Esély, 2006 (17. évfolyam, 1-6. szám)

2006 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Budai István - Csoba Judit - Goldmann Róbert: A szociális képzések magyarországi fejlődésének főbb állomásai

Budai­­ Csaba - Galdmann: A szoc­ális képzések mu­sgatorszást fejlődésének fiabb állomásai indítására. „A képzés célja olyan szociális szakemberek képzése, akik egy megreformált szociálpolitikai rendszer különböző pontjain, megfelelő szaktudással, tudatosult értékekkel és érett személyiséggel képesek arra, hogy hozzásegítsék a hozzájuk fordulókat adott problémáik megoldásá­hoz, enyhítéséhez" (Hegyesi - Talyigás 1986, 176. old.). Nemcsak a szakma, hanem a rendszerváltás előtti egész társadalom is a „reform-korszakát" élte ekkor. A politikai, társadalmi, gazdasági vál­tozások hatására 1987-ben létrejött a Szociális és Egészségügyi Miniszté­rium (tovább SZEM), amely a társadalmi problémák kezelésére vonatko­zóan új szemléletet hozott, s nevében kormányzati szinten elsőként vál­lalta a szociális szakma támogatását. A minisztérium létrejöttével párhu­zamosan a Gesztori Bizottság jogutódaként megalakult a miniszter szak­értői testülete, a Szociális Képzési Bizottság (tovább SZKB), amelynek fel­adata a magyarországi szociális képzések felállítása és beindítása volt (Hegyesi 1997). A felsőfokú képzéssel párhuzamosan a középfokú szociális szakember­képzés kezdetei is a nyolcvanas évek közepéig vezetnek vissza. 1985-ben a pécsi Apáczai Nevelési Központban egy a szakmai képzést előkészítő szakmai alapozó, szemléletformáló, de szakmai végzettséget meg nem adó programot (egy induló gimnázium induló programja) indítottak el, melyet azután 1987-ben Kiskőrösön a Petőfi Sándor Gimnáziumban is bevezettek. A nyolcvanas évek második felében főként kisvárosok gim­náziumai mutattak egyre nagyobb érdeklődést az új képzés iránt. A kö­zépfokú képzésben fontos esemény volt, hogy az egri Egészségügyi Szak­­középiskola 1988 szeptemberében elindította a középfokú szociális mun­kás­képzés első évfolyamát. A képzésre érettségivel és legalább kétéves szakirányú szakmai gyakorlattal lehetett bekerülni. A középfokú képzésben az áttörést az SZEM-nek az Országos Peda­gógiai Intézettel (OPI) kötött szerződése hozta. Az OPI kutatócsoportja összefogta a középfokú szociális képzés kezdeményezéseit, kidolgozta a szociális asszisztens-képzés tantervét, és gondoskodott a négyéves kísér­leti folyamat menedzseléséről, mely lehetővé tette a szakképzettség hi­vatalos beillesztését a középfokú képzési rendszerbe. Az 1989/90-es tanév a szociális szakemberképzés szempontjából for­dulópontnak számít. Ebben az évben két helyen indult kísérleti képzés: Szekszárdon általános szociális munkás-, Esztergomban pedig szociálpe­­dagógus-képzés. A képzés kialakulásával párhuzamosan elindult a szakma „önszer­veződése" is. 1987-ben a Terézvárosi Családsegítő Központban Szociális Munkás Klubot szerveztek, amely alapja lett az egy évvel később meg­alakuló Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének (Tordainé 1996). 1987-ben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és az ELTE BTK közös szervezésében elindítottak egy Szociálpedagógiai Műhelyt. 1988- ban az ELTE BTK oktatói és hallgatói létrehozták a Hilscher Rezső Szo­ciálpolitikai Egyesületet (Győri 1996). A kialakult szakmai műhelyek lehetőséget biztosítottak arra, hogy ál­landóan napirenden legyenek a formálódó képzések legfontosabb kérdé­sei. A viták a szakma születésének természetéből adódtak, hiszen az egyik képzést alakító csoport a pedagógiához, gyógypedagógiához, re- Estly 2006/2­53

Next