Esti Hirlap, 1958. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1958-06-15 / 139. szám

A két vándorló története Az a két vándorló, akiről IS ebben az elbeszélésben szó esik, nem volt éppen min­dig vándorló, mert volt idő, amikor még becsületes mester­séget űztek a Felvidéken, Lé­ván, később meg Besztercebá­nyán, de e városokat porig pusztító tűz nemcsak szerszá­maiktól, műhelyeiktől fosztot­ta meg őket, de világgá is haj­totta együtt annyi sok szegény mesterlegénnyel és kézműves mesterrel, akiket a városi ma­gisztrátusok önkénye, pénz­váltók, hitelezők, dézsmaszedő urak és papok kemény szigora és telhetetlen kapzsisága tett erdők és országutak űzött vadjaivá, cél nélkül bolyon­gó vándorlóivá. Mindez ter­mészetesen nagyon régen történt, több mint száz év­vel ezelőtt, pontosan a­bban az időben, amidőn veszett nyavalyák, átkos betegségek, tífusz és kolera pusztítot­tak a szegény népség között, ezzel szinte betetőzvén mind­azt a nyomorúságot, bajt és szenvedést, amely egyébként is és már szinte elrendeltetetten a pokolnál is elviselhetetle­nebbé tette a szegénység éle­tét. Éhség, tudatlanság, célta­lanság és félelem uralta a lel­keket, és alig akadt valaki is az emberek között, aki bízott volna sorsában, vezérlő urai­ban, istenben vagy embertár­saiban. Nos hát, abban az időben, amelyről szól történetünk, ép­pen a Mátra hegyeiben buj­kált ez a két szegény vándorló, meghúzódva minduntalan az erdőségekben és nagy óvatos­sággal törve maguknak utat az elvadult ösvényeken. Nem mintha lett volna sok félteni­­valójuk, hiszen igen kopottak voltak, és égen-földön nem volt vékony rongyaiknál egye­dük, de tudták jól, hogy még erre a szegényes tulajdonukra is leskelődhetnek útonállók, vad legények és kóborló cigá­nyok. Attól is féltek természe­tesen, hogy zsandárok kezébe esnek, mert zsandárok is tisz­togatták az erdőségeket, szö­kött katonák, vándorlók és útonállók után kajtatva füs­tölgő kegyetlenséggel. Egyszó­val volt éppen mitől félniük szegényeknek. Óvatosan lopa­kodtak hát előre, minduntalan meg-megállva nagy elővigyá­zatosságukban, félelmükben és gyanakvásukban, nehogy zsan­­dárnak, kóborló cigánynak, vagy útonálló szökött katoná­nak áldozatul essenek. Éppen esteledett, így este­felé szokás szerint mindig ki­merészkedtek az erdőségekből, hogy valami emberi lakhely, pajta vagy magános szalma­kazal után nézzenek, ahol el­­tölthetik a hideg éjszakát. Nem messzire az erdőtől, a hegyoldal kopár hajlatában magános házacska állott, el­különülve és bizonyos távol­ságban a völgyben meghúzódó településtől, szinte a falu vé­gén, beágyazva kopár, lombju­kat vesztett fák és nagy vörös sziklák közé. Világosság is de­rengett át a házacska ablakán, füst is bodrozódott kéményén fölfelé, egyszóval nem sokat teketóriázott a két vándorló le­gény, megindultak a házacska felé, annál is inkább, mert hi­deg köd szállott lassan alá, és nehéz, szürke hófelhők borítot­ták az éget mindenfelől. Szél is kerekedett és fújt, fújt vé­gig az erdőkön, végig a hegye­ken, igen kitartóan, fenyege­tően