Esti Hírlap, 1961. július (6. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-01 / 153. szám
Lemaradt a Beloiannisz Félévvégi gondok Közép-Európa legnagyobb híradástechnikai gyárában - Az okok Szervezetlen kutatás, későn érkező anyagszállítmány Nem teljesítette első féléves tervét a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár, körülbelül 10—12 százalékkal lemaradt. Ez a 10—12 százalék azonban több milliós kárt jelenthet — ha be nem hozzák — a népgazdaságnak, az exportnak. A lemaradásért ki hibáztatható? Ha hiányzik egy kicsiny alkatrész Erről beszélgettünk az üzem vezetőivel. Az első, amit el-mondanak, már bizonyítja, hogy valami nincs rendben. A mikrohullámú gyáregység az első negyedévben mindössze kilenc százalékra teljesítette előírt tervét, a második évnegyedben viszont 244,6 százalékra. A féléves tervet tehát túlteljesítette, de nagyon egyenlőtlenül. Az első három hónap után ez volt az üzem legsúlyosabb gondja. Oka gyáron kívüli: nem kaptak meg idejében fontos alkatrészeket a Remixtől. A nagyértékű mikrohullámú berendezések készen álltak a gyárban, de mert a néhány forintos alkatrészeket nem kapták meg, a készülékek befejezetlenül várták sorsukat. A mostani lemaradás fő oka a kisközpont-részlegben keresendő. Itt készülnek az úgynevezett faluközpontok. Ezek új rendszerű húsz-harminc vonal kapcsolására alkalmas, modern kis telefonközpontok. A gyár az év eleje óta készít ilyen berendezéseket. Mint minden újdonsággal, ezzel is voltak gondjaik. A dokumentáción többször változtattak, sok volt a kutatási téma is, amíg kifogástalanná vált a készülék. De még ez sem okozott volna bajt, ha a nagyüzem megfelelő segítséget kap. Párhuzamos, felesleges kutatás A nagy gyárnak azonban— bár állandóan új berendezéseket kell gyártási programjába ' iktatnia' ’ — nagyon kicsi a kutatógárdája. A két nagy híradástechnikai kutatóintézetben csaknem ötször annyi kitűnő szakember dolgozik, mint a gyár fejlesztési osztályán. A kutatóintézetektől viszont a Beloiannisz gyakorlatilag semmi segítséget nem kap. A híradástechnikai kutatás általában is nagyon szétforgácsolódott. A két kutatóintézeten és a Beloiannisz fejlesztési osztályán kívül, híradástechnikai kutatással és fejlesztési témákkal foglalkoznak a Telefongyárban, a postán, az Elektromechanikai Vállalatnál és az Elektronika Ktsz-nél, összesen tehát hét intézményben dolgoznak kutatók — nem ritkán ugyanazokon a témákon. Jó lenne mielőbb egybehangolni munkájukat, hogy ne dolgozzanak párhuzamosan, sokszor fölöslegesen. Elhanyagolják a Beloianniszt, a híradástechnikai alapanyagokat gyártó vállalatok is. A faluközpontok például azért sem készülhettek el időben, mert a csepeli fémmű nem küldött el idejében egy fontos anyagot. A gyár ekkor külföldről rendelt, de nem pontosan azt kapták, amit kívántak, hosszadalmas munkát kellett végezni az üzemben, ez pedig késést okozott. S bár az alapanyag-gyártó vállalatok tervében a híradástechnika rendelései nem jelentősek, a pontatlan szállítás az anyag értékét sokszorosan felülmúló kárt okoz. A miniszter utasítása A Beloiannisz lemaradásának okait tehát elsősorban nem a gyárban kell keresni. Az első félév most arra figyelmeztet, hogy az iparvezetésnek jó előre gondolnia kell arra: gyorsabban fejlessze az alapanyaggyártó vállalatokat, hogy mire a késztermékeket előállító üzemnek szüksége van rá, már kellő mennyiségben álljon rendelkezésre alkatrész és nyersanyag. És nemcsak a híradástechnikai iparág vezetését terheli a felelősség, hanem minden felsőbb szervet, ahonnan a Beloiannisz-gyár segítségére kellene sietni. Jellemző például, hogy bár a kohó- és gépipari miniszter március 6-án személyesen adott utasításokat a gyár megsegítésére, a pontokba foglalt intézkedés sok