Esti Hírlap, 1963. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1963-07-25 / 173. szám
Fél kiló paradicsommal kezdődött... Letörlik az extrát MÁSODOSZTÁLYÚ ÁRU PAPÍRCSIPKÉK KÖZÖTT • SZABÁLYTALAN SZEDÉS, FELVÁSÁRLÁS, ÁRUSÍTÁS — Kérek fél kiló paradicsomot. A József körúti 79-es számú zöldség-gyümölcsüzlet eladónője leméri a paradicsomot és átnyújtja. Nem fogadjuk el, mert a paradicsom ráncos, sárga, zöld , kényszerérett, kivétel nélkül mindegyik. A táblán így hirdetik: „Extra” paradicsom, kilója 2,70. A tapasztalatok szerint az efféle áruk szabálytalan útja a következő: éretlenül szedik, amikor súlya nehezebb, s mert kevés van belőle a piacon, az ára annál nagyobb. A leszedett zöld paradicsomot érésre kényszerítik a raktárban. A felvásárló szervek átveszik, s továbbítják az üzletekbe. Vagyis: az áru rossz, mégis mindenki átveszi — csak éppen a fogyasztó mond nemet. A gyanús „extra” paradicsomra felhívtuk a Szabványügyi Hivatal figyelmét. A hivatal értesítette a Fővárosi Tanács kereskedelmi irodáját és a VIII. kerületi Tanács kereskedelmi osztályát. Néhány perc múlva ellenőrizték az üzletet. Nem hiába. A szabvány a törvény. Ez pedig nem ismer az áruforgalomban ilyen megkülönböztetést: extra. Van I II., III. osztályú áru, de extra nincs. Akkor miért „extra” a paradicsom? Kiderült, hogy csak a csomagolásáért, csupán azért, mert csipkés papírkeretben, szép sorjába rakták. Ám ezt a vevő nem kapja meg. Marad tehát az extrának nevezett áru, amely a valóságban másod-, harmadosztályú, de elsőosztályú áron kerül forgalomba. Tehát: keresett rajta a termelő, amikor zölden leszedte, a felvásárló, amikor kényszeréretten továbbította ... és a KÖZÉRT, amely a gyenge minőségű árut „extra” minőségben árulja. Ennek a kárát, sajnos, a vásárló látja Az „extra” 2,70-es paradicsomból július 13-án 488 kiló érkezett. Ezt a boltban kondicionáló berendezéssel tartósították. Amíg a bizottság az üzletben tartózkodott, a háta mögött először letörölték a paradicsom táblájáról a 2,70-et és kifestették az „új” árat, a 2,40-et. Később az „extra”szót is letörölték, mert a paradicsomot a pulton egyáltalán nem extra keretben tálalták a vevő elé. A bizottság megállapította, hogy a boltvezető-helyettes ezzel a paradicsommal manipulált. Ezért a VIII. kerületi Tanács azonnal szabálysértési eljárást indított ellene, s egyúttal kéri a Zöldség-Gyümölcs Értékesítő Vállalatot, hogy fegyelmi tárgyaláson vonja felelősségre. A bizottság azt is jegyzőkönyvezte, hogy az üzletbe aznap délelőtt érkezett másodosztályú árut elsőosztályú áron hozták forgalomba. Találtak olyan elsőosztályú paradicsomot is, amelyet később a bizottság utasítására nem 240-es áron, hanem harmadosztályú minőségben, 1,80-ért árultak tovább. A teljes képhez hozzátartozik még, hogy a jelenlegi bérezés nem ösztönzi a kereskedőket arra, hogy minél kevesebb legyen a hibás áru. Még kifogást sem emelhetnek gyakran, mert az üzlet két leltári idejében a bolt javára csak 1,7 százalékt gyenge minőségű árut írnak jóvá. Ha például 300 ezer forint forgalmat bonyolít le az üzlet a két leltár között, az 5100 forint jóváírást nem léphetik túl, mert ellenkező esetben a bolt