Esti Hírlap, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-30 / 151. szám

A várakozási idő csökkentésével több idő jut a gyógyításra• Bevált az irányított betegellátás • Bevezetik újabb rendelőintézetekben is A VIII. kerületi, Trefort ut­cai szakorvosi rendelőintézet­ben az elmúlt hónapokban si­kerrel próbálták ki az úgyne­vezett irányított betegellátást. Az új rendszer kiterjesztéséről, a szükséges tudnivalókról a fővárosi tanács egészségügyi osztályán a következő tájékoz­tatást adták: " Az irányított betegellátás eddigi tapasztalatai igazolták a várakozást: a berendelt be­tegek azonnal bejuthatnak a kezelőorvosokhoz, és az orvo­sok annyi időt fordíthatnak a kezelésre, amennyi a legla­posabb vizsgálathoz szükséges. Július 1-től a IV. kerületi Dózsa György út 30., az V. ke­rület Rosenberg házaspár utca 19., a VII. kerület Péterfy Sán­dor utca 12—14., a VIII. kerü­let Szántó Kovács János ut­ca 4., és a IX. kerület Mester utca 45. szám alatti szakorvosi rendelőintézetek is áttérnek az irányított betegellátásra. Jú­lius 11-én nyílik a III. kerületi Vörösvári úti új szakrendelő, ahol szintén az új rendszerrel fogadják a betegeket. Október 1-től pedig a XI. kerületi Fe­hérvári úti rendelőben is be­­rendeléses kezelés lesz. A dolgozók berendelése csak munkaidőn kívüli időben tör­ténhet és a táppénz-állomány­ban levők is csak az engedé­lyezett kijárási időben keres­hetik fel orvosukat. Elsőse­gélynyújtáson kívül a betegek személyesen vagy telefonon is megbeszélhetik, mikor mehet­nek egyes osztályokra. Ha a megadott időben nem jelennek meg, akkor csak a rendelési idő végén kerülnek sorra. A berendelő lap nélkül érkezőket első esetben a minden órából üresen hagyott­­ negyedórában fogadják az orvosok, akik meg­adják a következő kezelés, vizsgálat időpontját. Három rendelőintézetben központi ügyelettel és külön­telefonszolgálattal bonyolítják­­ le az irányított betegellátást. A betegirányítók telefonszá­­mai: A Rosenberg házaspár utcai rendelő 117—417, a Pé- J­­erfy Sándor utcai rendelő 427­­ —599, 123-as mellék, a Mester­­ utcai rendelő 140—399. A meg- 1 adott számokon tehát bejelent-­­ hetik a betegek, hogy mikor,­­ melyik osztályra akarnak ment­e­ni. A körzeti orvosok is a meg-1 adott telefonszámon kérhetnek megfelelő időpontot a belgyó-­­­gyászaira, az ideggyógyászatra­­ és a reumakezelésre küldött­­ betegeik számára. Az újpesti­­ és a Szántó Kovács János ut­­­­cai rendelőben egyelőre nincs­­ központi telefonszolgálat, s így­­ a központ számán kérhetik a­­ betegek az illetékes osztályt. 105 millió forint a Láng Gépgyár fejlesztésére Korszerűsítik a dieselmotorgyártást dernizálására 105 millió forin­tot fordítanak. Felépítik az új turbinaszerelő üzemrészt, és át­alakítják a dieselmotor-gyár­­tást. A dieselesítésre 40 millió forintot szánnak. A második öt­éves tervben új helyre költöz­tetik a dieselműhelyt. Gépi berendezésekre 40 mil­lió, épületekre 54 millió, más beruházásokra pedig 11 millió forint jut. A fejlesz­tési program befejezése után a vegyipari gépeket, a ka­zánokat, a gázturbinákat és a dieselmotorokat majd a legkor­szerűbb módszerekkel állítják elő. A tervek készítői nem fe­ledkeztek meg a szakmunkás­­képzésről sem; részletesen ki­dolgozták azt a programot, amelyben a Láng Gépgyár munkásait megismertetik az új technológiával és az újonnan beszerzett gépek kezelésével. A Láng Gépgyár korszerűsí­tésére