Esti Hírlap, 1967. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

Fiatal színésznő „nagy labdája66 A Vihar felújítása a Tháliában • Komámasszony, hol a stukker ? égr­ől... (Kristóf)« — Folytatjuk a próbát! Onnan kérném, amikor az anyósa kiment a szobából és Kátya magára marad. Innen maga szerint hogyan tovább? — Az ablakhoz sietek. — Miért? — Ott szoktam üldögélni. — Azt hiszem, ebben a házban maga semmit sem szokhatott meg. Az ablak csak azért vonzza, mert on­nan lát kifelé. Szeretné ma­gát itt jól érezni, de nem megy. Legszívesebben cso­magolna, ha tehetné. Hogyan fejezhetnénk ki színpadi cse­lekvéssel, hogy valamit sze­retne kezdeni önmagával, a nyugtalanságával — de nem lehet? ... Víz, víz... Tűz, tűz, tűz! A színésznő hosszú próba­szoknyában, tétován suhan át a színpadon, hirtelen fel­emeli hímzését, majd lelas­sult mozdulattal visszateszi. A lendület elhal, a remény elszáll. . ..Most aztán nagy lesz a csönd” — hangzik fel ajkán Osztrovszkij szava —, „mi­csoda gyötrő unalom!” — Ez az! Ezt az unalmat kell eljátszanunk, és nem unalmasan. Ha jól oldjuk meg, a hosszú monológ rö­vidnek tűnik majd! Rendező és színésznő így építgetik együtt ezen a korai rendelkező próbán (Rajkay György nyírfákkal övezett színpadán) Kátya alakját, a Vihar hősnőjét. Kazimir Károly merész szereposztás­sal egészen fiatal színésznőre bízta a főszerepet, a tehetsé­ges Drahota Andreára. A rokonszenves színésznő csupa rajongás Kátya Kaba­­nováért, a világirodalom egyik legszebb nőalakjáért. Nem, nem látta a Nemzeti egykori híres előadását, hisz kisgyerek lehetett még ak­kor. De sokat hallott Mészá­ros Ági nevezetes alakításá­ról és különben is rajong Mészárosért: — Azt mesélik, Kátya sze­repében maga volt a kristá­lyos, hófehér tisztaság, szin­te világított. Sokat tűnőd­­­öm, melyik Kátyának az az egyetlen nagy jellemvonása, amelyet, ha megragadok, el­találtam az alakját, hisz enélkül csak a szöveget, a mondatokat játssza el az em­ber és a figura szétaprózó­dik. Mi ez Kátyúban? A uí­­raiság? A szenvedély? A tisztaság? Az erő? A hit? Nagy, kutató, okos, sötét­barna szeme fölfénylik. — A hit — tűnődik —, Ká­tya vallásossága. Ez is vala­mi más, mint környezetének primitív, képmutató bál­ványimádása. Lelkiismereté­­nek, becsületességének for­mája ez az önmaga által fel­ismert érzés. Amikor gyerek­koráról beszél, látomásairól, az angyalokról, mindenkinek éreznie kell, hogy ez több, mint irodalmi kép, de nem is egy gyönge idegzet víziója, hogy­ Kátya itt már a többi­ek számára követhetetlen. Ez az időszak, az izgatott keresésé, a keresés néhány hét múlva majd biztonsággá szilárdul, az izgalom viszont alighanem csak fokozódik a szeptember 30-i premierig. Dayka Margit játssza az anyós szerepét, Somogyvári Rudolf a férjét, szerepel még Szabó Gyula, Kovács Károly, Kozák András, Keres Emil, Horváth Teri és Polónyi Gyöngyi. A Tháliánál soha nem ter­veznek túl hosszú távra. A mozgékony, friss társulat műsora egyelőre csupán né­hány hónapra látható előre. Második bemutatójuk Petőfi Tigris és hiénája lesz, ame­lyet nyáron a Körszínházban játszottak ugyan, a szereplő­­gárda azonban ott több pesti és vidéki társulat tagjaiból rekrutálódott, most ezek he­lyére is a Thália színészei kerülnek. A következő bemutatóra már többféle alternatív el­képzelésük is van: Darvas József készülő Zrínyi-darab­ja, Móricz Csibéjének szín­padi változata, Corneille Cidre, valamint Pablo Neru­da egyetlen darabja. És mi újat kapnak az