tételét a mai napig sem teljesítették. Az utasítás első pontja például elrendelte, hogy március 31-ig három kiváló szakembert át kell helyezni a Beloianniszba. Ez a mai napig nem történt meg. Az utasítás második pontja kimondja, hogy május 3-ig húsz fővel meg kell erősíteni a gyár mérnökgárdáját. Június végét írják, de ezt az utasítást sem hajtották végre. Nem tudnak a gyárban arról sem, hogy a miniszteri utasítás többi részére vonatkozóan — időbeni gondoskodás az importanyagokról, a huzalokról — történt-e valami. Van tennivaló az üzemben is. Idejében kellett volna gondoskodni például a faluközpontot készítő munkásgárda kellő kiképzéséről. Bár nem ez a legdöntőbb, de ez is akadályozta a munkát. A fő okok mindenképpen a gyáron kívül keresendők, s ez arra int, hogy, akik e nagy gyár ügyeit intézik, az eddiginél nagyobb gondossággal foglalkozzanak a Beloiannisz jelenével és jövőjével. Gesztelyi Nagy Zoltán f MTI-sortő : Gere felvs hét és félmillió füzet A kereskedelem felkészül az új tanévre. A Fővárosi Kultúrcikk Kiskereskedelmi Vállalat a következő tanév megindulásáig feltölti a boltokat tanszerekkel. Megfelelő mennyiségben tartalékolnak külföldi papírárut, füzeteket, faiskolaszereket, csehszlovák krónokat, radírt. Különféle füzetekből körülbelül hét és félmillió darabot szállítanak a budapesti papírüzletekbe. Az előző években bevált gyakorlat alapján az idén is készítenek az ÁPISZ- boltok egységcsomagokat, amelyek osztályok szerint tartalmazzák azokat a füzeteket, amelyeket mint kezdőfelszerelést az iskolák előírnak. Külföldről hoztak be rajztáblákat, vonalzókat, háromszögeket, fa tolltartókat. Nagy lesz a választék olcsó diáktöltőtollakból. Az ÁPISZ-boltok már elvállalják az iskolakönyvek kötését. A nagykereskedelmi vállalat holnap kezdi meg a tanszerek kiszállítását a bolthálózatba. FIGYELEM! Felhívjuk a nagyközönség figyelmét, hogy ismét kapható az igen közkedvelt és vesehajtásra is kiválóan alkalmas FACHINGEN! GYÓGYVÍZ Beszerezhető minden gyógyszertárban! Csendes, derült idő Ma délelőtt 23 fok A Meteorológiai Intézet előzetes előrejelzése szombat estig: Csendes, derült idő, a nappali felmelegedés fokozódik. Budapesten pénteken délelőtt a hőmérséklet 23 fok. Két pillanatkép a rómaiparti campingből Rezeda utca igsem tudtam eddig a Tarolt tongai Avarua városáról. Diákkoromban hallottam utoljára az Egyenlítő és a Délisark közötti Cook szigetcsoportról. Óceánia kamaszfejjel olvasott rejtélyes, ismeretlen távolság volt. S most levelet kaptam, furcsa angol—magyar keverék nyelven fogalmazott írást, Polinéziából. Mister Kelemen küldte. Az illető semmi közelebbit nem ír magáról. Érdeklődik. Vajon min töri a fejét, mi izgatja a maori polgárok között, mire vár sürgős, azonnali választ? „Hónapok óta vitázunk két öreg barátommal — írja — a Rezeda utcán... Mindhárman másra emlékezünk. Hadvara Csepelre esküszik, Bauer tíz fontot tett Pestlőrincre, én viszont bizonyos vagyok, hogy a Rezeda utca Budán, a Lágymányoson van." Kelemen, Bauer és Hadvara a Csendes-óceán partján, banánligetek, kókuszpálmák között a Rezeda utcáról vitatkoznak. Szomszédaik, ha hallják, a ketény magyar szavakra rosszallóan megjegyzik: „bloody foreigners” — átkozott idegenek. Mert bármilyen névre is állították ki Kelemen Béla passeportját, akármilyen szigorú boss ismadvaras lojális brit állampolgár Bauer — mégis a Rezeda utcán töprengenek. Ananászhámozás közben pattogatott kukoricára jön kedvük, a konzervkávé kevergetése mellett Duna-parti kávéházba kalandozik gondolatuk. S ha whiskyt isznak — szódával vagy szóda nélkül — a pesti víz hasonlíthatatlan íze után vágynak. A legfényesebb lokálnál kedvesebb számukra az Akácfa utcai kis vendéglő, ahol rekedt pianinó mellett suttogja a tápár a