Esti Budapest, 1954. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-15 / 218. szám
4 Ki ne emlékeznék azokra a napokra, amikor az egész ország szívdobogva leste a híreket a szuhakállói tárnában rekedt bányászokról. Az egész magyar nép akaratát és elszántságát testesítették meg azok, akik irányították és végrehajtották a mentési munkálatokat és az egész magyar nép új társadalmi rendünk diadalaként üdvözölte a büszke hírt: az összpontosított, nagyszerű erőfeszítések győzelmet arattak, a mi pártunk, a nép állama minden rendelkezésre álló eszközt latba vetve megmentette a szuhakállói hős bányászokat. Az „Életjel“ című új magyar film alkotói, Tardos Tibor forgatókönyvíró és Fábri Zoltán rendező a szuhakállói eseményeket választották művük alapjául. Rendkívül nehéz feladatra vállalkoztak: olyan művet kellett alkotniuk, amelynek hatása megközelíti azt a kollektív élményt, amelyet a valóságban, az esemény megtörténtekor átéltünk. S nem is lehetne nagyobb dicséretet mondani, mint azt, hogy az „Életjel“ művészi hatása egészében megközelíti a valóságos esemény hatását, cselekményében, figuráiban azonosítja a néző a filmet a szuhakállói eseményekkel, érzelmi hatásában pedig ugyanazt a szorongást és a büszke diadalnak hasonló érzését váltja ki, mint amilyet annak idején a valóságos esemény kiváltott. A magyar dolgozók kollektív elképzelését sikerült a film kockáin megörökíteni magas művészi színvonalon; nem kis részben ezért könyvelhetjük el ezt a filmet fejlődő filmművészetünkben a szocialista realizmus új, nagy győzelmének. Operaház: Háry János (B-bérlet, 1. előadás, 7). — Nemzeti Színház: Buborékok (7). — Katona József Színház: Pygmalion (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Holnapra kiderül (7). — Petőfi Színház (volt Ifjúsági Színház): A kőszívű ember fiai (7). — Fővárosi Operettszínház: Két szerelem (7). — Vidám Színpad: Utazás a viták körül (7). — Kamara Varieté: Pótüdülés (6. fél 9). — Budapest Varieté (Kálvária-tér): Tréfaszüret (8). — Ady Endre Kultúrterem (Irányi u. 17.). Wagner: Walkir (fél 7). — Állami Bábszínház: Kinizsi Pál (délután fél 3. fél 5). — Fővárosi Nagycirkusz: Mese a cirkuszban (4, 8), 1954 szeptember 15. ÉLETJEL: (Kísérőműsor: 4. számú Magyar sporthíradó): VÖRÖS CSILLAG (Lenin krt. 45.) prol. fél 5, háromn. 7. 9. MÁJUS 1 . (Mártírok útja 55.) prol. 4, negyed 7. Tél 9. VÖRÖSMARTY ■ (Üllői út 4.) prol. tél 10. fél 12. fél 2. fél 4, háromn. 6. 8. DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) prof. fél 5. háromn 7. 9. ANNA A FÉRJE NYAKÁN: (Kisérőműsor: A vér): URÁNIA (Rákóczi-út 21.) 4. negyed 7. fél 9. KOSSUTH (Váci-út 14.) fél 5. háromn. 7. 9. ALVAJÁRÓ: MŰVÉSZ (Lenin-körút 88.) 4. negyed 7. fél 9. HŰTLEN ASSZONYOK: SZABADSÁG (Bartók Béla-út 64.) 3. hétre prol. 10. 12. 2. 4. negyed 7. . fél 9. DUNA (Fürst Sándor-u. 7.) . 3. hétre prol fél 5. háromn. 7. . 9. TOLDI (Bajcsy-Zsilinszky-út 36.) 3. hétre prol. fél 5. háromn. 7. 9. UGOCSA (Ugocsa-u. 10.) 4. negyed 7 fél 9. EGY ÉJ VELENCÉBEN: (Kísérőműsor: Sportoló falu): CORVIN (Kisfaludy-köz) 3. hétre prof. háromn. 4. 6. fél 9. SZIKRA (Lenin krt. 120.) fél 10. fél 12. háromn. 2. 