Csikány Tamás - Egyed Ákos - Kónya Ádám: Kossuth Lajos emlékezete születésének 200. évfordulóján - Erdővidéki Történeti és Természettudományi Tár 1. (Barót, 2003)

Csikány Tamás: Kossuth és a haditanács 1849 nyarán

Erdővidéki Történeti és Természettudományi Tár I. Csikány Tamás Kossuth és a haditanács 1849 nyarán „Az orosz betörés valószínűsége s a jelentékeny erősítések, melyek utóbbi időben az osztrák főhadsereghez minden oldalról érkeztek, e pillanatban első és legfőbb gondjává teszik a kormánynak a honvédelem kérdését. ”61 Kossuth Lajos kormányzó 1849. május 20- án vetette papírra ezen sorokat, azon a napon, amikor a minisztertanács elfogadta a követ­kező időszakra vonatkozó haditervet és amikor már csak néhány órát kellett várni a szabad­ságharc talán legnagyobb sikerének az elérésig, a budai vár elfoglalásáig. A helyzet azon­ban rendkívül ellentmondásos volt. A magyar honvédsereg káprázatos hadjárattal szinte az egész országból kiszorította az osztrák császári sereget. Az ellenség kezén lévő néhány vár és megerődített hely, a nemzetiségi felkelők kisebb-nagyobb csoportja és a nyugati me­gyékbe szorult osztrák sereg, már nem okozhatott olyan nehézségeket a kormánynak és a hadseregnek, mint az akár fél évvel korábbi reménytelennek tűnő helyzet. I. Ferenc József császár április 21-i hivatalos segélykérése, majd ennek nyomán meg­egyezése I. Miklós orosz cárral, mégis döntően megváltoztatta e reményteljes helyzetet. Az országnak immáron egy döntő fölényben lévő szövetséges haderő ellen, többfrontos hábo­rúra kellett készülődnie. Kossuth számára ezután ezen, nem sok sikerrel kecsegtető helyzet lehető legkedvezőbb megoldása lett a legfontosabb feladata. 1849. május 20-án a három hadtestből álló magyar fősereg Buda várát ostromolta. Két hadosztály állt Győrnél, különítmény ellenőrizték a Felvidéket és a Dunántúlt. A Galícia fe­löli határokat a Henryk Dembinski altábornagy vezette hadtest vigyázta, a Délvidéket Perczel Mór tábornok hadteste ellenőrizte és a Titeli-fennsík kivételével, birtokolta. A Bán­ságban lévő Aradot és Temesvárt Vécsey Károly tábornok hadteste zárta körül, míg Erdélyt és a Bánságot Józef Bem altábornagy hadtestéhez tartozó csapatok biztosították. A Komá­rom őrségét is egy önálló hadtest képezte, a tartalék csapatokat az Alföldön szervezték. A magyar sereg hozzávetőleg 150 000 főből állt, melyet 488 tábori löveg támogatón. A magyarországi császári csapatok ebben az időszakban átszervezés alatt álltak. A nagy ívű hadsereg fejlesztési munka eredményeként a császári sereg létszáma nem sokkal később már elérte a 165 000 főt, melyet majd 500 löveg támogatott. A fősereg Pozsony környékén állt, de egy hadsereg működött a Délvidéken is. Kisebb nagyobb csoportosítások az ország határai mentén, több helyen is állomásoztak. Május 21-ig Budát elszigetelten és elkesere­detten védte négy császári-királyi zászlóalj, melyet végül a magyar sereg rohammal foglalt el. A következő napokban kinevezett új fővezér, Julius von Haynau táborszernagy személye szintén döntő változást hozott a hadsereg harcértéke vonatkozásában is. Az orosz sereg létszámáról, helyzetéről és terveiről ebben az­ időszakban még keveset tudtak. A magyar hadügyminisztériumban természetesen igyekeztek, e megváltozott helyzetben is, t. megfelelő megoldásokat megtalálni. A Budavár ostromát, mint fővezér irányító hadügyminisztert, Görgey Artúr tábornokot, Klapka György tábornok helyettesítette, aki Gelich Rikhárd: Magyarország függetlenségi harcra 1848-49-ben. Bp. é.­n III. kötet, 409. 25

Next