Esti Budapest, 1956. október (5. évfolyam, 231-250. szám)

1956-10-01 / 231. szám

Három szavalómű­vész vágya és gondja Felkerestük három ismert­­szavalóművészünket — nem azért, hogy az áldott költészet­ről beszélgessünk, hanem, hogy a nagy nyilvánosság előtt megszólaltassuk őket az elő­adóművészek gondjairól, s mindarról, ami művészetükkel összefügg, de eddig még kevés .Szó esett róla; Ascher Oszkár •az­ első, akit megkérdeztünk, mi az oka annak, hogy a sza­valóművészek lépnek fel leg­­­többször ,társadalmi munkában , azaz ingyen. Áldozatot is kell azért vállalni, ha azt akarja az em­ber, hogy minél többen legye­nek a vershallgatók..« Való­ban, magam sem tudom ennek az okát. Intézmények, tömeg­szervezetek és iskolák gyakran felkérnek bennünket szavalás­­ra é­s örömmel vállaljuk, pe­dig rendszerint csupán csak köszönet jár érte. Gyakori eset az is, hogy amikor gázsiért lépnénk fel, az üzem, amely hívott, tudomásunkra adja: a Filharmóniának járó állami», illeték annyira borsos, hogy kénytelenek a gázsit redukálni­ m ! . Furcsa ellentmondás az is, hogy Magyarországon nagyon szeretik a költészetet, s ennek ellenére a hivatalos kritika csak akkor emlékezik meg ró­lunk, ha önálló estet rende­zünk. A sajtóban mi csak úgy szerepelünk: «... ezután kul­túrműsor következik”. Palotai Erzsi is igen fájlalja a kritika hiá­nyát, arról azonban hallani sem akar, hogy szóvátegyük sok ingyenes fellépését. «— Olyan szívesen csiná­lom... egészen más problé­máim vannak, ha már ennél a kérdésnél tartunk. A szavaié­nak rengeteg idejébe, energiá­jába kerül, amíg felkészül egy­­egy előadásra. S sajnos, az évek során egyre bővülő re­pertoárjának alig veheti hasz­nát, mert a „rendező szervek” meghatározott kívánsággal áll­­nak elő. Minden egyes alka­lommal más és más verset kell megtanulnunk, s amit egyszer elszavaltunk, legközelebb már csak akkor adhatjuk elő, ha véletlenül — ami ritka eset — önálló estet adunk. Ez a nagy energiapazarlás Bodor Tibor gondjait is öregbíti. — Odrynak, a szavalás nagy mesterének az volt a nézete, hogy legalább egy esztendő kell egy vers érleléséhez és igazi, művészien tolmácsolásá­hoz. Hol vagyunk mi még et­től? Először is legtöbbször a fellépés előtt maximum két héttel, minimum négy nappal szólnak, másodszor hiába ér­leljük a verset egy esztendeig, egy év múlva ismét újat meg újat várnak tőlünk. Bodor Tibor egy másik kér­dést is érint, amelyet, nemcsak mint művész, hanem mint apa is fontosnak tart. — Jussanak el az előadók rendszeresen az iskolák falai közé. A kötelező olvasmányok és memoriterek kényszerét ők tudják elsősorban feloldani, és az ifjúság számára a köteles­séget egy életreszóló, szép szö­vetséggé változtatni. A beszélgetések során szó került arról is, hogy a mai ma­gyar költészetnek több hangot kellene adni a szavalóestek do­bogóin, s ugyancsak többször kellene megszólaltatni a szom­széd államokban élő magyar költőket is. Ezzel a kívánság­gal mi is egyetértünk, éppúgy, mint azzal, hogy a Filharmónia rendezésében is többször sze­retnénk viszonthallani kedves költeményeinket. Habár — mint ahogy előadók és hallga­tók egyaránt reméljük — a Vers és Dal Színháza részben teljesíti ezt a kívánságunkat. Homéros óta nagyon megvál­tozott a költő és a hallgatóság kapcsolata. Ha lelkünk Versre szomjazik, csak leemeljük a kötetet a könyvespolcról, a köl­teményt pedig elhozza nekünk a nyomtatás, a technika. A sza­valóművészeket is nagyobb szeretettel és tisztelettel övez­zük — hallgassuk meg tehát jogos kívánságaikat, s főképp: ne hallgassuk el őket. (n. t.) Magas vendégszeretet „Megtelt!”