Erdővidéki Hírlap, 2016 (4. évfolyam, 1-51. szám)

2016-01-07 / 1. szám

Erdővidéki Hírlap iiiiiiii 23443928 Barót-2016. január 7., csütörtök IV. évfolyam, 1 (115.) szám 12 oldal Ara­­­les História Domus Év végi tanácsülés Baróton nem emelkednek az adók Böjte Ferenc • December 28-án, a 2015-ös év utolsó soros tanácsülés­ét tartották Baróton. A városatyák költségvetést módosítottak, meg­hosszabbították a településrendezési terv (PUG) érvényességét, jóvá­hagyták az egyházak és a civil szervezetek számára a polgármesteri hi­vatal által 2016-ban kiírandó pályázatok szabályzatát, majd a 2016-os helyi adókról és illetékekről döntöttek. Végül egy pohár pezsgővel koc­cintottak az eredményesebb újévre. A költségvetés-módosítás kapcsán elhangzott, hogy csupán a meglévő pénzeket csoportosítják át, azért, hogy a hivatal az év végéig minden számlát kifizethessen. A településrendezési terv érvényességét 2018-ig meghosszabbították, a polgármester érvelése szerint azért, hogy az építkezési engedélyeket továbbra ki tudják adni a kérelmezőknek. El­hangzott, hogy a jelenlegei városrendezési terv 1998-ban készült, ha­marosan annak újított változata kerül a tanács elé elfogadásra. • Folytatás a 3. oldalon Benkő Levente • Kicsit felemásan fordult az esztendő. Túl ama sze­mélyes szomorúságokon, hogy az ember tágabb értelemben vett csa­ládjából, illetve közösségéből is magához szólított szeretett és be­csült embereket ezekben a napok­ban az Úr, a szélesebb értelemben vett közösséget érintő felemás dol­gok mellett sem mehetek el. Nem egyébért, hanem azért, mert Isten mérhetetlen kegyelméből új eszten­dőt kezdtünk, s útravaló gyanánt nem árt odafigyelni egy s másra. És egymásra. Nincs mit takargatni, rossz érzés volt tudomásul venni, hogy a múlt év utolsó estéjén baróti református templomunk­ban nem volt 6esztendőt búcsúz­tató istentisztelet, Reményik Sán­dort parafrazálva amolyan mun­kát, hálát s imát összefoglaló. Merthogy van az az ember, aki esz­­tendődöccenőn, mielőtt még a terí­tett ünnepi asztalhoz ül, köszöne­tet mondana az Úrnak, mind­azért, amit az elmúlt háromszáz­ Az új évre hatvanöt napra, jót s rosszat adot­­t, s legfőképpen azért, hogy őt és szeretteit, barátait, rokonait, falus­feleit megtartotta. Sietek leszögezni - megint Reményiket idézve -, hogy nem temetni s nem lázítani akarok, nem is azt firtatom, hogy akadt volna-e például nyugalma­zott, öreg(edő) református pap e vidéken, ki szolgált volna ama na­pon. Halkan figyelmeztetnék csu­pán. Arra, hogy vannak jó, meleg biztató, hitet erősítő szavak, arra hogy vannak őszinte, egymás sze­mébe néző tekintetek, emberes kéz­fogások, amelyeket fölösen és lélek­hez szólóan megtaláltunk patinás római katolikus műemléktemplo­munkban azon a fagyos utolsó ta­valyi napon. Felemelő volt. Arra is figyelmeztetnék, hogy világi elöljá­róink is, lám, megértették az évi utolsó tanácskozásukon: felesleges egymás idegeit cibálni, egymásnak csak azért is keresztbetenni és el­lentmondani, felesleges izgágás­­kodni és akadékoskodni, egyszóval kákán keresni a csomót, mert em­beri szóval is meg lehet beszélni a megbeszélnivalót, s azt az erőt, amelyet egymás nyakának a szo­­rongatására pazarolnának, egyéb és hasznos dolgokra is fel lehet használni. Csak lenne havonta leg­alább egy-két ilyen ünnepibb han­gulatú alkalom. Annak okán szólok mindezekről, hogy a jó, a szép, a hasznos dolgok és cselekedetek itt vannak, itt létez­nek közöttünk. Ezekre kell odafi­gyelnünk! Csak el kell hinnünk és meg kell tapasztalnunk, hogy egy, azaz egyetlenegy jó, meleg biztató, hitet erősítő, bátorító szóval, egyet­len őszinte, egymás szemébe néző tekintettel, egyetlen tisztességes és emberes kézfogással a világot nem váltjuk meg ugyan, de fagyos szí­vek és makacs szorongások mégis­csak engedhetnek, s akkor már tet­tünk egy lépést a jó felé. Okunk már van rá. Legyen módunk is! Mindnyájunknak ezt kívánom az új esztendőre, emberek! Az alsórákosi unitárius egyházközség életéből Beszámoló és köször Együtt a rászorulókért ■g Sport________________ | Összhang Kupa-beszámoló Négy újszülött Baráton Fiú lett az újév első kisbabája Erdővidéken Böjte Ferenc • Január harmadi­kén, vasárnap reggel a baróti kórház szülészeti osztályán már az idei év negyedik újszülöttjét jegyezhették. Vasile Hanna Vivi­en 8 óra ötven perckor látta meg a napvilágot, 3370 grammal szü­letett 17 éves, bardoci illetőségű édesanyja első gyermekeként. Az év első újszülöttje viszont Lingurar Valentin lett, ő január elsején 0 óra 45 perckor született 3760 grammal, édesanyja, a székelyszáldobosi 21 éves Lin­gurar Loredana (képünkön) első gyermekeként. • Folytatás a 9. oldalon Az Erdővidéki Hírlap és a Tortoma­­ könyvesbolt munkaközössége boldog új évet kíván minden kedves olvasónknak!

Next