Erdélyi Napló, 2002. március-április (12. évfolyam, 9-17. szám)
2002-04-16 / 15. szám
2002. április 16. gazdaság és propaganda Veszedelmes halogatás BESZÉLGETÉS VIDA GYULA KÖZGAZDÁSSZAL, PARLAMENTI KÉPVISELŐVEL Immár tucatnyi éve annak, hogy a mindenkori román kormány megígéri: megoldja a román gazdaság problémáit így tett a Năstase-csapat is. Valami elmozdult-e ez Irányba? Kérdezzük ezt mert a Nemzetközi Valutaalap emberei mintha nem lennének megelégedve azzal, ahogyan a gazdasági ügyeket rendezik Romániában. A Nastase-kormány alig több mint egy esztendeje van hatalmon, és ezalatt minden eszközzel megpróbált tevékenységének pozitív képet adni. Igyekezett a Nemzetközi Valutaalapot, a Világbankot, az Európai Uniót meggyőzni arról, hogy Románia túljutott a gazdasági visszaesés mélypontján, és elkezdett kilábalni a krízisből. Megítélésem szerint azonban ez csak kis mértékben felel meg a valóságnak. Vitathatatlan, hogy az utóbbi időben létezik egy gazdasági növekedés, és fejlődött a külkereskedelem az EU országaival. De mindez már az előző kormányzás idején, vagyis 2000-ben jelentkezett, tehát akkor alapozták meg. Persze a Nastase-kormány megpróbálta a gazdaságpolitikáját érvényesíteni, amelynek célkitűzései között van a bruttó hazai termék (GDP) körülbelül ötszázalékos növekedése, a költségvetési hiány 3,5 százalék alá való leszorítása, az inflációnak évi 25-26 százalékos szinten tartása. 2001-ben a hivatalos adatok szerint az említett gazdasági növekedés megvalósult Mennyire győzelem ez? - A gazdasági növekedésnek sok összetevője van, de most csak a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérlegre tekintenék. A külkereskedelmi mérleg zavarai, amelyek Romániában immár tíz éve krónikusak, a tavaly tovább mélyültek. Gyakorlatilag a gazdasági növekedésből eredő pozitívumokat a nullával tették egyenlővé. A külkereskedelmi mérleghiány ugyanis hatvan százalékkal nőtt az előző évhez viszonyítva, s elérte a 4,2 milliárd dollárt. A szerkezetét tekintve elmondhatjuk, hogy az említett gazdasági növekedés főleg a behozatalra alapozódott. Olyan gazdasági struktúra működik, amely képtelen biztosítani egy életképes exportteljesítményt, annál is kevésbé, hogy az említett gazdasági növekedést egy nagy méretű importra alapozták. Magyarán: a kemény valutával behozott termékeket nem tudták a nemzetközi piacokon keresett, megvásárolt román árukkal kompenzálni. A folyó fizetési mérlegnél szintén jelentkeztek a zavarok, s ez nem is lehet másként, hiszen a külkereskedelmi mérleghiány igencsak kihat erre. A kormánynak nem sikerült átalakítania a gazdaság szerkezetét sem, nem történt meg az energetikai ipar átszervezése, s ennek „köszönhetően” óriási adósságtömeg halmozódott fel, és ez nyomja a költségvetést. Az csak ráadás, hogy a magánosítás sem halad megfelelően, pontosabban az elgondolt ütemben. A bürokrácia bezzeg tovább virágott... - Virágozhatott is, hiszen a kormány olyan módszerekkel igyekezett a gazdasági tevékenységet fellendíteni, amelyek egy piacgazdaságban megengedhetetlenek, és éppen a bürokrácia melegágyaként szolgáltak. Például tovább torzították az árakat, hogy az inflációs ráta ne növekedjék, így aztán sikerült a villamos és hőenergia díjszabásait féken tartani, de ez tovább növelte az ilyen szolgáltatásokat végző vállalatok veszteségeit és adósságtömegét. Így aztán a kormány által a nemzetközi pénzintézeteknek lejelentett inflációs ráta nem tükrözi a valóságot. Ugyanakkor nem tudom, hogy miként számolják fel a körbetartozásokat, amelyek összege jelenleg elérte a 340 ezer milliárd lejt, azaz durván