idén a színházi ínyencek a Stú­diószínpadon? Itt mutatják be Somogyi-Tóth Sándor Szerencse vagy halál című új darabját Léner Péter ren­dezésében, és itt mutatkozik be a fiatal Boldizsár Miklós A hős című színművével. Lehet, hogy bemutatják Mro­­zek Tangóját. Görgey Gábor új darabja is szerepel a ter­vek között, éspedig ezzel az igen meglepő címmel: Ko­­mámasszony, hol a stukker? (fencsik) Tisztított, konyhakész baromfi Gondja vele már csak annyi, hogy ízlése szerint megsüti, megfőzi! Kapható a KOZERT-BOLTOKB­AN! ♦ NÉHA, NÉHA... Néha, néha visszatérnek a tavaszi álmok ... és néha-néha a te­levízió műsorában is találunk tévedéseket. Így történt ez például leg­utóbb a Zerkovitz Béla estén, ahol igen kedvesen hangzott fel a „Néha, néha visszatérnek a tavaszi álmok . ..»» kezdetű dal, ame­lyet a műsorszerkesztés szintén az ezer slágeres Béla bácsinak tulaj­donított. Ez bizony vaskos tévedés. (Amint halljuk, a Szerzői Jog­védő Hivatal meg is óvta a dolgot a tévénél.) Az igazi szerző ki­­lencvenkét éves lenne, ha élne: Hetényi, Heidelberg Albert. Szövegét Békeffy László írta. A bécsi születésű muzsikus a Zeneakadémián ugyanannak a mesternek volt a tanítványa, akinél Bartók, Kodály is tanult: Koessler Jánosé. Képzett zenész volt s egyike azoknak, akik elsőnek zenésítették (és fordítottak) Adyt. A Bonbonniére kaba­ré zenei vezetőjeként került kapcsolatba a könnyű műfajjal, s leg­alább hatszáz dalt komponált. Az egyébként ügyesen összeállított Zerkowitz-programból viszont hiányzott a felszabadulás után kom­ponált legnagyobb slágere: Lehoznám néked a csilagokat is az A magyarok bejövetele Szatirikus rézkarcok ♦ Beszélgetés Gácsi Mihállyal Eredeti látásmódú, nagy tehetségű fiatal grafikusmű­vészre figyelt fel a Dürer Terem közönsége. Gácsi Mi­hály mintegy 40 kiállított rézkarca, linó- és fametszete ismét bebizonyította, hogy’ egyik legkiválóbb ifjú gra­fikusunk dolgozik Szolnokon. Ismét bebizonyította, ugyan­is csaknem 10 évvel ezelőtt, ragyogó Obsitos-illusztrációi nyomán­ egyszer már felfi­­gy­eltek a hozzáértők a kez­dő művészre. A mostani ki­állításán szerepelt néhány munkája — különösen A magyarok bejövetele című lapja — a mai magyar gra­fika legjobb alkotásai közé tartozik. Gácsi Mihályra — ennyit vitathatatlanul bebi­zonyított ez a kiállítás — érdemes figyelni. Szolnokon él — Vajon miért nem hal­lottunk a művészről ilyen sokáig? — Egyrészt, mert elég lassan dolgozom. Másrészt: Szolnokon élek. Pesten nem volt lakásom, és amikor a szolnoki művésztelepen mű­termet és lakást a­jánlottak fel, örömmel elfogadtam. Azóta ott dolgozom, bizony, elég távol a grafikai élet központjait képező pesti mű­helyektől. A kiadók is rit­kábban keresik fel megbízá­sokkal a vidéken élő grafi­kusokat, hiszen velünk ne­hezebb értekezni, körülmé­­ny­esebb, több fáradságot — levelezést vagy telefonálga­tást — igényel az együttmű­ködés. Ezért én is inkább ott, Szolnokon találok megbízá­sokat; ott volt két hónappal ezelőtt is egy nagy, önálló kiállításom, és a szolnoki művésztelep kollektív tárla­tain szerepelnek munkáim leggyakrabban. Sírás és nevetés — Kiállításának tanúsága szerint leginkább a sokszoro­sított grafikát műveli, mely­nek sajátos, egyéni humoros­szatirikus válfaját alakította ki... Eszményképeim: Hyeroni­­mus Bosch, Dürer, meg a középkori metszők. Akkori­ban a rézmetszés volt az egyetlen lehetőség a művész számára, ha sok emberhez kívánt szólni egyszerre. S ma is óriási doppingszer a mű