Erdélyi Szemle, 1934. január-október (19. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
erdélyi szemle 2 Erdélyi feladataink Irta: DR. KISS ELEK Szádeczky Kardos Lajos egyetemi tanár „A székely nemzet története és alkotmánya“ címen 1927-ben Budapesten egy nagy és átfogó munkában hozta napvilágra addigi tanulmányainak a legjavát s ismertetett meg saját múltúnkkal, aminek ismerete nélkül tudatosan előre nem haladhatunk. Dr. Jancsó Benedek „Erdély története“ című műve pedig Kolozsváron 1931 ben látott napvilágot s azon keresztül érdekesen pillanthatunk be Erdély nagyszerű múltjába. E helyen nem tehetem, hogy ne utaljak e két könyvre s hogy fel ne említsem 1902-ben a Csiktusnádon tartott székely kongresszust, ahol öt szakosztály keretében keresték az erdélyi feladatokra a legmegfelelőbb megvalósítási lehetőségeket. E szakosztályok voltak: 1. Őstermelési szakosztály (nomád, agrikultura, hortikultura, erdészet, bányászat); 2. Ipari, kereskedelmi, munkásügyi, értékesítési és közlekedési; 3. Birtokpolitikai, adó- és hitelügyi; 4. Közművelődési és közegészségügyi; 5. Kivándorlási és fürdőügyi szakosztályok. Erdély történelme megismertet azzal a tényleges helyzettel s annak kialakulásával, amely szerint itt mi magyarok az erdélyi életnek és kulturközösségnek egyik sajátos és mindig nagy fontosságú alapvető tényezői voltünk. *vt£ii célunk jelenleg a más népekhez való viszonyunk ismertetése, csak megjegyezzük, hogy mi a kulturtestvériség és kölcsönösség alapján állunk minden más erdélyi sajátos népi és nemzeti tényezővel szemben. Ez erdélyi közösségen belül saját magunkkal akarunk foglalkozni. Dr. Ferenczi Zsigmond izzva égő testvérünk nem régen azt kutatta, hogy miképen lehetne megtalálni az erdélyi magyar élet szabályait, útját, ösvényeit, amelyek szerint és amelyeken haladva, véget vetnek a fecsegéseknek, ábrándozásoknak s megteremthetnék az igazi, lendületes erdélyi magyar életet. Gróf Mikó Imre, B. Orbán Balázs valamikor szintén ezt kutatták s ilyen munka megélésében adtak nekünk klaszszikus példákat. Bányai János minden gondolata szintén az erdélyi, nemesértékű magyar élet szolgálatában áll s aki egyszer beszélt vele, látnia kellett benne az átfogó és gyakorlati célokat szolgáló gondolatokat. Ismerjük a sepsiszentgyörgyi múzeumot s az azt naggyá tevő szellemeket; tudjuk, mit jelent a marosvásárhelyi kultúrpalota, továbbá az udvarhelyi Haáz-féle múzeum és törekvés, valamint más közértékeink, melyeket már megteremtett az erdélyi magyar szellem. Örvendünk annak, hogy a különböző kiállítások útján fejlődik népünk műérzéke, becsvágya, munkakedves általános lelki és anyagi művelődése gyarapodást mutat; szeretjük hinni, hogy lassanként kialakul egységes, de nem egyforma közszelleme. Elismerjük, hogy az említett kongresszus sok égető kérdéssel foglalkozott, de megállapítjuk, hogy a gyakorlati életben a tervek és gondolatok nem tudtak valóra válni s nemhogy fellendült volna a magyar élet, hanem ellenkezőleg az anyagi romlás felé sietett már a háború előtt. Kellett volna, hogy kialakítsanak egy egységes magyar közszellemet, amely nem támad ugyan senkit, de az öntevékenységen s a befelé gazdagodó tudatos életen épül fel. Ez csaknem teljesen hiányzott a jobb időkben s csak prédikációkban hallottunk a kenetteljes testvériségről, de az életben osztályokra voltunk tagolódva. Az a bizonyos kongresszus sem foglalkozott például behatóan a tudományokkal és irodalommal. De erről elég ennyit. Mi is régen vizsgálódunk az erdődélyi magyar területeken s bennünk szükségszerűen, sőt bizonyos lelki kényszerből erősödött meg az az akarat, hogy az ESZME jelszavával, szívünkben pedig az erdélyi magyar élet megszervezésének óhajával, mélységes hittel és optimizmussal lássunk neki a ránk háruló