számolva a több mint 11 milliárd dollárt. Azt vegyem ki az elmondottakból, hogy idén a kormány nem fogja teljesíteni a vállalásait? A Nemzetközi Valutaalap 2002. január 1-jétől egy kidolgozott menetrend szerint figyeli, ellenőrzi azt, hogy a vele kötött egyezségben vállaltakat Románia miként teljesíti. Az elmúlt hónapokban azonban nem sikerült az előírtakat megvalósítani, és így a készenléti hitel második részletének folyósítását leállították addig, ameddig a gondokat nem tisztázzák. A kormány tehát nem halogathatja tovább a szociális feszültségeket gerjesztő és az életszínvonalat csökkentő, de a nemzetközi pénzintézetek előtt vállalt intézkedések életbe léptetését. Ugyanakkor privatizálnia kell 86, tetemes adósságokat felhalmozott vállalatot. - Melyik az a vásárló, aki egy korszerűtlen, raktárra termelő - ha egyáltalán még termelő -, adósságokkal terhelt vállalatot megvenne? Ön a saját pénzéből áldozna ezekre? - Nyilván nem. De az adósságokat sem lehet csak úgy hipp-hopp elengedni, mert ez ugyan pénzügyileg lélegzethez juttatja a vállalatot, de az állami költségvetés bevételét csökkenti, tehát máshol okoz zavarokat. Lényegében két rossz között kell választani. Mindenesetre első lépésként a politikai klientúrát kell mindenünnen kizárni. Ha ezt nem teszik meg, akkor további pénzek úsznak el, a gondok száma pedig egyre nő. Román Győző Tengerentúlra szakadt... Öcsi mindig is zárkózott volt. Amikor az ember leült vele társalogni egy állomásvégi kávézóban, ahová már a pórnép se jár, csak szorongatta az előtte álló korsó nyakát, ritmusosan fújta a cigarettafüstöt, és ha lehetett, kerülte az ember tekintetét. Persze voltak jobb napjai is. Olyankor kólát ivott vodkával, és tizenéves éveiről beszélt, arról a nálánál valamivel idősebb lányról, akit először tepert le a nappali heverőjére. A lány később diszszidált, majd férjhez ment egy pénzes amcsihoz. A kapcsolatuknak tehát vége szakadt. Öcsi túlélte a tengerentúlra szakadás tragédiáját, ám a következők már csak amolyan hétvégi hóbortok voltak, amelyekből nem árt gyorsan kilábalni. Alkoholtól sárgállott szemein láttam, feladta a küzdelmet. Lefekvés előtt többször is megígérte, holnap lemond a piáról, új életet kezd, bár ő tudta a legjobban, mindez merő ábránd. Azokon a bizonyos másnapokon ismét valamelyik kocsmában emelte füléhez a kagylót, s remegő hangon adta érzésemre, képtelen nélkülem élni. „Számomra csak anyám létezik, meg te" - szólt ilyenkor. Mit tehettem... Kimentem érte a vasútállomásra, nehogy a mozdony alá kerüljön, vádjamra vettem és felcipeltem a negyedikre, így ment ez hónapokig. Volt, mikor valamelyik útszélen felcsípett nőtől telefonált. Szerette őket, mert velük szemben mentes volt a felelősségektől, nem érezte magát kisebbrendűnek, megalázódnak stb. Legalábbis előttem ezzel érvelt. Borzasztóan idegesített, hogy nem tehettem semmit. „Tönkremegy, tönkremegy, te meg csak nézed" - ismételgettem magamban. , Gurzó K. Enikő (folytatása a 14. oldalon) Nemzeti hang a médiamonopóliumba ékelődve BESZÉLGETÉS SIPOS ZOLTÁNNAL, A PANNON RÁDIÓ SZERKESZTŐJÉVEL A MAGYARORSZÁGI MÉDIAPIACI MONOPOLHELYZETRŐL ÉS ELŐZMÉNYEIRŐL A magyarországi média - a politikai közélethez hasonlóan - két részre osztható: közszolgálatira és balliberális kereskedelmire. Ebbe a médiatortába ékelődött a Pannon Rádió, mely műsoraival, megnyilvánulásaival nagy hullámokat vert az anyaországi média állóvizében. Legutóbb magyar könnyűzenei együttesek tömegesen követelték, hogy az általuk szélsőséges hangvételűnek mondott rádióban ne játsszák dalaikat. Azt azonban még ellenfeleik is pozitívan