Esti Hírlap, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-01 / 258. szám

V. évfolyam, 258. szám ára 60 fillér Magyar-szovjet tervezőbrigád dolgozta ki a százhalombattai olajfinomító legfontosabb terveit Több százmillió forintos megtakarítás­­ Megalakult a Dunai Kőolajipari Vállalat Mint emlékezetes, V. Sz. Fjodorov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa mellett működő állami vegyészeti bizottság el­nöke, aki szabadságát szeptem­berben hazánkban töltötte. Czottner Sándor nehézipari mi­niszter kérésére pihenőjét arra is felhasználta, hogy megbe­szélje a magyar vegyipar kér­déseit az iparág vezetőivel. Akkor közölte: a szovjet szakemberek szí­vesen segítenek a Száz­halombattára tervezett du­nai kőolajfinomító generál­tervének kidolgozásában, hogy a beruházást az eredeti elgondolásnál célszerűbbé, ol­csóbbá lehessen tenni. Bejelen­tette: megbeszélte a magyar vegyipar vezetőivel, hogy ma­gyar tervezőbrigád utazik a Szovjetunióba és szovjet szak­emberek közreműködésével egészíti ki a terveket. Ezt követően magyar ter­vezők egy csoportja, dr. Vajta Lászlónak, a Kőolajipari Tröszt vezérigazgatóhelyettesének és Somló Györgynek, a Vegyimű­veket Tervező Vállalat igazga­tójának vezetésével elutazott Moszkvába, ahol a Giprogas­­zoprom, az Állami Gáz- és Fű­tőolajipari Tervező Intézet szakembereivel együtt kidolgozta az új kőolaj­finomító elrendezési tervét. Több hetes munka után a I . brigád magyar tagjai hazaér­keztek a szovjet fővárosból. Dr. Vajta László vezérigazga­tóhelyettes elmondta az MTI munkatársának, hogy a szov­jet szakemberek nagy lelkese­déssel kapcsolódtak be a ha­talmas olajfeldolgozó üzem tervezésébe. V. Sz. Fjodorov, miként Budapesten ígérte, ma­ga vállalta a közös tervezőbri­gád védnökségét, és munka közben tanácsaival hozzájárult a legújabb megoldások kiala­kításához. A szovjet tapasztalatok felhasználásával elkészült új terv jelentős terület­megtakarítással jár. Ennek eredményeképpen a gyár üzemeinek kapcsolata­­ közvetlenebbé válik, és érint-­­­kezésük meggyorsul, ami ked-­­­vező hatással lesz a termelés­­re. Az új elrendezési terv a beruházás költségét több száz­millió forinttal csökkenti. El­sősorban a földmunka lesz ke­vesebb az eredetileg tervezett­nél. A gyár Százhalombattától délre, Ercsi határában másfél négyzetkilométernyi területen épül fel, négy kilométernyi távolságra a Dunamenti Erő­műtől, amelyet fűtőolajjal lát el és amelytől a működéséhez szükséges energiát kapja. A kiegészített tervjavaslat alapján a VEGYTERV most hozáfog a tervdokumentáció kidolgozásához. A nehézipari miniszter rendeletére Dunai Kőolajipari Vállalat néven a napokban megalakult a nagy létesítmény beruházó vállala­ta amely —felépülése után — a gyár „gazdája” lesz. Az új vállalat hozzálát az építkezések 1962-re terve­zett megkezdésének elő­készítéséhez. A dunai kőolajfeldolgozó el­ső részének építését 1965-ben fejezik be. Az üzem az ekkor­ra ugyancsak felépülő nem­zetközi kőolajvezetéken érkező szovjet olajat dolgozza majd fel. A gyár második része a harmadik ötéves tervben ké­szül el 1968-ig. Teljes kiépíté­se után hárommillió tonna olajat dolgoz majd fel évente. Új menetidő az