Esti Hírlap, 1964. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1964-06-01 / 127. szám

Ma reggel: két héttel a határidő előtt befejezték a József körúti gázcsőszerelést A József Attila utcában is meggyorsítják a munkát a szerelők • Június 15-én megindul a villamosforgalom a Gróza-rakparti vágányon Sokan kifogásolják, hogy a város túl sok utcájában bont­ják a burkolatot, javítják a közműveket. Főleg a csator­nák és a gázvezetékek hasz­nálódtak el és szinte egyidőben nagyon sok helyen kellene a köz­műveket sürgősen kicserél­ni. Ezt a munkát elodázni nem lehet. Tavasszal a Fővárosi Csator­názási Művek például beje­lentette, hogy a Lánchíd ut­cában — a Clark Ádám tér és az Ifjúsági Park közötti szakaszon — nem halasztha­tó tovább a csatorna felújí­tása. Ma megkezdik a csőfekte­téseket és a csatornaépítést. Az utóbbi munkát az Ifjúsá­gi Park előtt június 15-ig kell befejezni, az egész épít­­kezés végső határideje július 30. Az Apród utcában és az Ybl Miklós téren, a kioszk melletti útszakaszon, a villamosforgalom június 15-én megszűnik, s ugyanakkor megindul a forgalom a Groza rakparti villamosvágányon. A kioszk mellett és a megszüntetett villamosvá­gány alatti szakaszon, az új csatornát július 15-ig építik meg. A gázcsőfektetési mun­kákat a Döbrentei utca felől kezdik meg és oly ütemben végzik, hogy az Ifjúsági Park előtti szakaszon július 1-ére az új gázcsövek fekte­tésével elkészüljenek. Az Apród Utcában és az Ybl Miklós térnek az Ifjúsági Park és Kioszk előtti sza­kaszán útépítést is végeznek, amelyet augusztus közepére fejeznek be. A Fővárosi Gázművek sze­relőinek a Harmat utcai cső­cserét május 31-ig kellett volna befejezniük .—, a kész vezetéket május 27-én átad­ták. A legnagyobb sikert a Jó­zsef körúton érték el. Itt mindkét oldalon ki kellett cserélni a fővezetékeket, s elvégezni a mellékvezeté­kek bekötési munkálatait, a még jó állapotban levő csövek tisztítását. Az előírt június 13-i időpont helyett, ma reggel hat órakor befe­jezték a munkát és levonul­tak a József körúti terület­ről. Most a József körúton felszabadult csoport átment a József Attila utcában, ahol június 30-ig kell befejez­ni a csőcserét, és a csőfekte­tést. A tervek szerint ezt az időt alaposan megrövidítik. Újabb gázosbrigádok kezd­ték a munkát az Erzsébet - híd pesti és budai hídfőjénél. Itt nagyszabású átalakítási munkálatokat végeznek. Tel­jes ütemben folyik a Hámán Kató utcai és a Kacsóh Pong­rác úti lakótelepeken a gáz­szerelés, ugyanakkor a fővá­rosban több ezer lakásban meg­kezdték a gázcsövek tisztí­tását. Ezekben a napokban kezde­nek hozzá a Lánchíd utcai középnyomású gázvezeték építéséhez is. Behajóztak a vízi­ úttörők A Beloiannisz kifutott Balatonfü­red felé... Vasárnap nyílt meg a Ba­latonalmádi Nevelőotthon út­törő vízi csapatának évadja. Az évadnyitó ünnepségen ott volt Nádasdi József, a KISZ központi bizottságának titkára, Venczel János, a KISZ Veszprém megyei tit­kára, és a szovjet Komszo­­mol hazánkban tartózkodó küldöttsége. A vízi úttörők felsorakozása után Bélai József, a MA­HART vezérigazgatója jelt adott az idei első behajózás­ra, majd a zászlófelvonás után a Beloiannisz hajó meg­indult az úttörőkkel és a vendégekkel Balatonfüredre, ahol a hajógyár KISZ-szerve­­zete zászlóval ajándékozta meg a csapatot. — Jó, hogy jön, üljön