Esti Budapest, 1955. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-05 / 3. szám
4 Évezredek óta küzd az ember, hogy igájába hajtsa a természet erőit, s mindazt, amit nyújthat, a maga boldogulásának szolgálatába állítsa. Évszázadokon át a természet „vak erői“ az elnyomottakat sújtották elsősorban, s a közös erőfeszítések gyümölcseit a kiváltságosak sajátították ki. Éhség, járvány, árvíz és földrengés csapás volt minden emberre, de elsősorban és főként a dolgozó népre, azokra, akik újjáépítették a palotákat, újra termelték az élelmet, felállították a gátakat, de maguk odúkban laktak, éheztek, s a dézsmát, robotot, adót, munkaerőt akkor is adniok kellett, ha mindenük odaveszett is a pusztító csapások alatt. Csak az emberi szabadság diadala a társadalomban, csak az elnyomás és a kizsákmányolás megszüntetése hozhatja meg az ember igazi diadalát a természet felett Olyan győzelmes harcot, amelyben a természeti erők bármily pusztító áradatával az egész társadalom veti szembe egyesített erejét, hogy győzelmével a közös jót szolgálja és ezzel az egyén teljes boldogulásai. S az ilyen harcban nő az ember igazi embersége, veti le magáról mindazt e gátló tulajdonságot, amelyet az elnyomatás sivár éveiből örökölt. „Simon Menyhért szüle tése”, Déry Tibor filmnovellájából készült, egy látszólag kivételes eseten mutatja be, hogy a szocializmust építő emberek egy kis csoportjának szolidaritása hogyan küzd meg a természettel, hogyan veti szembe egyesített erejét a hóviharral és biztosítja egy emberpalánta világrajöttét. Kemény életet élő emberek csoportját látjuk, olyan emberekét, akik nehéz munkával élnek, s a természettel folytatott küzdelemben lelküket páncéllal védik — kiki a maga természete szerint. Van, aki káromkodik, van, aki könyörtelen egoizmusba burkolózik, van, aki közömbös. De a páncél alatt emberi lélek, érző szív dobog, a páncél alatt egyszerű, de szívét simogató meleg érzéseik lakoznak.. S e kemény emberek lelkének páncélja feltörik, ha arra gondolnak, hogy egy új emberi élet születésének biztonságát segíthetik elő, egy olyan emberpalántáét, aki azt a harcot fogja folytatni, amelyet ma ők vívnak. A film érdeme, hogy új oldaláról mutatja be az emberek érzéseit, tetteit. Sajnos a jelenetek nem adnak elég teret és időt arra, hogy kibontakozzék az emberek bensőjében, gondolkozásában végbemenő folyamat, inkább az eredményt, a hóviharral folytatott küzdelmet festik. De így is, egy-egy villanásra megmutatja a film a népben rejlő emberség, szeretet, harcosság és szolidaritás minden akadályt legyőző erejét. Az, hogy a film többet mutat az emberek fizikai erőfeszítéséből, mint azokból az érzésekből és gondolatokból, amelyek fűtik őket és képessé teszik a nehézségek legyőzésére — issmét arra figyelmezteti filmművészeinket, hogy a külső hatások mellett, sokkal több figyelmet kellene fordítani az emberek belső ábrázolására. A rendezés párkányi Zoltán munkája kihasználja mindazt a lehetőséget, amelyet a téma és a helyszín egyébként nyújt. A csodálatosan szép bükki tájakon, a hóviharral küzdő famunkások és erdészek harca változatos — bár nem eléggé pergő — jelenetekben