Erdélyi Magyarság, 1990 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1990-11-01 / 4. szám
26 SZÉPMIVESSÉG SIKLÓS ISTVÁN erdők lőporszaga dűlöng a levegőn: erdély erdők lőporszaga dűlöng a levegőn: erdély, átok éS tikkadt rikoltás, fakérgek omló durranás: erdély: csörtető hevíti talpát kibomlott vackard gyomránSmadarak tora csapja a riadalmat magasba már végtelen közönyére nyújtózott vadak a csönd, sCsak bennen üt ki a láng, nyílik a bőrön: ragályzó fekély Usalja a pórusok levegőszomjú erejét, mert mik vagyunk most, ha nem fülbemászóbogár, mert mik vagyunk: szájtépőkSbablahadarék szófeje cafatos csonkaságban, bizony medve karikán vagyunk mert korbács a gyűlölet is hátadon, mivel sújtani volna kedved, ki halálodban neved a sírfejeken átfaragja éleszel e romlásban jeltelen, saját földedben elszigetelten rothadó, mint halak partravetetten vagy csillag testek mindenség üregén lüktető egyedüliségben, hol madarak tora sem csapja a riadalmat: erdély. London TOLLAS TIBOR HAZAI SZAVAK Sütő Andrásnak Szárnyatokkal ég földjét szántó vándormadarak, pihenjetek meg kertünknek csupasz ágain, rakjatok fészket új ereszünk alatt... Gyermekeink megnyíló ajkán szülessetek újjá s bontsatok erős szárnyakat. Vetés közt varjak károghatnak, csőrötökben csempészárúként vittétek a szabadság magját, a tiltott szót, kikelő reményt. Bujdosóknak Lengyelországba, századoknak tűnt ösvényein át Mikesnek messzi Rodostóba, nekünk, kik tengünk szétszórodtan, új házunkba ti hoztátok a tenyérnyi hazát. München, 1978