Esti Hírlap, 1967. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-01 / 206. szám
Fiatal színésznő „nagy labdája66 A Vihar felújítása a Tháliában • Komámasszony, hol a stukker ? égről... (Kristóf)« — Folytatjuk a próbát! Onnan kérném, amikor az anyósa kiment a szobából és Kátya magára marad. Innen maga szerint hogyan tovább? — Az ablakhoz sietek. — Miért? — Ott szoktam üldögélni. — Azt hiszem, ebben a házban maga semmit sem szokhatott meg. Az ablak csak azért vonzza, mert onnan lát kifelé. Szeretné magát itt jól érezni, de nem megy. Legszívesebben csomagolna, ha tehetné. Hogyan fejezhetnénk ki színpadi cselekvéssel, hogy valamit szeretne kezdeni önmagával, a nyugtalanságával — de nem lehet? ... Víz, víz... Tűz, tűz, tűz! A színésznő hosszú próbaszoknyában, tétován suhan át a színpadon, hirtelen felemeli hímzését, majd lelassult mozdulattal visszateszi. A lendület elhal, a remény elszáll. . ..Most aztán nagy lesz a csönd” — hangzik fel ajkán Osztrovszkij szava —, „micsoda gyötrő unalom!” — Ez az! Ezt az unalmat kell eljátszanunk, és nem unalmasan. Ha jól oldjuk meg, a hosszú monológ rövidnek tűnik majd! Rendező és színésznő így építgetik együtt ezen a korai rendelkező próbán (Rajkay György nyírfákkal övezett színpadán) Kátya alakját, a Vihar hősnőjét. Kazimir Károly merész szereposztással egészen fiatal színésznőre bízta a főszerepet, a tehetséges Drahota Andreára. A rokonszenves színésznő csupa rajongás Kátya Kabanováért, a világirodalom egyik legszebb nőalakjáért. Nem, nem látta a Nemzeti egykori híres előadását, hisz kisgyerek lehetett még akkor. De sokat hallott Mészáros Ági nevezetes alakításáról és különben is rajong Mészárosért: — Azt mesélik, Kátya szerepében maga volt a kristályos, hófehér tisztaság, szinte világított. Sokat tűnődöm, melyik Kátyának az az egyetlen nagy jellemvonása, amelyet, ha megragadok, eltaláltam az alakját, hisz enélkül csak a szöveget, a mondatokat játssza el az ember és a figura szétaprózódik. Mi ez Kátyúban? A uíraiság? A szenvedély? A tisztaság? Az erő? A hit? Nagy, kutató, okos, sötétbarna szeme fölfénylik. — A hit — tűnődik —, Kátya vallásossága. Ez is valami más, mint környezetének primitív, képmutató bálványimádása. Lelkiismeretének, becsületességének formája ez az önmaga által felismert érzés. Amikor gyerekkoráról beszél, látomásairól, az angyalokról, mindenkinek éreznie kell, hogy ez több, mint irodalmi kép, de nem is egy gyönge idegzet víziója, hogy Kátya itt már a többiek számára követhetetlen. Ez az időszak, az izgatott keresésé, a keresés néhány hét múlva majd biztonsággá szilárdul, az izgalom viszont alighanem csak fokozódik a szeptember 30-i premierig. Dayka Margit játssza az anyós szerepét, Somogyvári Rudolf a férjét, szerepel még Szabó Gyula, Kovács Károly, Kozák András, Keres Emil, Horváth Teri és Polónyi Gyöngyi. A Tháliánál soha nem terveznek túl hosszú távra. A mozgékony, friss társulat műsora egyelőre csupán néhány hónapra látható előre. Második bemutatójuk Petőfi Tigris és hiénája lesz, amelyet nyáron a Körszínházban játszottak ugyan, a szereplőgárda azonban ott több pesti és vidéki társulat tagjaiból rekrutálódott, most ezek helyére is a Thália színészei kerülnek. A következő bemutatóra már többféle alternatív elképzelésük is van: Darvas József készülő Zrínyi-darabja, Móricz Csibéjének színpadi változata, Corneille Cidre, valamint Pablo Neruda egyetlen darabja. És mi újat kapnak az idén a színházi ínyencek a Stúdiószínpadon? Itt mutatják be Somogyi-Tóth Sándor Szerencse vagy halál című új darabját Léner Péter rendezésében, és itt mutatkozik be a fiatal Boldizsár Miklós A hős című színművével. Lehet, hogy bemutatják Mrozek Tangóját. Görgey Gábor új darabja is szerepel a tervek között, éspedig ezzel az igen meglepő címmel: Komámasszony, hol a stukker? (fencsik) Tisztított, konyhakész baromfi Gondja vele már csak annyi, hogy ízlése szerint megsüti, megfőzi! Kapható a KOZERT-BOLTOKBAN! ♦ NÉHA, NÉHA... Néha, néha visszatérnek a tavaszi