értékelik, hogy a rádió a magyar kultúra védelmében csak magyar zenét játszik. Sokak szerint a Pannon Rádió üde színfolt Magyarország kereskedelmi rádiói között. Milyen értékeket képvisel és milyen célkitűzések mentén halad? - A gazdasági hatalom a rendszerváltozást követően azoknak a kezében maradt Magyarországon is, akik a pártállam idején vezető tisztségeket töltöttek be. Egy gazdasági hatalmi csoport bármely ország területén nem lenne pozícióban, ha nem lenne segítőtársa a média. Ha a sajtó nem lenne társtettese ennek a globalista tőkének, akkor a közvélemény sokoldalúan lenne tájékoztatva, ez alkalmat teremtene arra, hogy leszavazzák azt a hatalmi elitet. Ezért kell nekik a sajtó is, lehetőleg egyszínű, egyvezérlésű sajtó. Mert akkor a társadalmat is lehet vezérelni, meglehetősen egyoldalúnak számító információkkal, és ennek a nagytőkének és azoknak a pártoknak a védelmében, amelyek ezt egy az egyben képviselik. Tehát azért üde színfolt részint a Pannon Rádió, mert ha egy nagy buboréknak képzeljük el ezt a médiamonopóliumot, akkor a Pannon Rádió például egy gombostű ebben. Veszélyt jelent a médiamonopóliumra, s miután a társadalom hiányosan van tájékoztatva, az ő számára új megközelítéseket, új témákat, új felvetéseket jelent. És ehhez vonzódik általában az átlagember, mert nem egy kilúgozott, protokolláris, szabványosított anyagot kap. Persze az is kérdés, hogy ez miért alakulhatott ki Magyarországon. Sokan mondják, hogy nálunk annak idején, a korábbi NDK-hoz hasonlóan, nem nemzeti kommunisták vezették az országot. Tehát nem mint Csehszlovákiában a csehszlovák kommunisták, Romániában a román kommunisták, Jugoszláviáról nem is beszélve. Nálunk és az NDK-ban szovjetfüggő kommunisták voltak hatalmon. Ez magyarázza, hogy a nemzeti kizárólagosság, az ún. szocialista patriotizmus miért válhatott ilyen erőssé a környező országokban. Nálunk meg egy ilyen túlliberalizált elit jött létre, amely az ország értékeit akkor is a globalizáció rendelkezésére bocsátja, ha ez nem is lenne szükséges. Egy olyan társaság verbuválódott 1990-re, amely rájött, hogy kénytelen eladni értékeket, csak jöjjön be a pénz, és ebből a kótyavetyéből valóságos versenyt rendezett. Ez máshol nem így történt. Ha megnézzük, sokkal lassabban haladt ez a fajta „privatizáció”, részben nacionalista megfontolásokból, például Romániában, Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban. Nálunk viszont egy füst alatt szinte mindent eladtak. Ezt csak azért foglaltam össze, hogy érthető legyen, miért van ilyen óriási tétje a médiának Magyarországon. Nemcsak azért, mert befolyásol, hanem mert monopolhelyzetben van, és így a hatalmat mindenkor revolverezni tudja, vagy adott esetben nagyon is kímélni. Egyszerűen megmondja a hatalomnak: támogatja vagy sem. Ekkor az adott hatalomnak ki kell valamilyen módon egyeznie vele. Ennek a kiegyezésnek párosulnia kellett volna az elmúlt kormányok alatt azzal, hogy elkezdenek saját elitet is nevelni, intézményeket létrehozni. Ebben a közegben jelentett egy új hangot a Pannon Rádió. Rengeteg olyan téma van, ami tabunak volt tekinthető mind ez idáig. A sajtó szándékosan nem mozdult rá, mert sértette az érdekeit, illetve a fináncoligarchia érdekeit. Bizonyos témák nincsenek kibeszélve. A tabutémák száma többszöröse annak, mint ami egyáltalán terítékre kerülhet a sajtóban. - Készültek-e felmérések a Pannon Rádió tetszési, illetőleg hallgatottsági indexéről? Vannak-e generációs megosztottságok a hallgatóság körében? - Felmérések készülnek, sajnos túl sok is. Egymásnak ellentmondóak, néha szélsőségesek is. Másrészt