Erdélyi Napló, 2002. március-április (12. évfolyam, 9-17. szám)

2002-04-16 / 15. szám

2002. április 16. gazdaság és propaganda Veszedelmes halogatás BESZÉLGETÉS VIDA GYULA KÖZGAZDÁSSZAL, PARLAMENTI KÉPVISELŐVEL­ ­ Immár tucatnyi éve annak, hogy a mindenkori román kormány meg­ígéri: megoldja a román gazdaság problémáit így tett a Năstase-csapat is. Valami elmozdult-e ez Irányba? Kérdezzük ezt mert a Nemzetközi Valutaalap emberei mintha nem len­nének megelégedve azzal, ahogyan a gazdasági ügyeket rendezik Romá­niában.­ ­ A Nastase-kormány alig több mint egy esztendeje van hatalmon, és ezalatt minden eszközzel megpróbált tevékenységének pozitív képet adni. Igyekezett a Nemzetközi Valutaala­pot, a Világbankot, az Európai Uniót meggyőzni arról, hogy Románia túlju­tott a gazdasági visszaesés mélypont­ján, és elkezdett kilábalni a krízisből. Megítélésem szerint azonban ez csak kis mértékben felel meg a valóság­nak. Vitathatatlan, hogy az utóbbi időben létezik egy gazdasági növeke­dés, és fejlődött a külkereskedelem az EU országaival. De mindez már az előző kormányzás idején, vagyis 2000-ben jelentkezett, tehát akkor alapozták meg. Persze a Nastase-kor­mány megpróbálta a gazdaságpoliti­káját érvényesíteni, amelynek célki­tűzései között van a bruttó hazai ter­mék (GDP) körülbelül ötszázalékos növekedése, a költségvetési hiány 3,5 százalék alá való leszorítása, az inflá­ciónak évi 25-26 százalékos szinten tartása.­­ 2001-ben a hivatalos adatok sze­rint az említett gazdasági növekedés megvalósult Mennyire győzelem ez? - A gazdasági növekedésnek sok összetevője van, de most csak a kül­kereskedelmi és a folyó fizetési mér­legre tekintenék. A külkereskedelmi mérleg zavarai, amelyek Romániában immár tíz éve krónikusak, a tavaly to­vább mélyültek. Gyakorlatilag a gaz­dasági növekedésből eredő pozitívu­mokat a nullával tették egyenlővé. A külkereskedelmi mérleghiány ugyan­is hatvan százalékkal nőtt az előző év­hez viszonyítva, s elérte a 4,2 milliárd dollárt. A szerkezetét tekintve el­mondhatjuk, hogy az említett gazda­sági növekedés főleg a behozatalra alapozódott. Olyan gazdasági struktú­ra működik, amely képtelen biztosí­tani egy életképes exportteljesítményt, annál is kevésbé, hogy az említett gaz­dasági növekedést egy nagy méretű importra alapozták. Magyarán: a ke­mény valutával behozott termékeket nem tudták a nemzetközi piacokon keresett, megvásárolt román árukkal kompenzálni. A folyó fizetési mérleg­nél szintén jelentkeztek a zavarok, s ez nem is lehet másként, hiszen a kül­kereskedelmi mérleghiány igencsak kihat erre. A kormánynak nem sike­rült átalakítania a gazdaság szerkeze­tét sem, nem történt meg az energeti­kai ipar átszervezése, s ennek „kö­szönhetően” óriási adósságtömeg hal­mozódott fel, és ez nyomja a költség­­vetést. Az csak ráadás, hogy a magá­nosítás sem halad megfelelően, pon­tosabban az elgondolt ütemben.­­ A bürokrácia bezzeg tovább vi­­rágott... - Virágozhatott is, hiszen a kor­mány olyan módszerekkel igyekezett a gazdasági tevékenységet fellendíte­ni, amelyek egy piacgazdaságban megengedhetetlenek, és éppen a bü­rokrácia melegágyaként szolgáltak. Például tovább torzították az árakat, hogy az inflációs ráta ne növekedjék, így aztán sikerült a villamos és hő­energia díjszabásait féken tartani, de ez tovább növelte az ilyen szolgáltatá­sokat végző vállalatok veszteségeit és adósságtömegét. Így aztán a kormány által a nemzetközi pénzintézeteknek lejelentett inflációs ráta nem tükrözi a valóságot. Ugyanakkor nem tudom, hogy miként számolják fel a körbe­tartozásokat, amelyek összege jelen­leg elérte a 340 ezer milliárd lejt, azaz durván számolva a több mint 11 mil­liárd dollárt.