tárul a néző elé. Ezekben a jelenetekben sajnos elmosódnak az egyének, de némiképpen háttérbe szorulnak az emberek csoportosan is, inkább a hó, a vihar dominál. S ez, az egyébként kiváló fényképezés (Pásztor István szép munkája) hibája. Több közelkép, több emberábrázolás módot nyújthatott volna arra, hogy bővebben megismerkedjünk azokkal, akik a kis Simon Menyhért és édesanyja életéért küzdenek. A szereplők tudásuk javát adják. Elsősorban Mészáros Ági és Szirtes Ádár úé fiatal házaspárja ragadja meg a nézőt közvetlenségével, életteli humorával, egyszerű, jól felépített játékával. Barsi Béla, a káromkodó Espersit szerepében egyszerű eszközökkel, plasztikusan mutat be egy kemény, testi fájdalmakat legyőző, célratörő embert Pécsi Sándor Bonta párttitkárja kihasználja szerepe lehetőségeit. Nem az ő hibája, hogy „intézkedő“ párttitkárja nem elég meggyőző — s így a favágók szállásán végzett „agitációja“ amolyan „csodaagitáció“: egykét szó és minden rendben van. Azt hiányoljuk, hogy az emberek legjobb érzéseinek és a szolidaritásnak felkeltését nem elég mélyen és meggyőzően ábrázolja a film. Solti Bertalan az orvos szerepében jellegzetesen formálja meg a gyógyításnak és segítésnek élő vidéki orvost. Kováts Terussal (Pintér néni) sikeresen oldották meg azt a nehéz feladatot, hogy bemutassák a hősiességnek azt a passzív formáját, amely a nehézségek és viszontagságok kiállásában rejlik. A többi szereplő, elsősorban Gózon Gyula, Bikádi György és a famunkásokat játszók, villanásnyi játékukban egy-egy karakterfigurát formálnak meg igen jó. A „Simon Menyhért születése“ új szín filmművészetünkben és újabb jele filmgyártásunk erőfeszítéseinek, hogy mai, igaz, emberi filmekkel járuljon a szocializmust építő ember formálásához. Lenkei Lajos SIMON MENYHÉRT SZÜLETÉSE Új magyar film Jelenet a filmből. A régi újpesti munkáselőadások emlékére — Emlékezték, amikor egyszerű „Krétakör“-t elő akartuk adni? A rendőrség nem tiltotta be, hanem az előadás napján — elvitte a főszereplőt... — mondja Takács elvtárs. Hogyne emlékeznének rá. Bőviben vannak az ilyesféle emlékeknek mindazok, akik a Horthy-fasizmus idején arra vállalkoztak, hogy a párt szavát, mint kultúrmunkások juttatják el a tömegekhez. Sok kockázattal járt ez annak idején. Mert a nyilvános előadásokon ott álltak az ajtóban a rendőrlegények, az első sorban ott terpeszkedett a rendőrtiszt és minél zajosabb sikere volt valakinek a színpadon, annál bizonyosabban felfigyelt rá a rendőrség. Egész sor letartóztatás követett egy-egy jól sikerült munkáselőadást Újpesten, Kispesten, Erzsébeten. De ki tudná megszámlálni, hány, eddig közömbös nézőt ébresztettek a valóra, hány harcost erősítettek meg ügyünk diadalának hitével, hány embert hoztak közelebb a párthoz az ilyen előadások. Egykori ifjúmunkások, diákok Néhány egykori újpesti kultúrmunkás találkozott a minap Máriássy Juditék Dózsa György úti lakásában. Akkor tanoncok, ifjúmunkások, diákok munkanélküliek voltak. A ma állami és kulturális életünk fontos őrhelyein állnak: Aradi Vilmos elvtárs, a Lenin Intézet docense, Felcsuti László elvtárs, a Munkaerőtartalékok Hivatalának