pedig a Pannon Rádió egy nyűt, igazságkereső hangot üt meg, ezért sokan egy az egyben összefüggésbe hozzák a szókimondásban bizonyos érdemeket szerzett Magyar Igazság és Élet Pártjával. Holott a Pannon Rádiót és a MIÉP-et az hozza közvetlen kapcsolatba, hogy mindkettő keresi ezt az igazságot. Ugyanekkor ezt mások nem így látják. Mindez nem arra vezethető vissza, hogy nagyon sok MIÉP-es politikus kapott szót a rádióban, sőt elsősorban csak ők, amit nyilvánvalóan észlel mind a szakma, mind a hallgató... - A saját statisztikám sokkal kiegyensúlyozottabb ennél. Sok mindenkit meghívtam az SZDSZ-től az MSZP-n át, és olyan társadalmi és civil csoportok képviselőit, akik egyáltalán nem esnek sem a Pannon Rádió, sem a MIÉP holdudvarába. Hogy sok MIÉP-es szólalt meg a rádióban, az attól van, hogy a parlamentben a MIÉP vetett fel olyan témákat, amelyek beleesnek ebbe a médiapolitikai érdekkörbe. - Konkrét mutatók vannak-e a rádió hallgatottságáról? - Másfél százaléktól húsz százalékig már mindent olvastam. A joghatósági körzetben - ez Budapest és környéke - én azt gondolom, hogy a lakosság 15 százaléka, ha csak egyszer-egyszer, de belehallgat műsorainkba. Akik általában mást hallgatnak, azok is mindig meghallgatják, hogy mit mond az adott témáról a Pannon Rádió. - Sikerül-e valamelyest belenyúlnia ebbe a bizonyos monopolizált médiatortába, illetve alakítania a hallgatóság szemléletét a rádiónak? - Ma már visszakérdeznek az emberek, ha valamit elhallgatnak előlük. S ha a Pannon Rádióból kapnak még szellemi táplálékot is arra, hogy hogyan kell érvelni egy bizonyos körben, akkor azt mind az illető orra alá fogják dörgölni. Azért mondtam, hogy a médiamonopólium alkalmas egy globalizáló politika sulykolására, mert ott megvannak a szigorú határok. Ha pedig a Pannon Rádió nem tartja be ezeket a határokat, akkor minden egyes politikus feje felett ott lebeg Damoklész kardja, hogy akármikor kinevezhetik, felelősségre vonhatják a választói. Egy érdekes példa: Medgyessy Péter azt mondja, hogy az MSZP célkitűzése az, hogy megbízható és olcsó autópályákat építsen. Ebben az az érdekes, hogy a Horn-Kuncze-kormány alatt építették fel azokat az autópályákat, köztük az M 5-öst, ahol egy éves bérlet több mint 800 ezer forint. Az Orbán-kormány pedig egy olyan bérletrendszert vezetett be több autópályán, ahol 23 ezer forint az éves bérlet. Tehát negyvenedrésze! És az a szomorú a magyar társadalomban, hogy amikor ezt Medgyessy kimondja egy nagygyűlésen, akkor senki sem nevet a szemébe. Ez a nagy kihívás egész Kelet-Közép- Európában, hogy a társadalmat beállítják egy késő Kádár-kori, késő Ceauşescu-kori szellemi színvonalra. Na nem úgy lesz ostoba, hanem másképp, de egy hosszú távú médiakampánnyal be lehet az emberek tudatát szűkíteni bizonyos pászmákra. Idézek egy, az Országos Rádió és Televízió Testület részére készült szakmai anyagból, amely arról szól, hogy a Pannon Rádió folyamatosan negatív színben tünteti fel, illetve szándékosan hátrányos megvilágításba helyezi a zsidó, a roma, a homoszexuális kisebbségeket számos alkalommal megalázó és durva kifejezéseket használva irányukban. Mi a rádió válasza ezekre a megállapításokra, mennyire helytállóak ezek? Én azt gondolom, röviden válaszolva, hogy bizonyos esetekben és rendkívül korrekt módon - nem kollektivizálva, nem általánosítva - igenis nevesíteni kell olyan, a világgazdasági és világpolitikai érdekek mezsgyéjén mozgó csoportokat, amelyek más érdekkörben működnek, mint amit hirdetnek. Ezt elkerülhetetlennek tartom. Tehát egyegy ügyben meg kell nevezni az érdekkört. Fábián Tibor