Esti Budapest, 1953. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-01 / 152. szám
2 A jtifjffszlfirifii ..wzmkiális ívre" nf lukit tj inivs zkf»ttes›. A jugoszláv kormány, mint is** meretes, úgynevezett „szociális tervet" dolgozott ki az 1953- as évre. Kidrics, a titóisták fő gazdasági szakembere nemrégiben beszédet mondott Bledben, amelynek során megvilágította a „szociális terv" egynéhány intézkedését, így például az idén leszállítják a béralapot. Erről közelebbit árult el Bozsicsevics szakszervezeti funkcionárius a fémipari szakszervezet vezetőségi ülésén. Bozsicsevics kijelentette, hogy a fémipari munkások ezután havonta 1000— 2000 dinárral kisebb bérösszeget kapnak majd kézhez, mint eddig. Az 1953. évi „szociális terv” a társadalombiztosításra előirányzott összeget is csökkenti, méghozzá 5 milliárd dinárral. Úgyszólván alig fordít valami az új terv munkavédelemre. Pedig a hivatalos statisztika adatai szerint is évről évre növekszik a balesetek száma. A hivatalos kimutatás azt mondja, hogy 1948-ban 53.000, 1950-ben 100.000, 1952-ben pedig 250.000 balesettörtént munka közben. Egyedül a szénbányákban 8500 ember esett tavaly áldozatául a munkavédelem elhanyagolásának. Ez a szám azt jelenti, hogy a szénbányászatban foglalkoztatott munkások 10,32 százaléka szenvedett sérülést üzemi baleset következtében. Érthető, hogy a jugoszláv munkások éles harcot folytatnak élet- és munkafeltételeik megjavításáért. A Narodni List című titóista lap beismeri, hogy 80 zágrábi üzem munkásságának 97 százaléka folytat bérharcot. Az aviv aljai ólom- és cinkbánya dolgozói nemrégiben a bérek leszállítása és a 14 órás munkanap miatt 7 napra beszüntették a munkát. A „Slavonia" üzemben erőteljes mozgalom indult az elbocsátások ellen. A vezetőség kénytelen volt újra alkalmazni 14 elbocsátott dolgozót és kifizetni bérüket arra az időre is, amíg nem dolgoztak. Mindezek a hírek megmutatják, hogy a jugoszláv munkásosztály állandóan fokozza harcát alapvető jogai kivívásáért, hazája szabadságáért. De Gasperi a régi emberekkel, a régi politikát akarja folytatni „Veszélyes ábránd“ — állapítja meg az Olasz Kommunista Párt lapja ROMA, július 1. (MTI) A Kereszténydemokrata Párt országos tanácsa ülésének befejezése előtt megszavazott egy határozatot, amely szerint az új kormányt vagy a régi koalíció alapján vagy kereszténydemokrata politikusokból kell megalakítani. Az új kormány politikai programmjáról De Gasperi kijelentette, semmit sem szabad változtatni Olaszország eddigi atlanti politikáján. De Gasperi szerint az olasz kormánynak még részben sem szabad lemondania az európai védelmi közösség és a német újrafelfegyverzés politikájáról. A l’Unita keddi vezércikke megállapítja: „Veszélyes ábránd lenne arra gondolni, hogy a kormányválság egyszerű foltozással, három-négy ember leváltásával megoldható. A parlamentben és az országban egyaránt válság van." A továbbiakban a cikk hangoztatja: „Az Olasz Kommunista Párt kész hozzájárulni a válság megoldásához. Mindenkinek meg kell győződnie arról, hogy a munkásosztály nélkül, a dolgozó tömegek legaktívabb részvétele nélkül, tehát az Olasz Kommunista Párt nélkül, egyáltalán nem lehet szó a helyzet megszilárdításáról és demokratikus társadalmi rendszer kialakításáról." Nagyarányú munkáselbocsátások Olaszországban „A munkásokon a sor, hogy új ipari politikát harcoljanak ki“ — írja a L' Unita ROMA, júlus 1. (MTI) A sardiniai Iglesias cinkbányáiban 500 munkás és 12 tisztviselő elbocsátását