.,*, E határo­­► zott kijelentést most az egyszer nem valamelyik ■ autóbusz megállójánál hal­­­­lottam, hanem szombat este a Pannónia-kávéház ajtajá­ra függesztett kis tábláról olvastam. A Vendéglátó­ipari Vállalat figyelmes al­kalmazottai akarták tudtára adni a kávéházi asztalokra és székekre pályázóknak, hogy ne fáradjanak. Sokan­­ a figyelmeztető táblácskák­­ ellenére magabiztos léptek­­­­kel haladta­k a bejárat felé. Csakhogy zárt ajtó állta el útjukat. A jámborabbak il­ledelmesen kopogtak, a he­­vesvérűek megrázták a ki­lincset. Az üvegajtó mögül szigo­rú portás válaszolt. Ilyen­formán: •— Nincs egy gumibostű­­­­nyi helyünk. Nincs egy ár­va székünk, mind foglalt­­— Az ajtót miért reteszel­­té lék be? A felelet még bölcsebb­­.volt: — Azért, hogy be ne jöj­jenek. Ezek után fölöslegesnek látszott minden vita a hiva­tását betöltő portással. Az emberek mégis sorba áll­tak, mert ígéretet kaptak, ha lesz üres asztal, beme­hetnek. Egyesek türelmet­lenkedtek. A nők vitték el a pálmát. De meg is kapták érte, nem az engedélyt a belépésre, hanem a vendég­látó ukázát. — Nők csak férfi kíséretében léphetik át a kávéház küszöbét. Ennyi furcsaság után rö­vidke óra alatt előttem is­­megnyílt a reteszelt ajtó. (Az előcsarnokban láttam az izzadó asztal-tulajdono­sokat. Ők ugyanis nem jö­hettek ki a levegőre.) S egy újabb ajtónál megfizettették velem a 3 forintos belépődí­jat. Fél óra múlva asztalhoz jutottam és elmélkedhettem, — szórakozni a fáradságtól már nem volt kedvem — a Pannónia-kávéház vendég­látási módszerén. Szakál Imre Ferenczy Béni Petőfi-szobrát a Petőfi Sándor utca 3. udvarában állítják fel Budapest Főváros Tanácsá­nak az a szándéka, hogy Buda­pest részére megvásárolja Fe­­renczy Béni nagyszerű alkotá­sát, a Petőfi-szobrot. Művé­szekből, építészekből, a Nép­művelési Minisztérium, Buda­pest Főváros Tanácsa képvise­lőiből szakbizottság alakult, amelynek tagjai arról tanács­koztak, hol találhatnának meg­­felelő helyet a szobornak. Vilt Tibor szobrászművész javasla­tára a bizottság egyhangúlag úgy döntött, hogy a szobor a Petőfi Sándor u. 3. számú ház udvarán álljon. Ezt láttuk a Váci utcában Sok szemlélője akadt ennek a kis­lánynak, aki élő rókával sétált. Operaház Erkel Színháza: Bar­­tók-fesztivál. Az Állami Népi Együttes hang­versenye. (8). — Nemzeti Színház: Az ember tra­gédiája (fél 7). — Katona József Színház: Pygmalion (7). — A Ma­gyar Néphadsereg Színháza: Hunyadi (7). — Madách Színház: Egy pohár víz (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Nóra (7). — Déryné Színház (Éva u. 19.): Dr. Pepike (7). — Zeneaka­démia: Bartók-fesztivál Annie Pe­tit, Valerie Tryon, Bánhalmi György, Losonci Andor, a nem­zetközi Liszt Ferenc zongoraver­seny különdíjazottjainak hang­versenye (8). — Bartók-terem: Bartók-fesztivál, Pancea Vladigo­­rov, Milos Sadlo, Garay György kamaraestje (8). — Egressy Szín­pad (Jókai u. 2.): Tele­vízió (7). — Fővárosi Nagycirkusz: Szeptem­beri műsor (4. 