Esti Budapest, 1955. október (4. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-17 / 244. szám

A párt bármikor bizton számíthat a budapesti aktivistákra ünnepség az Erkel Színházban a párt- és tömegszervezeti aktivisták részére A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Bizottsága szombat délután ünnepséget rendezett a békekölcsön-jegyzésnél példamutató munkát végzett párt- és tömegszervezeti aktivistáik részére az Erkel Színházban. A hatalmas színházat zsúfolásig megtöltötték a budapesti kommunisták, a párt- és tömegszer-vezeti aktivisták, akik mindig elsők voltak, ha a párt harcba szólította őket, ha a párt szavát kellett a dolgozó tömegekkel megértetni. Az ünnepségen megjelent több mint ezer aktivistát Nagy Mária elvtársnő, a Budapesti Pártbizottság titkára üdvözölte, majd Kovács István elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára mondott köszönetet kiváló nevelő- és szervezőmunkájukért. A rövid ünnepség után a megjelenteknek bemutatták a „Bahcsiszeráji szökőkút“ című palettet. „Ez az elismerés még jobb, még ötletesebb munkára serkent“ Továbbra is lelkesen kell dolgoznunk mindennapi munkánkban és nem szabad megpihenni a babérokon . Jelentős eredmények után mindig sok szó esik a népnevelőkről, a pártbizalmiakról, az alapszervezeti pártmunkásokról, de keveset hallunk a dekoráció dolgozóiról. Pedig ők is részesei a sikereknek. Felirataikkal, szemléltető tábláikkal agitálnak, szerveznek, díszítő és szépítő munkájukkal ünnepélyes hangulatot teremtenek. A MÁVAG pártbizottság a dekorációs műhely jó munkáját most elismerte; Trencsánszky Dezső elvtárs, a dekorációs műhely vezetője is részt vehetett az ünnepélyes előadáson. — A békekölcsön-jegyzéskor nekünk a többi között az volt a feladatunk, hogy emlékeztessük az embereket: ki ne gondolkozott volna el azokon a fényképeken, amelyek a múltat idézték: a kilakoltatásokon, a munkanélküliség dokumentumain, a tüntetéseken, a gyermekhalandóság szomorú tényein — mondta Trencsánszky elvtárs. — Ezen kívül bemutattuk eredményeinket is: a szivattyúgyár új műhelycsarnokát, az ebédlőt, a gyermeküdülőnket, s mindazokat a létesítményeket, amelyek szemléltetik megváltozott életünket. ötven év körüli, szemüveges férfi Török Dezső elvtárs, a Május 1. Ruhagyár dolgozója, figyeli lélegzetvisszafojtva a balett első felvonásának utolsó jelenetét, amikor Girej kán hordái felgyújtják a kastélyt és elhurcolják Máriát, a lengyel nemes leányát. — Gyönyörű a balett — mondja a szünetben, amikor beszélgetni kezdünk. Mintha a szereplők és a zenekar tagjai is külön jutalmat akarnának adni, olyan szépen játszanak. Jó érzés azok között lenni, akik mindig bebizonyították: számíthat rájuk a párt. Megtudjuk Török elvtárst A mi munkánk azt mondta, a haza sokat adott a dolgozók: vak, ha a haza kér, mi sem, tagadhatjuk meg a segítséget.", A dekorációsok tevékenysé-3 gei, ötletei is hozzájárultak a MÁVAG eredményes jegyzésé- hez, s ahhoz, hogy a MÁVAG< a békekölcsön-jegyzésért a 3 VIII. kerületi Pártbizottságtól] oklevelet kapott. 3 — Az előadás nagyon szép 3 volt, a műhelyben mindany nyian örültünk az elismerés-nek. Ez az elismerés még jobb, ötletesebb munkára serkenti bennünket — fejezte be a be-szélgetést Trencsánszky elv- 3 társ. - tól, hogy a Hatodik Békekölcsönjegyzés idején a Május 1.3 Ruhagyárban is kiváló, ered-ményes munkát végeztek az aktivisták, akik között sok a 3 pártonkívüli dolgozó. 