álmok ... és néha-néha a televízió műsorában is találunk tévedéseket. Így történt ez például legutóbb a Zerkovitz Béla estén, ahol igen kedvesen hangzott fel a „Néha, néha visszatérnek a tavaszi álmok . ..»» kezdetű dal, amelyet a műsorszerkesztés szintén az ezer slágeres Béla bácsinak tulajdonított. Ez bizony vaskos tévedés. (Amint halljuk, a Szerzői Jogvédő Hivatal meg is óvta a dolgot a tévénél.) Az igazi szerző kilencvenkét éves lenne, ha élne: Hetényi, Heidelberg Albert. Szövegét Békeffy László írta. A bécsi születésű muzsikus a Zeneakadémián ugyanannak a mesternek volt a tanítványa, akinél Bartók, Kodály is tanult: Koessler Jánosé. Képzett zenész volt s egyike azoknak, akik elsőnek zenésítették (és fordítottak) Adyt. A Bonbonniére kabaré zenei vezetőjeként került kapcsolatba a könnyű műfajjal, s legalább hatszáz dalt komponált. Az egyébként ügyesen összeállított Zerkowitz-programból viszont hiányzott a felszabadulás után komponált legnagyobb slágere: Lehoznám néked a csilagokat is az A magyarok bejövetele Szatirikus rézkarcok ♦ Beszélgetés Gácsi Mihállyal Eredeti látásmódú, nagy tehetségű fiatal grafikusművészre figyelt fel a Dürer Terem közönsége. Gácsi Mihály mintegy 40 kiállított rézkarca, linó- és fametszete ismét bebizonyította, hogy’ egyik legkiválóbb ifjú grafikusunk dolgozik Szolnokon. Ismét bebizonyította, ugyanis csaknem 10 évvel ezelőtt, ragyogó Obsitos-illusztrációi nyomán egyszer már felfigyeltek a hozzáértők a kezdő művészre. A mostani kiállításán szerepelt néhány munkája — különösen A magyarok bejövetele című lapja — a mai magyar grafika legjobb alkotásai közé tartozik. Gácsi Mihályra — ennyit vitathatatlanul bebizonyított ez a kiállítás — érdemes figyelni. Szolnokon él — Vajon miért nem hallottunk a művészről ilyen sokáig? — Egyrészt, mert elég lassan dolgozom. Másrészt: Szolnokon élek. Pesten nem volt lakásom, és amikor a szolnoki művésztelepen műtermet és lakást ajánlottak fel, örömmel elfogadtam. Azóta ott dolgozom, bizony, elég távol a grafikai élet központjait képező pesti műhelyektől. A kiadók is ritkábban keresik fel megbízásokkal a vidéken élő grafikusokat, hiszen velünk nehezebb értekezni, körülményesebb, több fáradságot — levelezést vagy telefonálgatást — igényel az együttműködés. Ezért én is inkább ott, Szolnokon találok megbízásokat; ott volt két hónappal ezelőtt is egy nagy, önálló kiállításom, és a szolnoki művésztelep kollektív tárlatain szerepelnek munkáim leggyakrabban. Sírás és nevetés — Kiállításának tanúsága szerint leginkább a sokszorosított grafikát műveli, melynek sajátos, egyéni humorosszatirikus válfaját alakította ki... Eszményképeim: Hyeronimus Bosch, Dürer, meg a középkori metszők. Akkoriban a rézmetszés volt az egyetlen lehetőség a művész számára, ha sok emberhez kívánt szólni egyszerre. S ma is óriási doppingszer a mű sokszorosíthatósága. Nagyon jó érzés, hogy egy sikerült rézlemezről 50—100 vagy 200 nyomatot is lehet csinálni — vagyis ennyi példányban kerülhet az emberek kezébe az eredeti munka. És honnan rajzaim humoros karaktere? Voltam a háborúban, megsebesültem, aztán négy évig kazánt fűtöttem — vagyis elég közelről ismerem az emberi szenvedést, és az a meggyőződésem, hogy a sírás és a nevetés nem esik olyan nagyon messze egymástól, mint azt általában feltételezzük... Rajzaim nem karikatúrák — mert szerintem a grafikában sem lehet tréfát ismerni. Hogy olykor mégis mulatságosak? Gyakran ilyennek látom az embereket: szeretni valóan mulatságosaknak. Igaz, hogy a magyar grafikában elég kevés hagyománya van ennek a látásmódnak — annál több a középkori kalendáriumokban, meg a Biblia Pauperumokban. — Gyakran hivatkozik a középkori mesterekre; modern művésznek vallja-e magát? Koffán-tanítvány — Fogalmam sincs, milyen irányzathoz sorolhatók a rajzaim; ez meg sem fordul a fejemben. Azt tartom jó rajznak, amiben nincs halandzsa. Isthet, hogy Dürer vagy’ Rembrandt bizonyos szempontból nem „modern” művész — nekem ők az utolérhetetlen ideáljaim. Az Embert