régi-régi dalt." Mindent megkaphatnak a szelíd maori és az emberevő fehér társadalomban — elégedettek azonban nem lesznek. Akár tőkepénzesek, akár szegénylegény csavargók, mindig Magyarországról álmodnak, az öreg trafikosról, egy csomag magyar cigarettáról , a Rezeda utcáról. Levélre válaszolni illik. Felelni próbálok én is, őszintén Kelemeneknek Avarua városába, Rarotonga szigetére, Cook Islands újzélandi domíniumra. Úraim! Elküldtem címükre egy Budapest-térképet. Ezen megtalálhatják a csepeli, a lágymányosi, a lőrinci Rezeda utcát. Sőt, elárulom, van Rezeda utca Erzsébeten, Soroksárott, Hidegkúton is. Megtalálhatják? Én és tízmillió hazai bennszülött igen j ön, miszer Kelemen és Hadvara és Bauer és a többi „bloody foreigners’’ nem. Óceániában s a világ bármely pontján a Rezeda utca esetleg kis fekete vonal a térképen, hat apró betű — önöknek vágy, illúzió. Budapesten flaszter, ház, kert — élet. Mi nem tudunk és nem akarunk elszabadulni a Rezeda utcától. Nekünk minden út, tér, liget, szöglet — minek erről beszélni? — hozzánk tartozó, elszakíthatatlan. A hazánk. László Miklós Tovább! Alig múlik el nap, hogy ne hallanánk újabb építési módszerről. Egyszer panelbemutatót rendeznek, aztán a szakemberek, a sajtó előtt új anyagokat vizsgáztatnak, építettek már kísérleti lakótelepet is, most éppen legutóbb hírül vettük, hogy tehetséges mérnökök olyan házakat terveztek, amelyeken már egészben lehet helyére tenni az előre gyártott fürdő- s az előszobát. Ez örvendetes, de ha nagy építkezéseinket járjuk, a ritka kivételtől eltekintve, mindenütt hagyományos módszereket látunk: téglát téglára malteroz a kőműves. Pedig a kutatók, a tervezők megformáltak már kispanelt és nagypanelt, kisblokkot és középblokkot, kísérleteznek habfalakkal, perlittel, tufával. Néhány építkezésen — jóval kevesebb helyütt, mint kívánatos lenne — használják is a korszerű anyagokat és módszereket. De egészében még a kísérletezés fázisát éli nálunk a modern építési mód. Félreértés ne essék: nem sokalljuk a kísérleteket. A fejlődés egy eszköze, mi több, serkentője is a szakadatlan kutatás. Az sem baj, hogy nem minden eljárás válik be, végső fokon a kudarcok is hozzájárulnak az eredményhez: figyelmeztetnek, mit nem vagy mit hogyan nem szabad tenni. Ám jóból is megárt a túlzottan sok, a mindenfelé kutatás elfedi könnyen a célt. Meg kellene szoknunk, hogy ne akarjuk újból feltalálni, amit másutt már bevált módszerként hasznosan alkalmaznak. Nem egy baráti ország építészete nagyipari módon használ olyan eljárásokat, amelyekkel a mi kutatóink ma még csupán kísérleteznek. S ha annyi másban érvényes a nemzetközi munkamegosztás, miért nem folyamodunk ehhez az építészetben is? Célratörőbb, határozottabb kutatásra és kísérletezésre van szükség! Ki kellene választani a sok elképzelhető és ismert mód közül azt a néhányat, amely hazai anyag, s gépparkbeli vagy más adottságainknak megfelel, s azzal — az erők koncentrálása révén — hatékonyan foglalkozni és törődni kell! Mi tizenöt esztendő alatt egymillió lakást akarunk felépíteni. Soha ebben az országban építő előtt szebb és és lelkesítőbb cél nem volt, mint ez a terv, amely otthont kíván adni családok százezreinek De téglát ragasztgató, elavult építési módszerekkel, a kutatásra fordított anyagi és szellemi erők szétforgácsolásával sokra nem megyünk! Korszerűbben kell építeni. Vannak — különösen az ipari építkezésben — már olyan tapasztalataink, amelyekre nyugodtan építhetünk a szó legszorosabb értelmében. Építészgárdánk nemzetközi színvonalon is elismert. Néhány alapvető nyersanyag kellő mennyiségben már rendelkezésre áll. Az idő sürget. Tizenöt esztendő nem sok, egymillió lakás viszont nagyon sok. És nagyon sok az otthonra váró család is. Túl kell jutnunk