Esti Budapest, 1955. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-04 / 2. szám

4 A harminc esztendeje ha­lott nagy magyar író, Bródy Sándor szép szavával köszönti közönségét a Jóskai Színház társulata, tgA tanítónők bemutatásával. A századforduló első évtize­dének vidéki magyar élete bon­takozik ki Bródy drámájából. Földesurak, szolgabírák, káplá­nok értelmetlen, kegyetlen, sár­­baragadt világa. Ide érkezik Tóth Flóra, a tanítónő, vágyai­val, eszményeivel és nagyon kevés holmijával. Innen me­nekül el, mert vágyait és esz­ményeit mérgezi meg ez a kör­nyezet. Csaknem szimbólum­ként húzódik végig a drámán, amit Tóth Flóra mond a búcsú pillanatában: „Emelt fővel jöt­tem és fölemelem, amikor el­megyek ,­hiszen hivatása szerint nevelni, tanítani akarja a kicsiny parasztgyermekeket, de a testére vágyó férfiak út­ját állják, s el akarják pusztí­tani. Fiatal lány létére szerei­nkét is megtalálja a parasztmil­liomos fiában, ifjú Nagy Ist­vánban, de a szülői ellenzés itt olyan tilalom, amit ez a tiszta akaratú lány egy életre nem vállalhat. Bródy hivatott művész létére igaz szívből nem is adhatta Tóth Flórát Nagy Istvánhoz. Pedig mélyen és őszintén sze­retik egymást, s a férfi talán megváltoznék a lány mellett. Kettőjük között azonban mér­hetetlen különbség van. A lány erkölcsileg vállalja mindazt, amit érez. Hite van: hivatás­ban, szerelemben, a népben... Nagy Istvánból éppen ez hiány­zik. A második felvonás egyik jelenetében ugyan fellángol, amikor megtudja, hogy Flóra szereti őt. Ekkor mondja ki, hogy szeretné bevinni a parasz­tokat az ország vezetésébe, a közös termelésbe, amit nem pénzért, becsületért­ végezné­nek. De mindjárt ezután meg­­hökken s nem tudja, hogy mit is akar tulajdonképpen. Bródy Nagy Istvánja nem ért semmi­hez. Soha életében nem dolgo­zott, s most, hogy Flórával ta­lálkozott, ébred először az igazi vágyakra, a lehetőségekre... az igazi szerelemre. Tragédiája is ebben áll: a szép, tartalmas élet lehetősége vár rá Flóra mellett, elvetélt múltja viszont mindazzal törvényszerűen szembeállítja, amit házassága jelentene. A Jókai Színház előadása ** magas művészi fokon tol­mácsolja Bródy Sándor művét. Az érdem elsősorban a színé­szeké, akik néhány rendezői botlás ellenére is hangulatilag izzó, igaz drámát tudtak a szín­padon teremteni. Különösen há­rom művész alakítása emelke­dik ki: Bániky Zsuzsáé, Kovács Károlyé és Apáthy Imréé. Bánsky Zsuzsa szerepformálá­sára a sokoldalúság, a jellem­nek minden oldalról való meg­érzése és megértése jellemző. Minden pillanatban újból te­remti érzéseit és ezáltal ala­kítása mindvégig emelkedik. Törékeny teste és szerény tar­tása ellentéteként jelentkezik játékában a szenvedélyesség, a tehetség tüze. Igazában azért tudunk meghatódni az ő Tóth Flóráján, mert az élet szép­sége sápad el arcán, valahány­szor megbántják. Amikor ke­­zet csókol a Nagyasszonynak, egyetlen lehajlása és elfordulá­sa elegendő, hogy mélyen em­lékezetünkbe vésődjék e pilla­nat nagyszerűsége. A házat is úgy hagyja el, hogy valóságnak érezzük, amit a Főúr mond: „Eleresztették... az életet, a jövőt.