Esély, 2010 (21. évfolyam, 1-6. szám)

2010 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Anderson, Bridget - O´Connell-Davidson, Julia: Keresletfüggő-e az emberkereskedelem?

Anderson — O’Connell-Davidson: Keresletfüggő-e az emberkereskedelem ? minősít (durván egyötödük). Adataink azonban azt mutatják, hogy még aki kifejezetten fiatalkorú partnert keres, annak is vannak definitív elkép­zelései a nemről, a szexualitásról, és arról az életkorról, amely lehetővé teszi számára, hogy a tizenéves lányokat olyan „nőnek" gondolhassa, aki: (a) nem sérül a szexuális aktustól, (b) képes a „felelős" beleegyezésre. Thaiföldi interjúalanyaink közül öten is (az ötből kettő rendőrtiszt volt) úgy nyilatkoztak, hogy egy lány csak akkor dönthet úgy, hogy prostitu­ált lesz, ha erre testileg szexuálisan érettnek mutatkozik, vagyis nagyjá­ból 15 éves korában, ennél fiatalabb korban ez még ártana neki. Hogy valaki a fiatalabb korú szexmunkásokat részesíti előnyben, vagy sem, attól is függhet, hogy az ügyfél mit gondol a prostitúcióról. Mind az interjúk, mind a kérdőívek azt mutatták, hogy azok az ügyfelek, akik úgy gondolják, hogy „a prostituáltak szakképzett, ügyes szeretők, akiket több tisztelet illetne meg", lényegesen kevésbé „hajtottak" fiatal korú partnerekre, mint azok, akik úgy gondolják, hogy „a prostituáltak alja népség, de a férfiaknak szexuális kielégülésük miatt szükségük van rájuk", vagy az volt a véleményük, hogy „a prostituáltak gyors kielégü­lést nyújtanak, bonyodalom nélkül; olyanok, mint a gyorsétkezdei kaja, ha az ember nagyon éhes". 3.3. Migráns szexmunkások iránti kereslet Kutatásunkban rákérdeztünk arra, milyennek észlelik a kliensek a kül­földről hozott szexmunkásokat, és mik a tapasztalataik velük. A min­tánkba kerülteknek majdnem fele nyilatkozott úgy, hogy legalább egyszer vásárolt már szexet külföldi prostituálttól (akár otthon, akár kül­földi tartózkodás során). Ez, meglehet, alulbecslés. Nem elképzelhetet­len ugyanis, hogy olasz és japán megkérdezetteink nem igazán tudták „prostitúciós ügyletként" azonosítani azokat a „kendőzöttebb" változa­tokat, amelyekbe a szexturizmus célországaiban ütközik bele a turista (Gunther, 1998). Kutatásunk mintavétele következtében az adatszolgálta­tók nem tekinthetők a prostitúció-fogyasztók reprezentatív mintájának, s az adatok arra sem használhatók fel, hogy a migráns szexmunkások iránt mutatkozó igényről az egyes országok között összehasonlító jellegű állí­tásokat tegyünk. Az azonban egyértelműen kiderül adatainkból, hogy az ügyfelek sehol nem tekinthetők homogén masszának abban a vonatko­zásban, hogy partner­választásaik hogyan irányulnak a helyi „lányokra" és a külföldről jöttekre, s egyáltalán nem lehet úgy fogalmazni, hogy aki hajlandóságot mutat prostitúciós szolgáltatások vásárlására, az elsősor­ban „idegenből jött lányok" szolgáltatásaira formál igényt. A kutatás tisztázni szándékozott azt is, hogy az etnikai vagy nemzeti sztereotípiák, a szexuális rasszizmus és az „árfekvéssel" kapcsolatos megfontolások vajon befolyásolják-e a kuncsaftokat választásaikban. Megkérdeztük tehát tőlük, mennyire értenek egyet (vagy nem) egy sor, a külföldi és a helybéli szexmunkásokat összehasonlító állítással. Adatszol­gáltatóink között sokan gondolták úgy, hogy a „külföldről jött" prostitu­áltak esetében könnyebb ellenőrzést gyakorolni afölött, hogy az ember „mit kap a pénzéért". Szerintük ezek a lányok olcsóbbak, és rugalmasab­ban hajlandók az elvárásokhoz igazodni, mint a helyi lányok. A mintán Esély 2010/2

Next