Esti Budapest, 1955. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-04 / 2. szám
4 A harminc esztendeje halott nagy magyar író, Bródy Sándor szép szavával köszönti közönségét a Jóskai Színház társulata, tgA tanítónők bemutatásával. A századforduló első évtizedének vidéki magyar élete bontakozik ki Bródy drámájából. Földesurak, szolgabírák, káplánok értelmetlen, kegyetlen, sárbaragadt világa. Ide érkezik Tóth Flóra, a tanítónő, vágyaival, eszményeivel és nagyon kevés holmijával. Innen menekül el, mert vágyait és eszményeit mérgezi meg ez a környezet. Csaknem szimbólumként húzódik végig a drámán, amit Tóth Flóra mond a búcsú pillanatában: „Emelt fővel jöttem és fölemelem, amikor elmegyek ,hiszen hivatása szerint nevelni, tanítani akarja a kicsiny parasztgyermekeket, de a testére vágyó férfiak útját állják, s el akarják pusztítani. Fiatal lány létére szereinkét is megtalálja a parasztmilliomos fiában, ifjú Nagy Istvánban, de a szülői ellenzés itt olyan tilalom, amit ez a tiszta akaratú lány egy életre nem vállalhat. Bródy hivatott művész létére igaz szívből nem is adhatta Tóth Flórát Nagy Istvánhoz. Pedig mélyen és őszintén szeretik egymást, s a férfi talán megváltoznék a lány mellett. Kettőjük között azonban mérhetetlen különbség van. A lány erkölcsileg vállalja mindazt, amit érez. Hite van: hivatásban, szerelemben, a népben... Nagy Istvánból éppen ez hiányzik. A második felvonás egyik jelenetében ugyan fellángol, amikor megtudja, hogy Flóra szereti őt. Ekkor mondja ki, hogy szeretné bevinni a parasztokat az ország vezetésébe, a közös termelésbe, amit nem pénzért, becsületért végeznének. De mindjárt ezután meghökken s nem tudja, hogy mit is akar tulajdonképpen. Bródy Nagy Istvánja nem ért semmihez. Soha életében nem dolgozott, s most, hogy Flórával találkozott, ébred először az igazi vágyakra, a lehetőségekre... az igazi szerelemre. Tragédiája is ebben áll: a szép, tartalmas élet lehetősége vár rá Flóra mellett, elvetélt múltja viszont mindazzal törvényszerűen szembeállítja, amit házassága jelentene. A Jókai Színház előadása ** magas művészi fokon tolmácsolja Bródy Sándor művét. Az érdem elsősorban a színészeké, akik néhány rendezői botlás ellenére is hangulatilag izzó, igaz drámát tudtak a színpadon teremteni. Különösen három művész alakítása emelkedik ki: Bániky Zsuzsáé, Kovács Károlyé és Apáthy Imréé. Bánsky Zsuzsa szerepformálására a sokoldalúság, a jellemnek minden oldalról való megérzése és megértése jellemző. Minden pillanatban újból teremti érzéseit és ezáltal alakítása mindvégig emelkedik. Törékeny teste és szerény tartása ellentéteként jelentkezik játékában a szenvedélyesség, a tehetség tüze. Igazában azért tudunk meghatódni az ő Tóth Flóráján, mert az élet szépsége sápad el arcán, valahányszor megbántják. Amikor kezet csókol a Nagyasszonynak, egyetlen lehajlása és elfordulása elegendő, hogy mélyen emlékezetünkbe vésődjék e pillanat nagyszerűsége. A házat is úgy hagyja el, hogy valóságnak érezzük, amit a Főúr mond: „Eleresztették... az életet, a jövőt.