“ Kovács Károly öreg Nagy Istvánját mintha csak sziklába véste volna. A máso­dik felvonás iskolaszék-jelene­tében alig is szól néhány mon­datot, de úgy ül — csaknem mozdulatlanul — hogy figyelni kell rá. Amikor megszólal... mintha minden hangot a szívé­ből tépne ki. Főként az ő érde­me, hogy ez a kissé kezdetle­gesen beállított jelenet emlé­kezetes marad. Apáthy Imre öreg főtisztelendője mély és bölcs, annyi jóságot sugároz, hogy szinte egész környezetét ilyennek hisszük. Alakítása a harmadik felvonásban a leg­gazdagabb. Már félig túl van az életen. Némán ül, s ő búcsú­zik először Flórától. Olyan ez a búcsú, mint amikor egy megfül­ledt levegőjű szobában a kitárt ablakon keresztül tavaszi friss levegő áramlik be. Halasy Mariska konok, szi­gorú nagyasszonya félelmetes volt — talán egy fokkal jobban, mint kellene. Soós Lajos ját­szotta a fiatal Nagy Istvánt. Vad indulatai őszinték és így alapjában helyesen érzi szere­pét, de nem oldódik fel szerel­mében és ezért érezzük egy szín hiányát játékából. Molnár Tibor kitűnően formálta a fa­lusi tanító alakját, s különö­sen a harmadik felvonásban drámai erővel állította elénk igazi lényét. Itt éppen az volt alakításában a döbbenetes, hogy megérezte ennek a figurának tragikomédiáját, az őszinte ér­zés és a póz groteszk keveredé­sét. Agárdy Gábor nagy tehet­ségét bizonyította be a Káplán szerepében. Különösen a máso­dik felvonás iskolaszék-jelene­tében volt szuggesztív az alakí­tása. A sima modor, a frázis és a férfi mohóságnak nagyszerű szintézisét valósította itt meg. Agárdynak még ott kellene job­ban vigyáznia, ahol néhány külsőleges vonással (gyakori égbetekintés, „papos“ kézmoz­dulatok) „színezi“ a figurát. Gálcsiky János (Prímás) rövid, pármondatos szerepét a kritikai karikírozás legmagasabb fokán játszotta el Úgy jön be és megy ki, hogy nem lehet elfe­lejteni. De emlékezetünkben marad Várady Pál (Kántor) humoros, ügyefogyott alakja, Palotay István vad és korlátolt szolgabírája, Fellegi István (Bérlő), aki egy-egy elfordulá­sával humoros, megható és el­lenszenves tudott lenni. Érde­me, hogy nem a figura hagyo­mányos vonásait igyekezett hangsúlyozni, hanem sajátos helyzetéből fakadó magatartá­sát. Kamarás Gyula, „A tanító­nő“ rendezője a tiszta színpadi helyzetek kidolgozásában tűnt ki. Kár azonban, hogy az elő­adás ritmusát nyújtotta, s nem igyekezett lüktetőbbé tenni. Az előadás jól eltalált századeleji vidéki hangulata a rendező ér­deme is. Bródy Sándor színművének bemutatásáért és művészi előadásáért minden dicséretet megérdemel a Jókai Színház vezetősége és társulata. Újabb bizonyíték, hogy hagyomá­nyaink gazdag tapasztalatot nyújthatnak mai drámaíróink számára. Bodánszky György A TANÍTÓNŐ Bródy Sándor színműve a Jókai Színházban Az új esztendő első könyvei Az új év első napjaiban több, széles érdeklődésre számot tar­tó szépirodalmi és ismeretter­jesztő mű kerül forgalomba. Bálint György, a 30-as évek nagytehetségű baloldali pub­licistája „Szavak felkelése“ című kötete a fasizmus előre­törése elleni írások gyűjtemé­nye. Megjelennek Gábor Andor novellái, nagyrészt az 1930-as évek terméséből. Napvilágot lát Egon Ervin Kisch, a híres világjáró újságíró „Kalandozá­sok öt világrészben“ című ri­­portgyűjteménye, Pándi Pál „Viták és kritikái”* 2 * 4­5 című kö­tete és Teitelheim, chilei író „A pampáik éneke“ című re­génye. Madarász Emil költői működésének félévszázados évfordulójával esik egybe „ötven év“ című versesköteté­nek megjelenése. Dél-Ameriká­ba vezeti el az olvasót Alfred Varela „Sötét folyó“ című re­génye. Romain