Esti Hírlap, 1963. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1963-07-25 / 173. szám

Fél kiló paradicsommal kezdődött... Letörlik az extrát MÁSODOSZTÁLYÚ ÁRU PAPÍRCSIPKÉK KÖZÖTT • SZABÁLYTALAN SZEDÉS, FELVÁSÁRLÁS, ÁRUSÍTÁS — Kérek fél kiló paradi­csomot. A József körúti 79-es szá­mú zöldség-gyümölcsüzlet el­adónője leméri a paradicso­mot és átnyújtja. Nem fogad­juk el, mert a paradicsom ráncos, sárga, zöld , kény­szerérett, kivétel nélkül mindegyik. A táblán így hir­detik: „Extra” paradicsom, kilója 2,70. A tapasztalatok szerint az efféle áruk szabálytalan útja a következő: éretlenül szedik, amikor súlya nehezebb, s mert ke­vés van belőle a piacon, az ára annál nagyobb. A leszedett zöld paradicso­mot érésre kényszerítik a raktárban. A felvásárló szer­vek átveszik, s továbbítják az üzletekbe. Vagyis: az áru rossz, mégis mindenki átve­szi — csak éppen a fogyasztó mond nemet. A gyanús „extra” paradi­csomra felhívtuk a Szab­ványügyi Hivatal figyelmét. A hivatal értesítette a Fővá­rosi Tanács kereskedelmi iro­dáját és a VIII. kerületi Ta­nács kereskedelmi osztályát. Néhány perc múlva ellen­őrizték az üzletet. Nem hiá­ba. A szabvány a törvény. Ez pedig nem ismer az árufor­galomban ilyen megkülön­böztetést: extra. Van I­ II., III. osztályú áru, de extra nincs. Akkor miért „extra” a para­dicsom? Kiderült, hogy csak a csomagolásáért, csupán azért, mert csipkés papírke­retben, szép sorjába rakták. Ám ezt a vevő nem kapja meg. Marad tehát az extrá­nak nevezett áru, amely a valóságban másod-, harmad­­osztályú, de elsőosztályú áron kerül forgalomba. Tehát: keresett rajta a ter­melő, amikor zölden leszed­­­te, a felvásárló, amikor kényszeréretten továbbította ... és a KÖZÉRT, amely a gyen­ge minőségű árut „extra” minőségben árulja. Ennek a kárát, sajnos, a vásárló lát­ja­ Az „extra” 2,70-es paradi­csomból július 13-án 488 kiló érkezett. Ezt a boltban kon­dicionáló berendezéssel tar­tósították. Amíg a bizottság az üzletben tartózkodott, a háta mögött először letöröl­ték a paradicsom táblájáról a 2,70-et és kifestették az „új” árat, a 2,40-et. Később az „extra”­szót is letöröl­ték, mert a paradicsomot a pulton egyáltalán nem extra ke­retben tálalták a vevő elé. A bizottság megállapítot­ta, hogy a boltvezető-helyet­tes ezzel a paradicsommal manipulált. Ezért a VIII. ke­rületi Tanács azonnal sza­bálysértési eljárást indított ellene, s egyúttal kéri a Zöldség-Gyümölcs Értékesítő Vállalatot, hogy fegyelmi tárgyaláson vonja felelősség­re. A bizottság azt is jegyző­könyvezte, hogy az üzletbe aznap délelőtt érkezett má­sodosztályú árut elsőosztá­lyú áron hozták forgalomba. Találtak olyan elsőosztályú paradicsomot is, amelyet később a bizottság utasítá­sára nem 2­40-es áron, ha­nem harmadosztályú minő­ségben, 1,80-ért árultak to­vább. A teljes képhez hozzátar­tozik még, hogy a jelenlegi bérezés nem ösztönzi a ke­reskedőket arra, hogy mi­nél kevesebb legyen a­ hibás áru. Még kifogást sem emel­hetnek gyakran, mert az üz­let két leltári idejében a bolt javára csak 1,7 százalékt gyenge minőségű árut írnak jóvá. Ha például 300 ezer fo­rint forgalmat bonyolít le az üzlet a két leltár között, az 5100 forint jóváírást nem léphetik túl, mert ellenkező esetben a