Erdélyi Szemle, 1941 (26. évfolyam, 11-14. szám)

1941-04-06 / 11-12. szám

rült, Székelyföld és a többi magyar területek nemcsak térkép­színezéssel, nemcsak a történelmi jog alapján, hanem lényegi­leg és valóságosan is magyarok voltak. Így lett Székelyföld az Erdélyre vonatkozó döntés lényegi és kikerülhetetlen alapja és argumentuma, melyet lehetetlen volt tekintetbe nem venni, vagy az ítéletmondásnál mellőzni, így köszönheti az anyaor­szág a Székelyföldnek azt, ami hazatért és ezért van ennek a területnek elhatározó és döntő fontossága a magyar haza és főképpen Erdély történelmi jövendője szempontjából is és jó, ha ezt a szempontot minél előbb és az utolsó emberig kiterje­dően tudósítjuk a magyar közvéleményben. A gazdasági helyzet súlyosságát a végletekig fokozták a katonai összpontosítások, u. n. „koncentrálások“, a népnek a földtől és munkaterületektől való közel kétesztendős elvonása, a kényszerű fegyverkezési kölcsönökkel rárótt hatalmas össze­gek kiizzadása, teherbíró képességén felüli igénybevétele, a nyersanyag és egyéb korlátozások tömege, a magyarokra vo­natkozólag pedig azonfelül a politikai üldöztetésekből szárma­zó tömeges élet- és vagyonkatasztrófák, az élet és jogbizony­talanság és ezerféle más baj. Mindennek elkerülhetetlenül meg kellett bénítania az ország gazdasági rendjének egyensúlyát, zavartalanságát és hatalmas tartalékai, istenadta nagy gazda­ságának ellenére is előbb-utóbb súlyos következményekkel kel­lett járnia, amelyek elsősorban újra csak a magyarságra há­rultak. Ez volt a helyzet a bécsi döntés előtt. A döntés utáni események jórészt közismertek, de Erdély gazdasági helyzetének vizsgálatánál legalább futó pillantást kell ezekre is vetnünk. Mihelyt a bécsi döntés jogerőssé vált, megkezdődött Er­dély hazatért részének — enyhén szólva — kiürítése. Vonatok, gépkocsik, szekerek minden elképzelhető járművek ezrei hete­ken keresztül hordták át az új határokon, ami megmozdítható volt, sőt azt is, ami nem volt megmozdítható. Minden képzele­tet felülmúl ez a „kiürítés“, amely a puszta földet és a puszta falakat hagyta csak vissza. Egyetlen példát: csak Udvarhely megyében még a lábon álló erdőket is levágatták és szurony­­nyal kisért szekerek tömegével hordatták a fát a székelyekkel a vasúti állomásokra, vagy teherautókhoz a hazatérés utolsó pillanatáig. Felbecsülhetetlen a kár és veszteség, amelyet Er­dély visszatért részei ezalatt szenvedett és ami hivatva volt, hogy halálos döfést adjon a gazdasági életnek is és hogy ez nem következett be, azt az anyaország hatalmas áldozatkészsé­gének, megfeszített erőkifejtésének és a magyar honvédség és kormánytényezők rátermettségének és rendkívüli munkatelje­sítményének köszönhetjük. Az első teendő természetesen az azonnali segítségnyújtás volt az anyaország részéről, a kifosztott országrész közellátá­sának zavartalan biztosítása, ami az adott körülmények közt rendkívül próbára tette az illetékes tényezők és gazdasági erők teljesítő­képességét, de bámulatraméltó sikerrel járt, ha ter­mészetszerűleg maradt is e téren még elintézni való. Az első időkben még nem lehetett Erdély gazdasági újraalapozásának és az ország egységes vérkeringésébe való bekapcsolásának feladatára gondolni, de már ebben az irányban is megtörténtek a kezdeményező lépések. Az Erdély jövendőjére vonatkozó gazdaságpolitikai elgon­dolásoknak tekintetbe kell vennie az új határvonalak által oko­zott helyzetet, amely ketté­vágta Erdély lakosságának nem­csak földrajzilag, hanem gazdaságilag is egységes és százado­kon át kialakított életterét. Ez a vonal egy szét nem tagolható, valóságos élő testet szakít szét. Természetesen mind­ a termé­szeti kincsekben adott lehetőségek, mind az ezeknek gazdasági kihasználására alakult üzemek kevéssé jöhetnek számításba a hazakerült rész újjáépítésénél. Erdély legerősebb és tulajdon­képen ipari és bányászati erőforrásai nem tértek vissza. Az ezeknek megfelelően kiépült vasúti hálózat nagy része, az er­­délyi területek főütőerei szintén túl maradtak. A fővonal nagy részének