dolgozói csak alapbérüket kapják meg. Ezzel arra kényszerítik őket, hogy minél kevesebbet reklamáljanak ... Várjuk az érdekeltek állásfoglalását. Békés Attila FIGYELEM! Különleges fotóregyszerek kaphatók az OFOTÉRT 5. sz. boltjában VI. kerület, Népköztársaság útja 31. Előhívás 1 nap alatt. Rendelkezés az egyetemisták tandíjasól A kitűnő, jeles és jó tanulók tandíjmentesek Eddig több körülménytől függött, hogy az egyetemisták közül kik lehetnek tandíjmentesek, illetve részesülhetnek kedvezményben. A művelődésügyi miniszter legújabb rendelkezése értelmében, a tandíjfizetés, illetve kedvezmény szempontjából a tanulmányi eredmény a döntő. A rendelet szerint a felsőoktatási intézményeik nappali tagozatos hallgatói, az esetben, ha általános tanulmányi eredményük látünő, jeles vagy jó, tandíjmentesek. Azoknak a tandíját, akik közepes, vagy ennél gyengébb eredményt érnek el —, az általános tanulmányi eredmény és az eltartók egy családtagra jutó havi jövedelme alapján —, a dékán (igazgató) állapítja meg. Az egy családtagra eső jövedelem tekintetében a hallgatókat három kategóriába sorolják. A közepesek az első kategóriában 150, a másodikban 250, a harmadikban 350 forint, az elégségesek 250, 350, illetve 450 forint, az elégtelenek pedig — mindhárom kategóriában — 500 forint tandíjat kötelesek fizetni félévenként. A felsőoktatási intézmények esti és levelező hallgatóinak tandíjára vonatkozó eddigi rendelkezés továbbra is érvényben marad. Diploma a borkóstolásról A Balaton déli partjának híres bortermő vidékét, Kőröshegyet, a nyári idényben is népes csoportokban keresik fel a tó partján nyaralók. Rendszeresen szerveznek szalonnasütéssel és borkóstolóval egybekötött kirándulásokat a külföldi turistáknak is. A kirándulások szervezői érdekes emlékkel lepik meg a vendégeket: magyar és az illető ország nyelvén kiállított „diplomát” adnak, amelyben tanúsítják, hogy a turista végigjárta az idegenforgalmi nevezetességű helyeket, és a kirándulás végén a borkóstolásban is helytállt... NAGYVÁROSI FÉNYEK (Szűr-Szabó rajza) ry prisc, a szófiai szobrász, SJ Nicoletteről, a francia kislányról, párizsi szerelméről mesélt éjszakánként. Ébren és álmában. Lázasan, narkózisban, dréncsővel a mellében, oxigénpalack levegőjét lélegezve. Szívműtét után voltunk, ketten egy szobában. Illetőleg hárman, Lenke nővér őrzött. A fiatal, egészséges, msolygós lány fotelban küszködött az alvással. Szunyókált, felriadt, vigyázott ránk. Nem hagyta, hogy öszszeszabdalt, vért cserélt testünk lustálkodjék s a szervezetben gyűljön, halmozódjék az elhasználódott, felesleges víz. Gyengék voltunk, újabb fizikai beavatkozást, még a legapróbb „operációt”, a csapolást sem bírtuk volna ki. Lenke helyettünk hadakozott — miértünk. Onvosi előírásra háromóránként énekelt. Fütyült, nótázott, a vízcsapot is megeresztette. Serkentette, visszaerőszakolta az élet természetes folyamatát két halálból visszatért emberi roncsba. Sohasem hallott, sohasem felejthető dalai voltak. Kitől tanulhatta? Nem tudtuk, nem kérdeztük. A ritmusra figyeltünk, elszántan doboltunk ujjunkkal a lepedőn és vártuk a hatást, mi Nicolette dala kor is szólalunk már meg pesti és