Esti Hírlap, 1963. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-01 / 230. szám
Sok vendége volt a Nehézipari Minisztérium számológépének. Többek között Szabó László sakknagymester. Néhány lépés után a gép mattot adott. Hozzá kell tenni: azért adhatott mattot, mert Szabó László nagymester egyszer szándékosan rosszat lépett. A film szempontjából azonban, amelynek egyes felvételeit itt készítették, el, tulajdonképpen nem az érdekes, hogy a gép jól, vagy rosszul sakkozik-e. Ahhoz, hogy egy számológépet a sakkozásra előkészítsenek, több évi munkára lenne szükség. Az érdekes, ami minden laikust is érdekel: hogyan gondolkodik a gép, az automata? Jogos-e egyáltalában gondolkodó gépnek nevezni? A vendégek között találhattuk Somló Tamást, akit a közelmúltban az Oldás és kötés című film kitűnő operatőrjeként ismerhetett meg a közönség. Most azonban ő írta, rendezi és fényképezi is azt a népszerű tudományos kisfilmet, amelyben a számológép szerepel. Automata — Már készítettem egy filmet Gondolkodó gépek címmel, de éppen annak sikertelensége késztetett, hogy ovább foglalkozzam az anyaggal. Több vázlatot készítettem, mindannyiszor megtárgyaltam a szakértőkkel, elsősorban Szelezsán János matematikus és dr. Ádám György élettan szakértőkkel, míg végül elkészült a mostani forgatókönyv. Ebben a minden laikusban felvetődő kérdést: hogyan gondolkodhat a gép? — megfordítottuk. Hogyan gondolkodik az ember? S mint a szakértők bizonyítják, hasonlóan, mint egy automata. A filmen is szeretnénk ezt bebizonyítani. A legegyszerűbb példa a járás. Két lépés között is csontok, izmok tömegének kell megfelelő „utasítást’’ kapnia az agytól, ugyanakkor figyelnünk kell a környezetét, úti célunkat. Az agy mindezeket a kívülről érkező jeleket és az akaratunktól befolyásolt gondolatokat koordinálja és megfelelő intézkedéseket küld szét a testbe. Ugyanezt bemutatjuk az autóvezetők már teljesen automatizált reflexein át, majd Kárpáti Rudolf vívóolimpikonunk segítségével a kardvívásból mutatunk be egyetlen másodpercet. Belülről — S mit mutatnak be a számológépekből ? — Nagyon nehéz a dolgunk, mert a számológép nemcsak kívülről majdnem teljesen mozdulatlan, de a belsejében sincs semmi mozgás, ami a filmhez olyannyira szükséges. Kizárólag a gép memóriaegysége, ez a hosszú filmszalag forog és az úgynevezett kimeneti egység, amely felírja számszerűen az adatokat. Ez a gép egyébként másodpercenként 1500 művelet elvégzésére képes. Mutatunk azért néhány belső képet is a gépről, a tranzisztorok hasonló érzetet keltenek, mint az agy sejtjei. Reméljük, sikerült bebizonyítani, hogy a szellemi munka folyamatai miként gépesíthetők. — Ez a film nyilvánvalóan sok trükköt, bonyolult megoldást követel, hogy a biológiai és elektrotechnikai folyamatok láthatóvá legyenek. Mi jelenti a legnehezebb problémát ezen a területen? — Ábrázolnunk kell az idegsejtet is, annak érzékelő tulajdonságát. Egy macska gyomrában például kipreparáltunk egy érzőtestecskét, amely árammérő műszerrel volt összeköttetésben. Itt jól lehetett látni, hogy a tapintás hatására milyen elektromos indukciós folyamat keletkezik. Több helyen azonban stilizáltan mutatjuk be az idegsejteket, s ennek elkészítése bizony nagy gondot és sok türelmet igényel. A felvevőteremben A teremben halkan zúg a légkondicionáló berendezés, normális körülmények között csak fehér kalácsniban közlekedhetnek itt a dolgozók. Most egy kicsit műteremhez hasonlít a féltve őrzött gépszoba. Hatalmas fényszórók, kézilámpák világítják meg a berendezést. A felvevőgép azt örökíti meg, hogy az oscillográf kerek üvegében a mozgó zöld vonal hasonló impulzusjelzéseket észlel a gépnél is, mikor azzal új adatokat közölnek, mint amit a macska idegsejtjének