Rolland halá­lának 10. évfordulója alkalmá­ból jelenik meg a nagy francia író „Colas Breugnan“ című re­génye. A Művelt Nép Könyvikiadó újdonságai: „A dekabristák válogatott írásai“ című kötet, a „Magyar Játékszín“ című színháztörténelmi antológia klasszikus íróink és nagy szí­nészeink színháztörténelmi vonatkozású írásaiból, a „Nép­mesei bábjáték“ című össze­állítás az öntevékeny bábját­szók számára és Valkó Iván Péternek az „Ember és világ“ sorozatban megjelenő „Érzék­szerveink és a technika“ című népszerű ismeretterjesztő munkája. (MTI) Az Írók Ígéreteiről A sajtóban időről idő­re cikkek és nyilatkozatok jelennek meg arról, hogy min dolgozik valamelyik írónk. Az olvasó ilyenkor örül, különösen, ha kedvelt íróinak terveiről értesül. Tudomásul veszi az író tervét és bizalommal, kitar­tóan várja a művet. Amint aztán hírül veszi, hogy az író könyve megjelent, siet megszerezni és elolvasni. De sajnos, nem egyszer éri csalódás, mert­­ az író mást irt, mint amit ígért! S az olvasó ilyenkor harag­szik. Mert hiszen az író nem köteles nyilatkozni arról, hogy mit ír. Tudjuk, van­nak írók, akik nem is be­szélnek készülő műveikről. Méltányoljuk a művész hajlamait és szokásait. De ha már egyszer nyilatko­zott... Az ígéret szép szó... Csak egy-két példa. Aczél Tamás, Sztálin- és Kossuth­­díjas író még az írókong­­resszuson elhangzott fel­szólalásában érintett egy nagyon fontos és nehéz té­mát, s megígérte, hogy re­gényt ír róla: az elhibázott házasságokról volt szó. A re­gény mégsem készült el. Illés Béla Kossuth-dí­­jas írónk, amikor a Víg­színházi csata megjelent, — s élénk viták zajlottak a könyv körül — több nyilat­kozatában is azt ígérte, hogy hamarosan megírja a trilógia harmadik kötetét. Ez a kötet sok mindent megold majd a vitatott kér­désekből, s egyben követi hőseinek sorsát a felsza­badult Magyarországon. De a harmadik kötet azóta sem jelent meg. Helyette a Honfoglalás­t kaptuk. Nem rossz csere, tagadhatatlan. A Honfoglalás az olvasók véleménye szerint is kitű­nő könyv. De Illés Béla adós maradt azzal, amit pe­dig sok olvasója várt tőle, s aminek fontosságával ma­ga is tisztában van, elmé­letileg gyakran és helyesen fejtegette is: a felszabadu­lás utáni élet, a békés épí­tő munka ábrázolásával. Néhány kis novellán kívül („Emberek vagyunk" című kötetében) semmit nem írt a felszabadulás utáni életről Illés Béla, aki olyan bátran nyúl témáihoz. Pedig ez új irodalmunk legfőbb felada­ta, legfontosabb és legtöb­bet vitatott kérdése. Pető Gábor Budapest. V. Fáik Miksa utca 12. &BUOfíP[ST KEDD, 1955 JANUÁR 4. Lengyel, szovjet, csehszlovák, kínai, angol és olasz filmeket mutatnak be januárban Január 13—19 között rende­zik meg a lengyel filmhetet. Négy új lengyel filmalkotás kerül bemutatásra: az „öten a Barska utcából“ című színes, a cannes-i nemzetközi filmfesz­tiválon kitüntetett film, „A győzelem katonája“ című ma­gyarra szinkronizált, kétrészes filmalkotás, a „Keresem az igazságot“ című magyarra szinkronizált és a „Kaland Marienstadtban“ című színes, zenés, ugyancsak magyarul be­szélő vígjáték-film. A hónap két ifjúsági filmje az „Érettségi bizonyítvány“ című magyarul beszélő színes szovjet film és a „Bizalmas le­vél" című, ugyancsak szinkro­nizált kínai film. Egy angol színesfilm, a „Va­rázsdoboz“ a celluloid filmsza­­lag feltalálójának életéről szól. Januárban két csehszlovák film is szerepel a műsoron: az „Ólomikenyér“ egy régi Prága környéki sztrájk története, és a „Még nem volt esküvő“ cí­mű színes, zenés filmalkotás. Januárban kerül a filmszín­házak műsorára a Verdi éle­téről szóló olasz film. (MTI) Operaház: Borisz Godunov (7- bérlet, 4. sz., 7). — Az Operaház Erkel Színháza: Keszkenő (11. bér­let. 4. sz., 7). — Nemzeti Színház: A nők iskolája (7). — Katona Jó­zsef Színház: Volpone (Szacsvay­­bérlet. 