szófiai akcentussal, szemérmesen s mégis büszkén: — Nővérke .. . kérem szépen ... legyen szíves ... Szeszélyes az ember, akár bolgár, akár magyar. Másra, újra, friss izgalomra vágyik. Ugyanaz két éjszakán nem kellett. Sőt, Borisznak és nekem nem egyezett az ízlésünk. Ő muzikális volt, én botfülű. Lenke repertoárja lassanként kimerült. Angalig talált új számot. Pedig a gyógyulás múlott a sláger sikerén. Bliccelni nem lehetett, a refrént jelezte a kórlap, ellenőrizte a tréfát nem ismerő, szótlan adjunktus. Az ötödik este órákig bátorított Lenke, míg végül a ,,Szeressük egymást gyerekek’’ hatott. Borisz nem figyelt, a Szajna partján járt, kábultan, szédülten kántált valami song, sanzon, kóló-dallamot. Nem nekünk — Nicolettének énekelt. Lenke a homlokát törölte, élesztette, ébresztette, magához pofozta. Borisz a made moiselle-t kereste. Nem látta, nem találta. Nyöszörgött. A csap folyt, Lenke artikulátlan szöveggel próbálta, ismételte az előbb hallott, képzelt melódiát: — Tiri. . tiri . . . Borisz hümmögött, szipogott. Nicolette motyogott. Lenke folytatta. Hangosan, hangosabban: — Tarará . . . tiri ... tara .. . Én kontráztam, terceltem. — Tara ... ri . . . ro . . rá . . . Nicolette dalát visszhangozta a városmajori szűk szoba. — Tart ... ra ... ri . . ro . . . rá .. . A víz zubogott, Lenke biztatón, buzdítva Borisz fülébe kiáltotta: — Nicolette énekel. .. Nicolette Pjot . . . Hozzátettem: — Singen . .. Cantare ... .4 szobrász hallgatott. A duó már falsan zengett, fáradón, kihagyva. — Bara ... ri... ro... ré ... S ekkor megszólalt Borisz. Nem Nicolettéről beszélt. Csak annyit mondott: — Lenke .. . keremszepen... legyen szives. László Miklós A VEZÉRLŐPULTNÁL A Központi Statisztikai Hivatal új elektronikus számológépet vásárolt a Szovjetuniótól. A számológép, amely másodpercenkint 12 500 műveletet végez el, tavasszal már dolgozik majd. Képünkön Pásztor Egon műszaki főelőadó a vezérlőpultot szereli. (MTI fotó : Miko ferv.) TRAGÉDIÁK A DUNÁN Halálos ötletek • Gyerekek a folyó közepén Ellenőrző járőrrel a Szabadság-hídtól a Római-partig A Dunáról tragédiák híre érkezik. Emberek mennek el hazulról, s nem térnek viszsza többé. Vasárnap kilencen fulladtak a Dunába. KÖNNYELMŰ JÁTÉK Járjuk a Dunát tegnap, szerdán délután, nincs csúcsforgalom, mégis ellepik a partokat a tiltott fürdőhelyeken. Az Árpád-hídnál hallom a vízirendőröktől, hogy tucatnyi fiú napok óta a híd karfájáról ugrál a vízbe. Amikor a motorcsónak odaérkezik, elszaladnak, de alig távolodnak el száz méterre, újra levetik magukat a magasból. Ki érti ezt az értelmetlen, szörnyű játékot? Az újságokban megdöbbenve olvassuk a híreket, s nem értjük a Duna halál jelentéseit. De kint a vízen, egyetlen délután, érthető lesz minden. Mesélik a vízi járőrök, hogy a napokban kint jártak a soroksári Duna-ágban, s egy hatvan-hetven tagú csoportnak, kint a parton, elmondták a Duna veszélyeit, kiszámíthatatlan sodrását, örvényeit, beszéltek a szomorú esetekről, értelmetlen halálokról. Meghallgatták őket, s alighogy eltávolodtak a partról, már hallották a hátuk mögött. ..Jól kibeszélték magukat, most már fürödhetünk újra!.. S már csak a szomorú történetet