ingerlése okozott. Decemberre elkészül a film, amely bizonyára sok embernek ad majd segítséget, hogy az eddig kicsit misztikusnak tűnő tudományról, a kibernetikáról mindenkiszámára közérthető magyarázatot adjon. Bernáth László Kibernetikai kisfilm készül ♦ Hogyan gondolkozunk A macska és a gép zöldfénye * Sakk-matt Abrakadabra! - és ami azóta volt... Egy húszéves fiú beugrása — Kitörések a bonnivánságból — Beszélgetés a 25 éves jubileumát ülő Benkő Gyulával — Másodéves főiskolás voltam akkor, 1938-at írtak. Egy délután a Vígszínházból kerestek: Peti Sándor megbetegedett, A grófkisasszony című Harsányi-darab aznap esti előadásába kellett gyorsan beugrani. Góth Sándor, Hegedűs Tibor voltak a tanáraim, ők javasoltak a beugrásra. Rettenetes gyorsasággal tanultam be a szerepet: egy tarháló, nyeszlett újságíró figuráját, aki az irodalmi kávéházban asztaltól asztalig jár. Amikor távozik, így köszön a többieknek: Szalem alejkám! Este ment is minden, mint a karikacsapás, a jelenet végén azonban a köszönés előtt kikapcsolt az agyam. „Abrakadabra!” — vágtam be hirtelen, amivel a partnerek és a közönség körében osztatlan sikert arattam ... Benkő Gyulával beszélgetünk, aki 25 év előtti emlékeit eleveníti fel. Negyed század telt el az első beugrás, majd az azt követő ösztöndíj, s az egy éven belül megkötött szerződés óta. Benkő színészi pályafutása azóta szorosan összeforrott a Vígszínházéval. — Ez alatt a negyed század alatt sokszor hívtak más színházakhoz is, de sohasem vágyódtam el innen. Nemcsak érzelmi szálak fűztek ehhez a színházhoz, hanem más valami is, amit úgy hívnak, művészi hitvallás. Amit „vígszínházi játékstílusnak” hívnak, korlátai ellenére is haladó, színházi körökben Európa-szerte számon tartott művészi irányzat volt. A kora őszi hűvös időben a kopár kávéházi teraszon beszélgetünk. Ne menjünk mégis be? Benkő Gyula nemrég épült fel betegségéből. — Maradhatunk itt is, hisz tegnap ilyenkor a Balatonban fürödtem! — nevet. — Most érkeztem meg filmforgatásról, a Balázs Béla stúdió fiataljaival készítünk kisfilmet A park órái címmel. Nyári felvételeket csináltunk fürdőruhában, szeptember végén! — Benkő Gyulát az évek folyamán sokszor láttuk kitörni a ,,szépfiú”-szerepkörből, s ezek voltak legjobb alakításai. Milyen szerepekre vágyik a közeljövőben? — Bevallom, sosem rajongtam a bonvivánságért, a karakterfigurák sokkal jobban vonzottak. Nehéz volna a sok-sok szerepből kiválasztani azt, amit a legjobban szerettem, hirtelenében talán Pagnol Topáza jut eszembe, vagy a felszabadulás után Bulla Elmával játszott Visszafelé az úton című darab, amelyben 72 éves kortól 24 éves korig kellett visszafelé követnem egy férfi életútját. S most, a jubileum pillanatában, nem anynyira hátrafelé szeretnék nézni, hanem kíváncsian és izgatottan: előre, az új szerepek felé. A ma esti előadás előtt házi ünnepség lesz a Vígszínházban: a régi vígszínházi tagoknak alapított gyűrűt adják át első tulajdonosának, Benkő Gyulának, akinek 25 éves színészi pályafutása és vígszínházi tagsága egybeesik. Az ünnepség után pedig felmegy a függöny, megkezdődik Shakespeare Romeo és Júliája, amelyben ő játssza Mercutiót. Mercutiót, a kedvest, a vidámat, a fiatalt, a hűségest... (fencsik) RÁDIÓMŰSOR Október X — kedd KOSSUTH. 