és alattomosan. Rongyai­kat magukon, úgy-ahogy egy­befogva, nehogy ők maguk is rémületet keltsenek, tisztesség­gel és illendően, mint ahogy az már szegény vándorlók kö­rében szokás volt akkoriban, bekopogtak a házacska ajta­ján. Ö­regember nyitott ajtót, de csak félig, mert úgy lát­szott, benne is volt valami ret­tegés, valami bizalmatlanság. Mögötte állt egy öregasszony, kezében olajlámpással. Mind­ketten nagyon korosak voltak, és jó keményen fel voltak öl­tözködve, bundába és bekecs­be, pedig a kemencében maga­san lobogott a rőzseláng. — Mit akartok, vándorok? — kérdezte az öregember, ha nem is ellenségesen, de bizal­matlanul. — Hideg éjszaka készül, szál­lást keresnénk — válaszolták a vándorlók, szorosan egybe­fogva testükön rongyaikat. — Az isten nevére kérünk, adja­tok egy kis zugot, ahol éjsza­kára meghúzódhatunk. Kinn az erdőn eltemet a hó, a he­gyek között felfalnak az álla­tok. Szegény vándorlók va­gyunk ... Az öregember hátratekin­tett és pillantást váltott az öregasszonnyal. Majd fogatlan száját kissé félrehúzva, szemé­ben valami különös, felvillanó fénnyel, sarkig nyitotta az aj­tót a vándorlók előtt. — Hát akkor tértek be és melegedjetek. A kamrában meg majd elfekhettek éjszaká­ra — mondotta szívélyesen. Majd még hozzátette: — Úgyis régen várakozunk már, hogy valaki erre vetődjék ... A vándorlók szépen a tűz mellé telepedtek, helyet foglal­va a kemence padkáján, hogy megpihenjenek, melegedjenek. Az öregasszony vacsorát fő­zött, majd miután megettek, behúzódtak a kamrába, és úgy, ahogy voltak, lefeküdtek egy­más mellé, és el is nyomta őket hamarosan az álom. Kinn sűrű pelyhekben hullott a hó, és fák, bokrok, hegyek rövide­sen fehér takarót vontak ma­gukra. Az erdők felől sovány farkasok vonítása volt hall­ható. K­­éső éjszaka egyszerre csak ír gyanús neszre ébredtek a vándorok. Először arra figyel­tek fel, hogy nagy sustorgás fo­lyik a szomszédos konyhában. Lassan felkeltek és az ajtóhoz lopakodtak elővigyázatosan. Szívük hevesen dobogott, mert valami rossz előérzetük volt, amikor pedig kikémleltek az ajtóhasadékon, meghűlt ben­nük a vér. Megrettenve látták az ajtó repedésén át, hogy az öregember meg az öregasszony késeket élesítenek, hosszú, ke­mény késeket meg nehéz, tag­­lónyi bárdokat, a kemence padkáján szorosan egymás mellé szorulva, a kicsapódó láng vörös izzásában. A tűz­helyen nagy kondérban víz forrott, és az asztal is tele volt sárga meg kék vas- és agyag­edényekkel. Közben állandóan sustorogtak, tanakodtak gon­dokba merülten, kezükben az élesre fent szerszámokkal. — Melyikkel végezzünk előbb? A kisebbel-e vagy a nagyobbal? — ezen tanakod­tak, ezt suttogták gondterhe­sen egymásnak, meg hogy: — Nem fognak-e lármát csapni, amitől felriad a falu és egy­­besereglenek az emberek? — Meghát hogy: — Mibe eresszük a vért? És hogy hát egyáltalán elbírunk-e velük? — ezen ta­nakodtak nagy sustorgással, ál­landóan az ajtó felé pislogva, amely mögött a két szegény vándorló lapult, a rémület ne­héz verítékével fáradt testü­kön. Míg egyszerre csak