slavescu miniszterek az éjjel visszatértek Bucureştibe Sinaiából, ahol audiencián voltak a király előtt. Bucureşti. Saját tud. A kormány tagjai ma Timişoarára utaznak, hogy vasárnap miniszteri értekezletet tartsanak ott. Ez az értekezlet részét képezi Tatarescu azon programjának, amely szerint a kormány minden országrész központjában vizsgálja meg az orvoslásra váró helyi bajokat. Véres összeütközés az osztrák legionisták és a német csapatok között A „Times" Anglia beavatkozását sürgeti az osztráknémet ellentétek elsimítására Londonból jelenítik. A Times vezércikkben tiltakozik minden olyan vélemény ellen, hogy Anglia teljes passzivitással nézze az ausztriai eseményeket. A világ közvéleménye nem bocsáthatná meg Angliának ezt a tétlenségét, hogy nem tett lépéseket a béke megóvása érdekében, ami kétségtelenül sikerülne neki. A német—osztrák konfliktus ügyében — írja a lap. — Angliának követelnie kell, hogy: 1. Németország oszlassa fel az osztrák légiót, 2. Németország ne pénzelje az osztrák nemzeti szocialisták munkáját és 3. szüntessék meg az ezermárkás különleges illetéket, amivel az Ausztriába utazókat megterhelik. Osztrák légionisták újból megismételték a betörést. Münchenből jelentik. A müncheni koncentrációs táborból újból kitört kétezer osztrák légionista és Ausztria felé vette útját. Az S. S. (Sturm-Stab) csapatok üldözőbe vették a szökötteket s a határnál bekerítették őket. A csatározások során, amelyek az S. S. csapatok és az osztrák légionisták közt támadtak, hetven ember meghalt vagy eltűnt és számosan megsebesültek. Henderson utópisztikus kívánsága Londonból jelentik: Henderson, a leszerelési konferencia elnöke, kijelentette, hogy a világháború huszadik évfordulóján őszinte előrehaladást kellene tenni a békéért. A nemzetközi béke elsőrendű tényezője lenne, hogy a nemzetek fegyveres ereje helyébe nemzetközi rendőri erőt létesítenének. iát maga körül. — Na fiam, mit csinálsz te itt egyedül? — kérdezi a tábornok jóindulatú hangon. János nem felel. — Miért állsz itt, fiam? Felelned kell, ha a tábornokod kérdez. Vagy azt hitted, én nem is fogok idejönni? — kérdezte a tábornok még mindig nagyon barátságosan, közel lépve a katonához. János ekkor vigyorogva húzta szét a száját, lábhoz tette a fegyvert, fenyegetőleg felemelte jobb keze mutatóujját és felbátorítva a tábornok barátságos hangjától, amely egészen máskép hangzott, mint a szigorú, haragos őrmesteré, így szólt: — Hát ilyen egy tábornok? Na, megállj, tábornok, az őrmester úr már háromszor kérdezősködött utánad. Majd ad az neked! Most is ott ül a búzaföldben! A tisztek a rémülettől megmerevedve néztek össze. A kapitány szeme háromnapi áriszomot villámlott János felé. A tábornok azonban — a mindig komoly tábornok — szívből elnevette magát és vele nevettek az összes tisztek is. Ez volt az egyetlen eset, hogy tisztek szolgálat közben nevetni látták Hindenburg tábornokot. Igazságos lelkületéről tesz tanúbizonyságot egy magdeburgi polgár, akivel valami ügyben sokat érintkezett s akire egy alkalommal annyira megharagudott, hogy előbb nem akarta fogadni, s mikor mégis fogadta, meglehetős barátságtalanul bánt vele. Az illető erélyesen fellépett a maga igaza tudatában, mire Hindenburg azt felelte neki: „majd meglátjuk, majd 'végére járok a dolognak“. Másnap már magához hivatta az illetőt és azt mondta neki: „Kedves barátom, igazságtalanul bántam önnel, ne vegye tőlem rossz néven tévesen voltam informálva, félreértés volt a részemről. Maradjunk a régi jó barátságban“ Katonai érdeklődése kissé egyoldalúvá is tette. Fiatal korában, mondják, csinosan festett s talán lehetett volna belőle tehetséges festő is, de később abbahagyta. Nem ért rá a katonai tudományoktól. Az irodalom sohasem érdekelte különösebben. Egyszer Magdeburgban valami irodalmi estélyt rendeztek s az egyik rendező elment hozzá is, hogy meghívja. — Már azt nem, — mondta Hindenburg. — Az irodalom nem nekem való. Kadétkoromban olvastam az utolsó szépirodalmi könyvet... Aránylag nem sokáig maradt hadtestparancsnoki állásában. Nyolc évig, 1911-ben rendelkezési állományba helyeztette magát. 