főosztályvezetője, Halász Béla elvtárs, személyzeti előadó a Helyiipari Minisztériumban, Halász Kálmán elvtárs, a győri Kisfaludy Színház igazgatója, Máriássy Judit újságíró, Oszkó Gyula elvtárs rendőrezredes, Pánczél Pál elvtárs, a Vidám Színpad üzemigazgatója, Takács Tibor elvtárs, a Budapesti Pártbizottság kultúrnevelési osztályának politikai munkatársa és Tóth Sándor elvtárs honvédszázados. Nemcsak azért találkoztak, hogy felemlegessék a régi harcokat, a közös élményeket. Elhatározták, hogy Újpest felszabadulása tizedik évfordulójának előestéjén , január 8- án, este 7-kor a régi gárda fellelhető tagjai adnak emlékműsort az újpesti munkásotthonban. A műsor első számként — ahogy akkoriban mindig — a pengetős zenekar lép színpadra. A Vársavianka és a Vörös Csepel gyönyörű dallamai nemcsak a balalajkák, bendzsók, mandolinok, hanem a szívek húrját is megzengetik majd. A legemlékezetesebb műsorszámok — Adytól az Álmodik a nyomor, József Attilától a Lebukott, Kiss József Knyár Potyemkin-ja, Móra Ferenc Kalcinált szódája, a Krétakör híres Csu-monológja, a spanyol kis Pedro balladája, az allegorikus állatmesék és a Vándorkórus munkásindulói mindmind felelevenednek. Nem kuriózumképpen, hanem az újpesti munkásmozgalom történetének emlékeként. Hiszen Ady találkozott az újpesti nyomortanyák bús lakóival, s József Attila személyesen ismerte az újpesti forradalmi ifjúságot. Az újpesti Andrássi-sejtbe járt ki szemináriumot tartani. Újpesti munkásköltő, Knopp Imre öntötte versbe a kis Pedro balladáját és ez a megrázó vers bejárta az egész országot, s nem kis szerepe volt abban, hogy az elnyomott magyar munkásosztály anyagi támogatást nyújthatott a szabadságáért harcoló spanyol népnek. A sápadt, sovány, örökké kialvatlan újpesti tanoncok saját életükre ismertek, amikor a Kabinákt szóda színpadi változatát látták, s megértették, hogy van egy erő, amely az ő sorsukat is meg akarja változtatni. Külön fejezet a párt felszabadulás előtti kulturális munkájában az imperialista háború ellen folytatott harc. Ennek az időszaknak néhány nevezetes száma is műsorra kerül, például a „Nevető ember” című tragikomikus jelenet. Kisebb-nagyobb vita után sikerült összeállítaniok a műsort az elvtársaknak. Régi műsorszámok — a régi szereplőkkel — de új viszonyok között. Bizonyára nagy élmény lesz ez az előadás mind a közönségnek, mind a szereplőknek. S a régi harcok emléke a párt szeretetére s szabad életünk megbecsülésére tanít majd öregetfiatalt. (K. E.) Ismeretlen Széchenyi levelet találtak A kaposvári állami levéltárban az anyag rendezése közben eddig ismeretlen Széchenyilevél került elő. Amikor Széchenyi István egy évi jövedelmének megfelelő összeget az Akadémia céljaira felajánlott, nemes példáját Somogy megye az elsők között követte. Az 1826 március 4-én kelt levélben Széchenyi megköszöni a megye hazafias ajánlatát. &Buoapost SZERDA, 1955 JANUÁR 5. Operaház: Cosi fan tutte (B- bérlet, 5. sz., 7). — Az Operaház Erkel Színháza: Aida (12. bérlet, 4. sz., 7). — Nemzeti Színház: Uborkafa (7). — Katona József Színház: Velpone (7). — Madách Színház: Nincs előadás. — Madách Színház Kamaraszínháza: Nóra (7) — A