4. negyed 7. fél 9. LUXUSTUTAJON: FELSZABADULÁS (Flórián-tér 3.) fél 4. háromn. 6 8. SZIGET (Margitsziget) fél 8. RÓZSAVÖLGYI KERTMOZI (Rózsavölgyi-tér) 8 óra, szerda szünnap. TÖRVÉNYEN KÍVÜLI LOVAG: MUNKÁS (Kápolna u. 3/b.) prof. negyed 6. tel 8. 1. Magyar híradó, 2. Vadak az árban, 3. Az elektronok nyomában, 4. Halászó cicák: HÍRADÓ (Lenin krt. 13.) Reggel 9- től este 11-ig folytatólag. A kis karmester: RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚRHÁZ (József Attila tér 4.) negyed 6. fél 8. szerda szünnap. ÓBUDA (Selmeciút 14.) 4. negyed 7. fél 9. Kémek a vonaton: (Kísérőműsor: Harmadik találkozás). BÁSTYA (Lenin krt. 8.) 3. hétre prof. 11. 1. 3. 5. 7. 9. HALADÁS (Bartók Béla út 128.) fél 4. háromn. 6. 8. Dalolva szép az élet: JÓZSEF ATTILA (Kálvária-tér 7.) fél 4. háromn. 6. 8. Puccini: SPORT (Thököly-út 56.) 4. negyed 7. fél 9. HAZAM (Váci-út 150.) 4. negyed 7. fél 9. MÓRICZ ZSIGMOND KULTÚROTTHON (Jókai u. 2.) háromn. 6. 8. Arlberg expressz: TANÁCS (Szt. István krt. 10.) 3. hétre prof. 10. 12. negyed 3. fél 5. háromn. 7. 9. Halhatatlan melódiák: ADY (Tanács-krt. 3.) 5. hétre prol. fél 4. háromn. 6. 8. ALKOTÁS (Alkotás-u. 11.) 4. negyed 7. fél 9. A kis Muck története: GORKIJ (Akácfa-u 4) 4. negyed 7. fél 9. TINÓDI (Nagymező-u. 8.) prol. fél 4. háromn. 6. 8. BEM (Mártírok útja 5/b.) prol. fél II. fél 1. fél 3. fél 5. fél 7. fél 9 A rágalom tüzében: CSOKONAI (Népszínház-u. 13.) prol. 2. 4. 6. 8. Gőgös hercegnő: BETHLEN (Bethlen Gábor-tér 3.) 4. negyed 7. fél 9 Janika: MARX (Landler Jenő-u. 39.) 4. negyed 7. fél 9. Schubert: VERSENY (Pataki István-tér 14.) fél 6, háromn. 8. DIADAL (Krisztina-krt. 155.) 4. negyed 7. fél 9 Az ezred lánya: PENTELE (Leninkrt. 39.) 10. 12. 2. 4. 6. 8. Botrány Klesmersben: ZRÍNYI (Lenin-krt. 26.) 4. negyed 7. fél 9 Szicíliai vérbosszú: BÁNYÁSZ (József-krt. 63.) A terem fél 4. háromn . 8 Grant kapitány gyermekei: BÁNYÁSZ (József krt. 63.) B-terem 4. negyed 7. fél 9. ÁRPÁD (Kerepesi-út 146 ) negyed 6. fél 8. Szerelem engedély nélkül: RÁKÓCZI Rákóczi-út 68.) prol. 11. 1, 3, 5. 7. 9. ELŐRE (Delej-u. 41.1 fél 6. háromn. 8. Mágnás Miska: HONVÉD (Rákócziút 82 ) prol. fél 11. fél 1. fél 3. fél 5. fél 7. fél 9. Köznapi komédia: (Kísérőműsor: Láthatatlan ellenségeink): ÉVA (Erzsébet királyné-út 36/b) fél 4. háromn. 6. 8. KULTUR (Kinizsi-u. 28.) fél 4. háromn. 6. 8. Veszélyes fuvar: TÁTRA (Üllői-út 63.) 4. negyed 7. Tél 9. SZABADSÁGHEGYI (Evetke-u. 2.) IS-én 6. 8. Vidám vásár: NAP (Népszínház u. 31.) fél 4. háromn 6. 8. Apa lett a fiam: BÉKE (Mauthner Sándor-u 48.) 4. 6. 8. Öt barát: (Kísérőműsor: Dicsőséges Tanácsköztársaság): ÚJLAKI (Bécsi út 69.) fél 4. háromn. 6. 8. Marina sorsa: PARTIZÁN (Üllőiút 101.) 4 negyed 7. fél 9. Terasz a jégen: (Kísérőműsor: Alkot a nép): VASVÁRI (Kerepesiút 44.) háromn 4. háromn. 6. 8. A fekete ház: OTTHON (Beniczkyu. 35.) fél 4. háromn 6. 8. Négy szív: PETŐFI (Pongrác u. 9.) fél 6. háromn 8. Ifjú szívvel: IPOLY (Csáky u. 65.) fél 4. háromn 6. 8. 