3 — A sikerek — fűzi tovább 3 a szót, — nem szabad, hogy elkapassanak bennünket. Ezt a legfontosabb, amit meg kell szívlelnünk. Továbbra is lelkesen kell dolgoznunk mindennapi munkánkban és nemi megpihenni a babérokon. 3 Csengetnek. A zenekar és a közönség elfoglalja helyét, aj függöny szétnyílik. Török elv- társ és a többi aktivista érdeklődéssel figyeli a balett má 3sodik felvonását. A részvevők egy csoportja. A budapesti lakásépítők november 7 méltó megünneplésére készülnek Új magyar találmány alapján 4 hét alatt felépítenek egy 3 emeletes lakóházat a Fogarasi úton Budapest legnagyobb lakóház-építkezésénél, a Kerepesi úton, a 21. sz. Állami Építőipari Vállalat Fogarasi úti munkahelyén sok látogató fordul meg mostanában. A magyar építészeken kívül szovjet, csehszlovák, német, francia és finn szakemberek is megnézték már az új magyar szabadalom alapján készülő háromemeletes, 24 lakásos ház építését. Az előregyártott habszi- fikát-pernyebeton elemekből álló ház terveit Mátrai Gyula Kossuth-díjas építész dolgozta ki. A kísérleti házépítés már javában folyik, Irányi Emma fiatal mérnöknő és Lados István főművezető irányításával. A Mátrai Gyula tervének az a nagy jelentősége, hogy a lehető legegyszerűbb, leggazdaságosabb módszert munkálta ki — mondja Irányi Emma építésvezető. — Egyrészt a habpernye-szilikát — az alapanyag — a porszéntüzelésű kazánok hamuja, hatalmas mennyiségben rendelkezésünkre áll. Eddig ezt nem használták ki, s oly mennyiség van belőle, hogy szinte „hegyeket“ alkot például az ajkai és a mátrai erőműnél is. Másik hallatlan előny, hogy ehhez az építkezéshez nem kell kőműves, néhány jó szakember irányításával betanított segédmunkások húzzák fel az épületet. Egy-egy szintet két műszakban kényelmesen felépítünk egy hét alatt. Háromemeletes lakóház építési ideje ezzel a módszerrel mindössze négy hét lesz. Az első ilyen épületben 4 egyszoba-, 18 kétszoba- és 2 háromszobaösszkomfortos, elektromos fűtésű lakás lesz. Véleményem szerint ez már a jövő építkezése. Bizonyára jelentős szerepet kap a második ötéves tervben is. Az eddig ismert gyakorlattól eltérően, vasbetonváz nélkül emelik a falakat. A falelemeket előre ellátják műkő-homlokzattal, s beépítik az ajtó- és ablaktokokat is. A födémelemek az egybeépített erkélylemezekkel egyszerre kerülnek a falra. A ház „alkatrészeit a hosszú nyakú toronydaru emeli a helyére. Egy-egy födém elhelyezése két-három percig, az oldalfalé pedig 10 percig tart. Amikor a falszerkezet egy része a helyén van, a hézagokat betonnal tömítik. A panelek belső oldalán egész vékony kiegyenlítő rétegre van szükség, utána már tapétázható, festhető. A földszint már elkészült, jelenleg az első emelet falait szerelik össze. Az építkezés sikerét minden dolgozó szívügyének tekinti. Mert mint Fehér Sándor, az öntőbrigád vezetője mondotta: „ ... az új módszer forradal-masítani fogja az építkezést, s még többen juthatnak lakás-, hoz a fővárosban is.“ A Fogarasi úti új lakóház ; műszaki fejlődésünk szép példája, nap-nap után emelkedő ; falai a holnap építkezésének útját jelzik. ; K. M. : Amikor beesteledik, különösen elcsendesül ez a környék. A Pasaréti úton ugyan elzúg egy-egy autóbusz, s a másik oldalon villamos csilingel, de a kis Gyergyó utca mintha már álomba is merült volna. A Gyergyó utca 4/b-ben lakik Herczegovácz Ervin, a II. kerületi Tanács egyik aktivistája. Csendes ember maga is. Zenekari próbáról tér haza. A Goldberger Textilművek I. számú telepének tervosztályán dolgozik, szereti a zenét s az üzemi zenekar egyik szorgalmas, lelkes tagja. Megáll a kapu