ide, mellém, várjon, hozok egy napozópadot magának ... így jó lesz? Üljön le, könyörgök, és segítsen nekem köszönni. Kér egy kis olajat? Mindjárt elmondom, hogyan jártam­­ tegnap. Istenverte rossz az arcmemóriám. Ha nincs, aki figyelmeztessen, so­hasem tudom, kinek kell kö­szönni, és kinek nem. Pedig egy írónak illenék emlékez­nie az arcokra — hiába ... Hát, szóval, ahogy tegnap itt napozom, látok egy nőt, aki — megeskü­dtem volna — engem néz. Gyönyörű, sötét­szőke, az a f­arcsú, de telt tí­pus ... No, hagyjuk, tudja, én monogám természet vagyok. Miért néz rám? — töpreng­tem. Biztosan ismerem, kö­szönnöm kellene, és most modortalannak tart... De hát honnan ismerem? Ki ő? Nem voltam rest, lementem a kabinba egy tantuszért, és a fülkéből felhívtam a fele­ségem. Megpróbáltam részle­tes személyleírást adni a sző­kéről, még a bikinije színét is bemondtam a telefonba. — Te őrült — sikít a feleségem —, ez alighanem X. lesz, a színésznő, akire a filmed fő­szerepét akarják bízni. Há­romszor bemutatkoztál már Segítsen köszönni!... neki, láttad filmen, színpa­don, tele van a fényképével a színházi lap... szörnyű! Gyorsan köszönj neki!... Leforrázva esem ki a fül­kéből, és épp beleütközöm a szőkébe. — Csókolom a ke­zét! — üdvözlöm őt maximá­lis nyájassággal. — Óhajt va­lamit? — mér végig a nő olyan pillantással, amivel a tolakodó huligánt szokás. Fiatal fiúk állnak mögötte a medence szélén, boldogan rö­högnek ki „Jól felsült az öreg szivar” — mondja egyi­kük. ... Várjon, nincs vége. Tényleg nem kér olajat? Bergamottos! Nos, utána is­mét elterülök a napozón, szí­vemben emberi és férfiúi méltóságom romjaival. És ekkor meglátok egy fekete lányt. De milyet, atyaúristen! Tudja, az a nyúlánk, hosszú derekú, hosszú com­bú típus... No, mindegy, hisz, mint mondtam, én monogám va­gyok. A nő idenéz, nem vi­tás, engem néz azzal a hosz­­szú szempillás, nagy, sötét szemével... No neeem...! Mérgesen hasra fordulok, és olvasni kezdek. Hogyisne! Szemezni, azután meg leégetni... No, nem. Félszemmel látom, jön felém. Hiába provokálsz, gon­dolom, én olvasok. Egyszer­esak megáll előttem. — Mi az, Pista, nem akar megis­merni? Egyébként köszönöm, hogy eljöttek tegnap az es­küvőnkre, és külön nagyon köszönöm a szép ajándékot a ... férjem nevében is! Hát igen, barátom, a film­rendező egynapos felesége. Tegnap voltam az esküvőjü­kön, utána együtt ebédel­tünk, végig szemben ültem vele.... Hát, persze.... Eddig a történet. Köszö­nöm, hogy meghallgatott. Mit mond? Hogy üdvözöljem azt a szemüveges férfit, aki ott jön? Jó, de ki az? Kicsoda? A színigazgató, akinél az új darabom fekszik? Köszönöm, hogy szólt... Jaj, hogyan háláljam meg? Magának adjam ezt az egész üveg­olajat? Tessék? Hogy inkább a történetemet? No, jól van, isten neki, írja meg. Fencsik Flóra Doktor üzletvezető... Hatezer oldal az államvizsgáig • A kilencedik esztendő • Egy bukás, egy ötös Elrendezett mindent az üz­letben. A Ganz-MÁVAG-te­­lepi közért kiszolgálói elbú­csúztak tőle. Sok szerencsét kívántak, de hangosan — ez már hobby — csak azt mond­ták: „viszontlátásra, vezető kartárs”. Tanulmányi szabad­ságra ment. Negyvennyolc nap múlva okleveles közgaz­dász lesz Adams József KÖ­­ZÉRT-üzletvezető. Hogyan jutott el idáig? Hajnalban háromkor kelt . 