autóbuszokon Türelmesen megvárják a fel- és leszállást Új típusú mikrofon Az utazóközönség jogos pa­nasza, hogy az autóbuszkalau­zok a megállóknál túlságosan korán csengetnek. A jegykeze­lők válasza a legtöbb esetben: nekik kötelességük betartani a menetidőt. A Fővárosi Autó­buszüzem szakemberei most mérőkocsival állapítják meg, mennyi egy-egy útvonalon a menetidő és ennek meghatáro­zásakor figyelembe veszik a forgalom­növekedés okozta akadályokat is. Az új menet­idő lehetőséget ad arra, hogy az autóbuszvezető a megál­lóknál türelmesen megvárja az utasok le- és felszállását. A vállalat vezetősége figyel­meztette a vezetőket és a ka­lauzokat, hogy ne feledkezze­nek meg az előírásokról: csak akkor indulhatnak, ha előzőleg mind az első, mind a hátsó aj­tót becsukták, így lényegesen jobban megelőzhetők a balese­tek. Az új kocsikban most kí­sérletképpen új típusú, nyak­­á­ba akasztható mikrofont al­­­­kalmaznak, melyeket —­ ha a­­ készülékek beválnak — min- i­den járaton rendszeresítenek. Kezdeményezések, nagyobb bizalom, népszerűség Sikeresen dolgoznak az új lakóbizottságok Három hónappal ezelőtt fe­jeződött be a budapesti lakóbi­zottságok újjáválasztása. Az újonnan megválasztott lakóbi­zottságok munkájáról ma dél­előtt Ambrus János, a Főváro­si Tanács szervezési osztályá­nak vezetője tájékoztatta a saj­tó képviselőit. Mint elmondot­ta, a fővárosban jelenleg 15 454 lakóbizottság műkö­dik, több mint 80 000 tag­gal és póttaggal. Megválasztásukban csaknem 440 000 fővárosi lakos vett részt, 80 000-rel több, mint a megelőző választások során. A tapasztalatok szerint jól működnek az új lakóbizottsá­gok, helyesen használják fel a megnövekedett hatáskör lehe­tőségeit. Jelentős szavuk van a lakóbizottságoknak például a házak tatarozásának ellenőrzé­sében, a munkálatok átvételé­ben. A lakóbizottságok megnö­vekedett tekintélyét mutatja, hogy a házkezelési igazgatósá­goknak írásban kell vála­szolniuk a lakóbizottságok által felvetett valamennyi problémára. A lakosság körében nagy bi­­zalomnak örvendenek az új la­kóbizottságok. A legutóbbi részleges tanácsválasztás során sok tanácstagot a lakóbizottsá­gok tagjai közül választottak ki. Az új lakóbizottságok most a korábbinál éberebben ügyel­nek a lakóházak belső rendjé­re, tisztaságára, a társadalmi tulajdon védelmére. A főváros több kerületében érdekes, újszerű kezdeményezések­kel segítik elő a lakóbi­zottságok a házban lakók problémáinak rendezését.­­ A IV. és a VI. kerületben pél­dául játszóudvarokat létesítet­tek a gyermekeknek, hogy megóvják őket az utcai forga­lom veszélyeitől. A VIII. ke­rület több házában asszony­brigádokat szerveztek, ame­lyek felváltva viszik sétálni a­­ lakók gyermekeit. Több helyen megszervezték az idősek gon­dozását is: a lakóbizottságok tagjai in­tézik a támasz nélküli öre­gek ügyes-bajos dolgait, hi­vatalos ügyeit. Eljárnak a lakóbizottságok a lakbérpótlékkal kapcsolatos vitás kérdések tisztázásában is. A jövőben — amint Ambrus János elmondta — a Fővárosi Tanács további támogatást nyújt a lakóbizottságoknak, hogy az eddiginél még hatható­sabban segíthessék a lakók szocialista együttélésének nor­máit betartani, s hogy a fővá­ros lakosságának