tehát — s ezt következetes intézkedések elősegíthetik — a tervezés, a kísérletezés szakaszán, s végre meg kell kezdeni a tervszerű, modern építkezést. Korunk szigorú parancsa ez, kitérni előle nem lehet. Egyes tervek és egyes bemutatók helyett legyen a szó végleg és határozottan a korszerű építkezésé. Lantos László KATÓ UNATKOZIK Vakáció vagy lustálkodás — Mi a pihenés — Az évzárástól a nyaralásig Hálószatyor a vállára dobva, a szatyorban törülköző, fürdőruha. Egy elhajított őszibarack-magot rugdal, közben a forintos fagylaltot nyalogatja. A vakációzó diák szobra lehetne. Szomszédolás, strand — Strandon voltál, Kató? — Ühüm. Szcsókolom. A „szcsókolom” óvodásán éneklő hangsúlya már nem vág egybe Kati nagylányos frizurájával, de az ilyen anakronizmusok a fruskák természetrajzához tartoznak. — ..... — Most hová? — Lógok egyet, amíg anyáék hazajönnek. — Nem megy nyaralni? — Majd augusztusban. Földvárra van apáéknak beutalásuk. — Mivel töltöd napközben az időt? — Lustálkodom. Óriásiakat alszom, meg szomszédotok. — Nem unod? — És ha unnám? Anyáék hat óra körül keverednek haza. Úgy osztom be az időm, ahogy akarom. Délelőtt takarítok, bevásárolok, aztán ebéd, utána strand. Ha rossz az idő, akkor nagyon unalmas. — Mégis mit csinálsz? — Olvasok, esetleg bemegyek apához a hivatalba, de az rém unalmas. Anyát a rendelőben nem lehet zavarni, hozzá nem mehetek. Néha megvárom, s együtt megyünk haza. Felügyelet nélkül — Ki főz? — Anya. Este. Én csak melegítek másnap. — Nagy lány vagy, jövőre gimnazista leszel. Miért nem vállaltál valami szünidei munkát? Négy óra elfoglaltság nem a világ, a fizetést meg — gondolom — tudnád hova tenni. — Anyáék nem akarják. Azt mondják, pihenjek inkább, legyek levegőn. — Jó így tengeni-lengeni? — Jó. Az ember lóg az utcán, mindig van látnivaló. Imádom a kirakatokat. — Amíg nyaralni mentek, ez lesz a programod? — A lányokkal is összejövünk nagynéha. Sokan maradtak az osztályból Pesten. Ma is öten voltunk a strandon. A többiek is csak később mennek nyaralni. Bekapja a tölcsér maradékát, élesen rám néz. — Ez most ellenőrzés? — Csak kíváncsiság. — És aztán telefonálni tetszik anyának, hogy ne hagyjanak csavarogni? — Szerinted ezt kellene tennem? Megrándítja a vállát, hangjából önbizalom árad. •— Anyáék tudják, hogy engem nem kell félteni... — Még örülnek is, hogy egész nap felügyelet nélkül csavarogsz? A kislány hetykesége elillan, szája durcásan legörbül: — Azt nem mondtam. Jövőre okosabban ... Nem akarok én Katónak hegyibeszédet tartani, el is búcsúzom tőle. A kérdés azonban foglalkoztat. Ez a kislány nem az egyetlen kamasz, aki az évzáró óta felügyelet nélkül lófrál egész nap. Nem kis gond ez a szülőknek — de vajon nincs más megoldás? Este felhívom Kató anyját. — Nem tudtátok volna a gyereket elhelyezni valahová? — Minek? Egész évben úgyis bent ül az iskolában. — Így jobb? — Mit csináljak vele? Nem csecsemő már, hogy egy szomszéd vagy rokon felügyelete alá helyezzem. Tanuljon önállóságot! — Táborba se mehetett volna? — Eddig minden nyáron volt. Az idén itthon akart maradni. Nem örültem neki, de augusztusig kibírjuk valahogy. Azt hiszed, engem nem idegesít a dolog? — Az apjának mi a véleménye? — Hagyd el. Rengeteg vita volt emiatt, ő sportkörbe akarta íratni, de mit tudom én, milyen társaság van ott? Fiúk is járnak oda, nem akarom, hogy kísérgessék. — Az utca megfelelőbb? — Mit csináljak? Jövőre okosabbak leszünk. Jövőre. De Kató most van felügyelet nélkül. Ő is, és mindazok, akiknek a szülei nem gondolták meg előre, hogy a serdületlen gyereknek nem az utca jelenti a legjobb szünidei kikapcsolódást. A vakáció java része hátra van — még mindig van mód és idő, hogy szervezett elfoglaltságot biztosítsanak a lézengő gyerekeknek. • Nóti Ilona