64 éves korában. Nyugalomba vonulását egészségi állapotával indokolta, s állítólag elnehezedett testének nagyon terhére volt már a lovaglás. Azt is szokta mondani, ha erről kérdezték, hogy hadd jussanak előbbre a fiatalabbak, az öregek helyet kell hogy csináljanak nekik. Nyugalomba vonulása után Hannoverbe költözött Hindenburg családjával s a csendes vidéki rezidenciában, csendes foglalkozásban, szűk baráti körrel érintkezve töltötte idejét. A családi érzés mindig igen erős volt benne. Még százados korában, 1780-ban vette el feleségül Sperling Gertrudot, egy magasrangú katonaorvos leányát, akit még gyermekkorából ismert. Három gyermeke van: egyetlen fia: Oszkár, aki szintén katona, ezredes. Két leánya közül az idősebbik, Irmengart, von Brookhausen volt pomerániai tartományi tanácsos felesége, az ifjabbik pedig, Anna Mária, katonatiszthez, von Pentahez ment nőül. Hindenburg éppen idősebbik leányánál volt látogatóban, amikor a háború kitört. Itt érte az ostromállapot kihirdetése. Hazasietett Hannoverbe. Hazaérve azonnal táviratozott a császárnak és rendelkezésére bocsátotta magát. Táviratára sokság nem jött válasz, napnap után múlt, hetek lettek belőle, s már-már elvesztette reményét, keserűen azt gondolta, hogy megfeledkeztek róla, nem reflektálnak szolgálataira. Végre augusztus 22-én jött a távirat, hogy legyen készen, magas parancsnoki állásra van kiszemelve. Néhány óra múlva jöt a másik távirat, hogy vezérkari főnöke, Ludendorf tábornok még az éjjel különvonaton keresztül fog utazni Hannoveren, csatlakozzék hozzá. Minden részletet tőle fog megtudni. Még elindulása előtt megkapta "kinevezését a keleten működő hadsereg főparancsnokává. Ludendorf tábornok csakugyan pontos időben megérkezett a különvonattal, amely mozdonyból, egy személykocsiból és egy hálókocsiból állott. Hannoverből együtt mentek Marienburgba. Augusztus 23-án értek oda. Nem telt bele öt nap és már az egész világon elterjedt a tannenbergi csata híre." Senki hadvezér nem mondhatta magáról igazabban, hogy veni, vidi, vált vége). Schnischnigg nyilatkozata a magyar—osztrák viszonyról Bécsből jelentik: Schuschnigg osztrák szövetségi kancellár pénteken nyilatkozott az Universal Correspondent munkatársának. — Nyilatkozatában a magyar—osztrák viszonyról és a magyar—osztrák kapcsolatokról beszélt. — Magyarországhoz való viszonyunkat — mondotta, — a legutóbbi események semmiben sem módosították. Mi a megboldogult Dollfuss kancellár politikájának örökösei vagyunk, tehát külpolitikánk tekintetében is továbbhaladunk az ő általa kijelölt úton. A kancellár beszélt ezután a Magyarország iránti személyes rokonszenvéről, s megemlítette, hogy ő volt az, aki — mint közoktatásügyi miniszter, — szinte hozatta a Burgszinházban az „Ember tragédiájáét. Meghívást is kapott a nagy mű szegedi szabadtéri előadására s a meghívásnak örömmel eleget is tett volna. Közbejött azonban Dollfuss kancellár meggyilkolása s a kormány vezetésének S SuorsTM * r^~ nai a Togil-faj minden Hűtéses megbetegedő! Idegfájdalom, Spanyolnátha és mindennemű Reumatikus betegség esetén. Togal oldja a Húgysavat és eltávolítja a szervezetre káros anyagokat! Minden gyógyszertárban és drogériában. Lei 52-— vagy Lei 130-—. Biztos hatása csakis angpl Svájci készítmény! részeiről történt átvétele, és ezek megakadályozzák abban, hogy Magyarországra utazzék. Reméli azonban, hogy egy későbbi időpontban eleget tehet magyar kollégája meghívásainak. Kommunista felkelés Kínában Amerika, Japán és Anglia hadihajókat küldtek polgáraik megvédésére Hongkongból jelentik. Egy hatvanezer főnyi kommunista hadsereg feltartóztathatatlanul nyomul előre Tu-Kien tartományban. A kommunista előnyomulás már Tu-Kien fővárosát Fu-Csaut is veszélyezteti. A főváros elfoglalása esetén Tu-Kien kommunista köztársasággá alakul át. Eddig sokezer halottja van a harcnak. Az idegenek élet- és vagyonbiztonságának megőrzésére Anglia, az Egyesült Államok és Japán hadihajót küldenek Fu-Csau kikötőjébe.