az öreg­ember felemelkedett. A kam­raajtóhoz ment, és óvatosan, nehogy nagy zajt csapjon, ne­hogy roppanjon vagy csikor­duljon a zár, a kilincs ne tette a kezét. A vándorlók erre már maguk is látták, hogy nem hallgathatnak tovább. Elkiál­tották magukat, hogy szinte beléremegett a ház: — Mit akartok belünk? Ti gyilkosok! Hát nem látjátok, hogy szegények vagyunk? Meg akartok gyilkolni talán? Vagy annyira megtetszettek a ron­gyaink? — Segítségteket akarjuk kérni, jó emberek — mondotta az öregember, és kezében a késsel kinyitotta a kis kamra ajtaját. — Van két kis disz­nónk, egyiket le akarjuk vág­ni, mert ahogy magatok is meggyőzödkedtetek róla, be­köszöntött a tél. De mi már öregek vagyunk, és félünk, hogy nem bírunk el vele. Meg el is lophatják tőlünk egy éj­szaka, annyi most errefelé a haramia, meg az erdőkben búj­­káló, vándorlókat kergető zsandár. Jóllaktok ti is, gyer­tek és segítsetek!... / Ú­gy történt meg, hogy mire kihajnalodott, négyen szé­pen el is készültek a nagyob­bik disznóval. Mire kihajnalo­dott és mire a ködöt is szét­szaggatta a szél, már megint a konyhában ültek a terített nagy asztal körül. A nyitott nagy kemence szájánál mele­gedtek, pihentek és ettek, it­tak rendületlenül. Különösen a két szegény vándorló, akik ezt bizony meg is érdemelték a sok szenvedés, küszködés, nyomorúságos vándorlás, és főképp az elmúlt éjszaka is­tentelen rémülete után. Nem is kellett őket nagyon biztat­ni, mert úgy ettek, mintha so­hasem ettek volna, szinte ki­dagadt a szemük. Talán még ma is esznek, ha jól nem lak­tak ... Remenyik Zsigmond Automata üzem lesz a Szombathelyi Pamutgyár Ezer új gép, 46 000 fontorsó Elkészült a Szombathelyi Pamutgyár 15 éves fejlesztési terve. Ez idő alatt az üzemet teljesen automatizálják, a mo­dernizálásra 160 millió forintot költenek. A tervek szerint ezer automata gépet szerelnek fel, s ezek segítségével a termelés a jelenleginek négyszerese lesz. Hamarosan átadják az új 250 gépes szövőcsarnokot, amelyben a Kínai Népköztár­saságból importált gépekkel dolgoznak. Jövőre megkezdő­dik a 46 ezer orsós új fonoda építése, itt először 26 ezer or­sót állítanak munkába. A szombathelyi gyár fejlesztése után minden dunántúli textil­üzem innen kapja majd a munkájához szükséges fonalat. Kalló Viktor Derkovits-díjas szobrászművész nyerte meg a Köztársaság téri mártíremlékmű-pályázatot. Képünkön a mű­vész díjnyertes szobrával (MTI Fotó: Molnár felv.) Vasbab A Nagy­vásártelepre ma reg­gel 48 vagon és 18 tehergépko­csi áru érkezett, ebből 20 va­gon vegyes zöldáru, 2 vagon újburgonya, 10 vagon káposzta és 6 vagon tojás. A környékbeli árufelhozatal kissé emelkedett. Több mint 1600 őstermelő érkezett a csar­­nokokba és a piacokra. Az ál­lami boltokban a cukor- és a velőborsót 7.40—8.40, a fejes­káposztát 3.80, a kelkáposztát 4.60, a főzőtököt 3.60 forintért árusították. A darabos újbur­­gonyai­jl.40, a parázsburgonya 4.80 forint. A csomózott kara­lábé 4—5 forint. A nagytétényi primőrüzemek vajbabot szállí­tottak a Tolbuhin körúti nagy­csarnokba, kilónként 