Esti Hírlap, 1962. szeptember (7. évfolyam, 205-229. szám)
1962-09-01 / 205. szám
Kitüntetések a bányásznap alkalmából A 12. bányásznap alkalmából kiemelkedő munkájuk elismeréséül a Munka Érdemrend kitüntetést adományozta az Elnöki Tanács Bandi Józsefnek, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt főkönyvelőjének, Csapó Dénesnek, a Nehézipari Minisztérium műszaki titkárának, Kanizsai Józsefnek, a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat igazgatójának, Krizsek Ferencnek, a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt felvigyázójának, Rumpf Pálnak, az Alföldi Kőolajfúrási Üzem kirendeltségvezetőjének és Soltész Istvánnak, a Borsodi Szénbányászati Tröszt frontmesterének. Ezenkívül hatvannégyen kaptak Szocialista Munkáért Érdemérem, százhuszonnyolcan pedig Munka Érdemérem kitüntetést. A kitüntetéseket Marosán György, az Elnöki Tanács elnökhelyettese adta át ma délben az Országház kupolacsarnokában. Bányásznapi ünnepséget rendeztek ma délben a Nehézipari Minisztériumban is, ahol Czottner Sándor nehézipari miniszter kormány- és miniszteri kitüntetéseket adott át a szakma legjobbjainak. Többen kaptak Bányászati Szolgálati Érdemérmet, a Nehézipar kiváló dolgozója és a Bányászat kiváló dolgozója jelvényt, valamint miniszteri jutalmakat. Öreg vájár Negyven év a bányában ♦ Fia, a technikus ♦ Októberben leadja a lámpát Az öreg bányász kint lakik Dorog határában, ott ahol Kesztölc felé fordul a gyalogút — nem messzire a kesztölci erdő feketéje — hegynek, sziklának vág az ösvény, a Pilisbe, nagy erdőkbe vezet. Újtelep: földszintes házacskák, kerttel, széles, gyepes utcák, falusi csend; itt él az öreg bányász. — Tizenötéves korától Simon József, Dorog legidősebb bányásza. Negyven évet töltött a bányában, a szénfái mellett. — Mikor szállt először föld alá? • — Tizenöt éves koromban. Csillét raktam, csillét toltam. Erdélyben, fenn, a Zsil völgyében, Petrila községben. — Hogyan lett akkoriban valaki bányász? — Jelentkezni kellett a bányaigazgatónál. Ha ő nem dobta ki a jelentkezőt, még abban az órában leküldték a föld alá. Kioktatás, tanács: semmi. „Majd vigyáz, ahol vigyázni kell.” Tizenöt év, tizenkét éve volt, aki már akkor lement, nem számított. Simonéknak meg kellett élniük valahogyan, mert hatan voltak, apa nélkül. „Apám a bányában maradt — bányatűzben vesztette életét.” Élni kellett. Jóska tizenkét éves korában már erdőre járt, fát dönteni, fát vágni. Két évig csinálta, de a pénz kevés volt. Kovácsinasnak állt be a kincstári bányához, de a pénz kevés. Nem volt más választás, csak a bánya. Egyedül keresett, hatodmagára, amíg két húga el nem ment cselédnek a bányaigazgatóhoz. Három évig rakta-tolta a csillét, hat évig dolgozott segédvájárként. Akkor megházasodott, a faluból választotta az aszszonyt. „Hogyan éltek?” „Egy szobánk volt, az asszony hozott bele bútort. Ágynemű, egy-két ruhánk volt.” A segédvájárnak nem fizettek sokat, de kiböjtölték az időt, amíg vájár lett Simon József. ..No, majd így gyűjtünk, összehozunk valamit.” De akkor kezdődött az igazi rossz világ. Egyik nap — „tél előtt, hideg előtt álltunk” — összehívták az embereket a bányában. Megmondták nekik: kevesebb szén kell, ezután egy héten csak kétszer szállnak le a bányába. Nyomorogtak. A háborúban A háború alatt elveszett mindenünk. Összezúzott, üres lakást találtak. Májusban az első csoporttal Simon József mégis leszállt az aknába. Negyvenöt májusában már szenet adtak az erőműnek. Kitüntetéseket, érdemrendeket kapott. A vájárból felvigyázó lett, embereket bíztak rá. A régi lakást otthagyták, kijöttek a város szélére. Huszonötezer forintért vették a házat, húszezret részletben fizetnek. A két szobába új bútort vettek, húszezer forintért. Ötvennyolcban előszobát és konyhát építettek a házhoz, húszezer forintba került. Fiukat, „Simit” bányászati technikumba küldték: „hadd tanuljon a gyerek, de a bányától ne szakadjon el.” Simi most technikus és a tokodi aknában dolgozik. ........fehér a hajad!