jelentették be. A szicíliai Caltanissetta megye kénbányáiban váratlanul felmondtak 500 munkásnak. A válság fő oka az amerikai konkurrencia. Az olasz kormány az európai piacot elárasztó felesleges amerikai termékektől még csak nem is próbálja megvédeni a nemzet érdekeit. Mint a l’Unita közli, a témi acélművekben 1500 embert érintenek az elbocsátások, a piombinoi nagy vasmű becsukta kapuit és 2700 munkás vesztette el kenyerét. A bolognai Ducati gyárban 960 munkás elbocsátását jelentették be. Palermóban 1800 munkás öt napja megszállva tartja a gyepes szórá gyárat, hogy megakadályozza a leszerelését. „Nos, ez nem maradhat így! — hangzik a l’Unita cikke — Ez talán a legelső, amin segíteni kell most, hogy a nép június 7-én kinyilvánította véleményét. A munkásokon a sor, hogy új ipari politikát harcoljanak ki. A munkások ismerik egymást, ismerik erejüket. Képesek tehát akaratukat érvényesíteni gazdasági helyzetük sírásóival szemben.” Az egész csehszlovák népet megismertetik a Béke-Világtanács határozataival PRÁGA, július 1. A Csehszlovák Távirati Iroda közli, hogy a Béke Hívei Csehszlovák Bizottságának elnöksége június 30-án ülést tartott. Az ülésen megtárgyalták a Béke- Világtanács budapesti ülésszakának eredményeit. Az elnökség javasolta valamennyi helyi békebizottságnak, ismertesse meg a Csehszlovák Köztársaság lakosságát a Béke- Világtanács budapesti ülésszakának munkájával és eredményeivel. ________ Sztrájkmozgalom a francia gyarmatbirtokokon PÁRIZS, július 1. (TASZSZ) Réunion, Martinique és Guadeloupe szigeteken majdnem másfél hónapja tart a munkabéremelést követelő állami alkalmazottak sztrájkja. A francia gyarmatbirtokokon kibontakozó sztrájkmozgalom tevékeny támogatásra talál a helyi lakosság körében, amely erélyesen harcol a nyomor, a munkanélküliség, a gyarmati elnyomás és a faji megkülönböztetés ellen. A l'Humanité közlése szerint Reunion szigetén a 22 közigazgatási egység közül 19-nek az elöljárói a kommunistáknak és a haladó köztársaságpártiak szövetsége tagjainak javaslatára számos határozatot hoztak a dolgozó lakosság anyagi helyzetének megjavításáról. Számok, amelyek a kínai dolgozók megváltozott életéről beszélnek írta: Zentai Ernő, a SZOT titkára Zentai Ernő elvtárs, a SZOT titkára néhány hete tért vissza a Kínai Népköztársaságból, ahol több mint egy hónapot töltött. Azt a magyar szakszervezeti küldöttséget vezette, amely részt vett az Összkínai Szakszervezetek VII. kongresszusán. Zentai elvtárs a kínai dolgozók megváltozott életéről az alábbiakban számol be az Esti Budapest olvasóinak: Mindenki tudja, milyen hatalmas eredményeket ért el rövid néhány év alatt a kínai nép Mao Ce-tung elvtárs, a kommunista párt vezetésével. Lényegében három év alatt teljesen végrehajtották a hatalmas ország újjáépítését, megteremtették a pénzügyi stabilizációt, megvalósították mindazokat az előfeltételeket, amelyek szükségesek voltak az első ötéves terv beindításához. Ezek közismert tények. Mégis rendkívüli hatást tesz az emberre, amikor közvetlen közelről szemléli azt a hatalmas változást, amely Kínában a felszabadulás óta végbement. Hadd szóljak egyetlen dologról, az életszínvonalról. A szakszervezeti kongresszuson a többi között felszólalt egy sztahanovista textilmunkásnő. Huszonkét esztendős. Elmondotta, hogy kilenc éves korában már dolgozott, jóllehet, alig érte el a gép fogantyúját. Naponta csak egyszer evett, maroknyi rizst. Ma annyit keres, hogy nemcsak bőségesen táplálkozhat és jól ruházkodhat, hanem