“ Kovács Károly öreg Nagy Istvánját mintha csak sziklába véste volna. A második felvonás iskolaszék-jelenetében alig is szól néhány mondatot, de úgy ül — csaknem mozdulatlanul — hogy figyelni kell rá. Amikor megszólal... mintha minden hangot a szívéből tépne ki. Főként az ő érdeme, hogy ez a kissé kezdetlegesen beállított jelenet emlékezetes marad. Apáthy Imre öreg főtisztelendője mély és bölcs, annyi jóságot sugároz, hogy szinte egész környezetét ilyennek hisszük. Alakítása a harmadik felvonásban a leggazdagabb. Már félig túl van az életen. Némán ül, s ő búcsúzik először Flórától. Olyan ez a búcsú, mint amikor egy megfülledt levegőjű szobában a kitárt ablakon keresztül tavaszi friss levegő áramlik be. Halasy Mariska konok, szigorú nagyasszonya félelmetes volt — talán egy fokkal jobban, mint kellene. Soós Lajos játszotta a fiatal Nagy Istvánt. Vad indulatai őszinték és így alapjában helyesen érzi szerepét, de nem oldódik fel szerelmében és ezért érezzük egy szín hiányát játékából. Molnár Tibor kitűnően formálta a falusi tanító alakját, s különösen a harmadik felvonásban drámai erővel állította elénk igazi lényét. Itt éppen az volt alakításában a döbbenetes, hogy megérezte ennek a figurának tragikomédiáját, az őszinte érzés és a póz groteszk keveredését. Agárdy Gábor nagy tehetségét bizonyította be a Káplán szerepében. Különösen a második felvonás iskolaszék-jelenetében volt szuggesztív az alakítása. A sima modor, a frázis és a férfi mohóságnak nagyszerű szintézisét valósította itt meg. Agárdynak még ott kellene jobban vigyáznia, ahol néhány külsőleges vonással (gyakori égbetekintés, „papos“ kézmozdulatok) „színezi“ a figurát. Gálcsiky János (Prímás) rövid, pármondatos szerepét a kritikai karikírozás legmagasabb fokán játszotta el Úgy jön be és megy ki, hogy nem lehet elfelejteni. De emlékezetünkben marad Várady Pál (Kántor) humoros, ügyefogyott alakja, Palotay István vad és korlátolt szolgabírája, Fellegi István (Bérlő), aki egy-egy elfordulásával humoros, megható és ellenszenves tudott lenni. Érdeme, hogy nem a figura hagyományos vonásait igyekezett hangsúlyozni, hanem sajátos helyzetéből fakadó magatartását. Kamarás Gyula, „A tanítónő“ rendezője a tiszta színpadi helyzetek kidolgozásában tűnt ki. Kár azonban, hogy az előadás ritmusát nyújtotta, s nem igyekezett lüktetőbbé tenni. Az előadás jól eltalált századeleji vidéki hangulata a rendező érdeme is. Bródy Sándor színművének bemutatásáért és művészi előadásáért minden dicséretet megérdemel a Jókai Színház vezetősége és társulata. Újabb bizonyíték, hogy hagyományaink gazdag tapasztalatot nyújthatnak mai drámaíróink számára. Bodánszky György A TANÍTÓNŐ Bródy Sándor színműve a Jókai Színházban Az új esztendő első könyvei Az új év első napjaiban több, széles érdeklődésre számot tartó szépirodalmi és ismeretterjesztő mű kerül forgalomba. Bálint György, a 30-as évek nagytehetségű baloldali publicistája „Szavak felkelése“ című kötete a fasizmus előretörése elleni írások gyűjteménye. Megjelennek Gábor Andor novellái, nagyrészt az 1930-as évek terméséből. Napvilágot lát Egon Ervin Kisch, a híres világjáró újságíró „Kalandozások öt világrészben“ című riportgyűjteménye, Pándi Pál „Viták és kritikái”* 2 * 45 című kötete és Teitelheim, chilei író „A pampáik éneke“ című regénye. Madarász Emil költői működésének félévszázados évfordulójával esik egybe „ötven év“ című verseskötetének megjelenése. Dél-Amerikába vezeti el az olvasót Alfred Varela „Sötét folyó“ című regénye. Romain Rolland halálának 