Esti Hirlap, 1958. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1958-06-01 / 127. szám

cAgl, DCatL, SpzsL, 3mt Mit hozott nekik érettségi után az elmúlt esztendő — Ábrándok és valóság „Tizenkilenc 18 éves érettsé­gi előtt álló lány házasság cél­jából levelezne. IV/B jeligére.’1 Még 1957 kora tavaszán zöl­dévi e tréfának szánt üzenet a házassági rovatok dúslombú levelei közt Húszan jártak a IV/B-be, de egy közülük már menyasszony volt. írtam nekik: szeretném megismerni a mai tizennyolc­éveseket, egyik délelőtt keres­senek fel. De írtak nekik az ország minden tájáról. A sze­gedi egyetemi diákoktól egé­szen a pécsi tisztiiskolások „vi­dám századáig”. A válaszleve­­leket­ kisorsolták. Egy-egy lányra tíz-tizenöt fiú is jutott. Hozzám egy vörhenyes hajú, sportszatyros lány állított be. Az osztály küldetését teljesítet­te. Mert meg is feledkeztem: is­kolások ezek, délelőtt hogy is adhatnának találkozót? Őt bíz­ták meg: az osztály nevében lógott. Elnézést kért, hogy csak egyedül jött, dehát több lány nem hiányozhat fizikaóráról. Nem is tartóztattam. Délután­ra, egy zenés étteremben (ak­kor még délután kezdődött az esti tánc) beszéltük meg a ta­lálkozót, öten jönnek majd. Velem is jöttek fiatalok, öt érettségi előtt álló lánnyal táncoltunk. De rég volt! Elbal­lagtak már az ideiek is és már működnek a pályaválasztási tanácsadók. Mi lett velük, a tavalyi tizenkilenc 18 évessel? siettetem. Két hét óta már ma­gam is csinálom! Ezüstből ka­lapálom. Ez nem tanmese, őszre felszabadulok, vésnök le­szek és jelentkezem az Ipar­­művészeti Főiskolára. Zsanérra már leveleket és virágokat tu­dok vésni.” Egy négylevelű lóherét kap­tam tőle. Ezüstből. „Ezt azért adom, nehogy azt gondolja, hogy komolyan úgy siettetem azt a szerencsét...“ 'N Tanutipipakt visszaemlékezve a nyárra, a szigetre, egy sétára valakire, előkerül lassan majd ismét a szív- és lélekgyógyászatnak az a másik, muzsikáló irodalma is.) Hozzák a konyakot. Hozzá­koccintja pohárkáját az enyémhez és szájához emeli. De látom, behunyja szemét és mintha gondolatban számolna, nekidarálná magát — egy, ket­tő, háárom — s csak úgy nyeli le azt italt, ami kis dózisban szedve, dilatálja ugyan az ar­tériákat, de a 19 éves medikát azért csípi is. Könnyezik ki­csit és már nyújtja is kezét — stopperórájára pillant — siet, valamilyen előadásra megy. Még megkérdem, hogy sike­rült akkor az a cipővásár? „Ez az — mutatja lábát — ezt vettük akkor, még jól bír­ja az iramot. De most a nyárra kapok anyuéktól egy igazi, fel­nőtt, tűsarkú szandált.” Oloadsdyásy A negyedik és az ötödik lánnyal nem tudtam beszélni. Erzsi még nincs idehaza, ösz­töndíjas, a Szovjetunióban ta­nul, agrármérnöknek készül. K. Irén pedig férjhez ment. Felhívtam lakásukat, vele sze­rettem volna beszélni. A férje vette fel a kagylót. Hiába ma­gyaráztam, hogy riportról len­ne szó, csak ennyit mondott: „Ismerjük ezt!” — és letette a kagylót. Irén is boldog, nagyon félt­heti az ura. Kőbányai György Színtsznp okait Látni Kati volt akkor a Hamupi­pőke az öt tizennyolc éves közt. Mikor jött a pincér és megkér­dezte: „Konyakot, vermutot vagy gint?”, ő a lányokhoz fordult: „Gyerekek, csíp az?” És alig táncoltunk, mikor érte jött az édesanyja és az öccse. Elvitték, cipőt venni mentek az érettségire. Az egyetemhez közel, egy eszpresszóban