16—18 fo­rintért árusították. A germers­­dorfi cseresznyét 9.60, a kar­mazsint 6.40, az egyéb fajtájú cseresznyét 4—5 forintért ad­ták, az osztályozott szamóca 9.60—15 forint. Az 5000. szakmunkás! A diósgyőr-vasgyári Pataki István Ipari tanuló Intézetben az idén hét szakmában mint­egy háromszáz fiatal tesz szakmunkásvizsgát. Az inté­zet alapításától eltelt kilenc évben az idei végzősökkel az ötezredik szakmunkás kerül ki az intézetből. Egy nap a bíróságon A Markó utcai nagy tör­vényházban, ahol a központi kerületi bíróság tárgyalóter­mei vannak, nap nap után mozgalmas, nyüzsgő élet ural­kodik. A folyosókon tárgya­lásra váró, hevesen gesztiku­láló, izgatottan vitatkozó cso­portok előre vetítik a tárgya­lások izgalmas képét. Érthető is ez, hiszen emberi sorsok dőlnek itt el minden percben. A bírák nemcsak igazságot osztanak, de tanítani, nevelni is igyekeznek az eléjük kerü­lőket. Mert nincs olyan jelen­téktelen ügy, amely ne lenne tanulságos bárki számára. Utcai ismeretség Három fiatal lányt vezetnek a fegyőrök a bírák elé. Kettő közülük alig 19 éves, a har­madik 26. Mind a hármat azo­nos bűncselekménnyel vádol­ják: nem dolgoztak és utcai is­meretségek kötésével tartották fenn magukat, amikor pedig alkalom nyílott, új ismerősü­ket meg is lopták. Az egyiket lovagja a kéményseprő ven­déglőbe vitte és a dús vacso­rát azzal hálálta meg, hogy amíg a férfi rövid ideig távol volt, aktatáskájából 400 forin­tot kiemelt. De rajtavesztett és az előhívott rendőr a lány ci­pője orrában megtalálta a négy darab összegyűrt százast. Négyhónapi börtönt kapott, tekintettel arra, hogy eddig nem volt büntetve. A másik lány a Híradó mo­ziban a páholyban használta fel az alkalmat, hogy ismerő­sét meglopja. A férfi később mégis észrevette, hogy pénz­tárcája eltűnt és a leánynál meg is találták. A bíróság előtt a lány sírva ismerte be bűnét és fogadkozott, vissza­megy vidékre szüleihez, mert a pesti élet elzüllesztette. A bí­róság háromhónapi börtönre ítélte, de mert bízott abban, hogy megjavul, a büntetés vég­rehajtását próbaidőre felfüg­gesztette. A harmadik lány már ottho­nosan mozgott a tárgyalóte­remben, ahol nem először volt vádlott Nemcsak lopásért, de közveszélyes munkakerülésért és erkölcstelen életmódja miatt is egyévi börtönre ítél­ték, ezenkívül négy évre ki­tiltották Budapestről. Egy csecsemő halála Amíg a három lány sorsa eldőlt, a szomszéd tárgyalóte­remben talpig feketébe öltö­zött fiatal nő zokog a vádlot­tak padján. Gondatlansággal okozott emberöléssel vádolja az ügyészség. Bűne annál sú­lyosabb, mert saját gyermeke lett gondatlansága áldozata. Mosott, a lúgos edényt a kony­haasztalon felejtette, ugyanott volt a hathónapos beteg cse­­csecsemője részére készített teáscsésze is és éjszaka, ami­kor a sötétben meg akarta itatni a gyereket, elcserélte a két edényt. Hiába vitték azon­nal a gyermeket az I. számú gyermekgyógyászati klinikára, a lúgkő olyan súlyos roncso­lást végzett, hogy a gyors be­avatkozás ellenére fél óra múlva meghalt. Az asszony sírva ismert be