az utóbbi nyolc eszten­dőben 50 millió forintot költöt­tek. A hároméves terv hátra­levő időszakában és az ötéves tervben az üzem további ma- A 767-es ügy Mi történt a Petőfi Sándor utca sarkán „Felhívom G. utca 20. alatti lakost, hogy a szemetelés miatt ellene indított szabálysértési ügy­ben tartandó meghallgatás­ra hivatalos helyiségemben megjelenjen ... Tanúit és egyéb bizonyítékait hozza ma­gával. Nem köteles megjelen­ni ... a meghallgatást távollé­tében is megtartom és a ren­delkezésre álló bizonyítékok alapján határozok." A 21 éves, szőke, kicsit hety­ke műszerész elfogódottan te­szi az asztalra ezt az idézést az V. kerületi Tanács szabály­sértési előadója elé. Ki gondol­ta volna, hogy ez lesz az „ügy­ből". Mintha a fiatal, csinos jegyzőkönyvvezető is őrajta mosolyogna az írógép mögött. Juhász Sándorné valóban sok­mindent látott már ebben a szobában, éppen most írta meg annak az építésvezetőnek a jegyzőkönyvét, akinek az em­berei túlságosan szétszórták a törmeléket a Nádor utca 12. előtt, írtak már ezen az író­gépen dupla büntetést egy szí­­ninövendék-leánynak, mert el­tépte a büntetőcédulát és le­dobta a járdára. De ez a fiatal­ember, habozva a fölényes és szerény viselkedés között, több mint egyszerűen a 767-es akta. Ő a Budapesti Szemetelő, aki­ről már annyit beszéltek és írtak. Nem bánt meg semmit, látszik a szemén, hogy igaz­ságtalannak tartja egy eldo­bott papírdarab miatt az egész eljárást. Vajon mit mond? Elfogyott a cigaretta Dr. Kopcsányi Gyula előadó kezébe veszi a feljelentést: — Ön június tizenhatodikén este fél kilenckor a Kossuth Lajos és Petőfi Sándor utca sarkán eldobott egy üres ciga­rettásdobozt. Így volt? — Igen, kérem, de soha nem volt még ilyesféle ügyem — nézi a műszerészsegéd az író­gépet, mit ír le ebből. Az író­gép hallgat. — Figyelmeztették, hogy ve­gye fel. Azt mondta, nem ve­szi. — Kérem, énnekem elfo­gyott a cigarettám, az utolsó­ból kimorzsolódott a dohány, kivettem és dühösen, ahogy szokta ilyenkor az ember, le­dobtam a járda mellé. Meg­jegyzem, csepergett az eső, gyorsan bemosta volna a csa­tornába. — Figyelmeztették vagy sem? — Én akkor barátságtalan­nak véltem a felszólítást. „Ve­gye csak fel“ — mondta az őr­szem és én­­akkor nem gondol­tam arra, hány embernek mondhatta aznap. Kiszaladt a számon, hogy nem veszem és már nem akartam visszakozni. Nem tudtam, hogy ezt bünte­tik. — Mondta azt is, hogy nem bírja elvinni a szemétgyűjtőig, van elég utcaseprő Pesten, ez az ő dolguk? — Mondtam, de nem úgy A tandíj — A feljelentés tehát igazat mond. Leírta, kartársnő? Ak­kor tessék aláírni... Tájékoz­tatásul közlöm, hogy a közte­rület szándékos beszennyezé­séért a fővárosi tanács végre­hajtó bizottsága 135/1954. számú szabályrendeletének el­ső paragrafusa, az első két bekezdés ötszáz forintig ter­jedhető pénzbírság kiszabását írja elő. Úgy döntök, hogy önt negyven forintra büntetem meg. Belenyugszik? A fiatalember fellélegzik. Bal arca mosolyog — csak já­ték az egész, mondja ez a mo­soly —, de a másik arc ko­moly: úgy látszik, kezd rend lenni az utcán. Ettől tisztáb­bak hát mostanában!? Belenyugszik. Lesétál a nap­sütött Engels térre. Rágyújt egy Kossuthra, az üres dobozt eldobja ... azazhogy elkapja a levegőben az elhajított papírt, körülnéz és gondosan belepá­­szítgatja egy szemétgyűjtőbe. A tér tiszta, elégedetten nézi a sepert utakat. Ő már befizet­te a tandíjat. (—gesztelyi—) Molnár­t