vártam rá. Egy percet sem késett — ezt stop­­permutatós karórájáról állapí­totta meg és külön leszögezte. Ő pontos, minden percét be­osztja. Jött a pincér és kérdezte: konyakot vagy fagylaltot? „Konyakot!” — adta ki az uta­sítást. — De az csíp, nem árt magá­nak? — emlékeztetem. De ar­ra — arra a Hamupipőke-vi­­lágra már nem emlékezik, tu­dományosan válaszol, meg­nyugtat: „Mértékkel nem árt, sőt, dilatálja az artériákat.” Merthogy Kati medika és mert még csak elsőéves, közli is ezt: az alkohol mértékkel használ is, tágítja az ereket. Boldog? Nagyon — de ezt én mondom, ő ilyet nem mond, alig van ideje: talán hat-hét év múlva ő veszi tenyerébe gye­reked és emeli majd füléhez, hallgatózni, mint egy finom órát. Gyermekorvos szeretne lenni. Mohón. Mit olvas? Csak szakirodalmat. Fanconi német­nyelvű gyermekgyógyászatát, ami még a negyedéveseknek sem kötelező. (Ne szóljunk köz­be: nem tarthat ez az iram oly soká, talán már idén ősszel is. Szőke volt, álmodó, filmszí­nésznő szeretett volna lenni. Ez az Ági akkor olyan fino­man, előkelően ült a nagy szálló foteljében, mint akit már fáraszt a fotóriporterek pergőtüze, félig lehunyt pillá­val csak szívta magába a zenét. „A zenét nagyon szeretem” — sóhajtotta. — És milyen volt a félévi bizonyítványa? Gúnyosnak, bántónak tartot­ta a kérdést. Gyenge közepes tanuló volt. Ibsenről nem hal­lott, Shakespeare-ről csak any­­nyit, amennyit órák alatt meg­­jegyzett. Mondották a lányok: szépen szaval. Rákosszentmi­­hályon laknak, kertes házban, rózsái vannak, maga oltja őket. Mi lesz, ha nem veszik fel a főiskolára? „Vagy színésznő, vagy semmi!” Az egyik központi postahiva­tal előtt vártam meg. Postás­kisasszony lett. Hivatali rangja is van már: előadó. Postatiszt­képző iskolát jár. Egy cukrász­dában beszélgettünk. — Hogy ízlik a postásság? „Köszönöm, jól.” Halkan mondja. — Hogy telnek napjai? ■„Bejövök, dolgozom, hazame­gyek Szentmihályra.” — De egész délután, vasárnap? „Nem is tudom. Nem csinálok sem­mit. Kint vagyok a kertben és ülök.” — És a fiúk? „Senki.” — Olvas? „Verseket, A Vallo­mást.” Vágyai, tervei — azt mondja — nincsenek. Azelőtt legked­vesebb szórakozása az ábrán­dozás volt. „Most, higgye el, nem is álmodom. Pedig oly szép álmokat álmodtam.” — Férjhezmenetel, gyerek, csa­lád? „Hát sikerül ez nekem?” Elbúcsúzunk s indul a HÉV-­­ állomásra, el ne késsé a szent-­­ mihályit. Megy a Rákóczi úti­­ tömegben, szép szőkén, s ahogy | távolodik, én már úgy lá-­­­tam ruganyos is a lépte, s | özvegy Jurekné az utolsó tá­­oly könnyű most odaképzelni a nyért is szárazra törölte, s ez­­eléje egy gyermekkocsit, amit |­gel a vacsora utáni mosogatás egész bizonyosan két év múlva, | csörömpölő hangversenye bete­­három múlva kitol valamelyik i­jeződött. Vette a sámlit, a ké­­t évre, sütkérezni — ez a szó- a­zi munkát és kiült az ajtó elé márkás tizenkilenc éves. i szórakozni. I — Baj van...? — érdeklő­­dő atö CUb­At jóhírt I­dött óvatosan a fiától. | — Semmi... GÁZOLAJKÁLYHA Csak egyszer kell egy évben tisztítani a Mechanikai Művek Metacor nevű újfajta kályhá­ját. Tüzelőanyaga: gázolaj és öt perc alatt maximális hőfo­kot áraszt a szobában. A tar­tályba tíz liter olajat lehet töl­teni és kapcsolással — tetszés szerint — hat fokozattal sza­bályozható. Divatolimpián a Margitszigeten — Mi