Magyar Néphadsereg Színháza: Cyrano de Bergerac (7). — Déryné Színház: Csalódások (7). — Petőfi Színház: A Pál utcai fiúk (4). — Jókai Színház: A tanítónő (7). — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirálynő (7). — Blaha Lujza Színház: Párisi vendég (7). — Jászai Mari Színház (Az Állami Faluszínház előadásai. Kölcsey utca 2.): Ahogy tetszik (7). — Vidám Színpad: Hol szorít a cipő? (7). — Fővárosi Kis Színpad: Télitalálat (A Vidám Színpad vendégjátéka, fél 8). — Zeneakadémia:Magyar Állami Hangversenyzenekar (Jubileumi bérlet, 1. est, 8). — Bartók-terem: Wagner, Tristan és Zsolda (mikrobarázdás hanglemezműsor, II. sorozat, 3., 7). — Kamara Varieté: Lepsénynél még megvolt (6. fél 9). — Budapest Varieté: Le az álarccal (8). — Állami Bábszínház: Szigorúan bizalmas (fél 8). — Fővárosi Nagycirkusz: Aeros német cirkusz vendégjátéka (37) 1955. január 5. SVÉD GYUFA és ALJERO: URÁNIA (Rákóczi út 21.) 4. f7. f9. SIMON MENYHÉRT SZÜLETÉSE: (kísérőműsor: Operettalbum): VÖRÖS CSILLAG (Lenin krt. 45.) prol. 4. f7. 9. MÁJUS 1. (Mártírok útja 55.) prol. f4. 6. f9 CORVIN (Kisfaludy köz) prol. f4. 6. f9. ZUGLÓI (Angol u. 26.) prol. f4. 6. f9. DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) prol. 4. . f7. 9 EGY NYÁRON ÁT TÁNCOLT: PUSKIN (Kossuth Lajos u. 18.) 3. hétre prol. 9. 11. 12. f4. h6, 8. DUNA (Fürst Sándor u. 7.) 3. hétre prol. f5. h7. 9. SZABADSÁG (Bartók Béla u. 64.) 10. 12. 2. 4. 1f 7. f9 KAMÉLIÁS HÖLGY: KOSSUTH (Váci út 14.) 4. hétre prol. f6. h7. 9. Vörösmarty (Üllői út 4.) 5. hétre prol. ft0. fl2. f2. f4. h6. 8. MUNKÁS (Kápolna u 3/b.) f4. h6. 8. MOM KULTÚROTTHON (Csörsz u. 18.) 5-én 3. n6. f8. FILMHÍREK A „Lilkmisi“ és a „Hintónjáró szerelem“ című új magyar filmek forgatását befejezték. ★ „Díszelőadás“ címmel hangversenyfital készül. Kitűnő operaénekeseink, kiváló zenekaraink szerepelnek a „Díszelőadásában. A napokban fényképezték az Állami Népi Együttes előadásában Kodály Zoltán „Kállai-kettős“ című művét. ★ A „Budapesti tavasz" című Karinthy-film külső felvételeit forgatják. (MTI) Egy szomorú „Víg özvegy“ előadás A Kossuth Akadémia Üllői úti óriási színháztermének nézőtere zsúfolt volt , három karácsonyi előadás alkalmával. A közönség azt remélte, hogy a hirdetett „Víg özvegy“ előadás során zenei felüdülésben lesz része. A dolgozók, akik jegyüket vállalatuk útján szerezték be (6-tól 16 forintig terjedő áron), a legnagyobb illúzióval készültek családtagjaikkal együtt az ünnepi előadásra, hiszen a plakáton elsőrangú művészek nevét olvashatták. Szilvássy Margitot, Angyal Nagy Gyulát, Galsai Ervint, Rab Erzsébetet, Koszó Istvánt és Csonka Endrét ígérte a plakát. „Közreműködik a , Stúdió, együttes“ — hirdette továbbá a plakát; a zenei vezető: Virányi László. Rendező: Jób István. A jegyvásárlók gyanútlanul átsiklottak a „kamara-változat“ megjelölés felett. A „Víg özvegy“ előadása díszletek és zenekar nélkül, fűtetlen teremben zajlott le. A nézők télikabátjukban is dideregtek. A zongorakíséret két hegedűssel még dermesztőbben hatott rájuk, hiszen ők valami szép zenei élményt reméltek. A szereplők sem nyújtottak nevükhöz méltó teljesítményt. Rögtönözve, nevetgélve, a