bolt dolgozói csak alapbérüket kapják meg. Ezzel arra kényszerítik őket, hogy minél kevesebbet rek­lamáljanak ... Várjuk az érdekeltek állás­foglalását. Békés Attila FIGYELEM! Különleges fotór­egy­szerek kaphatók az OFOTÉRT 5. sz. boltjában VI. kerület, Népköztársaság útja 31. Előhívás 1 nap alatt. Rendelkezés az egyetemisták tandíjasól A kitűnő, jeles és jó tanulók tandíjmentesek Eddig több körülménytől függött, hogy az egyetemis­ták közül kik lehetnek tan­­díjmentesek, illetve részesül­hetnek kedvezményben. A művelődésügyi miniszter leg­újabb rendelkezése értelmé­ben, a tandíjfizetés, illetve ked­vezmény szempontjáb­ól a tanulmányi eredmény a döntő. A rendelet szerint a felső­oktatási intézményeik nappa­li tagozatos hallgatói, az esetben, ha általános tanul­mányi eredményük látünő, jeles vagy jó­­, tandíj­men­tesek. Azoknak a tandíját, akik közepes, vagy ennél gyengébb eredményt érnek el —, az általános tanulmá­nyi eredmény és az eltartók egy családtagra jutó havi jö­vedelme alapján —, a dékán (igazgató) állapítja meg. Az egy családtagra eső jö­vedelem tekintetében a hallgatókat három kategó­riába sorolják. A közepesek az első kategó­riában 150, a másodikban 250, a harmadikban 350 fo­rint, az elégségesek 250, 350, illetve 450 forint, az elégte­lenek pedig — mindhárom kategóriában — 500 forint tandíjat kötelesek fizetni félévenként. A felsőoktatási intézmé­nyek esti és levelező hallga­tóinak tandíjára vonatkozó eddigi rendelkezés továbbra is érvényben marad. Diploma a borkóstolásról A Balaton déli partjának híres bortermő vidékét, Kőröshegyet, a nyári idényben is népes csoportok­ban keresik fel a tó partján nyara­lók. Rendszere­sen szerveznek szalonnasütéssel és borkóstolóval egybekötött kirán­dulásokat a kül­földi turistáknak is. A kirándulások szervezői érdekes emlékkel lepik meg a vendége­ket: magyar és az illető ország nyel­vén kiállított „diplomát” adnak, amelyben tanúsít­ják, hogy a turista végigjárta az ide­genforgalmi neve­zetességű helye­ket, és a kirándu­lás végén a bor­kóstolásban is helytállt... NAGYVÁROSI FÉNYEK (Szűr-Szabó rajza) ry prisc, a szófiai szobrász, SJ Nicoletteről, a francia kislányról, párizsi szerelmé­ről mesélt éjszakánként. Éb­ren és álmában. Lázasan, narkózisban, dréncsővel a mellében, oxigénpalack leve­gőjét lélegezve. Szívműtét után voltunk, ketten egy szobában. Illető­leg hárman, Lenke nővér őrzött. A fiatal, egészsé­ges, msolygós lány fotelban küszködött az alvással. Szu­nyókált, felriadt, vigyázott ránk. Nem hagyta, hogy ösz­­szeszabdalt, vért cserélt tes­tünk lustálkodjék s a szer­vezetben gyűljön, halmozód­jék az elhasználódott, feles­leges víz. Gyengék voltunk, újabb fizikai beavatkozást, még a legapróbb „operációt”, a csapolást sem bírtuk volna ki. Lenke helyettünk hada­kozott — miértünk. Onv­osi előírásra háromóránként énekelt. Fütyült, nótázott, a vízcsapot is megeresztette. Serkentette, visszaerőszakol­ta az élet természetes folya­matát két halálból visszatért emberi roncsba. Sohasem hallott, sohasem felejthető dalai voltak. Ki­től tanulhatta? Nem tudtuk, nem kérdeztük. A ritmus­ra figyeltünk, elszántan doboltunk ujjunkkal a lepe­dőn és vártuk a hatást, mi­ Ni­col­ette dala­ kor is szólalunk már meg