az, kérem, itt nehézsúlyúak nem is indulnak? Külvárosi szerenád Zsizsi. Ő volt a legvidámabb I -■■■ mert, hogy úgy ülsz, az öt közül. A papírszalvétára­l mint akit Orrán teremtettek, percek alatt mindenkit ler’aj- | “ Mondom, hogy semmi... volt. Iparművész szeretett vol- I Jurekné szeme az ingerült na lenni Az is lesz: a pénz- I kamra odahagyta a kézimun­­verdében művésnök i kat es a küszöbön ucsorgo, mo­. ! gorva legényt vizsgálta. — Ur­— Boldog? — „Azt kalapa- | ^en _ szaladt át rajta a meg­­lom.” Elmagyarázza, hogyan, § lepetés —, hiszen maholnap Hát, ugye, azt én tudom, hogy | borotva kell ennek a kölyök­­e négy levelű lóherét gyűjt. A | nek. — És az apró, finom rán­­szerencse miatt. Hogy mi a | « mosolygás csokorba szerencse? Hogy mar masmi- | sze_ ^^tin a műhelyben ...?­­ lyen fiukkal találkozzék az | próbálta feszegetni a rosszkedv életben, mint az eddigiek. Ko- | titkait, de a makacs némaság mollyal, megfontolttal. Akire­­ minden kísérletet visszavert, számítani lehet, akinek komoly . Az izmos kamaszkezek átkus­­szándékai vannak. „Az érettség­­csalták a térdet, s lazán lógat­ni óta gyűjtöm a lóherét. Már i­ták a néma szájharmonikát. 67 négylevelűm van. A száza-­j­­­gRSSIS­W/ Vagy diknal — es ez mar ni­­ hányjak cigánykereket?! messze­­ egész biztos megtala- | _ Mi van velelj, te gyerek?­lom a szerencsét. Négylevelűt­­. _ Mi van veled, mi van ve­találni igen nehéz, egy év alatt é­led!... Hát nem érti, hogy csak hatvan hetet találtam. Ha­t semmi! — Ezt meséld fiam, a sarki koldusnak. — Eh, mit...! — pattant fel a legény a küszöbről és dübö­rögve berohant a szobába. Szabóné, a szomszédasszony is ott ült s most részvéttel csó­válta a fejét. A mozdulattól telt teste alatt aprókat vinnyo­gott a kisszék. — Hogy elkanászkodnak ezek a gyerekek... — mondta rosz­­szállással. — Ki tudja... - vonogatta Jurekné a vállát, de az ujjak már ismét le-fel emelgették a tűt, végében a színes cérnával. Több szót nem is ejtettek erről, mert hiszen az élet any­­nyi eseményt görget napról napra, hogy jó, ha egy részével végeznek sötétedésig, így volt most is. Szabóné hangos ásítása, akár a takarodó kürtszava, a nap végét jelezte. Felkapta a kis­­széket: — Eltesszük magunkat, hol­napra. — Jó alvást’ — felelte Jurekné és perceken belül kinyújtózott az özvegyi ágyon. Talán a napi munka, talán a fiú szuszogása, rövidesen átsegítette a valószí-­­nűtlen világba. Szabóné ingaórája — mivel­­ öreg volt szegény — nyikorog­va adta hírül, hogy a környé­ken ilyenkor fél tizenegy van és most már igazán illik alud­ni. De a Jurek-gyerek, mintha csak erre várt volna, mezítláb osont az ajtó felé. Vékony gye­rekhangon siránkozott a ki­lincs, a fiú szíve a torkában dobolt. Egy pillanatra megállt a küszöbön, majd a falon igyekvő árnyékkal versenyezve suhant a Kovács Ter­sék abla­kához. Hátát megtámasztotta az akácfa törzsénél, szemét rá­függesztette a fehér muszlin­függönyre és szájához emelte a harmonikát. A lágy hangok hol sírtak, hol nevettek, s oly szívhezszóló volt, hogy a fe­hérvirágú jázminbokrok is lé­legzetüket visszafogva füleltek. A csitri is hallgatózott, áb­rándosan kémlelve a mennye­zetet. Kovács bácsi meglökte élete párját: — Figyeled ...? — Persze hogy f­igyelem... Szerenád... — Öregszünk... — suttogta a pipafüsttől rekedten Kovács bácsi. Erre