mindent. Vesz­tesége annál fájdalmasabb, mert mint tüdőbeteg, nagy kockázatot vállalt a gyermek szülésével, az anyai ösztön azonban olyan erős volt ben­ne, hogy mindenáron gyer­meket akart. A bíróság egyévi börtönre és kétezer forint pénzbírságra ítélte, de a bör­tönbüntetés végrehajtását fel­függesztette. A büntetés ki­szabásánál figyelembe vette azt is, hogy egyetlen gyerme­két vesztette el. E­szpresszószerel­em Harminckét éves műszerész a következő vádlott. Mögötte fegyőr áll. A Budavár eszp­resszóban megismerkedett egy középkorú özveggyel. A be­szélgetés során kiderült, hogy mindketten magányosok (ez ugyan a férfi esetében nem volt igaz, mert élettársa volt), továbbá, hogy otthonra vágy­nak, gyermekeik vannak, aki­ket közös erővel jobban tud­nának felnevelni. Rendszere­sen találkoztak és megegyez­tek később, hogy összeháza­sodnak. Az asszony megbízta vőlegényét értékek eladásával és a férfi a kapott 3800 forin­tot megtartotta. A rendőri el­járás során kiderült, hogy a műszerész nemcsak házasság­szédelgéssel, de lakásüzérke­déssel is foglalkozott, és egyik hiszékeny áldozatát 9500, egy másikat pedig 7500 forinttal károsított meg. Háromrend­beli csalás és egyrendbeli sik­kasztás bűntette címén há­romévi börtönnel sújtották. Amikor elvezették, a hoppon maradt özvegy könnyezve né­zett utána. Nem lehetett tud­ni, hogy az elúszott pénzt vagy az elúszott szerelmet si­ratja-e. A rossz diák anyja közben egy másik teremben rágalmazási ügyben hirdet íté­letet egy bíróság. Egy anya az egyik VII. kerületi általános iskolában távozási bizonyít­ványt kért fia számára. Ami­kor meglátta, hogy gyermeke több tárgyból elégtelent ka­pott, kiabálni kezdett: — Azért kap a fiam egyese­ket meg intőt, mert nincs pénzem, hogy a tanítókat meg­fizessem! A kijelentések miatt felha­talmazásra hivatalból üldö­zendő rágalmazás és becsület­­sértés miatt háromhónapi bör­tönre ítélték, de a büntetés végrehajtását felfüggesztették. A bíróság kioktatta az anyát, hogy többet törődjék gyerme­ke nevelésével és tanulásával, ezenkívül pedig a fiát vegye elő, s ne a tanárokat hibáz­tassa. Két százas öregasszony csoszog a bírói emelvény elé. Ki hinné róla, hogy a Lehel téri piacon für­gén siklott egyik bódétól a másikig, úgyhogy feltűnt a zsebtolvajokat figyelő két de­­tektívnek és nyomon követték. Nem lopott, ellenben a követ­kezőket csinálta: kiválasztott egy 140 forintos libát, majd kezében lobogtatott két darab százast, hogy fizetni akar. Mi­közben az árus másoktól vette el a pénzt, a két százast el­tette, azután hangosan köve­telte a visszajáró hatvan fo­rintot. A kereskedő a nagy tu­multusban elhitte, hogy a két­száz forintot megkapta és az asszony elégedetten rakta szatyrába a szép hízott libát és a ráadásul kapott hatvan fo­rintot. Ekkor léptek közbe a nyomozók és­­ vissza kellett­­adni a zsákmányt. A bíróság előtt arra hivatkozott, hogy magas vérnyomása van és elfelejtette, hogy nem fize­tett. Ezt a védekezést azon­ban a bíróság nem fogadta el és kéthónapi börtönt kapott. Hajdú Endre Importált