­­ Azt vegyem ki az elmondottak­ból, hogy idén a kormány nem fogja teljesíteni a vállalásait?­­ A Nemzetközi Valutaalap 2002. január 1-jétől egy kidolgozott menet­rend szerint figyeli, ellenőrzi azt, hogy a vele kötött egyezségben vállaltakat Románia miként teljesíti. Az elmúlt hónapokban azonban­ nem sikerült az előírtakat megvalósítani, és így a készenléti hitel második részletének folyósítását leállították addig, amed­dig a gondokat nem tisztázzák. A kormány tehát nem halogathatja to­vább a szociális feszültségeket ger­jesztő és az életszínvonalat csökken­tő, de a nemzetközi pénzintézetek előtt vállalt intézkedések életbe lépte­tését. Ugyanakkor privatizálnia kell 86, tetemes adósságokat felhalmo­zott vállalatot. - Melyik az a vásárló, aki egy kor­szerűtlen, raktárra termelő - ha egyáltalán még termelő -, adósságok­kal terhelt vállalatot megvenne? Ön a saját pénzéből áldozna ezekre? - Nyilván nem. De az adósságokat sem lehet csak úgy hipp-hopp elen­gedni, mert ez ugyan pénzügyileg lé­legzethez juttatja a vállalatot, de az ál­lami költségvetés bevételét csökkenti, tehát máshol okoz zavarokat. Lénye­gében két rossz között kell választa­ni. Mindenesetre első lépésként a po­litikai klientúrát kell mindenünnen kizárni. Ha ezt nem teszik meg, ak­kor további pénzek úsznak el, a gon­dok száma pedig egyre nő. Román Győző Tengerentúlra szakadt... Öcsi mindig is zárkózott volt. Amikor az ember leült vele társalogni egy állomásvégi kávézóban, ahová már a pórnép se jár, csak szorongatta az előtte álló korsó nyakát, ritmusosan fújta a cigarettafüstöt, és ha lehetett, kerülte az ember tekintetét. Persze voltak jobb napjai is. Olyankor kólát ivott vodkával, és tizenéves éveiről beszélt, arról a nálánál valamivel idő­sebb lányról, akit először tepert le a nappali heverőjére. A lány később disz­­szidált, majd férjhez ment egy pénzes amcsihoz. A kapcsolatuknak tehát vé­ge szakadt. Öcsi túlélte a tengerentúlra szakadás tragédiáját, ám a követke­zők már csak amolyan hétvégi hóbortok voltak, amelyekből nem árt gyor­san kilábalni. Alkoholtól sárgállott szemein láttam, feladta a küzdelmet. Le­fekvés előtt többször is megígérte, holnap lemond a piáról, új életet kezd, bár ő tudta a legjobban, mindez merő ábránd. Azokon a bizonyos másna­pokon ismét valamelyik kocsmában emelte füléhez a kagylót, s remegő han­gon adta érzésemre, képtelen nélkülem élni. „Számomra csak anyám léte­zik, meg te" - szólt ilyenkor. Mit tehettem... Kimentem érte a vasútállomás­ra, nehogy a mozdony alá kerüljön, vádjamra vettem és felcipeltem a negye­dikre, így ment ez hónapokig. Volt, mikor valamelyik útszélen felcsípett nő­től telefonált. Szerette őket, mert velük szemben mentes volt a felelősségek­től, nem érezte magát kisebbrendűnek, megalázódnak stb. Legalábbis előt­tem ezzel érvelt. Borzasztóan idegesített, hogy nem tehettem semmit. „Tönkremegy, tönkremegy, te meg csak nézed" - ismételgettem magamban. , Gurzó K. Enikő (folytatása a 14. oldalon) Nemzeti hang a médiamonopóliumba ékelődve BESZÉLGETÉS SIPOS ZOLTÁNNAL, A PANNON RÁDIÓ SZERKESZTŐJÉVEL A MAGYARORSZÁGI MÉDIAPIACI MONOPOLHELYZETRŐL ÉS ELŐZMÉNYEIRŐL A magyarországi média - a politikai közélethez hasonlóan - két részre osztható: közszolgálatira és balliberális kereskedelmire. Ebbe a média­tortába ékelődött a Pannon Rádió, mely műsoraival, megnyilvánulásai­val nagy hullámokat vert az anyaországi média állóvizében. Legutóbb magyar könnyűzenei együttesek tömegesen követelték, hogy az általuk szélsőséges hangvételűnek mondott rádióban ne játsszák dalaikat. Azt azonban még ellenfeleik is pozitívan értékelik, hogy a rádió a magyar kultúra védelmében csak magyar zenét játszik.