“ Az öreg bányász pedig nap nap után most is leszáll a föld alá. Mert hatvan embert bíztak rá. „Volt-e már balesete?” „Még soha az életben!” „Mi a legszebb emléke?” „Tizenkét éve Galyatetőre küldtek üdülni, jutalomból!” Nyáron Romániában járt a család. A fiuk autóján mentek. Huszonkét esztendő után otthon jártak a szülőfaluban, Petri -lán. — Milyen volt a találkozás? — Egy kicsit szomorú ... Régi pajtásom, Kráger Jóska ismert meg először. Felkiáltott: „Hej, Simon Jóska, fehér a hajad?’ Akkor vettem észre, hogy megöregedtem már. Negyven év a bányában — jubilál az öreg, aztán nyugdíjba megy. A megszokott élet megváltozik. Reggel negyed öt helyett hétkor kel majd. Kimegy a kertbe, megnézi a szőlőt, nagyobb-e szeme, kiviszi a metszőollót. „Kertészkedem." Most délután kijön az aknából, pártvezetőségi ülés. Merthogy már tíz esztendeje pártvezetőségi tag. Ide visszajár majd. .A bányába már úgysem engednek le, a nyugdíj nálunk búcsú a bányától.” Tervezgetések. A harmadik szoba: ide, a sarokba kerül a televízió. Előszoba: hová fér ide a hűtőszekrény, a könyvespolc? Új függönyök kellenek a szobába. Nyugdíj után. Szeptemberben, negyven évvel ezelőtt ment le először a bányába. Vasárnap, a jubileum napján, bányásznapon karonfogja a feleségét, besétálnak a dorogi bányászparkba, ott kapja meg a kitüntetést. Utána beülnek a Moszkvicsba, átmennek Esztergomba, a bisztróba, „ide járunk vasárnaponként, feketézni.” Egy hónap még, októberben leadja a gumicsizmát, bányászsapkát, a lámpát, leadja a szerelést. Megfehéredett a haja — az öreg vájár búcsúzik a bányától. Kósa Csaba ÚJ MŰSOR A Budapest Táncpalotábn (VI., Nagymező utca 17.) LABOCH GERARD KERÉNYI GABI 3 LUKÁCS MIKE—LERNER CSÁSZÁR—ÜRMÖSY . 2 SCHNELLER ECSÉDI MARIKA TANSZ LAJOS a Budapest Táncegyüttes A zenekart FÓTHY JÁNOS karnagy vezényli Koreográfus: Nemes György Kosztümöket tervezte: Vágó Nelly Nyitra reggel 5 óráig Asztalrendelés: 127—793. Egy jó rontfalat hatála : Csökkent a vidékiek Budapestre áramlása Mind kevesebb bejáró keres munkát a fővárosban • Célszerű munkaerőirányítással tovább lehet csökkenteni Budapest káros felduzzadását Budapest zsúfoltságának csökkentésére és a vidéki feláramlás enyhítésére január 1-ére rendeletet adtak ki, amely előírja, hogy budapesti vállalatok a jövőben csak fővárosi lakost vehetnek fel, vidéki jelentkezőt csupán abban az esetben alkalmazhatnak, ha munkaközvetítés útján irányítják az üzembe. A munkaerőirányító irodák viszont vidéki dolgozót csak akkor közvetíthetnek, ha a munkahelyet budapesti lakossal nem tudják betöltetni. A rendelet eredményéről jelentést készítettek, s az első félév mérlege azt bizonyítja: helyes volt ez az intézkedés a budapestiek, elsősorban a nők jobb elhelyezkedésére. A vidékiek feláramlása azonban — bár csökkent — tovább tart, mert a budapesti vállalatok több új munkaerőt igényelnek, mint amennyi a fővárosban jelentkezik. A termelés folyamatosságáért tehát a rendelet ellenére is kénytelenek voltak vidékiekkel pótolni a létszámhiányt. A közvetítő irodák mindent elkövettek, hogy a vállalatok munkaerőigényét fővárosiakkal töltessék be, mégsem sikerült ez hiánytalanul, mert — a jelentés beszámolója szerint — a szükséges13 ezer férfimunkaerő 30 százalékát, a 7 ezer női munkaerőigénynek pedig 75 százalékát nem sikerült Budapest területéről biztosítani. A fél év folyamán kénytelenek voltak mintegy 30 ezer újabb vidékit alkalmazni a fővárosban. A kellő számú budapesti jelentkező hiánya tette szükségessé, hogy 60 vállalat részére engedélyezték. Budapest 10 