gondolt özvegy Jurekné is, meg arra, hogy ez a mogor­va csibész még ilyen szépen nem muzsikált. Kibújt az ágy­ból, s gyengéden megigazgatta a gyerek gyűrött párnáját. Resold Ferenc Megvenni — Kölcsönvenni ? Drága a mosás saját géppel? — Házhoz viszik a kölcsöngépet, csak telefonálni kell — Csónak, gumitutaj, pavilon, sátor Ha önnek mosógépre van szüksége és hozzá is tud jutni, megvásárolja 1800 forintért. Megéri, sokat takarít meg vele. De hallgassa meg a Belkeres­kedelmi Kölcsönző Vállalat valamelyik vezetőjét és kide­rül, hogy: — Egyszerűen nem érdemes mosógépet venni! Ha kéthe­tenkénti mosást számítunk, ami pedig túl gyakori, és négy­éves amortizációt (márpedig a technika mai szédületes irama mellett hamarabb is elavul egy ilyen háztartási géptípus), egy mosásra 18 Ft esik. Ha viszont valaki fél napra kölcsönvesz tőlünk egy másfél kiló teljesít­ményű mosógépet, 12 forint bérleti díjat fizet érte. Ha az illető lakása nem esik túl messze a kölcsönző­ fióktól, 12 forint szállítási költség jön ehhez az összeghez. A szállí­tással együtt is alig kerül töb­be a mosás, mint ha megvásá­rolja valaki a gépet, viszont nem kell befektetni az 1800 forintot. Arról nem is beszélve, hogy a mosógépek „életük” legnagyobb részét tétlenségben kénytelenek eltölteni. Nagyjából ugyanez a helyzet a többi háztartási géppel is. A centrifuga, amely a legnehe­zebb munkát, a facsarást teszi feleslegessé, fél napra 10, egy napra 16 forintért kapható és ha több háziasszony együtt ve­­szi bérbe, akkor a szállítási költség is megtérül, nemcsak a közeli 12, de a távolabbi 20, illetve a még távolabbi szállí­tás esetén fizetendő 30 forint is. Pénzkereset szórakozáshoz A bel- és külföldi gyártmá­nyú mosó-, porszívó-, padló­kefélő gépeken kívül különféle nagyságú és rendeltetésű, láb­bal és motorral hajtott varró­gépeket is kölcsönöz a vállalat 80—250 forint havi díj fejében. A kisgyerekes anyák, akik né­hány évig nem tudnak munká­­ba eljárni, ennek révén bedol­gozást vállalhatnak és háztar­tási munkájuk mellett kereset­hez juthatnak. Nemrég adtunk hírt arról, hogy a Balaton mellett és más üdülőhelyeken fiókokat létesít a kölcsönző vállalat és csóna­kot, kerékpárt, úszó gumipár­nákat és gumitutajokat, külön­­féle nyugágyakat kölcsönöznek a nyaralóknak. Ma már mind többen veszik igénybe az egyébként csak több ezer fo­rintért megvásárolható köl­­csönsátrakat és víkendházakat, mert ezek segítségével viszony­­lag olcsón lehet „maszek” ala­pon megoldani a családi nya­ralást. A kölcsönző vállalattól egyébként garázst, permetező­­gépet, falfestő-hengert és ród­­lit is lehet kölcsönkapni. Gyakran feltűnnek a váro­sok utcáin néhány napos ak­ciók alkalmával, vagy egy-egy meghatározott idényben pavi­lonok, sátrak, triciklire szerelt árusító alkalmatosságok és így tovább. Ezeket a kereskedelem is a kölcsönző vállalattól szer­zi be. írógép — Van egy problémánk, ame­lyet üzletfeleink érdekében szeretnénk igen gyorsan meg­oldani. A bolthálózatunk fej­lesztése. Egy-egy boltnak je­­lenleg túl nagy körzetet kell ellátnia és ezért a szállítás sokba kerül a rendelőseinek. A közeli jövőben egyébként Kőbányán, Óbudán, Angyal­földön és a nagyobb vidéki vá­rosokban nyílik kölcsönző bolt. De tervbe vették, hogy minden kisebb városban is megszerve­zik a kölcsönzést. Szívesen