sokszorosíthatósága. Na­­gy­on jó érzés, hogy egy sike­rült rézlemezről 50—100 vagy 200 nyomatot is lehet csinál­ni — vagyis ennyi példány­ban kerülhet az emberek ke­zébe az eredeti munka. És honnan rajzaim humoros ka­raktere? Voltam a háború­ban, megsebesültem, aztán négy évig kazánt fűtöttem — vagyis elég közelről isme­rem az emberi szenvedést, és az a meggyőződésem, hogy a sírás és a nevetés nem esik olyan nagyon messze egy­mástól, mint azt általában feltételezzük... Rajzaim nem karikatúrák — mert szerintem a grafikában sem lehet tréfát ismerni. Hogy olykor mégis mulatságosak? Gyakran ilyennek látom az embereket: szeretni valóan mulatságosaknak. Igaz, hogy a magyar grafikában elég ke­vés hagyománya van ennek a látásmódnak — annál több a középkori kalendáriumok­ban, meg a Biblia Pauperu­­mokban. — Gyakran hivatkozik a középkori mesterekre; mo­dern művésznek vallja-e magát? Koffán-tanítvány — Fogalmam sincs, milyen irányzathoz sorolhatók a raj­zaim; ez meg sem fordul a fe­jemben. Azt tartom jó rajz­nak, amiben nincs haland­zsa. Isthet, hogy Dürer vagy’ Rembrandt bizonyos szem­pontból nem „modern” mű­vész — nekem ők az utolér­hetetlen ideáljaim. Az Em­bert rajzolták, aki szenved is, nevet is — él. Ezt kifejez­ni a legnehezebb. És megta­nulni becsületesen, manírok és üres formai allűrök nélkül rajzolni. Erre társ leszem én is. Koffán-tanítványnak val­lom magam, és Kondor Béla, Gross Arnold, Würtz Ádám, Feledy Gyula voltak társaim a pályakezdésben; a fiatal grafikusok közül máig is az ő művészetüket szeretem legjobban. (zsugán) Szeptember 1. — péntek KOSSUTH: 15.09: Hírek. — 15.10: Üzenetek. — 15.55: Válaszolunk hallgatóink­nak! — 16.10: Rose Bampton és Kim Borg énekel. — 16.37: Szov­jet népek dalai. — 16.57: Hallga­tóink figyelmébe! — 17.00: Hírek. — 17.15: Hangverseny a stúdió­ban : Szegedi Ernő zongorázik. — 17.45: Negyedóra Hajdúböször­ményben. Kapusi Rózsa riportja. — 18.00: Új Zenei Újság. — 18.30: Hozzon egy dalt Budapestre! — 18.35: Népi zene. — 13.00: Esti Krónika. — 19.25: Sporthíradó. — 19.33: Operettrészletek. — 20.05: A Rádiószínház bemutatója: A kontraktus. — 21.05: Hírek. — 21.10: Rudolf Serkin zongorázik. — 21.34: Charles Aznavour új fel­vételeiből. — 22.00: Hírek. —­ 22.20: A­ vígopera remekei. Puc­cini: Gianni Schicchi. Egyfelvo­­násos opera. — 23.22: Zenés já­tékokból. — Közben: 24.00: Hírek. PETŐFI: 14.59: Verdi: Otello. — Kórus­­részlet. — 15.15: Most olvastuk. — 15.20: A Kostelanetz zenekar játszik. — 15.37: Falusi percek. — 15.42: Galina Visnyevszkaja éne­kel, Dániel Safran gordonkázik. — 16.00: Hírek. — 16.05: Kerekes János operettjeiből. — 16.29: Tor­nai József versei. — 16.34: Liszt- Darvas Gábor ford.: Spanyol rapszódia. — 16.50: Magánvéle­mény — közügyekben. — 17.00: Ötórai tea. — 18.00: Hírek. — 18.05: Csárdások. — 18.15: Szo­cialista bérezés az új mechaniz­musban. — 18.30: Közvetítés Ró­mából: a Római Rádió szimfo­nikus zenekarának hangverse­nye. — 19.53: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Esti Krónika II. — 20.25: Sporthiradó. — 20.35: Bing Crosby énekel, a Körmendi-együttes ját­szik. — 21.05: Országjárás. — 22.00: Holnap közvetítjük. A BBC szimfonikus zenekarának Sztravinszkij-hangversenye. — 22.20: Láttuk, hallottuk. — 22.40: Verbunkosok, katonadalok. — 23.00: Hírek. URH: 18.00: Hírek. — 18.05: Tánczene. — 18.50: URH zenei kalauz. — 19.20: Kamarazene. — 19.55: Két balett. — 21.17: Jazz. — 21.51: Schwetzingeni Fesztivál 1967. — 23.00: Hírek. Szeptember 2. — szombat KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.32—7.57: Reg­geli zenés műsor. — Közben: 4.45: Falurádió. — 5.00: Hírek. — 5.30: Reggeli Krónika. — 6.00: Hírek. — Kb. 6.30: Hírek. — 7.00: Reg­geli Krónika II. kiadás. — Kb. 7.30: Új könyvek. — Kb. 7.40: A budapesti mozik műsora. — 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.22: Lányok, asszonyok. — 8.42: Fúvósmuzsika. — 9.00: Or­vosok a mikrofon előtt: dr. Czieleszky Vilmos a várakozási időről. — 9.05: Theo Adam és Irina Arhipova énekel. — 9.40: A Kuba zenekar műsorából. — Könnyűzene. — 10.00: Hírek. — 10.10: Rudolf Serkin zongorázik. — 11.20: Ballada a kürtről és a felhőről. — 11.57: Hallgatóink figyelmébe! — 12.00: Hírek. — 12.15: Pajkos diákok. Részletek Suppé operettjéből. — 13.00: A budapesti színházak műsora. — 13.03: Darvas József emlékezése Móricz Zsigmondra. — 13.15: Táncdalok, amelyek nem jutottak a döntőbe. — 13.45: Néhány perc tudomány. — 13.50: Hirdetőoszlop. — 14.05: Mi történt a héten a nagyvilágban? — 14.20: Dalok. — 14.44: Verbunkosok. PETŐFI: 4.26—7.57: Azonos a Kossuth Rádió műsorával. — Közben: 6.20: Torna. — 10.00—12.30: Zenés műsor üdülőknek. — 12.30: Nép­dalok, népi táncok. — 12.54: Ru­dolf Serkin kamarazene-felvéte­leiből. - 13.47: Vízállásjelentés. — 14.00: Hírek. — 14.05: Időjárás­jelentés. — 14.06: Titok a „Világ Tetején”». — IV. (befejező) rész. — 14.39: A 66. Országos Mezőgaz­dasági Kiállítás és Vásár. Ripor­tok, tudósítások. SZÍNHÁZAK PÉNTEKI MŰSORA Vidám Színpad: Nyugalom, a helyzet változatlan (fél 8). — Kis Színpad: Bolond vasárnap (7). — Kisstadion: Holiday on Ice (az amerikai jégrevü vendégjátéka, fél 9). Jeritza nyolcvanéves Jeritza Mária, a bécsi ope­ra egykori világhírű szoprán­énekesnője, ahol sokáig tagja volt a New York-i Metropo­litan Operának, nyolcvana­dik születésnapját ünnepelte. Bécs váradsá­g ebből az alka­lomból emlékéremmel tisz­telte meg egykori­, büszkesé­gét. ÉLT ÉS ÁTDOLGOZOTT Állandóan átdolgozó írónk­ról mondta a Szépirodalmi Kiadó lektora: „ Azon a házon, amely­ben lakott, valamikor emlék­tábla lesz a következő fel­irattal: „Itt élt és átdolgozott...” Paul Scofield ebben az évben Oscar-díjat nyert, s a moszkvai filmfesz­tiválon is elnyerte a legjobb férfialakítás díját. A ma­gyar közönség ismert, a Ro­yal Shakespeare Company budapesti vendégjátékán a Lear király címszerepét ala­kította, A vonat című film­ben pedig egy párizsi képtár gazdag kincseit elrabolni akaró náci tisztet. Shakes­peare szülővárosában, Strat­ford on Avon-ban a minap mutatta be a Royal Shakes­peare Company a Macbethet, a címszerepben Paul Sco­­fielddel. Képünk az előadá­son készült. Orosz művészettörténet A moszkvai Isszkusztvo kiadóvállalat két kötet­ben adta ki Az orosz mű­vészettörténeti tanulmányo­kat,­­ melyet Mihail Alpatov írt. A szerző az első kötet­ben a középkori, a második kötetben pedig a XIX. szá­zadi orosz festőm­űvészettel foglalkozik. Gyerekek! A távbeszélő mese­mondó műsora (171—888) pénte­ken, szeptember 1-én: Firezett, a tündér fia (elmondja: Benkó Gyula). MEGÉRKEZTEK AZ 1967—1968. ÉVI ŐSZI—TÉLI női-3 bakfiskabát- és kosztü­m model­lek! MOST TELJES A VÁLASZTÉK A DIVATCSARNOKBAN! • Kedden este, a Mai vendégünk sorozatban azo­kat látta vendégül a Televí­zió, akik a főváros közeljö­vőben megvalósuló terveiről, a városfejlesztési programról a legtöbbet tudják mondani: a Fővárosi Tanács vb terv­osztályvezetőjét és a Főváro­si Építőipari Beruházó