penészgombákkal próbálták ki a trópusokra készülő berendezéseket A trópusi viszonyok között is megfelelőek a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár új, kü­lönleges készítményei. Kíná­ban, Indonéziában, Egyiptom­ban és más meleg égöv alatti országokban szívesen fogadják ezeket a cikkeket. Az üzem még 1955-ben Hollandiából penészgombákat importált, mert az akkor szállított beren­deléseket Kínában ilyen kis kártevők támadták meg. A kü­lönleges bacilusokkal 1700 vizsgálatot végeztek és tapasz­talták, hogy elsősorban a gu­mit, fát és a textilanyagokat pusztítják. Megrongálják a fényképezőgép objektívjének ragasztóanyagát is. A penész­gombák 30 Celsius fok hőmér­séklet és 95—100 százalékos relatív nedvességtartalom mel­lett „élnek”. A mérnökök szá­mos penészálló anyagot és olyan más vegyi készítménye­ket állítottak elő, amelyeket lakkba vagy festékbe keverve kennek a berendezésekre. RÁDIÓMŰSOR Szombat, június 14. KOSSUTH; 18.00­ : Híresm. — 18.15: Wladi­mir Horowitz zongorázik. — 18.45: Népi zóna. — 19.00: A há­romszögletű kalap. Rádiójáték. — 19.44: Hawai dalok. — 20.00: Es­ti Krónika. — 20.25: Jóéjszakát gyerekek. — 20.30: Találkozás háromnegyed ütemben. Közvetí­tés Marianske Lazneból. — 22.30; Hírek. — 22.45; Sporthíradó. — 23.00; Hanglemezek. — 244­0; Hírek. — 0.10; Tánc­zene. PETŐFI; 18.10; Lányok, asszonyok. — 18.25; Charles Trenet dalai. — 18.45; Történetek Puccini fiatal­korából. — 19.00; Hírek. — 19.05; Mozart és Bartók művek. — Közben­ 19.40: Láttuk, hallot­tuk. — 20.40: Falurádió. — 21.00: Hírek. — 21.05: Operarészletek. Vasárnap, június 15. KOSSUTH; 6.00— 7.59: Zene.­­*­ 8.00: Hí­rek. — 8.10: Trautmann Rezső építésügyi miniszter köszöntője. — 8.20 Egy falu, egy nóta. — 8.55: Édes anyanyelvünk.. — 9.00: Figyeljük a zenét. — 10.00: Va­sárnapi vers. — 10.07: Tavaszo­dig Rádiójáték. — 11.00: Köny­­nyűzenei értekezlet. — 11.30: Magyar tájak. — 12.00: Hírek. — 12.15: Népi zene. — 12.50: Hét­végi jegyzetek. — 13.00: Szív küldi. — 13.30: Rádiólexikon. — 14.00: Szigeti József hegedül. — 14.55: Külpolitika. — 15.10 Hang­lemez bemutató. — 15.45: A Jó­zsef Attila kiállításon. — 16.00: Leonid Lavrovszkij műsora. — 17.00: Hírek. — 17.10: Kincses Kalendárium. — 18.00: Köznapi dolgokról. — 18.10: Támezane. — 19.00: Közvetítés a Magyaror­szág—Mexikó labdarúgómérkő­­zésről. — Közben: 19.45: Hírek. — 20.45: Hanglemezparádé. — 22.00: Hírek. — 22.10: A vasár­nap sportja. — 22.35: Beethoven; A-moll vonósnégyes. — 23.20: Magyar nóták. — 24.00: Hírek. PETŐFI; 8.00: Bach orgonaművek. — 8.30: Unitárius egyházi félóra. — 9.00: Szórakoztató zene. — 9.30: Miska bácsi. — 10.10: Szív kül­di. — 11.05: Közvetítés a Bécsi ünnepi Hetekről. — Kb. 12.20: Washington Irving elbeszélése. — 12.50: Művészlemezek. — 14.15 A mérges hal. Mesejáték. — 14.50: Mezei csokor. — 15.15: Előadás. — 15.30: Operettrészle­tek. — 15.55: Fúvószene. — 16.15: Néprajzi összeállítás. — 17.00: Tánczene. — 18.00: Zene­kari hangverseny. — 19.00: Ri­port — 19.10: Népdalok. — 19.48: Kamarazene. — 20.40: Me­se. — 20.50: Az életmentő zöld penész. Eseményjáték. Színházak szombati és vasár­napi műsora: Operaház. szombat: Furfangos diákok, Az arany, meg az asz­­szony, A csodálatos mandarin. Ró­­kai-bérlet, 10. előadás (7); vasár­­n­­ap: Otelló. Hasi Sides-bérlet, 10. előadás (7). — Erkel Színház; szombat: Cigánybáró (7), vasár­nap; Farsangi lakodalom (11). — Nemzeti Színház; szombat: A Glemibay Ltd (7), vasárnap; Az ember tragédiája (10). A tojás (7). — Katona József Színház; szom­bat; Mandragora (7), vasárnap; Pygmalion (7). — Madách Szín­ház, szombat; Királyasszony lo­vagja (7), vasárnap; Lomb ezre­des mennybemenetele (7). — Ma­dách Kamaraszínház, szombat; Nem vagyunk angyalok (7), va­sárnap; Családi ágy (7). — Nép­hadsereg Színház, szombat; Föld­indulás (7), vasárnap; Robin Hood (fél 3), Érettségi után (7). — Jó­zsef Attila Színház, szombat; Meg­perzselt lányok (7), vasárnap; Be­kötött szemmel (7). — Petőfi Szín­ház, szombat; Felkelő nap (7).­ vasárnap; Optimista tragédia (7). — Jókai Színház; szombat: Trisz­tán (7), vasárnap; Györgyike, drága gyermek (7) — Fővárosi Operettszínház; szombat: Vők is­­kolája (7), vasárnap; Kard és sze­relem (negyed 3). Vők iskolája (fél 8). — Blaha Lujza Színház; szombat; Bástyasétány 77 (7), vasárnap; Tavaszi keringő (fél 3); Bástyasétány 77 (7). — Vidám Színpad, szombat­vasárnap; A helyzet a következő (fél 8, vas; fél 4 is) — Kis színpad; szomba­t­­vasárnap; Majd a papa (7), vas. 3-kor is). — Állami Bábszínház; szombat; Elhajolni tilos (fél 8), vasárnap; Csintalan bocsok (5), Elhajolni tilos (fél 8). — Fővárosi Nagycirkusz, szombat-vasárnap; Vizárevo (4 és 8). Fővárosi mozik matinéműsora: Hópelyhecske (szovjet) VILÁ­GOSSÁG (Pesterzsébet) 10 — Luxustutajon (szovjet) JÓKAI (Rá­koshegy) 10. — Volt egyszer egy király (csehszlovák) IPOLY (He­gedűs Gyula u.) 110. — Kegyet­len tenger (angol) OTTHON (So­roksár) 10. — A kikötő gyerme­kei (szovjet) SZÉCHENYI (Pest­újhely) 10. — Utazás az őskorban (csehszlovák) MADÁCH (Pestlő­rinc) 10. — A 45-ös körzet nem válaszol (szovjet) AKADÉMIA (Üllői út) 10. — Csuk és Geri (szovjet) TERV (Pestújhely) 10. — Gyöngyvirágtól lombhullásig (magyar) REGE (Széchenyi-hegy) 11. — Cár és ács (német) VILÁG (Rákosszentmihály) 10. — Balke­­zes újonc (szovjet) KOSSUTH (P.­­erzsébet) 10. — Kis karmester (francia) MIKSZÁTH (Sashalom) 12. — Cirkusz (szovjet) KÖL­­CSEI (Kisprest) 10. — Ha a vilá­gon mindenki ilyen volna (fran­cia) PETŐFI (Nagytétény) 10. — Bűvös szék (magyar) NAP (Nép­színház u. 31.) 10. — Útban a ka­raván­ (kínai) ÁRPÁD (Kere­pesi u. 146.) 10. — Tigriskölyök (kí­nai) BALASSA (Pestimre) 10. — Atlanti történet (lengyel) TOLDI (Bajcsy-Zsilinszky út 36.) 10. — Első szó (angol) KOSSUTH (Cirv­kota) 10. — Megtalált kincs (szov­jet) ÉVA (Erzsébet királyné út­ja 36.) 10. — Buksi megkerül (csehszlovák) TINÓDI (Nagymező u. 8.)­­ 10. — Jónapot elefánt (olasz) UGOCSA (Ugocsa u. 10.) 10. — Kis Muck története (német) HALADÁS (Bartók Béla út 130.) ill. — Légbő­l kapott zenekar (csehszlovák) RÁKÓCZI (Csepel) 10.

Next