10. évfordulója alkalmából jelenik meg a nagy francia író „Colas Breugnan“ című regénye. A Művelt Nép Könyvikiadó újdonságai: „A dekabristák válogatott írásai“ című kötet, a „Magyar Játékszín“ című színháztörténelmi antológia klasszikus íróink és nagy színészeink színháztörténelmi vonatkozású írásaiból, a „Népmesei bábjáték“ című összeállítás az öntevékeny bábjátszók számára és Valkó Iván Péternek az „Ember és világ“ sorozatban megjelenő „Érzékszerveink és a technika“ című népszerű ismeretterjesztő munkája. (MTI) Az Írók Ígéreteiről A sajtóban időről időre cikkek és nyilatkozatok jelennek meg arról, hogy min dolgozik valamelyik írónk. Az olvasó ilyenkor örül, különösen, ha kedvelt íróinak terveiről értesül. Tudomásul veszi az író tervét és bizalommal, kitartóan várja a művet. Amint aztán hírül veszi, hogy az író könyve megjelent, siet megszerezni és elolvasni. De sajnos, nem egyszer éri csalódás, mert az író mást irt, mint amit ígért! S az olvasó ilyenkor haragszik. Mert hiszen az író nem köteles nyilatkozni arról, hogy mit ír. Tudjuk, vannak írók, akik nem is beszélnek készülő műveikről. Méltányoljuk a művész hajlamait és szokásait. De ha már egyszer nyilatkozott... Az ígéret szép szó... Csak egy-két példa. Aczél Tamás, Sztálin- és Kossuthdíjas író még az írókongresszuson elhangzott felszólalásában érintett egy nagyon fontos és nehéz témát, s megígérte, hogy regényt ír róla: az elhibázott házasságokról volt szó. A regény mégsem készült el. Illés Béla Kossuth-díjas írónk, amikor a Vígszínházi csata megjelent, — s élénk viták zajlottak a könyv körül — több nyilatkozatában is azt ígérte, hogy hamarosan megírja a trilógia harmadik kötetét. Ez a kötet sok mindent megold majd a vitatott kérdésekből, s egyben követi hőseinek sorsát a felszabadult Magyarországon. De a harmadik kötet azóta sem jelent meg. Helyette a Honfoglalást kaptuk. Nem rossz csere, tagadhatatlan. A Honfoglalás az olvasók véleménye szerint is kitűnő könyv. De Illés Béla adós maradt azzal, amit pedig sok olvasója várt tőle, s aminek fontosságával maga is tisztában van, elméletileg gyakran és helyesen fejtegette is: a felszabadulás utáni élet, a békés építő munka ábrázolásával. Néhány kis novellán kívül („Emberek vagyunk" című kötetében) semmit nem írt a felszabadulás utáni életről Illés Béla, aki olyan bátran nyúl témáihoz. Pedig ez új irodalmunk legfőbb feladata, legfontosabb és legtöbbet vitatott kérdése. Pető Gábor Budapest. V. Fáik Miksa utca 12. &BUOfíP[ST KEDD, 1955 JANUÁR 4. Lengyel, szovjet, csehszlovák, kínai, angol és olasz filmeket mutatnak be januárban Január 13—19 között rendezik meg a lengyel filmhetet. Négy új lengyel filmalkotás kerül bemutatásra: az „öten a Barska utcából“ című színes, a cannes-i nemzetközi filmfesztiválon kitüntetett film, „A győzelem katonája“ című magyarra szinkronizált, kétrészes filmalkotás, a „Keresem az igazságot“ című magyarra szinkronizált és a „Kaland Marienstadtban“ című színes, zenés, ugyancsak magyarul beszélő vígjáték-film. A hónap két ifjúsági filmje az „Érettségi bizonyítvány“ című magyarul beszélő színes szovjet film és a „Bizalmas levél" című, ugyancsak szinkronizált kínai film. Egy angol színesfilm, a „Varázsdoboz“ a celluloid filmszalag feltalálójának életéről szól. Januárban két csehszlovák film is szerepel a műsoron: az „Ólomikenyér“ egy régi Prága környéki sztrájk története, és a „Még nem volt esküvő“ című színes, zenés filmalkotás. Januárban kerül a filmszínházak műsorára a Verdi életéről szóló olasz film. (MTI) Operaház: Borisz Godunov (7- bérlet, 4. sz., 7). — Az Operaház Erkel Színháza: Keszkenő (11. bérlet. 