„Érted Vagyok”, 2006 (17. évfolyam, 1-6. szám)

2006-06-01 / 3. szám

26 • 2006. június vagyok” Könyvismertetés Láthatatlan vasfalak, s széttéphetetlen függöny Tunyogi Csapó Gábor verseihez A magyar költészet csordultig borúval. Múlt, jelen, jövő katarzisait nagy erővel vizionálja, s nem szabadít meg, sőt még szorosabbra fonja a pesszimizmus kötelékeit. Előre és hátra egyaránt vetíti a kétségbeesés és a balsors képeit, s ennek az egymásutánban ismétlődő sorozatnak a hatására a gondolkodó ember leereszti karjait, úgy érzi, cselekvőképessége megszűnik. Úgyis mindegy, úgyis tönkremegyünk. Ami már bekövetkezett, és azt is, ami - a költők nézete szerint - be fog következni, olyan dinamikusan adja elő, hogy szinte megadóan várjuk a sorscsapásokat. Az álmokat rémálmok keserítik, a szépség minduntalan rútságba fordul, mert az élet immáron ilyen, ez az élet aligha változtatható meg: magyar élet. Még az udvarlást és a szerelmi beteljesülést is átszövi, megrontja a politikai csalódottság, vagy a forradalmi buzgalom. A 19. és a 20. század poétái túlságosan komolyan vették Petőfit: „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni / Saját fájdalmad s örömed: / Nincs rád szüksége a világnak, / S azért a szent fát félretedd.” Messze menne most annak elemzése - erről talán máskor -, mi az oka annak, hogy magyar költő sohasem tudott úgy felszabadulni és örülni, mint mondjuk az olasz vagy a francia. Komorságában inkább orosz, racionalitásában inkább német megfelelőihez hasonlított. Kocsis (alias Tunyogi Csapó) Gábor első verseit a Tiszatáj közölte. 1951-ben politikai okokból kizárták a szegedi egyetemről, ahol matematikát és fizikát hallgatott („Mondtad, hogy ne térdeljek, / s én nem is térdeltem soha” - Apámnak). Részt vett az 1956-os forradalomban, utána Ausztriába menekült, s a bécsi univerzitáson folytatta tanulmányait. 1963-ban Nyugat-Németországban telepedett le („Mindenki nem mondott szó: egy halott. / S tömegsír minden mondatunk” - Tankokról beszélek). Tanárként működött a Burg Kastl-i magyar gimnáziumban, majd kereskedelmi alkalmazottként dolgozott Hessenben. A Tollas Tibor szerkesztette Nemzetőr és a Kalmár Gyula - Vasváry Edith gondozásában megjelenő bécsi Magyar Híradó munkatársa („Azért még átvágtam magam / zilált árnyak ki tudja hány során. / És sokáig tartott, míg / karddal a kezemben - / elvéreztem” - Félig álom). 1971- ben megalapította a Németországi Magyar Írók Munkaközösségét. Jelentős politikai publicisztikájában többek között a magyar ifjúság helyzetével, Közép-Európa problémáival, a demokrácia és az Európai Közösség kérdéseivel foglalkozott („Az évek gólyalába gázol / remélve, hogy majd partra mászik / s a napok szürke mocsarából / a világégés kicsiázik” — 14 béka). A rendszerváltozást követően hazatért. A Dél-Magyarország Magyar-német író Szegeden címmel méltatta munkásságát 1990. augusztus 15-i számában. Verseskötete, Az időtlenség kősziklája másodszor és bővítve 1991- ben Szegeden látott napvilágot. Nem tudni, ugyanezeket a verseket megírná-e ma is, túl a hetvenen, zúgó-zajló tapasztalatok birtokában? Egy új rendszer keretei között, melyek motívumaikban olyannyira emlékeztetnek a régire? („A tavasz: a valóság legendája. / De ki hisz ma már a valóságban? / Dicsértessék az Árnyék és a Rejtély. // Dicsértessék a suttogó imádság. / ...a mi mindennapi kenyerünket...” - Gondolatok az öngyilkosság ellen) Nem tudni, egyáltalán költ-e még? Nagy kár lenne, ha nem tenné, mert lírai vallomásait át- meg átragyogja a nagyvonalú zsenialitás, beborítja áttetszőn a szeretet összetörtségét rejtő széttéphetetlen, szemérmes függöny. A titokból rejlő örökség: aki szeret, annak fáj. Aki szeret, az vérzik („A kor vajúdik. S én remegve várom, / hogy mit szül majd, miféle gyermeket? / Emberszabású lesz-e, angyalszárnyon, / vagy százfejű, romlást okádó sárkány, / emberfaló, vérszomjas szörnyeteg?” - Novus ordo saeculorum). És alázatosan csitul, s meglapul „a mindig űzött vad: az értelem” („Hát nem volt még elég / a gond, emlékezés és a fájdalom fejednek? / Az egészségesebbek, lásd: mindent elfelednek, / csak benned súlyosul a zörgő törmelék” - Szegeden, harmincnégy év után). A Keletet és Nyugatot elválasztó vasfüggöny lassan fölemelkedett ugyan, de helyébe „láthatatlan vasfalak” ereszkedtek észrevétlenül, melyektől megcsappannak a gondolatok, és megrebed a lélek. A lírikus nem képes új életet kezdeni derék kozmopolita módjára, vagy bánkódását a megelégedettség jóléti harmóniájába süllyeszteni, mert nem tehet róla újra- és újraéli eddigi állapotait, borzalmak és árulások kísértik ébren és ágyában egyaránt („Most, mint a tuskó. S fulladó harag / a korhadt fából kőtorzót farag” - Önarckép). Mártához címzett költeményeire is rávetül a veszély és a fenyegetettség borulata: „S ott fenn a szirtisas nem vészmadár, / a csúcs harangja mindörökre hallgat / és egyre dermesztőbb fagyokra vár” (Mártával a Grossglocknerek). „Aztán kézenfogva / sétáltunk a szűk utcákon / míg az őrjárat le nem tartóztatott, / mert - mint mondták - / nem jó, / ha a huszadik századbeli turisták / szabadon járkálnak az utcán” (Velencei mese). „Az árnyékok meg egyre szállnak. / A fagy zörög, / a semmi váza. Jaj, csupán csak / a vágy örök?” (Fenyegető nagy tél előtt). „...rontó lidérc és templomi mécses, / nyugalmas partja gyötrelmes vizeknek / fulladozom, / segíts! (Segíts!). „ ...túl száz halálon s életen / marad a végső kérelem / imádkozz értem le/ imádkozz értem!” (Mártának huszonöt év után). Különös szabadság ez. A költő sem gondolatban, sem érzelmileg nem függetlenedik a történtektől. Mások otthonná rendezik az életüket, emlékeiket legföljebb a papír memóriájára hagyják, így születik manapság sok ámulás és rágódás a múlton, s jól jövedelmező könyv, s feltűnést keltő interjú. Költőnk azonban megveti ezt a módit. Ő nem tud szakítani önmagával: kötete újragyötrése saját kiszolgáltatottságunknak - nemcsak a személyének, egy országénak is, ami mind a gondtalan feledésnek, mind a felhőtlen örömnek pokolkapus útját állja. Szabadság pedig van... Hegyi Béla Tunyogi Csapó Gábor verseskötete korlátozott számban még kapható szerkesztőségünkben. Ára 800,- Ft + postaköltség. Megrendelhető Gromon Andrástól, telefonon (06-26/334-155) vagy e-mailben (gromon@freemail.hu).