Éremtani Lapok, 1993. február-december (17-22. szám)
1993-02 / 17. szám
A kormányhoz kellene tehát járulni egy folyamodással, s abban kifejteni, hogy milyen szükségük van a kis címletes pénz kibocsájtására. Ezután a közgyűlés előtt felolvasták azt a július 4-i kormányrendeletet, mely Pest város részére 500.000 forint értékben 1, 2, 3 és 6 krajcáros váltópénz kibocsájtását engedélyezte. A közgyűlés ezt követően az ügyet megtárgyalta és úgy döntött, levélben kéri a kormányt, "hogy mit Pest város hatóságainak ... megengedni méltóztatott, ugyanannak helyszerű módosítással városunk közönségére leendő kiterjesztését tisztelettel kérni kénytelenítettünk, miszerint saját közhitelünkre, s a helybeli piaci forgalom könnyítésére krajcráros váltó pénzjegyeket bocsájthassunk ki". A levélből az is kiderült, hogy nemcsak a legszükségesebb napi szükségletek fedezését nem lehet az aprópénz hiánya miatt megoldani, de a munkások napi bérét sem tudják kifizetni. A pénz kibocsájtását a következőképpen gondolták kivitelezni. Kecskemét város lakosságát 40.000 főnek vették, a házak számát pedig 4 ezerben állapították meg. Eszerint minden főre 30 krajcárt, vagy minden házra 5 forintot véve alapul 20.000 pengő forint értékű apró pénzjegyet terveztek kiadni, címletek tekintetében 1, 2, 4 és 6 krajcárosra gondoltak, mégpedig mindegyikről 5.000 forint értékben. Tehát 300.000 db 1 krajcárost, 150.000 db 2 krajcárost, 75.000 db 4 krajcárost és 50.000 db 6 krajcárost készültek forgalomba hozni. A készítés, a könyvvezetés és a kezelésére felállítandó hivatal költségeit a házi adópénztár viselné, de mindez kisebb károsodás, mint amit az aprópénz hiánya szegénynek, gazdagnak okoz, mert a vásárló "kénytelen vesztegelve egész pénzjegye értékét elkölteni." A kibocsájtandó krajcárosok fedezetéül szolgáló pénzt "álladalmi pénzjegyekben" a város egy külön felállítandó hivatalban őrizne, vagy ha szükséges, az "álladalom pénztárában" helyezne letétbe. A kormánynak szóló levélben az is olvasható, hogy ezek a krajcárosok "egyedül a kecskeméti piaci forgalom könnyítésére lévén kibocsájtandók", s álladalmi pénzre akármikor visszaválthatók lennének. A levelet a közgyűlés határozata értelmében Kovács József tanácsnok és Keményfi Pál képviselő vitte az ekkor már Szegeden lévő magyar kormányhoz. Egyéb megbízásuk is volt. Tiz db 100 forintos bankjegyet kellett felváltaniuk Szegeden. A küldöttség négy nap múlva érkezett vissza Kecskemétre, és a július 31-i tanácsülésen számoltak be ötjükről. - 4 -