1955-ben jött egy körle­vél: jelentkezzenek az üzlet­vezetők középiskolába. Elvé­geztem az esti technikumot. Eleinte nem ment a tanulás, de aztán összeszedtem ma­gam, hozzáláttam, és jó ren­dűen érettségiztem. Még ab­ban az évben felvettek a Köz­­gazdasági Egyetem esti tago­zatára. Ez továbbtanulásának ter­hetenként háromszor, öt évig, esti előadásokra járt, szombat-vasárnap tanult, és esténként,­­11 óra után is, mi­kor a rácsos ágyban már szu­szogtak a gyerekek, s elcsen­desült a konyhában a tányér­csörgés. „Igyekeztem, sike­rült.” Ez a két szó voltakép­pen a nagy elhatározás, a sok feláldozott este és a sok le­mondás történetét foglalja össze. Mert voltak, persze, megtorpanások. Sokszor állt meg kezében éjfél után a ce­ruza — „nem bírom tovább, elég volt...”. A második évet végezte, mikor a kisfiú megszületett. Tél volt. Éjszaka ment orvost keresni. Mentőkért telefonált, felesége verejtékezett, ő egész éjszaka rohant, izgult assze­ténete. Halk, szabatos mon­datokban meséli. A szobaab­lakba közben felkapaszkod­nak a gyerekek. Ilyenkor szi­gort erőltet magára, s rájuk szól: — Erika, Csabi! Menje­tek le onnan! — Amint el­tűnnek a fejecskék, nevet: — Nagyon élénkek ... Adams József harminckét éves. Kilencedik éve tanul. Gödöllőn lakik, anyósánál, egy szobában. Kislánya annyi idős, mint elhatározása: ak­kor kezdett tanulni, mikor Erika megszületett. A fiú há­roméves. Reggelente, ha nyitni ment az üzletbe, három órakor kelt. Azt mondja, hogyan lenne tekintélye a vezetőnek, ha nem pontos? a többiek­től hogyan kívánhatná a­nyáért, gyermekéért. Másnap a matematikaszigorlaton meg­bukott. Ez volt az első egyes. Mikor kijött az ajtón, azt mondta: vége. Akkor segítet­tek a fiúk, a brigád. Hárman tanulták végig az öt évet. „Megörültél? Kedden újra jössz velünk vizsgázni!” A következő vizsgáról ötössel jött ki. Fia már rugdalózott a bölcsőben. Disszertáció az áruforgalomról — Milyenek voltak a nya­rak? — Elbújtunk. A szabadsá­got a húgomnál töltöttük, Lillafüreden, most is ott ké­szülök az államvizsgára . .. — Miért tanul? — Elkezdtem, aztán úgy m­­gyok a könyvekkel, ha bele­olvasok, már nem tudom ab­bahagyni. Mindig kevesebb­nek érzem, amit tudok ... Nagyon szeretem a szakmá­mat. De ha sikerül, jövőre szeretnék doktorálni is, s az­tán nyelveket tanulni... Már nem tudnám abbahagyni. Olyan nekem a tanulás, mint az ételben a só. — Hányszor vizsgázott? — ötvenszen De még most is izgulok, mindig van az em­berben egy kis drukk, amíg meg nem kapja a tételét. — Ha megkapta az okleve­lét, mit csinál? KÖZÉRT-üz­­letvezető marad? — Egyelőre igen. A dokto­ri disszertációmat az árufor­galomból szeretném készíteni. Aztán majd körülnézünk, mit lehet, hol lehet folytat­ni. Szívesen mennék vidékre is dolgozni, ha kapnék lakást. Ábrándozva folytatja: — Pótolni szeretnék sok mindent. Elmegyek biciklizni a fiammal, és majd sokat ki­rándulunk. Még negyvennyolc nap az­­ államvizsgáig — hatezer ol­dal. A diákbabona szerint ilyenkor nem illik szerencsét­­ kívánni. De azt senki sem tilthatja, hogy titkon druk­koljunk neki. Dolecskó Kornélia A matematika szigorlat — Néha azért takarítani is kell Dobi István üdvözlő távirata a Tunéziai Köztársaság elnökéhez Dobi István, az Elnöki Ta­­nács elnöke Tunézia nemze­ti ünnepe alkalmából távirat­ban üdvözölte Habib Burgiba köztársasági elnököt. (MTI) Az Erzsébet-híd lesz a hivatala