bevezetnék az író­gépkölcsönzést is, mert köl­­csön-írógép iránt nagy az ér­deklődés; ez az OFOTÉRT-en áll, amely egyelőre a rendel­kezésre álló valamennyi író­gépet magánosoknak és iro­dáknak adja el. (teknős) Karambol a Dunán A motorcsónak veszélyes üzem - mondta ki a bíróság Egy szép júliusi napon a Ró­maipartról egy fiatal karmes­ter másodmagával motorcsó­nak-kirándulásra indult. A mo­tor begyújtása csak többszöri próbálkozásra sikerült, de ek­kor is olyan szerencsétlenül, hogy a gyújtózsinór a csónak­ban ülő nő szemébe vágódott. A karmester útitársnője gyógy­kezelésével volt elfoglalva, nem ügyelt arra, hogy közben már a Dunán járnak, nem tö­rődött a kormánnyal és így történt, hogy összeütköztek egy szembejövő kisbóttal. A kisbót orra belefúródott a motorcsó­nak jobb alsó részébe és a két jármű annyira egymásba éke­lődött, hogy csak a partra von­tatás után lehetett szétválasz­tani. Természetesen, mind a kisbót, mind a motorcsónak súlyosan megsérült, s kijavítá­suk nagy költséggel járt. A dunai karambol ügye az I—III. kerületi bíróságon foly­tatódott. Ugyanis a kisber­­tulajdonos, az egyik fővárosi vállalat, a javítási költségekért beperelte a karmestert. A ke­rületi bíróság a kármegosztás elvét alkalmazva, a karmestert a javítási költségek 70 százalé­kának megfizetésére kötelezte. Fellebbezés folytán az ügy a Fővárosi Bíróság elé került, amely a kerületi bíróság ítéle­tét megváltoztatva, a kárfele­lősséget 50—50 százalék arány­ban állapította meg. — A motorcsónak olyan vízi­jármű, amelynek üzemben tar­tóját a veszélyes üzem tulaj­donosának tárgyi felelőssége terheli — mondotta ki a bíró­ság. A karmester hibás, mert a­ csónak kormányzás nélkül haladt, ő pedig útitársnőjével volt elfoglalva. De kiderült, hogy a kisbót utasai szabályta­­lanul, ferde irányban kormá­nyoztak a part felé és ezzel megsértették a fennálló rende­letet. Hallaniuk kellett a mo­torcsónak zúgását, a kormá­nyos a motorcsónakot látta is, a kisbót evezősei kellő jártas­sággal és ügyességgel irányt változtathattak volna és akkor a baleset nem következik be. Ez annál is inkább terhükre szól, mert a fennálló rendelet értelmében a csónak vezetője minden más vízijárműnek ide­jekorán köteles kitérni. Súlyos­bítja felelősségüket, hogy a kisbót kormányosának nem volt vízijártassági engedélye és — bevallása szerint — életében másodszor ült csónakban. Az összegszerűség megállapítására a Fővárosi Bíróság az iratokat visszaküldte a kerületi bíróság­nak. Koppenhágából kerékpáron Bécsbe indult Dánia 83 éves „acélos nagyapója"­ ­ Koppenhága egyik előváro­sából a 83 éves Kari Andersen­­ — akit mindenki csak „Dánia­­ acélos nagyapójának” hív — a napokban kerékpáron elin­dult Bécsbe és az utat vissza­felé is ezen a járművön szán­dékozik megtenni, úgyhogy ép­­­­pen kétezer kilométert bicikli­­­­zik. Útjára magával viszi a 68­­ éves Marius Eskildsen. JÚNIUS 5/ »ff«® ijjiuúRjm Szovjet bűnügyi film. A MÁSODIK ASSZONY Színes csehszlovák film. mumm Nyugatnémet film­dráma az anyai szeretetről. lEVil Miman Rövid magyar­ játék­­film a helyes táplálkozásról Színes kínai rövid mesefilm. JÚNIUSI RÖVIDFIlM BiMumún­. flfMffSföff Színes szovjet dokumentumfilm. Ilodophe építészete Színes bolgár dokumentum­film. Magyar film az Obrazcov-együttes magyarországi vendég­szerepléséről.

Next