pesti és szófiai akcentussal, szemérmesen s mégis büsz­kén: — Nővérke .. . kérem szé­pen ... legyen szíves ... Szeszélyes az ember, akár bolgár, akár magyar. Másra, újra, friss izgalomra vágyik. Ugyanaz két éjszakán nem kellett. Sőt, Borisznak és nekem nem egyezett az ízlé­sünk. Ő muzikális volt, én botfülű. Lenke repertoárja lassanként kimerült. Ang­­alig talált új számot. Pedig a gyógyulás múlott a sláger sikerén. Bliccelni nem lehe­tett, a refrént jelezte a kór­lap, ellenőrizte a tréfát nem ismerő, szótlan adjunktus. Az ötödik este órákig bá­torított Lenke, míg végül a ,,Szeressük egymást gyere­kek’’ hatott. Borisz nem figyelt, a Szaj­na partján járt, kábultan, szé­dülten kántált valami song, sanzon, kóló-dallamot. Nem nekünk — Nicolettének éne­kelt. Lenke a homlokát törölte, élesztette, ébresztette, magá­hoz pofozta. Borisz a made­ moiselle-t kereste. Nem lát­ta, nem találta. Nyöszörgött. A csap folyt, Lenke artiku­­látlan szöveggel próbálta, is­mételte az előbb hallott, kép­zelt melódiát: — Tiri. . tiri . . . Borisz hümmögött, szipo­gott. Nicolette motyogott. Lenke folytatta. Hangosan, hangosabban: — Tarará . . . tiri ... ta­ra .. . Én kontráztam, terceltem. — Tara ... ri . . . ro . . rá . . . Nicolette dalát visszhan­gozta a városmajori szűk szoba. — Tart ... ra ... ri . . ro . . . rá .. . A víz zubogott, Lenke biz­tatón, buzdítva Borisz fülébe kiáltotta: — Nicolette énekel. .. Ni­colette Pjot . . . Hozzátettem: — Singen . .. Cantare ... .4 szobrász hallgatott. A duó már falsan zengett, fáradón, kihagyva. — Bara ... ri... ro... ré ... S ekkor megszólalt Borisz. Nem Nicolettéről beszélt. Csak annyit mondott: — Lenke .. . keremszepen... legyen szives. László Miklós A VEZÉRLŐPULTNÁL A Központi Statisztikai Hivatal új elektronikus számológépet vásárolt a Szovjetunió­tól. A számológép, amely másodper­cenkint 12 500 műveletet végez el, tavasszal már dolgozik majd. Képünkön Pásztor Egon mű­szaki főelőadó a vezérlőpultot szereli. (MTI fotó : Miko ferv.) TRAGÉDIÁK A DUNÁN Halálos ötletek • Gyerekek a folyó közepén Ellenőrző járőrrel a Szabadság-hídtól a Római-partig A Dunáról tragédiák híre érkezik. Emberek mennek el hazulról, s nem térnek visz­­sza többé. Vasárnap kilencen fulladtak a Dunába. KÖNNYELMŰ JÁTÉK Járjuk a Dunát­­ tegnap, szerdán délután­­, nincs csúcsforgalom, mégis ellepik a partokat a tiltott fürdőhe­lyeken. Az Árpád-hídnál hal­lom a vízirendőröktől, hogy tucatnyi fiú napok óta a híd karfájáról ugrál a vízbe. Amikor a motorcsónak oda­érkezik, elszaladnak, de alig távolodnak el száz méterre, újra levetik magukat a ma­gasból. Ki érti ezt az értel­metlen, szörnyű játékot? Az újságokban megdöb­benve olvassuk a híreket, s nem értjük a Duna halál je­lentéseit. De kint a vízen, egyetlen délután, érthető lesz minden. Mesélik a vízi jár­őrök, hogy a napokban kint jártak a soroksári Duna-ág­­ban, s egy hatvan-hetven ta­gú csoportnak, kint a par­ton, elmondták a Duna ve­szélyeit, kiszámíthatatlan sodrását, örvényeit, beszél­tek a szomorú esetekről, ér­telmetlen halálokról. Meg­hallgatták őket, s alighogy eltávolodtak a partról, már hallották a hátuk mögött. ..Jól kibeszélték magukat, most már fürödhetünk új­ra!.. S már csak a szomorú