feladatok megoldásának. Arra akarunk vállalkozni, hogy mindenkinek és bárkinek kijelöljük a maga munkakörét az eljövendő magyar erdélyi életben, aki vállalja a közös célhoz vezető sajátos és egységesen tervszerű munkát. Szomorúan látjuk évek óta a neki-neki ragaszkodásokat, melyek" igen sokszor zsákutcába vezetnek , de ez nem is lehet másképen, mert az egészséges önálló élet csak lassan alakul ki minden népnek a kebelében. De tragikus volna, ha nem találnók meg önmagunkat s folytonos kezdésekkel, sziszifuszi gyötrelmeket kellene tovább is átélnünk. Épen ezért arra törekszünk, hogy az élet minden kérdését beleillesszük programmunkba s fokozatosan úgy építsük ki egyesületünket, hogy az erdélyi magyar élet egy szerves egészként épülhessen fel. E célból beindítjuk az irodalmi szakosztályt, tudományos szakosztályt, jogi-és társadalmi szakosztályt, természetismereti szakosztályt, közgazdasági szakosztályt, kereskedelmi és ipari szakosztályt, kultúrpolitikai (közmivelődési) szakosztályt, művészeti szakosztályt, ifjúsági szakosztályt s e szakosztályokkal kapcsolatban óhajtjuk megoldani az öszszes kérdéseket s ha idővel új szükségletek merülnek fel, megkeressük az új formákat is, melyek keretében megoldhatók lesznek az új szükségletek. Elméleti alapon állunk, de nem szeretnénk a gyakorlati élettől elmaradni s hangsúlyozzuk, hogy mindazoknak az alakulatoknak a segítségére akarunk lenni, amelyek a való életben sikeresen és becsületesen szolgálják a mi nagy erdélyi ügyünket. Nem hozunk magunkkal semmi előítéletet, semmi egyéni, vagy a közzel meg nem egyező részletérdeket : mi az erdélyi magyarság egyetemes ügyéért szádunk síkra a gondolattal, hogy kölcsönösen munkáljunk egy az egésszel és egészért s az egész az egyessel s az egyért. Szeretnék kifejezésre juttatni, hogy mi nem akarunk a közérdektől eltérő külön utakon járni s egyoldalú szélsőségekbe esni akár egyik, akár másik felől, hanem átfogó lélekkel és tekintettel az összes erdélyi ösvényeket és utakat szemlélve, olyan egyéniségeket óhajtunk kialakítani lassanként és fokozatosan, akik sohasem az egyoldalú, részletérdeket tekintik, hanem az egész nép minden érdekével és kérdésével számolnak. Tudomásunk és tapasztalatunk szerint ilyen átfogó életszemlélet itt egyebütt nem található s azért tartjuk kötelességünknek ennek a kulturális és magasabbrendű életnek az inaugurálását. Felhívom a figyelmet a müncheni Német Múzeumra, ahol akárki a maga kialakulásában szemlélheti a mai élet minden kulturális tényezőjének történetét s aki átjárja és átéli az egész múzeum anyagát, egy olyan szerves és egész képét kapja a modern német és emberi életnek, amilyennel megelőzőleg nem rendelkezett. Ilyen fejlettebb, magasabbrendű szemléletre van nekünk szükségünk minden oldalon és minden kérdésben, ha azt akarjuk, hogy az erdélyi kultúra és élet magyar vonatkozása hivatása magaslatára emelkedjék. Tekintsük úgy az erdélyi magyar alakulatokat, mint amelyek mindenike tehetsége szerint megold egy-egy részlet-, vagy átfogóbb érdeket s ne ellenségeket szemléljünk bennük, hanem segítőtársakat célunk és kultúránk érdekében. Viszont mutassuk meg a mi magunk magasabbrendű és egyetemes érdekű törekvésünkkel, hogy mi is méltók vagyunk az ő megbecsülésükre. Amint a hadvezér áttekint a különböző katonai egységeken, vagy az egyetemes testvériség prófétája, a názáreti Mester látta egy egységes látással eljövendő évezredek emberi feladatait, nekünk sem lehetetlen népünk összérdekét látni és szolgálni, így lehetünk valóban egész kultúránkkal élő nemzet, amely minden irányban megfelel a Cél magasabbrendű követelményeinek is és igazán szolgálja itt e szép Erdélyben az egyetemes emberi művelődést. Külföldi képek: Rosenberg, Németország külügyeinek mai intézője, 1934. 1. szám