1. sz. Épületelemgyár felvesz lehetőleg budapesti, vagy pestkörnyéki lakosokból épületelemgyártási munkára segédmunkásokat és gépkezelőket. Személyes jelentkezés: Budapest, XI., Budaföld út 78. szám. ÉLETJEL Új magyar filmsiker A Karlovy-Varyban „Munkadíj”-jal kitüntetett film számos erényével emelkedik ki mai életünkről készített filmjeink közül. Habár a rendező, Fábri Zoltán a filmszerűség eszközeit nem következetesen használja fel, munkáját ebben is bátor kezdeményezésnek, egész filmgyártásunk számára követendő példának tekinthetjük. A rendezés méltó a nagy feladathoz, pergő képekben, feszültséget keltő jelenetek sorozatával elevenítette meg a 14 bányász drámai óráit, a mentésre felvonuló ország erőfeszítéseit egyaránt. Nem véletlen, hogy a bánya mélyén játszódó jelenetek sikerültek a legjobban és a mentési munkák felső vezetésének bemutatását érezzük a legkevésbbé sikerültnek: azokban a drámai napokban a közvélemény elsősorban a bánya felé fordult, s a nép fantáziája elsősorban a bányászok és hozzátartozóiknak élményeivel "azonosult. Erre támaszkodhatott az író és a rendező, ebből meríthettek a szereplő színészek, míg a miniszter figurája és a körülötte zajló események valamennyiünk tudatában másként zajlottak le — s tudjuk, hogy a valóságban egyszerűbben, szebben, kevesebb esetlegességgel. S bár ezek a képek, jelenetek önmagukban nem elhibázottak, mivel nem találkoznak a népi elképzeléssel, a kollektív élménnyel, szegényesebbnek, elvontabbnak hatnak. Az „Életjel bizonyíték amellett, hogy a valóság mély ismerete nem megköti a művészt — írót, rendezőt, színészt — hanem szárnyaikat ad neki. Szárnyakat adott a film szereplőinek is, akik közül elsősorban Barsi Béla párttitkárt kell említeni. Egyszerű, meggyőző eszközökkel formálja meg a kommunista bányászt, azt a kommunistát, aki a legnehezebb, a reménytelennek látszó helyzetben is érzi felelősségét a rábízott emberekért, aki tudja, hogy elsősorban vezetnie , tehát nevelnie és óvnia kell társait. Berek Katalin első filmszerepében színpadi sikereihez méltóan ábrázolta a tárnában rekedt egyetlen nő vívódását, magára találását és küzdeniakarását. A bányászok szerepében Solti Bertalan, Bánhidy László, Rajczy Lajos, Görbe János és a többiek, akiknek nevét csak helyszűke miatt nem soroljuk fel, egy-egy mélyen átgondolt, magas művészi eszközökkel ábrázolt figurát örökítettek meg. Némelyikük csak villanásnyi szerepében is külön tanulmányt érdemelne. A többi szereplő közül Somogyi Erzsi ismert emberábrázoló művészete szerez felejthetetlen perceket a nézőnek. Sinkovits Imre ismét bebizonyítja, hogy nagy elődei nyomdokába lép, s a jövendő egyik legkiválóbb jellemszínészét sejthetjük benne. A népes szereplőgárda segítségével Fábri Zoltán nagyszerű filmet készített Tardos Tibor forgatókönyvéből, olyan filmet, amelyet hosszú évekig játszani fognak, mert új életünk erejéről, fejlődő, nagyszerű embereinkről beszél, mert kockáiról az élet valósága árad a néző felé, mert egész népünk büszke érzéseit közvetíti magasrendű művészi eszközökkel. Mindez egy kiváló művészi együttes munkájának eredménye, amelyben író, rendező, operatőr (Hegyi Barnabás), zeneszerző (Ránki György) magas színvonalú, maradandó értékű munkát végzett. Lenkei Lajos Jelenet a filmből. &mnnst SZERDA, 1954 SZEPTEMBER 15. A fordulat évében ott állt a Gellérthegyen, a Szabadságszobor tövében és úgy nézte Budapestet, mint aki a magyar főváros