jut könyvre, színházra, egyéb szórakozásra. A felszabadulás előtt nem tudott írni-olvasni. A kongresszuson viszont saját jegyzeteiből beszélt, rendkívül bátran és színesen. Kétezer orsóval dolgozik, állandóan tanulmányozza a szovjet szakirodalmat, amelynek segítségével kiemelkedő eredményeket ér el. Felszólalt a szakszervezeti kongresszuson egy új gur nemzetiségű olajmunkás is. A felszabadulás előtt — mondotta — csak korpát evett, a munkatés ügyelök állandóan ütőtték-verték, írni-olvasni nem tudott. Ma: élmunkás, az üzem helyettes vezetője és szakszervezeti funkcionárius. Esténkint előadásokat hallgat üzeme kultúrotthonában. Ez csak két példa, de ilyen példát százezer és milliószámra találunk Kínában. Hadd idézzek néhány számot, amelynek elolvasása után fogalmunk lehet arról a változásról, amely a kínai dolgozók életéin végbement. A bányászok reálbére a felszabadulás előtti időszakhoz viszonyítva 600—800 százalékkal emelkedett. Az elemi iskolai tanulók száma jelenleg 50 millió, 113 százalékkal több, mint a felszabadulás előtt. Ezenfelül a városokban 27 millió, a falusi iskolákban 48 millió dolgozó tanul írni-olvasni az esti iskolai oktatás keretében. 1949 óta sorra vezetik be az üzemekben a kötelező társadalombiztosítást. Azelőtt a munkás vagy dolgozó szegényparaszt még csak nem is álmodhatott arról, hogy kórházba kerülhet, ha megbetegszik. Ilyen számokat hosszasan lehetne még idézni. Ehelyett azonban azt szeretném bemutatni néhány példán, hogyan hálálják meg a kínai dolgozók a párt és az állam gondoskodását. A bányász szakszervezet elnöke,[mondta a kongresszuson, hogy 1952-ben 191 százalékra emelkedett a termelés a bányászatban, 1951-hez viszonyítva. A textilipari szakszervezet elnöke arról számolt be, hogy 1952-ben 67 százalékkal szárnyalták túl az 1951-es eredményeket. Csi An-tal elvtárs, a vegyipari szakszervezet egyik vezető funkcionáriusa közölte, hogy csupán egyetlen gyárban negyedév alatt 130 újítást vezettek be és ezzel 189 millió juaint takarítottak meg. Tim Sulau elvtárs egy vasútvonal építőinek megbízásából szólalt fel. A szóbanforgó vasútvonal építéséről az elmúlt rendszerben negyven évig beszéltek, csak éppen nem kezdték meg az építést. Most hatalmas ütemben folyik az építkezés. A beadott és elfogadott újítások alapján olyan összeget takarítottak meg, amelyből 90 kilométer hosszú vasútvonalat lehet építeni. Hogy ez milyen óriási eredmény, az kitűnik abból, hogy az egész vasútvonal hossza 357 kilométer. Tian Su-lau elvtárs a következő szavakkal fejezte be beszédét: — 1931-ben élmunkás lettem, röviddel utána részt vettem egy élmunkás-értekezleten. A tanácskozások során az elvtársak észrevették, hogy beteg vagyok. Azonnal intézkedtek, kórházba utaltak, ahol gondos kezelésben részesültem. Rendkívül meghatódtam, hiszen a felszabadulás előtt akár felfordulhattam volna, feletteseim akkor sem tettek volna értem semmit. Akkor határoztam el, hogy minden erőmmel, minden képességemmel hazám építését szolgálom. Most 59 esztendős vagyok, de nem érzem magam öregnek és remélem, még sok hasznos munkát tudok végezni népem érdekében, így gondolkoznak a kínai dolgozók. Érthető, hogy a hazafias munka versenymozgalom egészen rövid idő alatt rendkívül széles körben bontakozott ki; jelenleg a dolgozók 80 százaléka van munkaversenyben. Az ötéves terv végrehajtását most kezdték meg, de már a kezdeti eredmények azt mutatják, hogy az előirányzott terveket messze túl fogják szárnyalni. Azzal az érzéssel jöttünk