előtt. Még egyet szippant a friss levegőből, s indul befelé az úton. Három lépcső vezet az ajtóhoz. Ez az ő lakása, ebben a kis földszintes házban. Felesége vacsorával várja. Kinn a kapu előtt kigyullad a lámpa. — Hogy a három lépcsőn meg ne botoljanak, ha jönnek — mondja. A gondoskodás megható, de nincs rá nagy szükség. A környék lakói mind ismerik már a járást, nem egyszer jöttek panasszal, nehéz szívvel, nem egyszer távoztak megkönnyebbülten, reménykedve. Világít az ablak fénylő négyszöge a sötétben. Zongora hangja, Csajkovszkij zenéje hallatszik a szobából — ez a hazatérő legkedvesebb szórakozása, de csak addig tart, amíg látogatók jönnek. — A fogadó időt meg kellett változtatnom, hogy mindenki jöhessen. A lakóbizottságiaknak, a házfelügyelőknek megmondtam, esténkint mindig itthon vagyok. 60 éves már, s nem kedveli a külön társaságot, így szereti ő, ha jönnek a környékbeliek, azokkal beszélget, sőt nemegyszer sakkpartira invitálja őket, persze csak, ha illik az alkalomhoz. A családias beszélgetés nem feszélyezi az embereket, „diskurálni" mindenki könnyebben tud. Amióta meghalt a tanácstag, a körzet ügyeit ő intézi a pótválasztásig. Önként. Szeretetből. — Nagyon szeretem a tanácsi munkát. Hogy miért? Él a jogaival az ember, segít másokon. De meg valakinek kell intéznie, a tanács nem győzné egyedül. Bosszantana, ha nem tudnék segíteni... Budapest ostroma idején hozta össze először a lakókat, amikor vízért kellett járni. De az elhagyatottság igazában akkor szűnt meg, mikor a kommunista párt 45 februárjában a szomszédban gyűlést hirdetett. Részt vett ezen, elvitte magával a lakókat. — Kezdődjék meg a munka, az építés — ezt mondták. — Még aznap beléptem a pártba, s azóta is tagja vagyok, nem tudnék meglenni nélküle. A lakók hamar megérezték, hogy a javukat akarja. Hat ház megbízottja lett, egyre gyakrabban fordultak hozzá, míg végül azt vette észre, hogy 15 házat képvisel. A törődés, az érdeklődés vonzotta az embereket. — Mikor megalakultak a tanácsok, értesítettek, hogy dolgozzam tovább. Jólesett ez, örömmel vállaltam. Legnehezebb a lakóbizottságok megszervezése volt, idegenkedtek tőle. Beszélni kellett neki egyenként mindenkivel. Csak így ért el eredményt. Nehéz volt, de sikerült. Amint mesél, a kerek üvegeken keresztül csillognak szemei. — Szomszédunkban lakik egy kazánkovács. Elfoglalt ember, semmiképpen sem akar bekapcsolódni a munkába. Amikor megértette, hogy szükség van valakire, aki ért a központi fűtéshez, mindjárt örömmel vállalta. Ma, ha valahol panasz van, ő mond véleményt. De azért nem ment minden ilyen könnyen. A környék lakói többnyire üzemekben dolgoznak, s az otthonmaradottaknak sok munkája. Gyűlésre alig-alig jártak. Akkor volt az emlékezetes beszámoló, már elég régen. Hétszázötven választóból öt jelent meg, mire meg sem akarták tartani az előadást. — Mondtam az előadónak: ne törődjön vele, majd beszélgetünk. — Megint csak elmosolyodik. — Az asszonyok úgy belemelegedtek a beszédbe, hogy nem akart vége szakadni. Érezték, hogy az ő dolgukról van szó. Elmondták otthon, meg a szomszédban, hogy miről folyt a szó... Attól kezdve egyre többen jöttek el. Herczegovácz Ervin ma 20—24 olyan emberrel dicsekedhetik, a maga kis körzetében, akikre minden körülmények között számíthat. A Gyergyó utca burkolata igen elhanyagolt volt, tócsákkal, gödrökkel tele, csak úgy frecsegett a sár esős időben a járókelőkre. Jelentette. Kijavították. Csoda, hogy így a lakók bizalma növekszik? — Megtanulják, hogy nem szabad