hallgatom: a zokogó anyáról, aki hétfőn ment be a réversre bejelenteni: egyetlen fia elmerült a Dunában, „látták, hogyan küszködik a hullámokkal, de nem tudtak segíteni rajta”,, s még a holtteste sem került elő. ITT NEM LEHET FÜRDENI! Kint vagyunk a Dunán, a hajógyári öbölnél, a betonoknál. Vasárnap itt ragadott el a víz egy fiatalembert, beszorította a betonlapok alá. Alacsony most a vízállás, a keszonok kiemelkednek a vízből. Messziről látjuk, hogy tetejükön napoznak, járkálnak néhányan. Amint megpillantják a motorost, vízbe vetik magukat, s mire odaérünk, eltűnnek a parti bokrok között. Hiába kérdi a járőr, kik voltak, a parti fürdőzők hallgatnak, tartják a titkot. Hiszen ők is állandóan ott fürödnek. A hajógyári öbölnél stégen üldögélnek a törzsvendégek. Legtöbben a vízből igyekeznek kifelé. — Itt nem lehet fürödni — mondja a rendőrjárőr. — Pedig mindig itt fürdünk! — feleli egy szőke suhanc, és nevet. A népszigeti üdülők mondják, hogy az öbölben már nem lehet vízijárművel közlekedni, motorcsónakok és vízibuszok alatt bujkálnak a fürdőzők, felkapaszkodnak hajókra, onnan ugrálnakeicst, s elzárják már az öböl bejáratát. „Valamit tenni kellene, mert nézni is rossz, mit művelnek.’’ kerül, senki nem segíthet rajtuk. Nem messze tőlük valaki gyors iramban úszik a part felé. A parton a járőr megkérdezi tőle: — Tudja, hogy itt tilos fürödni? — Tudom, kérem — válaszol a fiatal férfi —, csakhogy én nem a mélyben voltam. — Hiszen láttuk úszni! — Nem is tudok úszni, hogyan mennék a mélybe... Fociztunk fent, az üdülőben, és a vesztest a vízbe dobták. Tehetek én arról, hogy a vízbe dobtak? De hogy kikkel focizott ilyen tétre, nem tudja megmondani. Az üdülők meg hallgatnak, mintha ott sem lennének... A Rómainál, a Duna közepén két 15 éves gyereket találunk gumimatracon. A gumimatrac időnként lemerül a hullámokba. A két gyereket felveszi a motoros. Szüleik nincsenek kint. Honnan sejtenék, hogy gyerekeik a Duna közepén billegnek, s bármely pillanatban elragadhatja őket a sebes víz? Úszó férfit — művezető a Pálma Gumigyárban — emelünk ki a Duna közepéről. — Most jöttem a gyárból — mondja. — Bemártottam kicsit magam. Át akartam úszni a Dunát, oda-vissza. Mindennap átúszom. — A kilenc halálról hallott, olvasott-e — kérdezzük. — Látta-e a négy holttestet kiterítve a Római-parton? — Nem — mondja. Aztán megfizeti a bírságot, megígéri, többé nem ússza át a Dunát. Ezen a délutánon az egyetlen ember volt, aki — talán — hallgatott a figyelmeztető szóra. Kósa Csaba „NEM IS TUDOK ÚSZNI A Népsziget mentén haladunk a Római felé. Vasárnap az egyik önkéntes rendőr egy gyereket mentett ki, akit elragadtak a hullámok. Akkor megijedtek kissé az emberek. De már újra ugyanott úszkálnak. Egy anya kisgyermekével — mintha kiválasztotta volna a legveszélyesebb helyet — a stég sarkába kapaszkodva hűsíti magát. De ha jön egy nagyobb hullám, és az anya kisgyermekével a stég alá FIGYELEM! Jó minőségű, felújított BÚTOROKAT, kárpitozott GARNITÚRÁKAT, egyes darabokat is OLCSÓN VÁSÁROLHAT OTP hitellevélre is a HASZNÁLTCIKK KTSZ SZAKÜZLETEIBEN Lenin krt. 37., Majakovszkij u. 73., Ecseri út 4. Átalakítást és javítást is vállalunk