­ ­ Sokak szerint a Pannon Rádió üde színfolt Magyarország kereske­delmi rádiói között. Milyen értéke­ket képvisel és milyen célkitűzések mentén halad? - A gazdasági hatalom a rend­szerváltozást követően azoknak a kezében maradt Magyarországon is, akik a pártállam idején vezető tiszt­ségeket töltöttek be. Egy gazdasági hatalmi csoport bármely ország te­rületén nem lenne pozícióban, ha nem lenne segítőtársa a média. Ha a sajtó nem lenne társtettese ennek a globalista tőkének, akkor a közvéle­mény sokoldalúan lenne tájékoztat­va, ez alkalmat teremtene arra, hogy leszavazzák azt a hatalmi elitet. Ezért kell nekik a sajtó is, lehetőleg egyszínű, egyvezérlésű sajtó. Mert akkor a társadalmat is lehet ve­zérelni, meglehetősen egyoldalúnak számító információkkal, és ennek a nagytőkének és azoknak a pár­toknak a védelmében, amelyek ezt egy az egyben képviselik. Tehát azért üde színfolt részint a Pannon Rádió, mert ha egy nagy buborék­nak képzeljük el ezt a médiamono­póliumot, akkor a Pannon Rádió például egy gombostű ebben. Ve­szélyt jelent a médiamonopóliumra, s miután a társadalom hiányosan van tájékoztatva, az ő számára új megközelítéseket, új témákat, új fel­vetéseket jelent. És ehhez vonzódik általában az átlagember, mert nem egy kilúgozott, protokolláris, szab­ványosított anyagot kap. Persze az is kérdés, hogy ez miért alakulhatott ki Magyarországon. Sokan mond­ják, hogy nálunk annak idején, a ko­rábbi NDK-hoz hasonlóan, nem nemzeti kommunisták vezették az országot. Tehát nem mint Csehszlo­vákiában a csehszlovák kommunis­ták, Romániában a román kommu­nisták, Jugoszláviáról nem is be­szélve. Nálunk és az NDK-ban szov­jetfüggő kommunisták voltak hatal­mon. Ez magyarázza, hogy a nem­zeti kizárólagosság, az ún. szocialis­ta patriotizmus miért válhatott ilyen erőssé a környező országokban. Ná­lunk meg egy ilyen túlliberalizált elit jött létre, amely az ország értékeit akkor is a globalizáció rendelkezé­sére bocsátja, ha ez nem is lenne szükséges. Egy olyan társaság ver­buválódott 1990-re, amely rájött, hogy kénytelen eladni értékeket, csak jöjjön be a pénz, és ebből a kó­­tyavetyéből valóságos versenyt ren­dezett. Ez máshol nem így történt. Ha megnézzük, sokkal lassabban haladt ez a fajta „privatizáció”, rész­ben nacionalista megfontolásokból, például Romániában, Csehország­ban, Szlovákiában, Lengyelország­ban. Nálunk viszont egy füst alatt szinte mindent eladtak. Ezt csak azért foglaltam össze, hogy érthető legyen, miért van ilyen óriási tétje a médiának Magyarországon. Nem­csak azért, mert befolyásol, hanem mert monopolhelyzetben van, és így a hatalmat mindenkor revolverezni tudja, vagy adott esetben nagyon is kímélni. Egyszerűen megmondja a hatalomnak: támogatja vagy sem. Ekkor az adott hatalomnak ki kell valamilyen módon egyeznie vele. Ennek a kiegyezésnek párosulnia kellett volna az elmúlt kormányok alatt azzal, hogy elkezdenek saját elitet is nevelni, intézményeket létre­hozni. Ebben a közegben jelentett egy új hangot a Pannon Rádió. Ren­geteg olyan téma van, ami tabunak volt tekinthető mind ez idáig. A sajtó szándékosan nem mozdult rá, mert sértette az érdekeit, illetve a finánc­­oligarchia érdekeit. Bizonyos témák nincsenek kibeszélve. A tabutémák száma többszöröse annak, mint ami egyáltalán terítékre kerülhet a sajtóban. - Készültek-e felmérések a Pan­non Rádió tetszési, illetőleg hallga­tottsági indexéről? Vannak-e gene­rációs megosztottságok a hallgató­ság körében? - Felmérések készülnek, sajnos túl sok is. Egymásnak ellentmondó­ak, néha szélsőségesek is. Másrészt pedig a Pannon Rádió egy nyűt, igaz­ságkereső hangot üt meg, ezért so­kan egy az egyben összefüggésbe hozzák a szókimondásban bizonyos érdemeket szerzett Magyar Igazság és Élet Pártjával. Holott a Pannon Rádiót és a MIÉP-et az hozza köz­vetlen kapcsolatba, hogy mindkettő keresi ezt az igazságot. Ugyanekkor ezt mások nem így látják.