publikum nívóját semmibe véve töltötték ki az időt. A közönség becsapottnak érezte magát, s kiábrándultan távozott. A Kossuth Akadémia színháztermének kibérlése és a „Víg özvegy“ kamaraelőadása azonban kitűnő üzletnek bizonyulhatott annak a néhány művésznek, s azoknak az üzletemberek- knek, akik erre vállalkoztak. Varjú Imre, Fehér Rudolfné és Montay Emma (a MASPED dolgozói) A levélhez csak annyi a megjegyzésünk: valóban a rendezőség lelkiismeretlenségére vall, hogy a drága jegyekért nemcsak, hogy nívós műsort, hanem még fűtött termet sem biztosított. A „kamaraváltozat“ megjelölés azonban már előre sejtethette, hogy nem a teljes, nagyoperettet látják — hiba volt efölött gondolkodás nélkül átsiklani. Mindenesetre a kulturális ellenőrzőszervek és a közönség ébersége megakadályozhatja, hogy a jövőben hasonló „vállalkozó szellemű“ rendezőség az ígértnél is jóval kevesebbet nyújtson, a mind igényesebb közönségnek. Hasznosan és vidáman töltik a téli szünidőt a fővárosi diákok Javában tart még az iskolások téli szünideje. A Váci út 57. szám alatti leányiskolanapközi otthonában 56 gyermek talált második otthonára a szünidőben, míg szüleik végzik mindennapi munkájukat. Lovas András, az egyik II. osztályos édesapja nagy örömet szerzett a gyermekeknek: eddig kétszer is rendezett keskenyfikavetítést. A kicsinyek boldogan emlegetik az „Aranyalmafácska“ című orosz mesefilmet, a nagyobbak pedig a gemenci erdőről készített filmet. Színházban is voltak a tanulók, sokat tapsoltak „A Pál utcai fiúk“ kitűnő szereplőinek. Nemsokára a Jókai Szín-, házban „A kérők“ előadását tekintik meg. Az otthon növendékei beneveztek a Rákosi Mátyás Kultúrházban lezajló és a kerület által rendezésre kerülő szavalóversenyre és ugyancsak részt vesznek a kerületi rajzversenyen is. Az irodalom iránti érdeklődők könyvankétra készülődnek. A Váci út 57. szám alatti általános leányiskola tanulóinak téli szünetét még rejtvényversenyek, üzemlátogatások, mesedélutánok, különböző szakköri foglalkozások teszik még változatosabbá. A Május úti fiúiskola szüntepetést hozott eddig és tartogat a jövőben is a diákok számára. A kisebbek szorgalmasan látogatják a kerületi úttörősház mesedélelőttjeit, a VII. és a VIII. osztályosok pedig örömmel tanulnak táncolni. Serény munka folyik a biológiai szakkörben. A napokban tekintik meg „A kékvércsék erdejében“ című filmet. A napközi otthont mintegy 120 gyermek veszi igénybe és igen sokan keresik fel a tanulószobákat, különösen a VIII. osztályosok. A kerületi helyesírási versenyre 12-en neveztek be. Az Eötvös-gimnáziumban az egyik tantermet klubszobának alakították át. Itt ping pong, gorr,bfutball, sakk játék várja a fiatalokat. A sportolók testnevelő-tanáraikkal szánkózni, síelni járnak. Sok látogatója van az egy-egy osztály által rendezett kultúrdélutánoknak is, amelyeken a szülők közül is sokan részt vesznek. A Ill/b. osztályos tanulók, nevelőik vezetésével történelemből, matematikától, irodalomból, kémiától és fizikából „szellemi öttusa“-versenyen vesznek részt. Nagy érdeklődés kíséri a rádió-szakkör munkáját. A diákok az ünnepet a szertárak rendezésére is felhasználják. (MTI) SZÍNHÁZAK!