lemaradása különösképen a Székelyföldet hozta a leg­súlyosabb helyzetbe, mert ez a terület jóformán el van tökéle­tesen zárva a világtól és a legsürgősebb feladat ennek a bekap­csolása az anyaországbeli hálózatba. Annál sürgősebb és fon­tosabb a már megindult munkálatoknak mielőbbi elvégzése, mert épen a Székelyföld rendelkezik azokkal a természetbeni kincsekkel, amelyek a visszakerült Erdély gazdasági szempont­jaiból a legjelentékenyebbek és a legszámottevőbbek. Az ille­tékes tényezők ennek különben tudatában vannak és meg is in­dultak már az egységes terv szerinti munkálatok, hogy ez a be­kapcsolódás minél hamarabb megtörténjék. Súlyos gond azon­ban addig is az átmeneti időszak problémáinak megoldása. A kérdéssel egyébként részletesen foglalkozott a nemrégen Ma­rosvásárhelyen lezajlott székelyföldi értekezlet, amely az ille­tékes politikai és gazdasági szakértők bevonásával a Székely­föld minden problémájával foglalkozott. Meg vagyunk győződ­ve, hogy az az áldozat, szakértelem és munka, amelyet az anya­ország fordít Erdély újra talpraállítására, előbb-utóbb éreztetni fogja áldásos hatását és meghozza gyümölcseit. Úgy érezzük azonban, hogy ezzel kapcsolatosan a szokásos gazdasági elkép­zeléseken felül néhány olyan szempontra kell rámutatnunk, amelyek nemcsak Erdély jelenét, hanem Erdély magyar jövő­jét tartják szem előtt. ( , Erdély a maga külön szellemiségével és a történelem folya­mán állandóan megnyilvánult különleges életével sok tekintet­ben más elbánást kíván, mint az etnikailag egységes színma­gyar területek. Az itt és érte folytatandó gazdasági politiká­nak magasabbrendű nemzeti szempontokat is kell érvényesíte­ni. Az új idők által megkívánt világfejlődés és politikai irány­zat megkívánja a nemzeti szempont érvényesítését és egysége­sítését minden téren. Erdély szintén csak ezen az alapon ma­radhat meg magyarnak. Az itt élő magyarság mindennapi sor­sának és életlehetőségeinek biztosítása mellett ugyanis olyan feladatok megoldását kell vállalniuk az ország sorsát irányí­tóiknak, amelyek Erdély mielőbbi magyar népi túlsúlyra jutta­tását és később etnikai egységét biztosítják. Ennek kettős útja van: a külföldön, főképen a regátban élő magyarok hazahoza­tala és az itthon lévő magyarságból, illetve a székelységből évente kiáradó rajok lekötése, itthontartása és beillesztése Er­dély magyar megerősítésének programjába, ami politikai, il­letve szociális vonatkozásain túl elsősorban gazdasági kérdés. Ma még megvan a lehetősége, hogy a Székelyföldből kiinduló néprajok összeköthessék és homogenizálhassák az erdélyi ma­gyar szigeteket. Okos agrárpolitika kérdése és feladata mind­össze, hogy ez az elképzelés az idők folyamán minél gyorsab­ban megvalósulhasson.. A vezérlő elv,­­— már a román tanul­ságok alapján is, — nem az erőszak, hanem az Erdélyben élő magyarság anyagi és gazdasági megerősítése és a mai modern igényeknek megfelelő fejlesztése. Ehhez a gazdasági megerő­­sít­ésh­ez és fejlődéshez Erdély minden feltételt biztosít és ön­magában hordoz. Ez a föld ugyanis nemcsak a természetnyúj­­totta kincseknek, a kínálkozó nyersanyagoknak tárháza, ha­nem a kiváló munkaerőknek hatalmas forrása is. Olyan lelkű és képességű munkaerőknek, amilyenekkel kevés ország dicse­kedhetik. Nincs a gazdasági életnek olyan ága, amelyet akár a világversenynek megfelelő szinten is el ne tudnának látni. Saj­nos, ma mindent elölről kell kezdenünk és megteremtenünk. Ipart, kereskedelmet újjá kell alkotnunk. Mezőgazdasági téren szintén hatalmas munka vár ránk, hogy a mai igényeknek és lehetőségeknek színvonalára emelhessük. Nagy tőkét, nagy munkát, kiváló szakértelmet és legfőképen igazi magyar etni­kai alapon nyugvó férfiakat kíván meg a feladat, akik képesek ezekért a magasabb szempontokért dolgozni és ha kell, áldo­zatot is hozni.­­ A Nemzetközi Vásáron is megtalálja kedvenc füstölnivalóját: a környű­. arómás NIKOTEX-SYMPHONIAT: ára 4-5 filér a gyűrűs, zamatos NICOTEX-FAINTOST: ára 11 fillér, a tartalmas, iharos NIKOTEX-DARLINGOT: ára 10­5 fillér

Next