Pesten történt ez a csen­­des-szolid kinevezés. Pecsé­tes papír nincs róla még, az a különös „hivatal” is csak hetek múlva íveli át a Du­nát, amelyben a lakatos hídmesterré lép elő, de a pesti Duna új ékszere — hídépítő ötvösök szépmívű remeke — minden csütörtö­kön magához enged már egy izgatott fiatalembert, aki lá­zas érdeklődéssel fürkészi az építés titkait. Háta mögött összesúgnak biztató mosoly­gással: — A gazda ... S míg találkára sietek az Erzsébet-híd leendő mesteré­hez, felrajzolódik előttem egy másik hídmester arca, aki néhány évvel ezelőtt búcsú­zott. Nem, nem a hivatásától, azt nem tette volna, hanem a hídjától. Merengőn állt a bu­dai parton, szemben az Or­szágházzal, s nézte, nézte halk szomorúsággal, csende­sen a pillérek fogyását. Az úszódaruk már partra tették az egész szerkezetet, a csáká­nyok is lassan a víz szintjéig csipegették a kiszolgált Kos­­suth-híd lábait. Gazdájának alig lehetett szavát venni. Igaz is, süllyedő hajón mit mondhat a kapitány? .. . De vigasztaltuk, mert tudtuk, miben reménykedik. — Meglátja, ha elkészül az új híd, azt biztosan maga kapja. Viszt bácsi... Aztán évek iramodtak, a Kossuth-híd után a Lánchíd szolgálatába szegődött má­­sodhíd-mesterként, most pe­dig — hallom — kitelt az idő, nyugalomba készül ép­pen. A papírszeletkén, amely az új híd leendő mesteréhez visz, csak ennyi áll: délelőtt tízkor a budai pillérben . .. Mármint a Petőfi-hídéban, mert itt van Binszy István szolgálati lakása. — Nyolc éve dolgozom a hídcsoportnál, mint lakatos. Mi végezzük mindenütt a karbantartást, javítást. Az összes hidakat megmásztam már, nagyon jó iskola volt ez a hídmesterséghez. Bár az Er­zsébet az egészen más ... Ha Erzsébet történetesen nem két part sokezer tonnás összekötő kapcsa, hanem szemre való hölgy lenne, akkor sem vallana szebbeket neki. — Beszélne a csütörtöki randevúkról? ... — Nem titok . . . Engedé­lyem van, hogy minden hé­ten egy napot a hídon tölt­sek. Az építés egyik mérnö­ke kalauzol. Nagyon haszno­sak ezek az ismerkedések, hiszen már a híd születésé­nél jelen lehetek, megnézhe­tem például, hogyan illesz­kednek egymáshoz a szelvé­nyek, mire ügyelnek legin­kább az építők, megfigyelhe­tem a munka minden apró mozzanatát, s ez nagy előny a hivatal későbbi jó ellátásá­hoz, Büszke­ a hídjára. Vala­hányszor kollégákkal talál­kozik — idősebb, tapasztalt hídmesterekkel — az új híd a téma. A többiek még csak kívülről látták, el kell me­sélnie, milyen belülről, ho­­gyan alakították ki a kamrá­kat. A híd bizonyára sok tenni­valót kíván mesterétől. — A legnagyobb figyelmet a rajta futó forgalom igényli majd. Állandóan vizsgálni, figyelni kell a szerkezeteik, összetételek viselkedését, s azonnal jelenteni, ha netán valami javítani való akadna. A tisztaságért is a hídmester felel. Ő gyújtja meg alko­nyatkor a hajójelző lámpát, s ő is oltja reggel. Minden napra lesz teendő a hídkam­­rában is . .. Szóval unatkoz­ni ilyen hídon nem lehet... A Petőfi-híd budai pilléré­ből ősszel átköltözik az új híd szolgálati lakásába. Lesz hídbiztosi irodája, benne te­lefon, ahogy a többi kollé­gáknak. — Ha megcsörren, hogyan jelentkezik majd? Gondolkodás nélkül, ne­vetve mondja: — Tessék, itt az Erzsébet­­híd beszél!... (k. gy. j.) Interjú a pillérben ♦ Csütörtöki randevúk a híddal „Itt az Erzsébet-híd beszél!..

Next