16.50: Szirnay Mirta énekel. — 17.30: A Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepén. Irodalmi műsor. —8.00: Hírek. — 18.15: Nagy operettsikerek. — 18.45: Zenekari muzsika. — 19.25: A Szabó család. — 19.55: Mese. — 20.00: Esti Krónika. — 20.25: A Stúdió 11 bemutatkozó hangversenye. — 21.05: Miért szép? Beszélgetés. — 21 20: Néédalest. — 22.00: Hírek. — 22.15: Mai szemmel ... A valós a.esz.1 mi életről. — 22.25: Könynyűzene. — Közben 23.15: Embervallásrat. Regénybemutatás. — 23.35: A könnyűzene folytatása. — 24.00: Hírek. — 0.10: Kórusok. PETŐFI: 17.00: Hírek. — 17.05: A Csehszlovák Rádió énekkara — 17.25: Magyar nóták. — 17.55: Hangverseny a stúdióban. — 18.25: Déli szeptember. Novella. — 18.42: Fúvószene. — 19.00: Hírek. — 19 05: A Ganz-MÁV ’G-ban. Rizin-i. — 19.20: Tánczene. — 19.27: Wagner, Siegfried. Háromfelvonásos zenedráma. — Közben 21.00: Hírek. — 21.05: Az operaközvetítés folytatása. — Közben 22.27: Szőke Panni. Ballada. — 22.30: Az operaközvetítés folytatása. URH: 18.30: Hírek. — 18.40: Könnyűzene. — 10.07: A légjáró. —* Elbeszélés. — 19.27—24.00: Wagner, Siegfried. Október 2 — szerda KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.40—7.59: Zene. — 8.10: Zenekari muzsika. — 9 00: Petőfi Sándor prózai írásaiból. — 9.30: Népi zene. — 10.00: Hírek. — 10.10: Gyermekversek. — 10.20: A Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusa. — 10.30: Lakmé. Operarészletek. — 11.00: Napirenden. — 11.05: Fúvószene. — 11.25: A Szabó család. — 12.00: Hírek. — 12.15: Tánczene. — 12.57: A vidéki színházak műsora. — 13.00: Levelezés. — 13.15: Klasszikus operettrészletek. — 14.00: Hírek. — 14.10: Bruckner: IX. szimfónia. — 15.05: Guinea nemzeti ünnepén. — 15.25: Az Állami Népi Együttes műsorából. — 16.00: Hírek. — 16.10: Délutáni frissítő. — 17.05: Horizont. — 17.25: Victoria de Los Angeles énekek PETŐFI: 5.00—7.59: Zene. — Közben: 6.30: Hírek. — 8.00: Hírek. — 14.00: Két bölcsudás. — 14.25: Operettrészletek. — 14.45: A hegyen ridegebb van. Elbeszélés. — 15.00: Hírek. — 15.05: Susanne titka. Egyfelvonásos opera. — 15.53: Janus Pannonius epigrammáiból. — 16.00: Szabó Ferenc: II. vonósnégyes. — 16.25: Orvosi tanácsok. — 16.30: Közvetítés labdarúgó-mérkőzésről. — 17.20: Az atomvilág szereplői. Ifjúsági Rádió. — 17.40: Hirdetőoszlop. A TV MŰSORA KEDDEN: 17.20: Hírek. — 17.30: Kína tájain . . . Kisfilm. — 17.40: Vadászemlékeim. Széchenyi Zsigmond fényképalbumából. — 18.00: A közlekedés múltjából. Az Intervízió műsora a prágai műszaki múzeumból. — 18.50: Az atom az ember szolgálatában. Angol kisfilm. — 19.10: Sürget az idő... Kisfilm. — 19.30: Tv-híradó. — 19.45: Beszéljünk róla ... — 19.50: Szép álmokat, gyerekek! — 20.00: Sziget, amelyet a tenger szült. Csehszlovák kisfilm. — 20.10: Szerencselovag. Magyarul beszélő nyugatnémet film. 10 éven felülieknek! — 31.40. Hírek. Tvhíradó. (ism.). ITALIA 1963. (2.) A lakosság tizenkét százaléka Az olasz analfabetizmus ♦ Nincs pénz iskolára i'i/flf A vallásos szellem ♦ Együtt az iskolareformért Az olasz közoktatás súlyos nehézségeire rövid utam során is több apróbb-nagyobb jel figyelmeztetett. Az eleven példa el is kísért. Csaknem két hétig vezette autóbuszunkat Giuseppe. Láthatóan élvezettel, biztonsággal fuvarozta utasait. Olykor felkapta fejét: „kihallgatta a motort”. Jól érezte magát, gépekre építő korunk tipikus képviselőjének látszott. Míg Rómával ismerkedtünk, magabiztos volt és derűs. Amint kiléptünk a város határán, nyugalma elszállt. Ideges lett, utat tévesztett, minduntalan eltévedt. Senki nem gondolt az igazi okra. Napok múlva vettük csak észre, hogy Giuseppe hadilábon áll az olvasással. Elhajtott a városra mutató nyíl mellett, amelyen arasznyi betűkkel volt látható a városnév, írástudatlanság Kiderült a következő: barátunk szülőföldje az ország legelmaradottabb vidéke, Szardínia. Ezt a szigetet az olasz közvélemény nemzeti szégyennek tartja, a középkor rezervátumának tekinti. Szegénysége ankétok és szociológiai konferenciák napirendjén szerepel, csak éppen semmi sem történik, hogy a viszonyok jobbra forduljanak. Hasonló a helyzet Szicíliában, s néhány déli tartományban. Ezekből a statisztikák és a tapasztalat