gondoltam. Csak már ragasz­kodtam ahhoz, amit kimond­­tam. Az volt, csődület. És micso­­da lárma? Egy RÖLTEX­­­ üzlet előtt állt a nép. Tolong­­ttak, rugdosták a rácsokat, ká­­­­romkodtak, mint a kórus az­­ Oidiposzban. — Disznóság ez, kérem! — Üzengett a polifon kórus, de az­­ajtót nem nyitották ki. A ki­­­­rakatban kiterített szárnyak-­­­kal lebegtek a boldogság kék madarai, az olcsó frottír tö­rülközők, de az ajtót nem nyi­tották ki. Rengett a föld a dobbantó lábak alatt, a csont­­­­gombok gyöngyfényű szemek­kel mosolyogtak, az orsókra | csavarodott cérnákon citerá­­szott a réseken besurrant szél,­­ csipkék csábítottak, pulóverek | ingerkedtek, de az ajtót nem­­ nyitották ki. Akik elöl álltak, az ajtó kö­zelében, azok már tudták a titkot: az ajtót azért nem nyi­tották ki, mert nem tudták kinyitni. Én meg, perceken belül, már azt is tudtam, hogy miért. A boltvezető rendes nyi­tási időben betette a kulcsot a zárba­n lakatok lent, bizton­sági zárak nyitva —, és hogy, | hogy nem, ez a legkisebb zár, | ez a Benjámin nem engedett, | aztán a kulcs se. Megállt a zár­ban, mint vénasszonyban az­­ijedtség. Kézről kézre járt a kulcs. Dehogyis. A kulcs ma­­­­radt, kézről kézre járt az igye­kezet. A helyettesé, a pénztá­rosnőé, az egyik segédé, a má­siké, hetediké és még a két kis­­ tanulólányé is. A zár nem en­­­­gedett. Hívták a házfelügyelőt, aki­­ valamikor gázleolvasó volt. (Diadíi)) Tízperces csavargatás és ve­rejtékezés után ki is jött a szakértelme: „A gáz vesse fel az ilyen zárat!” A tömeg szid­ta az ajtót, a házfelügyelőt, a tűző meleget, de a zár nem mozdult. Telefonáltak állami műhelynek, kátéesznek, ma­­szeknek, házon kívül volt min­denki, illetve házakban, mun­kán. Jöttek kibicek, három ki­rályok, szezámigék tudósai és rögtönzött tudományos kutatók — a zárnak nem imponált sen­ki. Őrizte titkát, mint Tuth- Ankh-Ámon fáraó sírja. Arra járt, értem a csődület felé, egy portyázó rendőr. Fe­hérkabátos, fehérkesztyűs, marsallbotos. Frissen borot­vált, elegáns. Nem magas, kö­zéptermetű, sőt, talán inkább alacsony. — Mi ez itt, kérem? mondta, nem is túl hangosan, nem is szigorúan. Csak úgy, in­kább kíváncsian. A csődület hátsó tagjai kissé megfordul­tak, de utat nem nyitottak. Pesti csődület néha még egy elromlott zárnál és egy jól bezárt királysírnál is nehezeb­ben nyílik ki. A boltvezető azonban, aki már megsárgult a méregben, mint egy múmia, felágaskodott: — A zár nem nyílik ki. Be­törött a kulcs. És sehol egy gyors segítség. A szegény nép meg itt áll. A rendőr átfúrta magát a tö­megen. Úgy, ahogy csak rend­őrök, kalauzok és futballbírák tudnak. Ez utóbbiak különösen egy rosszul megítélt tizenegyes után. — Na várjanak csak - mondta a rendőr és lehúzta a kesztyűjét. Ezt is olyan ele­gánsan, mint egy nagykövet, amikor előveszi az üdvözlő be­szédét. Aztán lehajolt, bekukucskált a kulcs mellett a kulcslyukba. Megfogta a kulcsot. A bestia meg nem mozdult. Benyúlt a zsebébe és kivett egy sokágú bicskát. Széthajtogatta, mint a virág szirmait. Majd vissza­hajtogatta a sok csillogó pen­geféléket, maradt csupán egy pipaszúrkáló. Ezt bedugta a kulcs mellé. Aztán megfogta a kulcsot és olyan finoman, mint egy sebész a szikét, fel-le húzta a kulcsot. Egyszer. Majd még óvatosabban, hüvelyk- és mutatóujjával, megcsavarta a kulcs fejét. A zár kattant, a csoda megszületett. Az öröm­apák, a boltvezető és a segé­dek, valósággal