Vál­lalat főmérnökét. Valameny­­nyiünket érdeklő építkezé­sekről, fejlesztési tervekről nyerhettünk tájékoztatást, és aminek bemutatására nem volt elegendő a szó, ott raj­zok, makettek siettek a né­ző fantáziájának a segítsé­gére. Az elmúlt évek során egyre jobban észrevehettük, hogy mind többen és többen érdeklődnek a városfejlesz­tési tervek iránt, hatalmas viták robbantak ki egy-egy építkezés, terv kapcsán — indokolt tehát, hogy az ilyen jellegű műsorok mind gyak­rabban helyet kapjanak a televízió riportsorozataiban. • Az egyre népszerűbbé vá­­ló sorozat, a Tizenkét szék cí­mű vetélkedő lelkes szurkoló­­táborát hetek óta izgatja a kér­dés: mi lesz azokkal a verseny­zőkkel, akik nem kerülhetnek sorra, és nem lesz módjukban tudásukról, felkészültségükről a kamerák előtt számot adni? Nos, ezen a héten, az érdekes és for­dulatos adás bevezetőjében mindenki megnyugvására el­hangzott az ígéret: a tizenkét hét letelte után rendezendő ün­nepségen mindenki szóhoz fog jutni. Ezzel a határozattal, úgy tűnik, mindenki elégedett lehet, bár sokan vannak, akik jobban örültek volna, ha a közkedvelt adás néhány héttel tovább tart. Egy megkedvelt műsortípustól nehéz megválni; bízunk benne, hogy ezt a Televízió is felisme­ri, és szervez még hasonló ve­télkedőket ... 43) Újra bebizonyosodott, hogy a jó szándék, a becsü­letes célkitűzés nem elegen­dő ahhoz, hogy jó film szü­lessen; nem elegendő hozzá a szakmai rutin, a neves szí­né­szgárd­a sem; bebizonyított­­a mindezt a Televízióban bemutatott amerikai film, az Üvegfal. Az alkotói szándék alapjában véve nagyon bá­tor és becsületes állásfog­la­lást mutat: a törvények me­chanikus alkalmazásának, az embertelen bürokráciának dsear ez a film nemet mon­dani. De az elcsépelt fordu­latok, a késleltetés drama­turgiájának közhelyszerű al­kalmazásai, amikor csak azért kerülik el egymást a megoldás lehetőségét hordo­zó figurák, mert a rendező ezzel tudja csak a feszültsé­get fokozni , szinte érdek­telenné teszik a becsületes alapgondolatot. Baudelaire halálának IV­. évfordulójáról szép, a költő nagyságához és jelentőségéhez méltó műsorban emlékezett meg a Televízió. A válogatást dicsé­ri, hogy az ideálisan megválasz­tott időtartamot — huszonöt­­harminc perc az, amit a képer­nyő előtt versekre koncentrálva el lehet tölteni, úgy, hogy ne nyomasszon túlságosan a ránk öntött költői gondolatok töme­ge — a költőre jellemző, egész életművéről képet adó versek­kel tudta kitölteni. Dicséret il­leti a kitűnő előadókat is. Csak egyet nem értünk: miért került ez a műsor oly késői időpont­ban, fél tíz után a közönség elé? CS. I. Memória zavar Eileen Farrell, az egyik leghíresebb amerikai opera­énekesnő, a La Gioconda cí­mű opera atlantai bemuta­tóján egyszercsak leintette a zenekart, bűnbánó mosollyal a közönség felé fordult és bo­­csánatkérően megszólalt: — Ne haragudjanak kérem, de elfelejtettem, hogy mi kö­vetkezik. Huszadik próba Elke Sommer alakítja a fő­szerepet a Paula Schultz bű­nös álma című filmben. A film „mondanivalója” meg­követeli, hogy a színésznő — ruhátlanul — az ágy alá me­neküljön ellenségei elől. A felvétel csak a huszadik pró­ba után sikerült — a statisz­táló férfiak legnagyobb örö­mére. A Danuvia Gorkij Művelődési Ház „Via Nova” pantomim együttese felvételt hirdet kérdő és haladó fokon, továbbbá szö­vegmondói szerepkörre. Jelent­kezni lehet szombat és vasárnap kivételével mindennap 9—18 óráig. Cím: XIV., Angol u. 13. Tel.: 831—574. (x)

Next