4. sz., 7). — Madách Szín­ház: Nincs előadás. — Madách Színház Kamaraszínháza: Nóra­ (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Cyrano de Bergerac (7). — Déryné Színház: Csalódá­sok (7). — Petőfi Színház: A Pál utcai fiúk (4). — Jókai Színház: A tanítónő (7). — Fővárosi Ope­rett Színház: Csárdáskirálynő (7). — Blaha Lujza Színház: Párisi vendég (7). — Jászai Mari Szín­ház (Az Állami Faluszínház elő­adásai, Kölcsey u. 2). Ahogy tet­szik (7). — Vidám Színpad: Hol szorít a cipő? (7). — Fővárosi Kis Színpad: Telitalálat, a Vidám Színpad vendégjátéka (fél 8). - Bartók-terem: Beethoven-est. (Mikrohanglemez-előadás, IV. so­rozat, 3., 7). — Kamara Varieté: Lepsénynél még megvolt (6. fél 9). — Budapest Varieté: Le az álarccal (8). — Kodály Kultúrott­hon: Mozart-est. (mikrohangle­mez-előadás, 7). — Állami Báb­színház: Szigorúan bizalmas (fél 8). — Fővárosi Nagycirkusz: Aeros német cirkusz vendégjá­téka (3. 7). 1955. január 4. SVÉD GYUFA és ALJERO: URANIA (Rákóczi út 21.) 4. f7. f9. SIMON MENYHÉRT SZÜLETÉSE: (kísérőműsor: Operettalbum): VÖRÖS CSILLAG (Lenin krt. 45.)­ prol. 4. f7. 9. MÁJUS 1. (Mártírok útja 55.) prol. f4. 6. f9. CORVIN (Kisfaludy köz) prol. h4. 6. f9. ZUGLÓI (Angol u. 26.) prol. f4 6. f6. DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) prol. 4. f7. 9. EGY NYÁRON ÁT TÁNCOLT: PUS­KIN (Kossuth Lajos u. 18.) 3. hétre prol. 9. 11, n2. f4, h6. 8. DUNA (Fürst Sándor u. 7.) 3. hétre prol. f5, h7. 9. SZABAD­SÁG (Bartók Béla u. 64.) 10. 12. 2. 4, n7. f9. KAMÉLIA­ HÖLGY: KOSSUTH (Vá­ci út 14.) 4. hétre prol. f5. h7. 9. VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) 5. hétre prol. fl0, fl2. f2. f4. h6. 8. MUNKÁS (Kápolna u. 3/b.) f4. h6. 8. MOM KULTÚROTTHON (Csörsz u. 18.) 5-én 3. h6, f8. ÉN ÉS A NAGYAPÁM (kísérőmű­­sor: Ami megérthetetlen.) FEL­SZABADULÁS (Flórián tér 3.) prol. f4. h6, B. UGOCSA (Ugo­­csa u. 10.) prol. 4. n7. f9. ZŰRZAVAR A CIRKUSZBAN: SZIK­RA (Lenin krt. 120.) 4. hétre prol. f10. f 12. h2. 4. n7. f9. REPÜLÉS A HOLDBA: MŰVÉSZ (Lenin krt. 88.) prol. f4. h6. 8. RÁKOSI MÁTYÁS KULTURHÁZ: (József Attila tér 4.) n6. f8. szerda szünnap. HÁROM TESTŐR: TOLDI (Bajcsy Zsilinszky út 36.) 3. hétre prof. 14. hó, 8. 1. Magyar híradó, 2. Ne engedjé­tek, 3. Lammermoori Lucia, 4. Erdei színpad: HÍRADÓ (Lenin krt. 13.) Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. Ne engedjétek: kísérőműsor a SZIKRA, PUSKIN. DUNA. SZA­BADSÁG. UGOCSA. FELSZABA­DULÁS. BÁSTYA, HALADÁS. PARTIZÁN. MARX. VERSENY mozikban. A kékvércsék erdejében: (kísérő­műsor: Pixi és Mixi a cirkusz­ban): BETHLEN (Bethlen Gá­bor tér 3.) 4, f7. f9. BEM (Már­tírok útja 5/b.) fn­. f1. f3. f5. f7, f9. Senki nem tud semmit: BÁSTYA (Lenin krt. 8.) 4 hétre prof. 11. 1. 3, 5, 7, 9. MARX (Land­ler Jenő u. 39.) h4, 6. n9. Rokonok: (kísérőműsor: Vadak az árban): SPORT (Thököly út 56.) prol. 4. n7. f9. TÁTRA (Ül­lői út 63.) prol. f4. h6. 