várni a sült galambra, el kell mondani a panaszokat, ötleteket. — Akárcsak az üzemben, ahol szintén sokan fordulnak hozzá, nemegyszer családi bajaikkal is. A jó tanács mindig segít valamit. Persze nem elég otthon várni a panaszokat, utána is kell nézni azoknak. Tegnap kopogott be valahová, egy házfelügyelőhöz. — Mutassa csak a házát, milyen is? — Holnapra kitakarítom Herczegovácz elvtárs, akkor nézze meg. —• Nemegyszer így lett tisztább a környék kívül, belül. Most kottákat mutatna a zenész büszkeségével, de helyükre kell tennie, mert jön valaki. Indul a látogató elébe, akit felesége — nemegyszer helyettese — engedett be. Asztalhoz ülnek. A Pasaréti út 30. szám alatt fürdőszobákban tartják a nagymosást, mert a mosóhelyiség teknője már évek óta használhatatlan. Nem kaptak másikat, ez pedig így egészségtelen és tönkreteszi a lakásokat. Ezt fel kell jegyezni. Efelől intézkedni kell, így jönnek-mennek a látogatók, panaszosok, akiknek segít a tanács, s akiktől a tanács kér ezt, vagy azt. Mert ilyen is van. A tanács jó munkájához kell, hogy dolgozzanak a kerület lakói is, így tartja Herczegovácz elvtárs, és így tartják ma már lelkes segítői is, akik megértették és érzik ezt... Amikor eljön a lefekvés ideje, előkerülnek az újságok, a tanácstól kapott jutalomkönyvek, s kezdődik az olvasás egészen elalvásig. Holnap reggel ismét kezdődik egy nap, ismét kezdődik a munka. Petres István Családias beszélgetés Párosversenyben gyorsabban épül 212 lakás a XIII. kerületben A XIII. kerület több mint kétezer lakásos új lakótelepét —, amely a Rákos-patak, a Fiastyúk utca és a Máglya utca közt terül el — két építőipari vállalat dolgozói építik. Mind a két munkahelyen nagyszerű verseny bontakozott ki november 7 méltó megünneplésére, párosversenyben vannak a két vállalat dolgozói. A 41-es számú Állami Építőipari Vállalat dolgozói összesen 108 lakást, a 44-es Állami Építőipari Vállalat dolgozói pedig 104 lakást akarnak tető alá hozni az év végéig. A 41-es számú vállalatnál dolgozó Szejkeres József öttagú kőműves-3 brigádja is ennek a vállalás-á nak szellemében dolgozik és 3 a szalagszerű szovjet 3 gyorsfalazással 201 száza- 3 lékot teljesített. 3 A 44-es számú vállalatnál Fehér István és Czuppon Ferenc kőműves brigádjai a szov- jet módszerrel a szeptemberi 170—180 százalékról 195 szá- t zalékra növelték teljesítevényüket. ] Jó tanulást elvtársak! 1 óra délután az üzemekben, a hivatalaikban dolgozó kommunisták és sokan a pártonkívüli dolgozók közül a munkaidő végeztével nem hazafelé tartanak. Ma, az első ünnepélyes foglalkozásokkal megkezdődik az 1955/56-os pártoktatási év. Többhetes, sőt több hónapos előkészület előzte meg ezt a napot. Ha két kommunista összetalálkozott valahol, egyikük sem lepődött meg, amikor a másik azt kérdezte: mit tanulsz ebben az évben?... Sok, szerkesztőségünkhöz érkezett levél tanúskodik arról, hogy az utóbbi hetekben az érdeklődés szinte türelmetlen várakozásba csapott át. S ez érthető. Pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata óta megnőtt a kommunisták tanulási kedve. Már a múlt oktatási év végén éles elvi vitákban foglaltak állást a hallgatók pártunk politikája mellett. A vita a nyáron sem szünetelt. A propagandisták és hallgatók e vitákban közel kerültek egymáshoz s a kollektíva hónapok óta, összekovácsolódott. Az Egyesült Izzó egyik propagandistája, Kimmel elvtárs például úgy alakította meg kollektív vaját, hogy hallgatóival együtt már egész nyáron eljárt területi agitációra. Pavlik László