haza a baráti Kínai Népköztársaságból, hogy a kommunista párt vezette népi Kína, ez az óriási és gazdag ország, a maga rendkívül ügyes, tehetséges, szorgalmas, józanéletű lakosságával az ötéves tervek segítségével egészen rövid időn belül fejlett ipari országgá lesz. A kínai nép rendkívül hálás azért a minden irányú segítségért, amelyet a Szovjetuniótól kap. És ezt a segítséget azzal kívánja meghálálni, hogy egyre fokozottabb mértékben veszi ki részét a Szovjetunió vezette béketábornak az emberiség jobb jövőjéért folytatott harcából. Ónitikilli BOLTOKBÓL !'ÜTÉS!' &BUOMST SZERDA, 1953. JÚLIUS 1. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága június 30-án közölte, hogy az elmúlt nap folyamán a népi csapatok Joncsontól és Hagamnentől nyugatra, valamint Piinarridontól délre védelmi harcokat folytattak. A néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek június 30-án lelőttek őt és megrongáltak két ellenséges repülőgépet. * Az SZKP Központi Bizottságának távirata Walter Ulbricht elvtárshoz BERLIN, július 1. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a következő táviratot intézte Walter Ulbricht elvtárshoz, Németország Szocialista Egységpártjának főtitkárához, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyetteséhez: „A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága test BERLIN, július I. (MTI) A Német Demokratikus Köztársaság elnöki hivatala közölte: Wilhelm Pieck köztársasági elnök Walter Ulbricht miniszterelnökhelyettest 60. születésnapja alkalmából a köztársaság békegazdaságának felépítése, a vért üdvözletét küldi Önnek, Németország Szocialista Egységpártja és Németország munkásosztálya egyik legkiválóbb szervezőjének és vezetőjének hatvanadik születésnapja alkalmából. További sikereket kívánunk Önnek a nép életszínvonalának emeléséért, a békéért és Németország egységéért vívott küzdelmében.A béke megszilárdítása és biztosítása, valamint az egységes, demokratikus Németország megteremtéséért folyó küzdelem terén szerzett kimagasló érdemei elismeréséül a „Munka Hőse" címmel tüntette ki. Ulbricht elvtársat a „Munka Hőse" címmel tüntették ki Önálló nyugatnémet hadsereg felállításáról tárgyal az Egyesült Államokban Blank BERLIN, július 1. A kölni rádió jelentette, hogy Blank kijelölt bonni hadügyminiszter, a hitleri fasiszta hadsereg egykori magas rangú tisztjeiből álló kíséretével kedden megérkezett az Egyesült Államokba és hamarosan megkezdi tárgyalásait az amerikai hadügy- és külügyminisztérium megbízottaival. A „Der Spiegel" című hamburgi folyóirat megerősíti a hírt, hogy Blank olyan megállapodást szeretne kötni az amerikaiakkal, amely szerint az úgynevezett európai védelmi egyezmény végleges bukása esetén Adenauer szervezés alatt álló zsoldoscsapataiból önálló nyugatnémet hadsereget alakítana. Ki akarják telepíteni Johannesburgból a nem-európaiakat PÁRIZS, július 1. (MTI) Az „AFP”jelenti, hogy a Malan-féle fasiszta délafrikai kormány törvényjavaslatot készül előterjeszteni, amely előirányozza a nem-európaiaknak Johannesburgból való kitelepítését. A törvényjavaslat különleges bizottság létesítését írja elő, amelynek feladata 60.000 szinesbőrű kitelepítése lenne Johannesburgból. Az „INDINFO” hírügynökség jelentése szerint a színesbőrű lakosság tüntetéssel tiltakozott a hitlerfasiszták módszereire emlékeztető terv ellen. A Délafrikai Indiaiak Kongresszusa tiltakozó gyűlést hívott össze, amelyet a Malan-kormány rendőrsége megtámadott. A „Times of India" ezt kommentálva