8. HA­ZAM (Váci út 150.) 4. n7. f9. MÓRICZ ZSIGMOND KULTÚR­OTTHON (Jókai u. 2.) 5-én f6. h8. örökség a ketrecben (kísérőműsor: Az elektronok nyomában): CSO­KONAI (Népszínház u. 13.) 10, 12. 2. 4. 6. 8. ÓBUDA (Selmeci út 14.) 4. n7, f9. VERSENY (Pa­taki István tér 14.) prof. f6, h8. Fel a fejjel: TANÁCS (Szt. István krt. 10.) 10, 12. n3, f5. h7, 9. BÁNYÁSZ (József krt. 63.) A-te­­rem 4. n7. f9. Két úr szolgája: BÁNYÁSZ (Jó­zsef krt. 63.) B-terem f4. h6, 8. ÉVA (Erzsébet kír­né út 36/b.) f4. h6, 8. Bíróság előtt: GORKIJ (Akácfa u. 4.) f4. h6, 8. Északi kikötő: JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7.) f4. h6, 8. HA­LADÁS (Bartók Béla út 128.) f4. h6, 8. Milliomos úr szerelmes: RÁKÓCZI (Rákóczi út 68.) prof. fil. 1. f4, 6. f9 Egy éj Velencében (kísérőműsor: Sportoló falu): MÁTRA (Lenin­­krt. 39.) prol 10. 12. 2. 4. 6. 8. VASVÁRI (Kerepesi út 44.) h4. h6. 8. Bajazzók: ZRÍNYI (Lenin krt. 26.) 3. hétre prol. fi­. f1. f3. f5. f7. f9. Tör­vénye­nkívüli lovag: ELŐRE (Delej u. 41.) f6 h8. PARTIZÁN Gh.-Dej Hajógyár keres villany­szerelő, esztergályos, vésős gyalus vasszerkezeti és le­mezlakatos, mázoló, asztalos ács és csőszerelő szakmunká­sokat, valamint férfi segéd­­munkásokat. Jelentkezni le­het XIII. Váci út 202. (Üllői út 101.) prof. 4. nz, T9. Titokzatos hajóroncs: HONVÉD (Rákóczi út 82.) fn­. f1, f3, f5, f7, f9. Fiúk, lányok, kutyák: TINÓDI (Nagymező u. 8.) f4. h6. 8. Kalózok kincse: ALKOTÁS (Al­kotás u. 11.) 10. 12. 2. 4. n7. f9. Kémek a vonaton (kísérőm­ű­sor: Harmadik találkozás): IPOLY (Csáky u. 65.) 4. n7. f9. Puccini: ÚJLAKI (Bécsi út 69.) f4. h6. 8. DIADAL (Krisztina krt. 155.) 4, n7, f9. Az ezred lánya: KULTUR (Kinizsi u. 28.) f4, h6, 8. Kis karmester: BÉKE (Mauthner Sándor u. 48.) 4, 6, 8. Halhatatlan melódiák: NAP (Nép­színház u. 31.) prof. f4, h6, 8. Luxustutajon: SZABADSÁGHEGYI (Evetke u. 2.) 5-én 6, 8. Szökik a menyasszony: OTTHON (Beniczky u. 3—5.) f4, h6, 8. Szerelem engedély nélkül: PETŐ­FI (Pongrác u. 9.) f6, h8. Fekete ház: ÁRPÁD (Kerepesi út 146.) n6, 18. EZ AZ ÉV IS JÓL KEZDŐDIK BUDAPEST VARIETÉBEN „M­AT ÁLARCCAL!** VIDÁM FARSANGI MŰSOR BEMUTATÓ JANUAR 4-EN (Felszabadulási pályázataznk.) ÉN LÁTOM ŐKET!... (Részletek Hetényi István verséből) Én látom őket. Túl az éveken. Tíz éve múlt, de ha emlékezem, mintha csak tegnap történt volna, elém tolulnak hosszú sorba emlékek, arcok, képek ha emlékezem, ha visszanézek. Én látom őket, vak téboly a szemükben, gyújtózsinór a kezükben, s mire fordul a stopper óra mutatója, karcsú hidak pillanat alatt zuhannak az örvénylő vízbe.­ s Egy város pusztulásán őrültként nevetőket — Én látom őket! Én látom őket! Lásd, te is lássad, Bármely részén élj a kerek világnak! Lásd, hogy a tőke gyújtogat újra, Terelné sorsod háborús útra! Támadnak újra Új Hitlerek, bombák készülnek te ellened! És látom, látom a sereget. Elszánt arcukat, Tekintetüket! Zászlóikat, hogy lengette a szél. Szabadságunkért rohamra hogy mentek, vérükkel hogy írták a történelmet! Micsoda tűz hajtotta őket Szibériától Berlinig, tovább! Amerre jártak szabadságot hoztak a szovjet hősök, a szovjet katonák! Hálás közönség az Állami Bábszínház előadásán. VIDÁMSÁG... SZERELEM... Magyarul beszélő, színes lengyel film Bemutatásra kerül a lengyel filmhéten január 13-tól

Next