további réte­geit vonhassák be a közügyek aktív intézésébe. Polgár Dénes New York-i telefontudósítása: Az elnökválasztási chart­a finis Miért változtatott taktikát Nixon ? — Az utolsó hét előtt New York, október 31. Nyolc nap van még hátra az amerikai elnökválasztásig. Az Egyesült Államokban most sokan azt találgatják, vajon történik-e olyan esemény az utolsó héten, amely egyik vagy másik jelölt javára billenti a mérleget. A legutóbbi két választásnál ugyanis volt ilyen esemény. 1952-ben Eisenhower bevetette a „Koreába megyek és befeje­zem a háborút”­jelszót, s tekin­tettel a koreai háború nagy népszerűtlenségére, ez a beje­lentés eldöntötte a választás sorsát. 1950 feszült ősze pedig azt a hitet keltette az amerikai választókban, hogy válságos időszak lévén, az eddigi elnök, Eisenhower mögé kell felsora­kozni. A mostani választások ki­menetele még mindig tel­jesen bizonytalannak lát­szik. Kennedy ugyan láthatólag előretört, de senki sem tudja, hogy előretörése elegendő-e a győzelemhez. Annyi minden­esetre tény, hogy a demokrata­párti szenátor sikerei miatt Nixon a múlt hét kezdete óta megváltoztatta taktikáját. Mintegy tíz nappal ezelőtt megbeszélésre ültek össze a New York-i Astoria­­szállodában a Köztársasági Párt vezetői. A megbeszélés eredménye az a határozat lett, hogy Nixonnak erős ellentámadásba kell át­mennie, s Eisenhowernek is jobban kell segítenie Nixont. Miért volt erre szükség? Azért, mert a választási had­járat első időszakában Nixon még joggal tarthatta magát az elnöki szék egyetlen törvényes örökösének, később azonban megváltozott a helyzet. Eleinte Kennedynek minden erőlködé­sét arra kellett összpontosíta­nia, hogy behozza nagy hátrá­nyát ellenfeleivel szemben. Is­mertté kellett tennie nevét. Meg kellett birkóznia azzal a véleménnyel, hogy katolikus lé­vén, a Vatikán befolyása alatt áll. Meg kellett döntenie azt jelöltekről, az érvet, hogy túl fiatal, ennél­fogva tapasztalatlan. Nixon mindennek következ­tében fölényesen és magabizto­san vezette kampányát, s alig támadta közvetlenül Kennedyt. Eisenhower elnök pedig, a csaknem pártatlan államférfiú, a választási harcok fölött álló kormányfő köntösét öltötte fel. Az elnökjelöltek nyílt te­levíziós vitája során azon­ban Kennedy behozta min­den hátrányát. Nemcsak egyenrangú, hanem rendkívül veszélyes vetélytárs­­sá vált. A Köztársasági Párt szakértői egyöntetűen megálla­pították, hogy Nixon eddigi kampánya nem növelte az al­­elnök híveinek táborát, s Eisen­hower is ugyanilyen tapaszta­latokkal tért vissza az ország­ban tett 6500 mérföldes „nem politikai” körútjáról. Ezután került sor az említett­­megbeszélésre a Waldorf Asto­riában és utána a Köztársasági Párt új módszerekhez folyamo­dott. Nixon olyan éles hangon kezdte támadni ellenfelét, ami szokatlan az amerikai elnökvá­lasztások történetében. Penn­sylvaniai, ohiói, nyugat-virgi­niai, michigani és illinoisi be­szédeiben sorozatosan kijelen­tette: Kennedy oly „veszélye­sen meggondolatlan”, hogy egyszerűen nem szabad been­gedni a Fehér Házba. Hozzá­fűzte: ha Kennedy hozhatná meg az elnöki döntéseket, ez „katasztrofális” következmé­nyekkel járna az Egyesült Ál­lamokra és a jelenlegi