megállapítja: „Az a tény, hogy géppisztolyokkal, puskákkal és szuronyokkal felfegyverzett rendőröket vetettek be a tüntetők ellen, mutatja, mennyire fél a kormány a néptől." A japán távközlési dolgozók nem csatlakoznak a sárga szakszervezeti internacionáléhoz PEKING, július 1. (ÚJ-KÍNA) A japán távközlési dolgozók 75.000 tagot számláló szakszervezete nem hajlandó csatlakozni a munkásosztály egységének megbontásán mesterkedő „Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségé"-hez. Tokióból érkezett jelentés arról számol be, hogy a japán távközlési dolgozók június 25-én véget ért ötnapos országos kongresszusa elutasította a jobboldali munkásárulóknak a csatlakozásra előterjesztett indítványát. A nagymama szemüvege — Nagymama, mondd csak, mi az az érdekes gép a Dunaparton? Hát nem látod? Amelyiknek olyan hoszszú, hosszú nyaka van s a nyaka végén nagy szája van hegyes fogakkal? De a kis unoka hiába rángatta. A nagymama csak nézett, nézett és nem látott semmit. Csak akkor látta meg az ekszkavátort, amikor már egészen közel értek a parthoz. így derült ki, hogy a nagymamának bizony alaposan meggyöngült a látása, amióta mi, a gyerekek felkerültünk a fővárosba. Mert anyánk vidéken lakik és gyakran fellátogat hozzánk. — Szemüveget a nagymamának! — adtuk ki a jelszót, miután a húgommal elhatároztuk, hogy orvoshoz viszszük. A szemorvos fejcsóválva írta fel a receptet. Méltatlankodott, hogy a nagymama miért hanyagolta el enynyire a szemét. A receptet elvittük a Mártírok útjai „Ofotér’-hoz, ahol hamarosan elkészült a szemüveg. Kiválasztottuk hozzá a legszebb és legjobb keretet. Egy szép tavaszi délutánon elkövetkezett az ünnepélyes pillanat. A család egybegyülekezve várta, hogy hazahozzam a szemüveget és a nagymama felpróbálja. Hugómmal izgultunk, hogy jó legyen. A nagymama pedig azért izgult, hogy jól álljon. Mert hát szerinte a szemüveg elcsúfítja az embert. Miután jól megnézte, megtapogatta és megállapította, hogy az egyik üveg vastagabb, mint a másik — feltette az orrára. — Hát te ilyen öreg vagy? — nézett az arcomba. Ez volt az első mondata. A második az, hogy az unoka milyen szeplős. Továbbá megállapította, hogy az egyik vese erősen kopaszodik, a másik pedig — szemüvegen keresztül — még soványabbnak látszik. Először meghökkentünk, azután hangosan felkacagtunk. Mit számít az, hogy mi milyenek vagyunk? Fő, hogy jó a szemüveg. Miután kiki megkapta a magáét, kivonultunk az erkélyre. Tó magasan lakunk, az ötödik emeleten. Lássuk csak, mit lát innen? S most következett az igazán ünnepélyes pillanat. A nagymama nézett, nézett, aztán levette majd fellelte szemüvegét. — Hát gyerekek, mi az ott? Az a nagy kupola s a tetején az a szép piros csillag? Csak nem az Országház? — szólalt meg álmélkodva. — De beiz az! — feleltük és észrevettük, hogy a szemüveg homályos lett a meghatottságtól, amikor felfedezte, hogy a távolban még a győzelmi ágat tartó szabadságszobrot is láthatja. Alig várta, hogy másnap elindulhasson, kicsit szétnézni a városban. Egyszerre akart látni mindent, mint aki elmulasztott valamit. Meg-megállt a zöldelő játszóterek, épülő házak elött. Kimerülve nézte az ekszkavátor tátogó száját, majd hirtelen az ötágú csillagra pillantott, amely ott tündökölt az Országház tetején. Nézze, nézze, aztán boldogan, szélesen elmosolyodott ... Gyenes Ilona NEVESS VELÜNK! Négy magyar film egy műsorban Csapj az asztalra! Képzett beteg A selejt bosszúja Ecseri lakodalmas Bemutatásra kerül július 2-án Budapesten