8). BUDAPESTI MOZIK MŰSORA: október 1-től 3-kg. AZ ÚJ EMBER KOVÁCSA: VÖRÖS CSILLAG (Lenin krt. 45.) fő. hz 9. VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) f4, h6. 8. FELSZ­AB­ADUL­­ÁS (Flórián tér 3.) f4, h6. 8. MUN­KÁS (Kápolna u. 3/b.) f4, h6. 8. RÁKOSI MÁTYÁS KULTURHÁZ (József Attila tér 4.) n6, f8, szer­da szünnap. GANGA: KOSSUTH (Váci út 14.) f5, h7. 9. PUSKIN (Kossuth La­­jos u. 18.) csak délelőtt 9. 11, n2. SZABADSÁG (Bartók Béla út 64.) csak délelőtt fiú. f12. h2, DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) 4. n7. f9. A SAS FIA: TOLDI (Bajcsy-Zsilin­­szky út 36.) f4. h6. 8, UGO­­I­CSA (Ugocsa u. 10.) 4. n7. f9. ÜNNEPI VACSORA: URÁNIA (Rá­kóczi út 21.) pr­ol. 4. n7. 19. SZIKRA (Lenin krt. 120.) prol. 4. n7. 19. SZABADSÁG (Bartók Béla út 64.) prol. 4, n7, f9. KÉT NEMZETSÉG: MŰVÉSZ (Le­nin krt. 88.) f4, h6, 8. OTHELLO: PUSKIN (Kossuth Lajos u. 18.) 5. hétre prol. f4, h6, 8. DUNA (Fürst Sándor u. 7.) 3. hétre prol. f5, h7, 9. TRAVIATA: CORVIN (Kisfaludy köz) h4, 6, f9. A BAGDADI TOLVAJ: MŰVÉSZ (Lenin krt. 88.) prof. csak dél­előtt 9. 11. n2. VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) csak délelőtt f10. f 12. 12. TELEPESEK: SZIKRA (Lenin krt. 120.) csak délelőtt f10. f12, h2. BEL AMI (16 éven felülieknek): ZUGLÓI (Angol u. 26.) f4. h6. 3. BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3. ) 4. n7. f9. RIADÓ A HEGYEKBEN: TANÁCS (Szt. István krt. 10.) 10, 12, 13, 15, h7, 9, GORKIJ (Akácfa u. 4. ) 14, h6. A FIÚ­­ÉPÍTŐK RÓZSA FERENC KULTURHÁZA (Gorkij fasor 50.) 1-én 8 óra. 2-án h6, 8. Magyar híradó, Magyar—szovjet labdarúgó-mérkőzés. Fényké­pezés, Világhíradó, (prof). Ki a ludas, HÍRADÓ (Lenin krt. 13.) Reggel 9-től este 11-ig folyta­tólag. Visszaélés: BÁSTYA (Lenin krt. 8.) Kiú, 12, n3, f5, h7, 9. A kék kereszt: HALADÁS (Bartók Béla út 128.) f4, h6, 8. Két kapitány: AKADÉMIA (Üllői út 101.) f4, h6, 8. Bátorság iskolája: GORKIJ (Akác­fa u. 4.) 8 óra. (orosznyelvű előadás). A mexikói: BÁNYÁSZ (József krt. 63.) A­ terem fl0, fl2, h2. 4, n7, f9. A Rumjancev-ügy: BEM (Mártírok útja 5/b.) 4, n7, f9. Az ördög szépsége (kísérőműsor: Új század hajnalán): ADY (Ta­nács krt. 3.) prol. f4, h6, 8. BE­M (Mártírok útja 5/b.) pro­, csak délelőtt 110, fl2, h2. Sötét csillag (kísérőműsor: Árvíz után): SPORT (Thököly út 16.) 4, n7, f9. HAZAM (Váci út 150.) 4, n7, f9. A gonosz favágó: BÁNYÁSZ (Jó­zsef krt. 63.) B-terem f4, h6, 8. Hűtlen asszonyok (16 éven felü­lieknek): CSOKONAI (Népszín­ház u. 13.) f10, f 12, f2, f4, h8, 8. ÁRPÁD (Kerepesi út 146.) n6, f8. Csavargó (kísérőműsor: Túl a Kál­vin téren): ELŐRE (Delej u. 41.) f6, h8. PETŐFI (Pongrácz u. 9.) f6, h8. Egy nap a bíróságon (16 éven fe­lülieknek): JÓZSEF ATTILA (Kál­vária tér 7.) f4, h6, 8. Nevess velünk: MARX (Landler Jenő u. 39.) h4, 6. n9. Verdi: ÓBUDA (Selmeci út 14.) 4. n7. f9. Gábor diák: RÁKÓCZI (Rákóczi út 68.) prol. f10, f 12, f2, f4, h6, 8. Veszélyes fuvar: MÁTRA (Lenin krt. 39.) prol. 10, 12, 2, 4, 6, 8. Vörös és fekete I. rész (16 éven felülieknek: kísérőműsor: Bar­tók Béla): REGE (Rege u. 15.) 