időszak­ban az ország nem vállalhatja azt a kockázatot, amit ilyen tapasztalatlan vezető jelente­ne. Ismételten „sophomoric”-nak nevezte vetélytársát, ami Amerikában másodéves főiskolai hallgatót jelent és olyan harcosnak titulálta, aki „csípőből lő célba”. Ezzel egyidejűleg Eisen­hower elnök szakított a pártat­lanságnak még a látszatával is, s teljesen nyílt propagandát kezdett Nixon érdekében. Pén­teken egy philadelphiai ülésen például kijelentette: „Nixon minden vitán felül a legalkal­masabb ember arra, hogy az Egyesült Államok elnöke le­gyen.” Mit tett erre Kennedy? Nem változtatott eddigi taktikáján. A múlt héten is azt hang­súlyozta, hogy a nyolcévi republikánus kormányzat eredményeképpen az Egye­sült Államok tekintélye hanyatlott, gazdasága pe­dig „hat éven belül a har­madik válság felé tart”. Legfeljebb annyi változást le­hetett észrevenni megnyilvá­nulásaiban, hogy a múlt héten már ő volt a fölényesebb, és gúnyos megjegyzéseket tett el­lenfele rovására. Egy banket­ten például — amelyet női szabók adtak tiszteletére — ki­jelentette: „Ha önök rávehet­nék a nőket, hogy oly gyorsan változtassák a divatot, mint Ni­xon a választási hadjárat so­rán, akkor gyorsan meggazda­godnának.” Mindezek után és mindezek ellenére sem változott a mosta­ni elnökválasztások fő voná­sa, az, hogy a választók elsősorban személyekre — nem any­­nyira pártokra vagy pedig elvekre — fognak szavaz­ni. Igaz, a választási hadjárat — főképpen a televíziós viták mi­att — felkeltette a tömegek ér­deklődését a politika iránt, de a két jelölt programja között nincs olyan elvi különbség, amely polarizálhatná a szava­zatokat. A választók azt a kér­dést teszik fel maguknak: ki felel meg a két jelölt közül in­kább annak a képnek, amelyet az Egyesült Államok elnökéről alkottak. A Newsweek karikatúrája az amerikai elnökválasztási kampány „árnyairól”: Nixon köztársasági párti és Kenne­dy demokrata párti Az elnökjelöltek televíziós párbaja A lakóbizottságok kezelésébe adnak át néhány épületet A házkezelési igazgatóság új terve Ma délelőtt dr. Lelkes Vil­mos, a fővárosi tanács házke­zelési igazgatóságának vezető­je tájékoztatta a sajtót az igaz­gatóság feladatairól és tervei­ről. Elmondta, hogy az idén 758 lakóépületet teljes egészé­ben rendbehoztak, tataroztak, felújítottak. A házkezelési igazgatóság tervezi, hogy szo­cialista szerződést kötnek a la­kóbizottságokkal arra vonat­kozóan, hogy azok vállalják a rendbehozott, felújított házak állagának megvédését. Gondol­nak arra, hogy a lakók gon­dozzák az előkerteket, az igaz­gatóság által rendelkezésre bo­csátott anyagból időnként a kerítéseket befessék. Próba­képpen a XIV. és a XV. kerü­letben 5—5 házat jövőre a la­kóbizottság kezelésébe adnak. Az ilyen lakóbizottságok meg­kapják az egy bérleményre eső átlag-ráfordítási költséget s ez­zel az összeggel maguk gazdál­kodhatnak. A terv részleteit most dolgozzák ki. Újítás az is, hogy a hibabejelentéseket nyolc napon belül a kerületi házkezelési szerveknek vissza­­ kell igazolniuk írásban, s egy­ben meg kell jelölniük, hogy mennyi idő alatt fogják a be­jelentett hibákat kijavítani. A tájékoztató lapzártakor még tart. 1960. november 1. kedd

Next