tanúsága szerint milliószámra vándorolnak északra olyan emberek, mint Giuseppe. Olaszország déli felében, néhol északon is, kevés az iskola, nincs elég tanterem. Erről panaszkodott az ENI, a hét nagy kőolajvállalatot egyesítő állami szindikátus mérnöke is. Milánó mellett, Melanopoliban, az ENI székhelyén megmutatta a kísérleti épületeket, s közöttük a mozgatható, könnyűfém vázra épülő iskolát. A prototípus a most függetlenné vált afrikai-ázsiai országok szakembereit kívánja meggyőzni a konstrukció életrevalóságáról. Az ENI készen áll, hogy nagyobb mennyiségben szállítson ilyen iskolaépületeket Iránba, Irakba, az Egyesült Arab Köztársaságba, Líbiába, Nigériába, és más országokba. Export mellett hazai felhasználásra is gondoltak, hiszen Olaszországban — mondta kísérőnk — több tízezer tanterem hiányzik a zökkenőmentes tanításhoz. Sok más probléma is nehezíti a közoktatási apparátus munkáját. 70 ezer hiányzó tanterem — Az olasz oktatásügy válságba jutott. A baloldal felvilágosító szavára a közvélemény rádöbbent: sürgős változásra van szükség, ha nem akarnak elmaradni a kor követelményeitől. Jelenleg súlyos ellentmondás figyelhető meg az ország iparosodása, az élet követelményei és az elavult, módszereiben és szemléletében XIX. századi iskolarendszer között — tájékoztat Luciano Gruppi, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának munkatársa, a kulturális osztály helyettes vezetője. — A lakosság 12 százaléka írástudatlan, s délen az arány jóval kedvezőtlenebb. Száz első osztályba iratkozó tanuló közül csak hatvan végzi el mind az öt osztályt. (Olaszországban az elemi iskola ötosztályos. Erre épül a háromosztályos alsó középiskola.) Az alsófokú középiskola, 11— 14 éves gyerekek számára, az alkotmány szerint ingyenes és kötelező, az előírást azonban senki nem tekinti reálisnak. Jelenleg ezt az iskolatípust a köteleskorúak harminc százaléka végezheti csak el. Ha a tankötelezettséget betartanák, 70 ezer új tanteremre volna szükség. Iskolára azonban nincs elég pénz. A közvélemény nyomására felemelt költségvetési előirányzat sem haladja meg a nemzeti jövedelem 2,7 százalékát. Megsínylik ezt az egyetemek és főiskolák is. Miközben a szovjet rakéták a Hold körül röpködnek, az olasz egyetemek fizikaprofesszorai és diákjai a tudományos kutatásra szánt, amúgy is csekély összegek befagyasztása ellen kénytelenek tüntetni. Laboratóriumok és korszerű felszerelések nélkül a szakemberképzés nem emelhető korszerű színvonalra. Laikus iskoláért Az egyetemi hallgatók kétharmada a humán karokon tanul, csupán 37 százaléka folytat természettudományos és műszaki tanulmányokat, s mindössze 10,5 százalék csak a mérnök. Az ipar legfontosabb ágazataiban is munkaerőhiánnyal küzdenek. Az iskolarendszer maradisága a gazdasági fejlődés fékje lett. A problémák megoldása érdekében az OEP iskolareformot javasol. Ez közelebb vinne a praktikus szempontok érvényesítéséhez, a korszerű általános és szakmai műveltség terjedéséhez, gyengítené a kiváltságos osztályok monopolhelyzetét, s az egyházi befolyást. Jelenleg az elemi iskolák többsége, a középiskolák egynegyede papi szellemben tanít. A vallásos szellem pedig tudományellenes, megnehezíti vagy meg is akadályozza a természet és a társadalom fejlődésének tanulmányozását, a nemzeti kultúra legértékesebb vonásainak megismerését. Ezért indított harcot a laikus iskoláért az Olasz Állami Iskola Védelméért és Fejlesztéséért Küzdő Egyesület, amelyben kommunisták, szocialisták, köztársaságiak haladnak együtt. Mellettük áll az Olasz Egyetemi Hallgatók Szövetsége, és törekvéseiket segít megfogalmazni az Iskolareform című pedagógiai folyóirat. Szavakban a kereszténydemokraták is az iskolareform hívei. Valójában azonban