elvtárs, a Kistext prepagandistája sem várta meg, hogy a hallgatók találgatásokból jöjjenek rá: ki lesz a konferenciavezetőjük, hanem felkereste őket a munkahelyükön, elbeszélgetett velük munájukról, a tanulásról, életükről. "Jöbb propagandista már hetekkel ezelőtt megkezdte az alapos elméleti és módszertani felkészülést, Darvas Sándor elvtárs VIII. kerületi propagandista el ment a Munkásmozgalmi Intézetbe, megnézte a magyar párttörténet kiállítását: „Legutóbb láttam Rákosi elvtárs s a többi vezető elvtárs jegyzeteit, amelyeket a börtönben készítettek — írta levelében. — Nagyi hatással volt rám, hogy vezető elvtársaink a legmostohább körülmények között sem mondtak le a tanulásról. Az ő példájuk lelkesít ■most engem is, hogy minél alaposabban felkészülve álljak hallgatóim elé.“ A tanulás iránti nagy érdeklődés elsősorban abból ered, hogy a hallgatók — ugyanúgy, mint tavaly — az idén is sokat várnak a pártoktatástól. A Központi Vezetőség az idén új pártoktatási rendszer bevezetését határozta el. A politikai gazdaságtan, az SZKP története, a magyar párttörténet, a filozófiai tanfolyamok a megfelelő előképzettséggel rendelkező párt-, állami és tömegszervezeti vezetők politikai továbbfejlődését biztosítják. Igen sok elvtárs azonban — a jelentkezők többsége — a „Marxizmus—leninizmus alapjai“ tanfolyamra kérte beosztását. A kommunisták régi kívánsága teljesült, hogy a Központi Vezetőség létrehozta ezt a tanfolyamot. A politikai iskolák nem nyújtottak megfelelő előképzettséget a magasabb fokú témák tanulásához s a marxizmus—leninizmus alapjainak hiányos ismerete sok nehézséget okozott nem egy kommunistának, amikor választ kellett adni nehéz, vitás kérdésekben. A marxizmus—leninizmus tanfolyama az idén megismerteti a hallgatókat a szocializmust megelőző termelési módok történetével, a marxizmus— leninizmus tanításával, az osztályokról és az osztályharcokról, továbbá hazánk szocialista építésének alapvető kérdéseivel. A megfelelő elméleti képzettség elsajátítása alapot felkészültséget kíván pártszervezeteinktől, propagandistáinktól és szorgalmat a hallgatóktól. Hiába a legjobb könyv, a leggondosabban elkészített tanterv, ha nem párosul szorgalommal és tanulási kedvvel. Unalmas előadásokkal, betűvágó módszereikkel soha nem válik élővé a marxizmus—leninizmus tanulása. S hogy érdemes tanulni, azt igazolja az a sok levél, melyeket szerkesztőségünkhöz küldenek. Sok véleményt tolmácsolhatnánk, mindenki más-más szóval mondja el, hogy mit tanult s hogyan vette ennek hasznát. Szabadi Imréné, az Állami Nyomdából ezt írta: „A múlt oktatási év szemináriumán tanultakat nagyon jól fel tudtam használni az életben is. Egy beszélgetés alkalmával például valaki azt mondta, hogy a munkásokkal szemben túlzott előnyökben részesítjük a parasztságot. Nagy vita kerekedett ebből s örültem, hogy meggyőzően meg tudtam magyarázni: bennünket a munkás paraszt szövetség kötelez a parasztság segítésére, de megmagyarázhattam azt is, hogy amikor a kormány a mezőgazdaságot segíti, akkor nemcsak a parasztság, hanem az ipari munkásság érdekeit is szolgálja..." Az oktatási év kezdetén szokás, a vezető néhány közvetlen ünnepélyes szóval célt mutat a tanítványainak. A kommunisták számára a legszebb útravaló a szervezeti szabályzat néhány sora, amely kimondja: „A párttag kötelessége, hogy fejlessze szakadatlanul politikai és szakmai tudását, emelje műveltségét, sajátítsa el a marxizmus—leninizmus alapjait.“ Ehhez kívánunk jó munkát, jó tanulást, elvtársak!