6, 8. Vörös és fekete I — II. rész (16 éven felülieknek): TINÓDI (Nagymező u. 8.) f4, f8. Vádlottak padján: TÁTRA (Üllői út 63.) f4, h6, 8. Vízkereszt, vagy amit akartok: VERSENY (Pataki István tér 14.) f6, h8. ALKOTÁS (Alkotás u. 11.) f4, h6, 8. Fiam a tanári úr: ZRÍNYI (Lenin krt. 26.) f10. f 12, h2, 4, n7, f9. Véletlen találkozás: HONVÉD (Rá­kóczi út 82.) 110, f 12, f2, f4, h6, 8. Egy nyáron át táncolt (16 éven felülieknek): NAP (Népszínház u. 31.) f4, h6, 8. Kiskrajcár: DIADAL (Krisztina krt. 155.) 4, n7, Í9. Scuderi kiasszony (16 éven fe­lülieknek): ÉVA (Erzsébet ki­rályné útja 36/b.) f4, h6, 8. A csínytevő: IPOLY (Hegedűs GYULA u. 65.) f4. h6, 8. És megfordul a szél: ÚJLAKI (Bé­csi út 69.) 14, h6, 8. Két krajcár reménység: BÉKE (Mautner Sándor u. 48.) 4, 6, 8. A Bartók-fesztivál keretében Kodály-est volt tegnap a Zeneművészeti Főiskolán. A túlnyomórészt kórusművekből összeállított műsorban három budapesti középiskola — a Leövey Klára és a Teleki Blanka Tanítónőképző, valamint a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium — egyesített énekka­rát vezényelte a Kossuth-díja® Vásárhelyi Zoltán. A jutalom­­üdülés Az idén is megszervezték az általános iskolai tanulók őszi jutalomüdültetését. Az első csoport szeptember 17-én Parádsasváron, Velencén és Csillebércen kezdte meg az üdülést, egy-egy csoport há­rom hetet tölt el itt. A kö­vetkező csoportok október 6-án, 26-án, november 14-én és december 4-én indulnak. Az ősz folyamán több mint 1100 második, harmadik és negyedik osztályos tanuló üdülhet. ----------------­ ZENEI HÍREK A genfi nemzetközi zenei versenyen Bánfai Tivadar és Bohl László oboaművészek a középdöntőbe jutottak. Igor Ozim, fiatal jugoszláv hegedűművész hamarosan Bu­dapestre érkezik. Ő lesz az el­ső jugoszláv­­hegedűművész, aki a felszabadulás óta Ma­gyarországon vendégszerepel. Október 9-én, kedden este 8 órakor tartja szólóestjét a Zeneakadémián. ■■iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiHiinimiiiHiimiiii Nyugat-európai turnéra in­dul Cziffra György zongora­­művész. Több héten át hang­versenyezik Ausztriában, Nyu­­gat-Németországban, Belgium­ban, Franciaországban és Ang­liában. Halmos György kolozsvári zongoraművész a Bartók-ün­­nepségek vendégeként október közepén Magyarországra érke­zik és szólóestet ad a Zene­­akadémián. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Katonabál volt szombaton a Tiszti Házban. A három fiatal honvéd arca után ítélve jól szórakozott. Nézelődés egy antikváriumban­ ­Hiszek abban, hogy a könyv az egyik legfőbb em­beri jó. Az olvasás képessége, persze olyan olvasásé, amely a betűn belül az értelmet va­dássza a mondatokban és an­nak villanásaira reagál. A riport, ami a Szabad Népben hasábra került s a jövő terveit részletezi, — érdekes s tanul­ságos. Tolmácsolja és képvi­seli az érem ama oldalát, amelyet az olvasó csak — álta­lában — utólag pillanthat A budapesti kilenc és a vidéki hat antikvárium még nem készített statisztikát a vásárlók számáról, de egyet­len óra utal arra, hogy a könyv iránti vágy töretlen! Kielégül-e ez a vágy s ha nem, miért nem? Fiatalok a pult előtt. Húsz­­huszonkét éveseknek nézem őket, tehát tíz-tizenkét éve­sek voltak a felszabadulás pillanatában. Sürgősen, na­gyon sürgősen szükségük volna Babits összes versére. Hát, szóval és illetve: van, pontosabban lesz, de elő kell jegyeztetni. Az eladó közli, hogy tizenöt (!) előjegyzés van már