-MrOkS MŰSORA ÉN ÉS A NAGYAPÁM (kísérőműsor: Ami megérthetetlen:) FELSZABADULÁS (Flórián tér 3.) prol. f4, h6, 8, UGOCSA (Ugocsa u. 10.) prol. 4, n7, f9. ZŰRZAVAR A CIRKUSZBAN: SZIKRA (Lenin krt. 120.) 4. hétre prol. fl0, f 12, h2, 4, n7. f9. REPÜLÉS A HOLDBA: MŰVÉSZ (Lenin krt. 88.) prol. f4. h6. 8. RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚRHÁZ: (József Attila tér 4.) n6. 18. szerda szünnap. HÁROM TESTŐR: TOLDI (Bajcsy Zsilinszky út 36.) 3. hétre prol. f4. h6. 3. 1. Magyar híradó, 2. Ne engedjétek, 3. Lammermoori Lucia, 4. Erdei színpad: HÍRADÓ (Lenin krt. 13.) Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. Ne engedjétek: kísérőműsor a SZIKRA, PUSKIN. DUNA. SZABADSÁG, UGOCSA. FELSZABADULÁS, BÁSTYA, HALADÁS. PARTIZÁN. MARX. VERSENY mozikban. A kék vércsék erdejében: (kísérőműsor: Pixi és Mixi a cirkuszban): BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3.) 4: 17, 19. BEM (Mártírok útja 5/b.) fnl. f1. f3. f5, f7,.f9. Senki nem tud semmit: BÁSTYA (Lenin krt. 8.) 4 hétre prol. 11. 1, 3, 5, 7, 9. MARX (Landler Jenő u. 39.) h4, 6, n9. Rokonok: (kísérőműsor: Vadak az árban): SPORT (Thököly út 56.) prol. 4. n7. f9. TATRA (Üllői út 63.) prol. f4. h6, 8. HAZAM (Váci út 150.) 4. n7, f9. MÓRICZ ZSIGMOND KULTÚROTTHON (Jókai u. 2.) 5-én f6. h8. örökség a ketrecben (kísérőműsor: Az elektronok nyomában): CSOKONAI (Népszínház u. 13.) 10, 12, 2, 4, 6, 8. ÓBUDA (Selmeci út 14.) 4. n7, f9. VERSENY (Pataki István tér 14.) prof. f6, h8. Fel a fejjel: TANÁCS (Szt. István krt. 10.) 10, 12, n3, f5, h7, 9, BÁNYÁSZ (József krt. 63.) A-terem 4. n7. f9. Két úr szolgája: BÁNYÁSZ (József krt. 63.) B-terem f4, h6, 8, ÉVA (Erzsébet kirné út 36/b.) f4, h6. 8. Bíróság előtt: GORKIJ (Akácfa u. 4.) f4, h6. 8. Északi kikötő: JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7.) f4, h6, 8. HALADÁS (Bartók Béla út 123.) f4, h6, 8. Milliomos úr szerelmes: RÁKÓCZI (Rákóczi út 63.) prol. fil, 1. f4, 6, f9 Egy éj Velencében (kísérőműsor: Sportoló falu): MATRA (Leninkrt. 39.) prol. 10. 12. 2. 4, 6, 8. VASVÁRI (Kerepesi út 44.) h4, h6, 8. Bajazzók: ZRÍNYI (Lenin krt. 26.) з. hétre prol. fii, fi. f3. f5. f7. f9. Törvényenkívüli lovag: ELŐRE (Delej u. 41.) f6. h8. PARTIZÁN (Üllői út 101.) prol. 4. f7, f9. Titokzatos hajóroncs: HONVÉD (Rákóczi út 82.) fii, fi, f3. f5, f7, f9. Fiúk, lányok, kutyák: TINÓDI (Nagymező u. 8.) f4, h6, 8. Kalózok kincse: ALKOTÁS (Alkotás u. 11.) 10. 12. 2. 4. n7. f9. Kémek a vonaton (kísérőműsor: Harmadik találkozás): IPOLY (Csáky u. 65.) 4. n7. f9. Puccini: ÚJLAKI (Bécsi út 69.) f4. h6, 8. DIADAL (Krisztina krt. 155.) 4. n7. f9. Az ezred lánya: KULTUR (Kinizsi u. 28.) f4. h6, 8. Kis karmester: BÉKE (Mauthner Sándor u. 48.) 4, 6, 8. Halhatatlan melódiák: NAP (Népszínház u. 31.) prof. f4, h6, 8. Luxustutajon: SZABADSÁGHEGYI (Evetke u. 2.) 5-én 6, 8. Szökik a menyasszony: OTTHON (Beniczky u. 35.) f4, h6, 8. Szerelem engedély nélkül: PETŐFI (Pongrác u. 9.) f6. h8. Fekete ház, ÁRPÁD (Kerepesi út 146.) 16. 18. Az 1954. évi cannes-i filmfesztiválon díjat nyert színes, izgalmas, drámai lengyel film Rendezte: ALEKSANDER FORD