nem akarnak változtatni az oktatás osztálykiváltságokat védelmező rendszerén, amelyre jellemző, hogy egy százaléknyi paraszt és hét-nyolc százaléknyi munkáshallgatót enged csak az egyetemekre. Dersi Tamás BARTÓK-FESZTIVÁL A zenei hetek nyitánya Az első őszi hangversenyek műsorfüzetét már a fesztivál Lánchíd-emblémája díszítette, amely alatt öt vastag kottavonal jelzi a Duna hullámait. De az első két koncert (Fischer Annie hangversenyéről már beszámoltunk), még „műsoron kívül” zajlott le. Kiváló zongoraművésznőnket külföldi kötelezettségei emelték ki a fesztiválhónap keretéből, Robert Casadesus pedig még a tavaszi koncertsorozat bérlői előtt pótolta elmaradt májusi szereplését. Érdemes volt várni rá. Különösen a romantikus darabok bensőséges dalolása és impresszionista színgazdagsága szerzett önfeledt, szép örömet a hallgatóknak. S az, ami a legjobban illett a művész elegáns stílusához: a Beethoven-szonáta (A-dúr, op. 101) élénk indítása. A fesztivál első hangversenyén Sarlós István, a Fővárosi Tanács VB-elnöke üdvözölte a közönséget, a koncertek és a fiatalok nemzetközi versenyének szereplőit. Az Állami Hangversenyzenekar e századi szerzők műveit játszotta, Lehel György vezényletével. Benjámin Britten egy rövidebb zenekari feldolgozással szerepelt a műsor elején, az angol barokk mesterének, Henry Purcell chaconneját (változatait egy basszustéma felett) vonószenekarra dolgozta fel, tömör és fenséges hangzásra, megőrizve a darab tipikusan barokk pompáját és súlyát. Egyszerű, szép és élvezetes muzsika ez, csak éppen furcsán hatott az ünnepi megnyitó után, a Bartók-fesztivál élén . . . Kadosa Pál legújabb alkotása, a múlt év végén elkészült Piane forte, egytételes nagyzenekari darab, most hangzott el koncertteremben először (bemutatója júliusban, a rádióban volt). Szerzőjének tömör és szellemes stílusát bemutatja ez a mű is, az apró részekre bízott súlyos tartalmi terhelés annyira jellegzetes alkalmazását is, de ezen felül még valamit, amit nem szoktunk meg Kadosa műveiben: a nem álcázott, a nem visszafogott, az intellektussal nem teljesen palástolt érzelmek megszólalását, közvetlen, őszinte hangját is. Arthur Honegger háború utáni, s a háború élményeiből született Liturgikus szimfóniáját éreztük a koncert és a karmester legfelkészültebb, és legjobban sikerült számának. Honegger annak idején világosan közölte, szavakba foglalta ennek a műnek a programját, ami minden félreértelmezést kizár. Így is szembetűnő volt azonban, hogy az előadás minden részlete milyen élesen és egyértelműen körvonalazott volt, a végig nagy erővel feszítő szenvedély nem formálta el a kompozíció arányait, a liturgikus áhitat és a bölcs indulat (vagy inkább: indulatos bölcsesség) atmoszféráját. Bartók Cantata profanája hangzott fel a megnyitó est második részében — a Budapesti Kórus, Réti József és Faragó András közreműködésével —, jó előadásban. A második fesztivál-hangversenyen a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara játszott. Az egyik örömre az szolgált itt, hogy a legnagyobb múltú magyar zenekar, több éves kiábrándító vegetálás után, az idén — egy hét alatt, az operaházi szolgálat mindennapos megterhelése mellett —, már a második jól felkészült és jól hangzó, élvezetes hangversenyt adta. A másik örömet Viktor Merzsanov zongoraművész szerezte, másfél évtized utáni visszatérésével, bravúros, színes, élvezetes zongorázásával. S mert egyetlen szereplésre jött csak Budapestre, még jobban örültünk volna, ha Rachmaninov eléggé üres pátoszú, naivul csillogó és gyermekien érzelmes koncertje helyett, valami magához illőbb, s számunkra. 1963. pesti hallgatóságának is valamit mondó darabot játszik. Nem lehetne valahogy ezt pótlólag elérni? Fodor Lajos