felvisítottak. Az ajtó is kinyílt. Egy bámész férfi, kicsit bor­ízű, rekedtes hangon a jó vicc kedvéért föl is bátorodva, hátrasúgott a többieknek: — Tán betörő vöt azelőtt? Röhögött és­­várta a hatást. Az jött is. A rendőr odahajolt a rekedt hangú bemondóhoz: — Nem, apám. Csak lakatos. Szalutált és elindult. Menet­közben húzta fel a kesztyűjét. Elegánsan, finoman. Boross Elemér Változatos étrend az üdülőkben Hatvanezer üdülő ellátásáról gondoskodik naponta a Belke­reskedelmi Minisztérium Üdü­lőellátó Vállalata. A Balaton mellett négy, a Bükkben és a Mátrában egy-egy raktárban tárolják az élelmet. Ezenkívül 32 kiskereskedelmi bolt és gomba áll a nyaralók rendel­kezésére. Az árut négy hűtő­kocsival szállítják, s állandóan friss hús, tej és zöldség kerül az üdülőkbe. A nyaralók ét­rendje az idén változatosabb. A legtöbb helyen háromféle menüből választhatnak. A nyá­ri idényre az Üdülőellátó Vál­lalat 290 vagon burgonyát, 141 vagon húst, 52 vagon szalámit, 66 vagon lisztet és 55 vagon cukrot tárolt Víkendezők a Balatonnál Szombat déltől vasár­nap délig 44 vonat indult a Balaton déli partjára a fővárosból. Siófokra szombat dél­után 23 szerelvény érkezik, köztük négy expressz. A gyorsított szerelvények Buda­pest után először Ba­­latonaligán állnak meg. Vasárnap dél­előtt öt közvetlen siófoki IBUSZ-járat fut be, 1100 kirán­dulóval. A Siófokra érkező víkendezők száma kedvező időjá­rás esetén eléri a 25 —30 ezret. Képün­kön: a siófoki strand. (MTI fotó : Lajos György felv.) Matura után a satupadnál Érettségizett ifjúmunkások a Gammában „Sohasem a falak.. .** — a­­ régi római mondásra emlékez­tem, míg hallgattam a Gamma szerszámkészítőit. — ... Soha­sem a falak tesznek híressé egy várost, hanem a lakói, az emberek... S egy gyár hírne­vét munkásai jelentik. A Fe­hérvári úti gyár elismert régi gárdája arra válaszol, milyen fiatalokat fogadnak be, taníta­nak szívesen az üzemekben. Döntő a munka — Örömmel és megértéssel várják a most maturált diá­kokat mindenütt, ahol precíz, komoly feladatokat végeznek — mondja Dormán László 32 éves szerszámkészítő. — Akik érettségi bizonyítvánnyal a kezükben jelentkeznek mun­kára, nem gyerekek, s bizony az sem mindegy, hogy valaki tizennégy éves vagy tizenki­lenc esztendős. — Könnyebb is a dolguk, hi­szen ismerik a számtani, geo­metriai műveleteket, többé-ke­­vésbé értik a fizikát, vegy­tant, gyakorlottabbak a rajzo­lásban, s ha valami új jön — az pedig hónapról hónapra, hétről hétre akad — jól fog a fejük, megszokták a tanulást. Nekik nem kell tanfolyamról tanfolyamra, iskoláról iskolára előbbre menni; esztendők dél­utánjait, éjszakáit feláldozva, sok kínlódással, szabad ide­jükből megszerezni a képesí­tést. Én tudom, mi ez: a Kan­dó Kálmán Technikum máso­dik évfolyamát az idén vé­geztem.­­ A tanultság a gyakorlat­ban azt is jelenti, hogy pél­dául bonyolult automata szer­számokkal 25 százalékkal rö­­videbb idő alatt készülhet el az ember. Volt egy esetem: de­­rék — azóta nyugdíjba ment — kollégával azonos feladatot kaptam. Ő negyedszázados módszerekkel állt a munká­hoz. Megcsinálta jól, tisztes­séggel. S mikor kész lett, cso­dálkozott, hogy én már több napja más szerszámon dolgo­zom. A fél műhely bizonyítot­ta: A Laci gyorsasága nem bűvészet — eligazodik a kép­leteken, az ábrázoló geometria rejtelmeiben. — Az igazi érettségit min­denki az üzemben teszi le. A gép mellett nincs „puska”, mellébeszélés. A döntő a mun­ka — csak a munka. A gya­korlat bizonyítja — a szer­szám jó vagy rossz. A mi mű­helyünkben még nem volt se­lejt —■ s reméljük nem is lesz! A képzettség teszi a mestert — Nincs nehéz munka — csak rossz munkás. —*Kékesi Endre 36 éves szerszámkészítő véleménye ez, aki maga sem tudja, 1936 óta hány speciális szerszámot készített az opti­kákhoz, telefonközpontokhoz, műanyagfeldolgozáshoz. — S nemcsak a gyakorlat — a tü­relem és a képzettség is teszi a mestert. — Négy polgárit végeztem, s ezért eleinte nem ment a ko­molyabb munka. A méreteket sokban kaptam meg. Nem hagytam magam. Nekiláttam, megtanultam a szögfüggvény­­számításokat, a koordinátát. Mint Latabárnak nevettetni vagy Papp Lacinak horgot üt­ni, úgy kell nekünk is tudni a területet, a köbtartalmat, a faj­súlyt ... — Nálunk teljesen önálló feladatot végez mindenki. Át­adják a különböző húzó-hajlí­­tó, hideg-melegsajtoló szer­számok rajzát: csináld, ahogy tudod, ahogy lehet — csak jó legyen. Ha nem megy azonnal a dolog — ilyen is előfordul —, összedugjuk a fejünket, nem nyugszunk, míg ki nem okoskodjuk, rá nem jövünk a hogyanra: bármilyen elektro-, motor-, rádióspecialitásról van is szó. — Munkás és munkás, szak­munkás és szakmunkás között is van különbség mindenütt. Én a VIII. kategóriába tarto­zom, ezt a legmagasabb szin­tet elérni nem volt olyan egy­szerű. Ezért a fiatalok — az érettségizettek is! — alaposan gondolják meg, mielőtt szak­mát választanak. Ne felejtsék el: a gyárban is minden fil­lérért keményen, tisztességgel meg kell dolgozni. A jó szándék nem elég . Sok szülő az iskolázott gyereket mindenáron egye­temre, hivatalba szeretné kül­deni — veszi át a szót Korkon­gyán János részlegvezető. Har­minc éve van a szakmában, mesteriskolát végzett, tizenöt esztendőt töltött már a Gam­mában. — Ezért nem egy kö­zülük sértett királyfiként jön a gyárba ... Amilyen az adjon Isten — olyan a fogadj Isten. A szerény, tisztelettudó fiata­lokat mindenütt szeretettel várják. Nem könnyű, nekik. Bárhová is kerüljenek, hama­rosan rádöbbennek: sokat kell még tanulniok. Az öntelt, nagy szájú — vagy ahogy mi hívjuk — „begőzölt“ fickók előbb­­utóbb máshol próbálkoznak. Azonban a jó szándék sem elég. A mi munkánkhoz — mint mindenhez — fontos a kedvi kézügyesség, ötletesség, ráter­mettség — tehetség! Az a szo­­kás, ha új rajzot kapunk, nem kezdünk azonnal munkához. Érleljük. Gondolkodunk. — A szerszámkészítés nem­ nyolcórai munka. Az ember fejében a megoldás motoszkál a villamoson, s otthon is, mi­kor az asszony a vacsorát rak­ja a tányérra. Nemegyszer éj­jel felébred a magamfajta öreg róka, felgyújtja a kislám­­pát, rajzolni kezd .. Ez az izgalom, az állandó törekvés a jó megoldásokra adja az igazi munkás becsületét. A mi munkánkat — a Gammáét és a többi jó üzemét is — elis­merik a Szovjetunióban és Nyugaton — a baráti országok­ban és Dél-Amerikában. Erre a magyar hagyományra emlé­keztessenek, neveljenek min­denkit. Mert ha ez nincs — hiába minden modernizálás, korszerű gép, kedvező körül­mény. — Nekem a műhelyben ked­ves fiam Romvári Jenő. Pár éve került hozzánk a Fehér­vári útra. Érettségizett gyerek. Jó munkás lett belőle. Nem akármilyen. Szerszámkészítő: László Miklós | EBÉDLŐ SZÚNYEGl § I 1 FŰTŐ SZ | I | ÖSSZEKÖTŐ SZÚNYEGl § § § nagy választékban kapható f a modern cikkek áruháza VI., Népköztársaság útja 39. (volt Párisi Áruház)

Next