előttük. Vigyázat­, összesről van szó! Ugyanis pár perc múlva Kosztolányi, vagy Juhász Gyula, avagy Tóth Árpád „összeset” kérnek, ami nincs, illetve „válogatás” van s az bizony alig-alig kell. Az „összes” a lényeg, szelek­tálás, szitálás nélkül, az ön­tudat, az ízlés és mérték­isme­ret nevében. „Bízzák rám, hogy mi tetszik, s mi nem”! Valami ilyesmiről van itt szó! Volt egy szemellenzős kiadói politika és egy nem különben szemellenzős antikvár könyv­terjesztés. Ezt nyögi ebben a pillanatban vevő és eladó egy­aránt, meg: a kiadói szándékokat. Csatlakozó riportunk célja: fordítani a másik oldalra, fel­fedni a kívánságokat, vágya­kat, az olvasók igényeit! Színhely: a Múzeum körúti „Központi Antikvárium” ezer és ezer kötete között, legalább s állandóan 20—30 főnyi vá­sárló mellett, a pult előtt. Halljuk a vásárlókat, figyel­jük s kérdezzük az eladókat A tanulság a következő.) Mások a pult előtt. Hal­lottak arról, hogy van és volt a világon Huxley, Graham Green, Evelyn Waugh nevű író, akiknek majd kiadják műveit. Gyönyörű lesz, de — kik ezek, mit írtak eddig s kaphatók-e munkáik? Mond­ják: nyugaton is írnak s he­­lyenkint a szellem nem is rossz. Hát hol vannak? Óh,­­ szerények ők, nem is a leg­újabbról van szó, csak a má­sodik háború előttiről, hogy legalább tájékozódjanak! Szűk, keskeny válla van az eladónak és izomlázat kap szegény, ahogy vonogatja, vá­lasz helyett! Mi van hát? Jókai, Mik­száth, Gárdonyi, Balzac, Vic­tor Hugo. Szép-szép, nagy él­mény volt a klasszikus magyar és külföldi irodalom leg­újabb mennybemenetele az el­múlt évek alatt, de — beszél­jünk őszintén — most már valami egyéb is kellene. Erre utal az a mohó igény, ami­vel — főként a fiatalok — je­lentkeznek, azzal a tisztelet­reméltó szándékkal, hogy tá­jékozódni akarnak, ismerked­ni szellemi áramlatokkal, szé­lesebb horizonton, hogy egye­temes műveltségre töreked­nek, az egyetemes szó teljes értelmében és nem értik, hogy miért volt tilos vagy, elképzel­hetetlen évekig, hogy valaki Huizingá­t, vagy akár Freud­ot vásárolhasson. És m­iért nem juthatott hozzá n­yolc éve összefoglaló magyar birodalom­­történethez vagy világtörté­­nelmi műhöz, mert­ mind e műveket „átértékeld” mind­máig még nem adtá­k ki. És itt következik ennek­ a kis szemlélődésnek legfontosabb és legegyszerűbb tanulsága. A könyvesbolt, az ark kvárium az ismeretszerzés közvetítő­je, s e feladatának csak úgy felelhet meg, ha ezt ’ közve­títést művelten, haladó szel­leműen végzi, általá­nos mű­velődési szempontja­ figye­lembevételével s­zer.t gördít túlzott, rosszul é­rtelmezett politikai éberségből képzett listák és indexek aktján aka­dályt a jó szándékús ismeret­­szerzés elé. Ennyi az egész ? Körül­belül ötven embert lógattunk végig a kellemes, his helyi­ségben. Mi lesz a sorol követ­kező másik ötvennel? Idit visz­nek haza, mi lesz az élőlényük, ha otthon, elalvás elől, ami­kor a „falon az inga assú fé­nye villan”, könyv v­an nyúl kezük, s mit visznek álmuk­ba, amikor ágyuk „mi lett el­­kattintják a villanyt"? Nem egyszerű a felt­­. De az éremnek csak két oldala van. S a másik van oly­ ér­dekes, mint az első ... Tokaji Gö­rgy A SZAMOVÁR ESPLESSOSAA (Pozsonyi út 3.) minden este SZÉL PÁL zongorázik. Cukrászsütemények, italok. Kitűnő hangulat.

Next