szívéig akar látni. Tudta azt is, hogy valóban miként lehetséges ez. Az újpesti textilgyárban szabadkozva hárította el az ünnepeltetést és a déli ebédidőben az étteremben hétköznapjaikról kérdezgette a munkásasszonyokat. Csepelen elismeréssel szemlélte az eredménytáblákat és csillogó szemmel az olvadt vas izzón iramló patakjait, de számára mégis az látszott fontosabbnak, hogy a pihenő perceket felhasználva, barátságosan vitatkozzék az öntöde munkásaival. Budapest utcáin gyakorta kiszállt az autóból és belekeveredve az utcai forgatagba, minden alkalmat felhasznált arra, hogy közel kerülhessen az ismeretlenekhez, megismerje életüket. 1949-ben újra ellátogatott hozzánk a Petőfi centenáriumra, részt vett a budapesti VIT- en. Érdekelte az ország, a nép, az ember. És természetes közvetlensége nem hagyta el akár az ország vezetőivel, akár technikusokkal, akár egy balatoni halásszal beszélt. Eljött hozzánk, elment Moszkvába, Prágába, Varsóba, elkerült a hegyek közé a görög partizánokhoz. Párizs fia volt, az egyik proletárnegyedben lakott, de gyakorta otthagyta hazáját és fáradhatatlanul járt a világban, az új világot építők, a szabadságért és a békéért harcolók között. Méltán írhatta egyik versében: annyit, testvérem a földön, hogy sohasem maradok magamra. A békemozgalom világszerte megbecsült harcosaként halt meg. A szíve ölte meg, agyonhajszolt szíve, mely nem zárult el soha a bánat, az emberi szenvedés elől. Holott a remény költője volt. A spanyol polgárháborúban, Guernica napjaiban így írt erről: Igazi emberek, kikben az elkeseredés táplálja a remény emésztő vad tüzét, bontsuk ki a jövőn az utolsó rügyet. A náci megszállás alatt lép be a Francia Kommunista Pártba, szervezi az ellenállás íróit, titkos könyvkiadóvállalatát és verseivel lelkesíti harcra elvtársait, a szabadság szerelmeseit, a partizánokat. És amikor felszabadul hazája a fasiszta iga alól,ő mondja ki a szót, mely előrelátja a francia költészet elkövetkező feladatát: „Ha a közelmúltban a költészet bebizonyította, hogy egy a szabadság szeretetével, holnap bebizonyítja majd, hogy egy az élet szeretetével.“ Kis Paul Eluard költészetet be is bizonyította. Örömmel kell írnunk arról, hogy válogatott verseinek most magyar nyelven kiadott kötetében (Mindent elmondani, Szépirodalmi Könyvkiadó) a hazai olvasók közelebbről megismerhetik korunk egyik legnagyobb költőjének, a szabadság, a remény, az életöröm nagy francia költőjének hasonlíthatatlan művészetét. Nem könnyű behatolni ennek az igen összetett, kifinomult művészetnek minden ága-bogába. De kétségtelen, hogy a francia és szovjet dolgozók után a magyar olvasók is meg fogják szeretni azt, aki egyszerű szóval mondja ki: azért élünk, hogy hűek maradjunk az élethez, és akinek költészetét áttüzesíti az emberszeretet, az ember ragyogó jövőjébe vetett hit. Holnapra mi emberek a földön Nem ismerjük majd csupán az öröm terhét. Az olvasó nem könnyen hallja meg Eluard szabadverseinek lüktetése mögött a dallamot, és nem élvezheti maradék nélkül a költő magyarul közölt verseiben ezek egész gazdagságát. Nehéz feladat Eluard-t magyarra fordítani, hiszen ő az a francia költő, aki szinte a pőre egyszerűségig csiszolta