4. sz., 7). — Nemzeti Színház: A nők iskolája (7). — Katona József Színház: Volpone (Szacsvaybérlet. 4. sz., 7). — Madách Színház: Nincs előadás. — Madách Színház Kamaraszínháza: Nóra (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Cyrano de Bergerac (7). — Déryné Színház: Csalódások (7). — Petőfi Színház: A Pál utcai fiúk (4). — Jókai Színház: A tanítónő (7). — Fővárosi Operett Színház: Csárdáskirálynő (7). — Blaha Lujza Színház: Párisi vendég (7). — Jászai Mari Színház (Az Állami Faluszínház előadásai, Kölcsey u. 2). Ahogy tetszik (7). — Vidám Színpad: Hol szorít a cipő? (7). — Fővárosi Kis Színpad: Telitalálat, a Vidám Színpad vendégjátéka (fél 8). - Bartók-terem: Beethoven-est. (Mikrohanglemez-előadás, IV. sorozat, 3., 7). — Kamara Varieté: Lepsénynél még megvolt (6. fél 9). — Budapest Varieté: Le az álarccal (8). — Kodály Kultúrotthon: Mozart-est. (mikrohanglemez-előadás, 7). — Állami Bábszínház: Szigorúan bizalmas (fél 8). — Fővárosi Nagycirkusz: Aeros német cirkusz vendégjátéka (3. 7). 1955. január 4. SVÉD GYUFA és ALJERO: URANIA (Rákóczi út 21.) 4. f7. f9. SIMON MENYHÉRT SZÜLETÉSE: (kísérőműsor: Operettalbum): VÖRÖS CSILLAG (Lenin krt. 45.) prol. 4. f7. 9. MÁJUS 1. (Mártírok útja 55.) prol. f4. 6. f9. CORVIN (Kisfaludy köz) prol. h4. 6. f9. ZUGLÓI (Angol u. 26.) prol. f4 6. f6. DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) prol. 4. f7. 9. EGY NYÁRON ÁT TÁNCOLT: PUSKIN (Kossuth Lajos u. 18.) 3. hétre prol. 9. 11, n2. f4, h6. 8. DUNA (Fürst Sándor u. 7.) 3. hétre prol. f5, h7. 9. SZABADSÁG (Bartók Béla u. 64.) 10. 12. 2. 4, n7. f9. KAMÉLIA HÖLGY: KOSSUTH (Váci út 14.) 4. hétre prol. f5. h7. 9. VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) 5. hétre prol. fl0, fl2. f2. f4. h6. 8. MUNKÁS (Kápolna u. 3/b.) f4. h6. 8. MOM KULTÚROTTHON (Csörsz u. 18.) 5-én 3. h6, f8. ÉN ÉS A NAGYAPÁM (kísérőműsor: Ami megérthetetlen.) FELSZABADULÁS (Flórián tér 3.) prol. f4. h6, B. UGOCSA (Ugocsa u. 10.) prol. 4. n7. f9. ZŰRZAVAR A CIRKUSZBAN: SZIKRA (Lenin krt. 120.) 4. hétre prol. f10. f 12. h2. 4. n7. f9. REPÜLÉS A HOLDBA: MŰVÉSZ (Lenin krt. 88.) prol. f4. h6. 8. RÁKOSI MÁTYÁS KULTURHÁZ: (József Attila tér 4.) n6. f8. szerda szünnap. HÁROM TESTŐR: TOLDI (Bajcsy Zsilinszky út 36.) 3. hétre prof. 14. hó, 8. 1. Magyar híradó, 2. Ne engedjétek, 3. Lammermoori Lucia, 4. Erdei színpad: HÍRADÓ (Lenin krt. 13.) Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. Ne engedjétek: kísérőműsor a SZIKRA, PUSKIN. DUNA. SZABADSÁG. UGOCSA. FELSZABADULÁS. BÁSTYA, HALADÁS. PARTIZÁN. MARX. VERSENY mozikban. A kékvércsék erdejében: (kísérőműsor: Pixi és Mixi a cirkuszban): BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3.) 4, f7. f9. BEM (Mártírok útja 5/b.) fn. f1. f3. f5. f7, f9. Senki nem tud semmit: BÁSTYA (Lenin krt. 8.) 4 hétre prof. 11. 1. 3, 5, 7, 9. MARX (Landler Jenő u. 39.) h4, 6. n9. Rokonok: (kísérőműsor: Vadak az árban): SPORT (Thököly út 56.) prol. 4. n7. f9. TÁTRA (Üllői út 63.) prol. f4. h6. 