kilométeres körzetéből, további 85 vállalatnak pedig, hogy az ország bármelyik területén lakókat közvetítés nélkül is felvehesse. Ez az engedély olyan vállalatokat érint, amelyek súlyos munkaerőhiánnyal küzdenek, például az építőipar, a textilipar, a konzervipar. A felvételkor azonban mindent elkövetnek, hogy ne távolról, hanem lehetőleg a város környékéről naponta bejárókat alkalmazzák. Ennek a törekvésnek már érezhető is a kedvező hatása, mert a rendelet nyomán hónapról hónapra csökkent a távolról bejárók száma. Januárban még 3300 ilyen dolgozó keresett munkát Budapesten, júniusban viszont már csak alig több, mint ezer. Az irodák forgalma egyébként a vidékiek kötelező közvetítése miatt alaposan megnőtt. Az első félévben a munkát keresők között mintegy 40 százalék volt a vidéki, s közöttük 56 százalék a környékről bejáró. A rendelet első féléve szinte kísérleti jellegű volt és mégis bebizonyosodott: céltudatos munkás ráirányítással csökkenteni lehet a főváros további káros felduzzadását. A következőkben azonban a vállalatok és üzemek részéről még nagyobb körültekintésre van szükség, s arra, hogy ha szükséges, megfelelő átcsoportosításokkal könnyítsék meg a közvetítő irodák munkáját, segítsék Budapest további zsúfoltságának enyhítését. N. L. Cseng a telefon, férfihang keres, és kérdi, ép vagyok-e? — Én, én — mondom. —, tessék parancsolni. Ő, dehogy parancsol, azt mondja, inkább kérni szeretne, és ne haragudjak, hogy ismeretlenül telefonoz, de most hallott egy hullajó viccet, azaz kettőt, és nagyon örülne, ha tetszene, és esetleg az Esti Hírlap is közölné. Meghallgatom-e? — Szívesen, minden jó viccet szívesen, a hullajót pláne. De ne haragudjak, ha esetleg kissé botladozva mondja el, nincs szókészsége, gondolta is, hogy talán megírná, és úgy küldené be, azután mégis azt gondolta, inkább elmondja, mert írni meg egyáltalán nem tud. — Rendben, atyám, halljuk a viccet. • Torkát köszörüli, és kezdi, hogy megy az ürge a Körúton, és azt mondja neki a haverje, hogy böhöhö... Azaz belenevet a viccbe, saját viccébe, mert olyan hullajó, hogy meg kell szakadni. Azonnal bocsánatot is kér, ne haragudjak, előbb hadd nevesse ki magát. — Csak tessék — mondom, és várom a böhöde végét, ám új hangot hallok, szintén férfi. Add ide a kagylót, te hülye — kezdi —, ne tessék haragudni, ez egy krepli, majd én elmondom a viccet. Egyszóval megy az ürge a Körúton, és azt mondja neki a haverje, hogy bruhaha... pardon ... bröhahühü... bocsánat... höhöhö ... Női hang csattan most a kagylóban, úgy látszik, háromtagú a társaság: — Jajistenem — mondja sebesen pergő nyelvvel —, micsoda két nyomott, ilyenekkel vagyok körülvéve, tessék el, hinni, ezek a mai hulik semmire nem használhatók, az én ötletem volt, hogy a vicceket mondjuk el, tessék csak várni, majd én. Azzal kezdi, hogy megy az ürge a Körúton, de már a havert sem tudja kinyögni, mert jön a hihihahuhi, jajistenem, nyilall a dereka, azt mondja, és kacag és sír, a két huli kontrázik, általános, mindent elsöprő vonyítás, és nyerítés, szinte látom, hogy csapkodnak a levegőbe, és szemükből csorog a könny. Aztán már nem is kérik a bocsánatot, nincs erejük hozzá, kattan a telefon, letették. így történt, hogy az ürge — bár harmadszor is elindult a Körúton — ezideig nem ért a Blaha Lujza térig. Pedig könnyen lehet, hogy a másik vicc még ennél is jobb volt. Kis jó Még kétszer kell aludni és hétfőn, szeptember 3-án kezdődik az új tanév. Az óvodákban most búcsúztatják a hatéveseket, az új elsőosztályosokat. Képeink a Magyar Rádió és Televízió Vadaskerti úti apróságainak ballagását mutatják be. A KISEBBEK ELKÖSZÖNNEK A NAGYOKTÓL HOLNAPUTÁN MÁR ISKOLÁSOK LESZÜNK EMLÉKÜL, AJÁNDÉKBA ... TOLLTARTÓT ÉS ISKOLASZEREKET KAPTAK A TÁVOZÓK (MTI fotó : Friedmann felv.)