Erdélyi Napló, 2002. szeptember-október (12. évfolyam, 35-43. szám)

2002-09-03 / 35. szám

PÓTFELVÉTELI A PARTIUMI KERESZTÉNY EGYETEMEN! 14. OLDAL Nagyvárad • 2002. szeptember 3. • XII. évfolyam 35. szám (570.) • Ára: 6500 lej Ubi bene, Erdővidékről hazafelé utazva, két vonat indulása között néhány órát töltöttem a kolozsvári állomá­son. Miután körbejártam a környé­ket, rám nehezedett a hátizsák, így letelepedtem a váróteremben, ahol mindössze néhány utas időzött Spor­tosan öltözött, elegáns fiatal lány falatozott jókora gördülő bőrönd mellett, majd megkért, vigyázzak a csomagjára, míg kilép a teremből. Visszatérve mellém ült, és beszélget­ni kezdtünk. Kiderült, kudzsiri, és már jó fél napja itt ücsörög, de még sok időt kell várnia az éjfél előtti in­dulásig, mivel úti célja Budapest. Szerencsére helye biztosított egy in­nen induló buszon, mert másnap délután munkába kell állnia. Ekkor már az én érdeklődésem is felébredt, így rákérdeztem, mi­lyen nemzetiségű. Román, hangzott a válasz, ám már elég jól elboldogul a magyar nyelvvel, mivel éppen két éve „munkavállalási engedéllyel” dolgozik egy Budapest-belvárosi cérnagyárban. Érdekes módon a román beszédben az idézett kifeje­zést magyarul mondotta, és hozzá­tette, most intézi a „letelepedést” is. Kilencgyermekes baptista család­ban nőtt fel, testvérbátyja Olaszor­szágban dolgozik, egy másik leány szintén Magyarországon. Minimál­bért kap, de a takaros munkásszál­lón mindössze 3500 forint a lakbér, az üzemi étkezdében jó és olcsó a koszt. Közlekedésre nem kell költe­nie, hiszen a munkahely és a szállás egymás mellett van, közel a HÉV- ibi patria megállóhoz. Tréfásan megkérdez­tem: talán egy magyar fiú lopta el a szívét, azért kíván Magyarországon letelepedni? Erről nincs szó - volt a válasz. Itthon semmi remény a munkához és tisztességes megélhe­téshez, az elkövetkező évek sem ígérnek semmi jót. Gondolnia kell a kisebb testvéreire is, mi lesz velük, ha befejezik az iskolát. Ragyogó do­log, hogy Magyarország pár év múlva tagja lesz az Európai Unió­nak... Addig reméli, hogy Olaszor­szágban dolgozó bátyja is megala­pozza az életét, s akkor mint ma­gyar állampolgár már szabadon költözhet utána. Megkérdeztem, vannak-e még erdélyi munkások az üzemben. Elegen, románok, ma­gyarok vegyesen, és bizony nem­igen akar senki hazajönni. A vonaton ülve jutott eszembe egy hasonló történet. Jómódú ro­mán vállalkozó, miután gyönyörű váradi háza mellett hasonló kényel­mes lakást vásárolt Debrecenben, beadta az iratokat a magyar állam­­polgárság megszerzésére. Ebben az időszakban a felesége még nem be­szélt magyarul, de a családfő már jól elboldogult, sőt továbbtanult, kicsi leánykájukra magyar néni vi­gyázott és tanította a nyelvre. Véle­ménye szerint üzleti vállalkozásait kettős állampolgárként könnyeb­ben intézi majd, ám a végső cél pár év múltán Franciaország. Hazájuk ott lesz, ahol jó dolguk lesz. Jósa Piroska Lépjen be a könyvbarátok klubjába! Rendeljen gyorsan, és vegyen részt nyereményjátékunkon! Annyit nyerhet, amennyit rendel. Hogyha legalább három könyvet rendel, részt vehet a sorsoláson, ahol visszanyerheti rendelése ellenértékét. Összesen száz nyeremény várja Önöket, és ha igazán szerencsések, akár a fődíjat is megnyerhetik! A fődíj nyertese 1 millió lej értékben rendelhet könyveket a karácsonyi katalógusunkból. www.emk.ro WA ERDÉLYI MAGYAR KÖNYVKLUB 4100 Miercurea Ciuc, c. p. 103., jud. Harghita, tel./fax: 0266/31-70­50, rendeles@emk.ro (296) MAGYAR KÖNYVKLUB KATALÓGUS • K­Ö­N­Y­V • V­I­le­t­a • '/. I­M­I Esős napok Erdővidéken BRONZ ! rz­i­ko Beszélgetés Kolozsi Tiborral Figyelem! Az állami román vasúttár­saság - főként vonaljavítá­sokra való hivatkozással - módosította e hónap elejétől számos személyszállító vo­natszerelvény menetrendjét, ezért a vasutat igénybe vevők­nek nem árt érdeklődniük in­dulás előtt az esetleges válto­zások felől. MAGYAR SZIGET Marosvásárhely Elvándorolt egy város 3. oldal EMŐD TAMÁS (1888-1938) A lehurrogott Ady Úgy szól, mint egy valószínűtlen, tán meg se történt ö­rege, ifjú hitünknek ez a vers volt a Fárosza és Herebe, ezt a verset dadogtuk lázzal lobogva, Váradon és Pesten, megszállva, mint az üdvözültek: „A Gare de VEst-en ” A Gare de VEst-en. Bodegagőzben, kocsma-transzban borultak össze a fejek, akik egy új, igaz országnak kértek a nap alatt helyet... mint katakombából a krédó, szüremlett szét a nyári esten a cigányzenés Hunniába „A Gare de VEst-en” A Gare de VEst-en. Hova lettek azok az esték és hova lettek a nyarak? Hol van már az a fiatalság, melyik tömegsírdomb alatt? Lehurroghatják már ezerszer, ha felzendül a magyar estben, „téli sír kertek szele” zúg-zeng „A Gare de VEst-ben” A Gare de VEst-ben.

Next