le nyelvét a legösszetettebb érzések, gondolatritmusok és érzelmi folyamatok megjelenítésére. Ugyanakkor a tartalom sokrétűségét és a nyelvi kifejezések egyszerűségét teljesen egyéni stílusfordulatokkal úgy olvasztotta egybe, hogy gyakorta kidobta a gondolatvagy érzelmi sor egy-egy láncszemét, szinte kényszerítve olvasóját képzeletének szárnyalására. A kötet fordítója, Somlyón* György ismeri, s a verseket bevezető szép és okos tanulmányában meg is említi e nehézségeket. Fordítása legtöbbször gondos és hű, bár nem egyszer indokolatlan fokozással, máskor pedig épp oly indokolatlan egyszerűsítéssel, olykor önkényes betoldásokkal meg is változtatja, ha nem is a versek mondanivalóját, de éppen azokat a finom árnyalásokat, melyeknek Eluard közismerten kiváló mestere. E részletekben való eltérések, torzítások ellenére is dicsérendő teljesítmény a fordítás. Somlyó György munkája a helyes szempontú és jó ítélőképességet eláruló válogatás is. Ez a válogatás lehetővé teszi, hogy a magyar olvasók ízelítőt kapjanak Eluard-nak az első világháborúban írt néhány versén kezdve, fejlődése majd minden szakaszának költészetéből és közelebbről megismerhessék az utolsó szakasz különlegesen szép, sokhúrú művészetét. Ez az utolsó szakasz, a kommunista költő, a párt költőjének felfelé ívelő útja, amelyen Eluard megmondja, hogy Látni annyi, mint megérteni és cselekedni. Ez a szakasz az „alkalmi" versek sorozata a pártkongresszusokról, a május elsejei felvonulásokról, a görög szabadságharcosokról, az üldözött Prestesről, a kivégzett Beloianniszról, a börtönbe vetett Henri Martinról és Jacques Duclosról, a békeharcról és a világ „egyetlen reménységéről“: a Szovjetunióról. És mindez az élmény és az egyéni hang csodálatos gazdagságában. Ugyanekkor, e szakaszban tárul elénk Eluard szerelmi lírája is felfűtött hevének izzásában. Annak a költőnek a versei ezek, aki megértette és megírta, hogy „az igazságtalanság ellen harcolni annyi, mint harcolni saját életünkért, reményt virágzó életért és minden szeretetért a világon". Murányi-Kovács Endre Egy nagy francia költő 16 éven felüli női segédmunkásokat azonnali belépésre keres Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár, Bpest, IX., Földvári u. 4.. AZ ALVAJÁRÓ Olasz film Bellini operájából Bemutatja: Művész Magyar művészek Albániában Kéthónapos albániai turné után nemrég érkezett vissza Budapestre Operaházunk két kiváló magántáncosa: Vashegyi Ernő és Pásztor Vera. A hajósutcai kis lakás , ahol a kedves művészházaspárral, az albániai út emlékeiről beszélgetünk, egy vasúti ruhatár és egy népművészeti múzeum keverékének képét mutatja. Mindenféle bőröndök és az Albániában kapott ajándékok — színes szőttesek, faragások, dísztárgyak töltik meg a szobát. Az albán dolgozók szeretetének kézzelfogható jelei. _ Huszonnégytagú együttessel jártuk Albánia falóit, városait — kezdi a beszélgetést Vashegyi Ernő. — Az együtteshez tartoztak a SZOT népi zenekara, Radnai György és Lorenz Kornélia, az Operaház énekesei és két artista.. Körútunkat Tiranában kezdtük, ahol három előadást tartottunk, valamennyit telt ház előtt. Azután Skodrában, Durazzóban, a festői szépségű tengerparti városban, Valonában, majd