tör­ténetet hallgatom: a zokogó anyáról, aki hétfőn ment be a réversre bejelenteni: egyet­len fia elmerült a Dunában, „látták, hogyan küszködik a hullámokkal, de nem tudtak segíteni rajta”,, s még a holt­teste sem került elő. ITT NEM LEHET FÜRDENI! Kint vagyunk a Dunán, a hajógyári öbölnél, a beto­noknál. Vasárnap itt raga­dott el a víz egy fiatalem­bert, beszorította a betonla­pok alá. Alacsony most a vízállás, a keszonok kiemel­kednek a vízből. Messziről látjuk, hogy tetejükön na­poznak, járkálnak néhányan. Amint megpillantják a mo­torost, vízbe vetik magukat, s mire odaérünk, eltűnnek a parti bokrok között. Hiába kérdi a járőr, kik voltak, a parti fürdőzők hallgatnak, tartják a titkot. Hiszen ők is állandóan ott fürödnek. A hajógyári öbölnél stégen üldögélnek a törzsvendégek. Legtöbben a vízből igyekez­nek kifelé. — Itt nem lehet f­ürödni — mondja a rendőrjárőr. — Pedig mindig itt für­­dünk! — feleli egy szőke su­­hanc, és nevet. A népszigeti üdülők mond­ják, hogy az öbölben már nem lehet vízijárművel köz­lekedni, motorcsónakok és vízibuszok alatt bujkálnak a fürdőzők, felkapaszkodnak hajókra, onnan ugrálnak­­e­­icst, s elzárják már az öböl bejáratát. „Valamit tenni kellene, mert nézni is rossz, mit művelnek.’’ kerül, senki nem segíthet rajtuk. Nem messze tőlük valaki gyors iramban úszik a part felé. A parton a járőr meg­kérdezi tőle: — Tudja, hogy itt tilos fürödni? — Tudom, kérem — vála­szol a fiatal férfi —, csak­hogy én nem a mélyben vol­tam. — Hiszen láttuk úszni! — Nem is tudok úszni, ho­gyan mennék a mélybe... Fociztunk fent, az üdülőben, és a vesztest a vízbe dobták. Tehetek én arról, hogy a vízbe dobtak? De hogy kikkel focizott ilyen tétre, nem tudja meg­mondani. Az üdülők meg hallgatnak, mintha ott sem lennének... A Rómainál, a Duna köze­pén két 15 éves gyereket ta­lálunk gumimatracon. A gu­mimatrac időnként lemerül a hullámokba. A két gyereket felveszi a motoros. Szüleik nincsenek kint. Honnan sej­tenék, hogy gyerekeik a Duna közepén billegnek, s bármely pillanatban elragad­hatja őket a sebes víz? Úszó férfit — művezető a Pálma Gumigyárban — eme­lünk ki a Duna közepéről. — Most jöttem a gyárból — mondja. — Bemártottam kicsit magam. Át akartam úszni a Dunát, oda-vissza. Mindennap átúszom. — A kilenc halálról hal­lott, olvasott-e — kérdezzük. — Látta-e a négy holttestet kiterítve a Római-parton? — Nem — mondja. Aztán megfizeti a bírságot, megígé­ri, többé nem ússza át a Du­nát. Ezen a délutánon az egyetlen ember volt, aki — talán — hallgatott a figyel­meztető szóra. Kósa Csaba „NEM IS TU­DOK ÚSZNI­­ A Népsziget mentén hala­dunk a Római felé. Vasár­nap az egyik önkéntes rend­őr egy gyereket mentett ki, akit elragadtak a hullámok. Akkor megijedtek kissé az emberek. De már újra ugyanott úszkálnak. Egy anya kisgyermekével — mintha kiválasztotta volna a legveszélyesebb helyet — a stég sarkába kapaszkodva hűsíti magát. De ha jön egy nagyobb hullám, és az anya kisgyermekével a stég alá FIGYELEM! Jó minőségű, felújított BÚTOROKAT, kárpitozott GARNITÚRÁKAT, egyes darabokat is OLCSÓN VÁSÁROLHAT OTP hitellevélre is a HASZNÁLTCIKK KTSZ SZAKÜZLETEIBEN Lenin krt. 37., Maja­kovszkij u. 73., Ecseri út 4. Átalakítást és javítás­t is vállalunk

Next