­­ Mindez nem arra vezethető vissza, hogy nagyon sok MIÉP-es politikus kapott szót a rádióban, sőt elsősorban csak ők, amit nyilvánva­lóan észlel mind a szakma, mind a hallgató... - A saját statisztikám sokkal ki­egyensúlyozottabb ennél. Sok min­denkit meghívtam az SZDSZ-től az MSZP-n át, és olyan társadalmi és civil csoportok képviselőit, akik egyáltalán nem esnek sem a Pannon Rádió, sem a MIÉP holdudvarába. Hogy sok MIÉP-es szólalt meg a rá­dióban, az attól van, hogy a parla­mentben a MIÉP vetett fel olyan té­mákat, amelyek beleesnek ebbe a médiapolitikai érdekkörbe. - Konkrét mutatók vannak-e a rádió hallgatottságáról? - Másfél százaléktól húsz száza­lékig már mindent olvastam. A jog­hatósági körzetben - ez Budapest és környéke - én azt gondolom, hogy a lakosság 15 százaléka, ha csak egy­­szer-egyszer, de belehallgat műso­rainkba. Akik általában mást hall­gatnak, azok is mindig meghallgat­ják, hogy mit mond az adott témáról a Pannon Rádió. - Sikerül-e valamelyest belenyúl­nia ebbe a bizonyos monopolizált médiatortába, illetve alakítania a hallgatóság szemléletét a rádiónak? - Ma már visszakérdeznek az emberek, ha valamit elhallgatnak előlük. S ha a Pannon Rádióból kapnak még szellemi táplálékot is arra, hogy hogyan kell érvelni egy bi­zonyos körben, akkor azt mind az illető orra alá fogják dörgölni. Azért mondtam, hogy a médiamonopóli­um alkalmas egy globalizáló politika sulykolására, mert ott megvannak a szigorú határok. Ha pedig a Pannon Rádió nem tartja be ezeket a határo­kat, akkor minden egyes politikus feje felett ott lebeg Damoklész kard­ja, hogy akármikor kinevezhetik, fe­lelősségre vonhatják a választói. Egy érdekes példa: Medgyessy Péter azt mondja, hogy az MSZP célkitűzése az, hogy megbízható és olcsó autó­pályákat építsen. Ebben az az érde­kes, hogy a Horn-Kuncze-kormány alatt építették fel azokat az autópá­lyákat, köztük az M 5-öst, ahol egy éves bérlet több mint 800 ezer fo­rint. Az Orbán-kormány pedig egy olyan bérletrendszert vezetett be több autópályán, ahol 23 ezer forint az éves bérlet. Tehát negyvenedré­­sze! És az a szomorú a magyar tár­sadalomban, hogy amikor ezt Med­gyessy kimondja egy nagygyűlésen, akkor senki sem nevet a szemébe. Ez a nagy kihívás egész Kelet-Közép- Európában, hogy a társadalmat be­állítják egy késő Kádár-kori, késő Ceauşescu-kori szellemi színvo­nalra. Na nem úgy lesz ostoba, ha­nem másképp, de egy hosszú távú médiakampánnyal be lehet az em­berek tudatát szűkíteni bizonyos pászmákra.­­ Idézek egy, az Országos Rádió és Televízió Testület részére készült szakmai anyagból, amely arról szól, hogy a Pannon Rádió folyamatosan negatív színben tünteti fel, illetve szán­dékosan hátrányos megvilágításba helyezi a zsidó, a roma, a homosze­xuális kisebbségeket számos alka­lommal megalázó és durva kifejezé­seket használva irányukban. Mi a rádió válasza ezekre a megállapítá­sokra, mennyire helytállóak ezek?­­ Én azt gondolom, röviden vála­szolva, hogy bizonyos esetekben és rendkívül korrekt módon - nem kollektivizálva, nem általánosítva - igenis nevesíteni kell olyan, a világ­­gazdasági és világpolitikai érdekek mezsgyéjén mozgó csoportokat, amelyek más érdekkörben működ­nek, mint amit hirdetnek. Ezt elke­rülhetetlennek tartom. Tehát egy­­egy ügyben meg kell nevezni az ér­dekkört. Fábián Tibor

Next