8. HAZAM (Váci út 150.) 4. n7. f9. MÓRICZ ZSIGMOND KULTÚROTTHON (Jókai u. 2.) 5-én f6. h8. örökség a ketrecben (kísérőműsor: Az elektronok nyomában): CSOKONAI (Népszínház u. 13.) 10, 12. 2. 4. 6. 8. ÓBUDA (Selmeci út 14.) 4. n7, f9. VERSENY (Pataki István tér 14.) prof. f6, h8. Fel a fejjel: TANÁCS (Szt. István krt. 10.) 10, 12. n3, f5. h7, 9. BÁNYÁSZ (József krt. 63.) A-terem 4. n7. f9. Két úr szolgája: BÁNYÁSZ (József krt. 63.) B-terem f4. h6, 8. ÉVA (Erzsébet kírné út 36/b.) f4. h6, 8. Bíróság előtt: GORKIJ (Akácfa u. 4.) f4. h6, 8. Északi kikötő: JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7.) f4. h6, 8. HALADÁS (Bartók Béla út 128.) f4. h6, 8. Milliomos úr szerelmes: RÁKÓCZI (Rákóczi út 68.) prof. fil. 1. f4, 6. f9 Egy éj Velencében (kísérőműsor: Sportoló falu): MÁTRA (Leninkrt. 39.) prol 10. 12. 2. 4. 6. 8. VASVÁRI (Kerepesi út 44.) h4. h6. 8. Bajazzók: ZRÍNYI (Lenin krt. 26.) 3. hétre prol. fi. f1. f3. f5. f7. f9. Törvényenkívüli lovag: ELŐRE (Delej u. 41.) f6 h8. PARTIZÁN Gh.-Dej Hajógyár keres villanyszerelő, esztergályos, vésős gyalus vasszerkezeti és lemezlakatos, mázoló, asztalos ács és csőszerelő szakmunkásokat, valamint férfi segédmunkásokat. Jelentkezni lehet XIII. Váci út 202. (Üllői út 101.) prof. 4. nz, T9. Titokzatos hajóroncs: HONVÉD (Rákóczi út 82.) fn. f1, f3, f5, f7, f9. Fiúk, lányok, kutyák: TINÓDI (Nagymező u. 8.) f4. h6. 8. Kalózok kincse: ALKOTÁS (Alkotás u. 11.) 10. 12. 2. 4. n7. f9. Kémek a vonaton (kísérőműsor: Harmadik találkozás): IPOLY (Csáky u. 65.) 4. n7. f9. Puccini: ÚJLAKI (Bécsi út 69.) f4. h6. 8. DIADAL (Krisztina krt. 155.) 4, n7, f9. Az ezred lánya: KULTUR (Kinizsi u. 28.) f4, h6, 8. Kis karmester: BÉKE (Mauthner Sándor u. 48.) 4, 6, 8. Halhatatlan melódiák: NAP (Népszínház u. 31.) prof. f4, h6, 8. Luxustutajon: SZABADSÁGHEGYI (Evetke u. 2.) 5-én 6, 8. Szökik a menyasszony: OTTHON (Beniczky u. 3—5.) f4, h6, 8. Szerelem engedély nélkül: PETŐFI (Pongrác u. 9.) f6, h8. Fekete ház: ÁRPÁD (Kerepesi út 146.) n6, 18. EZ AZ ÉV IS JÓL KEZDŐDIK BUDAPEST VARIETÉBEN „MAT ÁLARCCAL!** VIDÁM FARSANGI MŰSOR BEMUTATÓ JANUAR 4-EN (Felszabadulási pályázataznk.) ÉN LÁTOM ŐKET!... (Részletek Hetényi István verséből) Én látom őket. Túl az éveken. Tíz éve múlt, de ha emlékezem, mintha csak tegnap történt volna, elém tolulnak hosszú sorba emlékek, arcok, képek ha emlékezem, ha visszanézek. Én látom őket, vak téboly a szemükben, gyújtózsinór a kezükben, s mire fordul a stopper óra mutatója, karcsú hidak pillanat alatt zuhannak az örvénylő vízbe. s Egy város pusztulásán őrültként nevetőket — Én látom őket! Én látom őket! Lásd, te is lássad, Bármely részén élj a kerek világnak! Lásd, hogy a tőke gyújtogat újra, Terelné sorsod háborús útra! Támadnak újra Új Hitlerek, bombák készülnek te ellened! És látom, látom a sereget. Elszánt arcukat, Tekintetüket! Zászlóikat, hogy lengette a szél. Szabadságunkért rohamra hogy mentek, vérükkel hogy írták a történelmet! Micsoda tűz hajtotta őket Szibériától Berlinig, tovább! Amerre jártak szabadságot hoztak a szovjet hősök, a szovjet katonák! Hálás közönség az Állami Bábszínház előadásán. VIDÁMSÁG... SZERELEM... Magyarul beszélő, színes lengyel film Bemutatásra kerül a lengyel filmhéten január 13-tól