Ginocastróban, Sztálinvárosban, Berádban, Elbassánban, Korcsában és az épülő nagy vízierőmű városában, a 620 méter magasban lévő l’ogradeczben tartottunk előadást. — Itt közbevetőleg meg kell említenem, hogy 1950-ben már jártunk Albániában, s így bőven adódott alkalmunk, hogy összehasonlítást tegyünk az időközben elért nagy fejlődésről. Tiranában most épül az új Operaház, amelynek ebben az évadban lesz a megnyitója. .Ez alkalommal mutatják be az első albán nemzeti balettet, amely egy albán népmesét dolgoz fel. Az új táncjátékot szovjet balettmester tanítja be, akinek a fiatal albán koreográfusok és táncosok nyújtanak segítséget. Készül az első mai témájú albán opera is, amely az épülő vízierőmű mellett játszódik le. Ebből az operából néhány részletet alkalmunk volt meghallgatni. Véleményünk szerint ez az opera a nemzetközi zenei életben is feltűnést fog kelteni* — Az albán zenei élet fejlődését jellemzi egyébként az is, hogy a zeneművészeti iskolákra a városi fiatalok mellett nagyszámban jelentkeznek a vidék zenekedvelő fiataljai is. — Végül hadd mondjam el, hogy láttuk az albán központi népi együttest is, ami felejthetetlen élményt jelentett valamennyiünk részére. A lelkes albán közönségre nagy szeretettel gondolunk vissza, olyan szeretettel, ahogyan ők fordultak felénk mindenütt, ahol csak jártunk, amint ezt ez a sok-sok megemlékezés is bizonyítja — mutat a sok ajándéktárgyra, K. Z. A múzeumok nyitvatartási ideje: Munkásmozgalmi Intézet: (Kossuth Lajos tér 12 ) szerda kivételével naponta 11—20 óráig, vasárnap 9—14-ig; Történeti Múzeum: (Múzeum-körút 14 —16.) naponta 11 — 19-ig, vasárnap 10— 19-ig; Természettudományi Múzeum: (Múzeum-körút 14—16.) naponta 1X — 19-ig; Szépművészeti Múzeum: (Hősök tere) 10—13- ig; Új Magyar Képtár: (Egyetemutca 16.) naponta 11 —19-ig; Iparművészeti Múzeum: (Üllői-út 33— 37.) naponta 11 — 19-ig; Keletázsiai Művészeti Múzeum: (Sztálin-út 103.) naponta 11 —19-ig, vasárnap 10—19-ig; Néprajzi Múzeum: (Könyves Kálmán körút 40.) naponta 11 —19-ig, vasárnap 10— 19-ig: Vármúzeum: (Szentháromság-u. 2.) naponta 11 — 19-ig; Budapesti Történeti Múzeum újkori osztálya: (Kiscelli-u. 103.) nyitva vasárnap 9—14-ig. Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum: (Bajza utca 39.) 12—19-ig, vasárnap 9—14-ig; Hadtörténeti Múzeum: (I.. Tóth Árpád-sétány 40.) 9—17-ig; Bajor Gizi Múzeum: (Stromfeld Aurélutca 16.) nyitva 15—19-ig, vasárnap 10—18-ig; Aquincumi Múzeum: (Szentendrei u. 193.) nyitva 9—16-ig, vasárnap 11 — 15-ig. A fenti múzeumok hétfőn zárva vannak. A Mezőgazdasági Múzeum a kiállítás időtartama alatt mindennap nyitva van 10—18-ig, vasárnap 9—18-ig. ESTI BUDAPEST az MDP Budapesti Pártbizottság és a Fővárosi Tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Kiadja a Budapesti Lapkiadó Vállalat Budapest. VIII., Blaha Lujza-tér 3. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest. VIII., Blaha Lujza-tér 3 Tel.: 343—104 343—105. 343—107. 343—108. Terjeszti: a Posta Központi Hirlapiroda IIV Budapest. V. József nádortér 1 Telefon 180—850 Üzemi árusítás és lapterjesztés: Budapesti Főposta Hírlapárusítási Üzem. Békés u. I. Telefon: 340—578. 339—727. SZIKRA Lapnyomda.