rajzolták, aki szenved is, nevet is — él. Ezt kifejezni a legnehezebb. És megtanulni becsületesen, manírok és üres formai allűrök nélkül rajzolni. Erre társ leszem én is. Koffán-tanítványnak vallom magam, és Kondor Béla, Gross Arnold, Würtz Ádám, Feledy Gyula voltak társaim a pályakezdésben; a fiatal grafikusok közül máig is az ő művészetüket szeretem legjobban. (zsugán) Szeptember 1. — péntek KOSSUTH: 15.09: Hírek. — 15.10: Üzenetek. — 15.55: Válaszolunk hallgatóinknak! — 16.10: Rose Bampton és Kim Borg énekel. — 16.37: Szovjet népek dalai. — 16.57: Hallgatóink figyelmébe! — 17.00: Hírek. — 17.15: Hangverseny a stúdióban : Szegedi Ernő zongorázik. — 17.45: Negyedóra Hajdúböszörményben. Kapusi Rózsa riportja. — 18.00: Új Zenei Újság. — 18.30: Hozzon egy dalt Budapestre! — 18.35: Népi zene. — 13.00: Esti Krónika. — 19.25: Sporthíradó. — 19.33: Operettrészletek. — 20.05: A Rádiószínház bemutatója: A kontraktus. — 21.05: Hírek. — 21.10: Rudolf Serkin zongorázik. — 21.34: Charles Aznavour új felvételeiből. — 22.00: Hírek. — 22.20: A vígopera remekei. Puccini: Gianni Schicchi. Egyfelvonásos opera. — 23.22: Zenés játékokból. — Közben: 24.00: Hírek. PETŐFI: 14.59: Verdi: Otello. — Kórusrészlet. — 15.15: Most olvastuk. — 15.20: A Kostelanetz zenekar játszik. — 15.37: Falusi percek. — 15.42: Galina Visnyevszkaja énekel, Dániel Safran gordonkázik. — 16.00: Hírek. — 16.05: Kerekes János operettjeiből. — 16.29: Tornai József versei. — 16.34: Liszt- Darvas Gábor ford.: Spanyol rapszódia. — 16.50: Magánvélemény — közügyekben. — 17.00: Ötórai tea. — 18.00: Hírek. — 18.05: Csárdások. — 18.15: Szocialista bérezés az új mechanizmusban. — 18.30: Közvetítés Rómából: a Római Rádió szimfonikus zenekarának hangversenye. — 19.53: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Esti Krónika II. — 20.25: Sporthiradó. — 20.35: Bing Crosby énekel, a Körmendi-együttes játszik. — 21.05: Országjárás. — 22.00: Holnap közvetítjük. A BBC szimfonikus zenekarának Sztravinszkij-hangversenye. — 22.20: Láttuk, hallottuk. — 22.40: Verbunkosok, katonadalok. — 23.00: Hírek. URH: 18.00: Hírek. — 18.05: Tánczene. — 18.50: URH zenei kalauz. — 19.20: Kamarazene. — 19.55: Két balett. — 21.17: Jazz. — 21.51: Schwetzingeni Fesztivál 1967. — 23.00: Hírek. Szeptember 2. — szombat KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.32—7.57: Reggeli zenés műsor. — Közben: 4.45: Falurádió. — 5.00: Hírek. — 5.30: Reggeli Krónika. — 6.00: Hírek. — Kb. 6.30: Hírek. — 7.00: Reggeli Krónika II. kiadás. — Kb. 7.30: Új könyvek. — Kb. 7.40: A budapesti mozik műsora. — 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.22: Lányok, asszonyok. — 8.42: Fúvósmuzsika. — 9.00: Orvosok a mikrofon előtt: dr. Czieleszky Vilmos a várakozási időről. — 9.05: Theo Adam és Irina Arhipova énekel. — 9.40: A Kuba zenekar műsorából. — Könnyűzene. — 10.00: Hírek. — 10.10: Rudolf Serkin zongorázik. — 11.20: Ballada a kürtről és a felhőről. — 11.57: Hallgatóink figyelmébe! — 12.00: Hírek. — 12.15: Pajkos diákok. Részletek Suppé operettjéből. — 13.00: A budapesti színházak műsora. — 13.03: Darvas József emlékezése Móricz Zsigmondra. — 13.15: Táncdalok, amelyek nem jutottak a döntőbe. — 13.45: Néhány perc tudomány. — 13.50: Hirdetőoszlop. — 14.05: Mi történt a héten a nagyvilágban? — 14.20: Dalok. — 14.44: Verbunkosok. PETŐFI: 4.26—7.57: Azonos a Kossuth Rádió műsorával. — Közben: 6.20: Torna. — 10.00—12.30: Zenés műsor üdülőknek. — 12.30: Népdalok, népi táncok. — 12.54: Rudolf Serkin kamarazene-felvételeiből. - 13.47: Vízállásjelentés. — 14.00: Hírek. — 14.05: Időjárásjelentés. — 14.06: Titok a „Világ Tetején”». — IV. (befejező) rész. — 14.39: A 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár. Riportok, tudósítások. SZÍNHÁZAK PÉNTEKI MŰSORA Vidám Színpad: Nyugalom, a helyzet változatlan (fél 8). — Kis Színpad: Bolond vasárnap (7). — Kisstadion: Holiday on Ice (az amerikai jégrevü vendégjátéka, fél 9). Jeritza nyolcvanéves Jeritza Mária, a bécsi opera egykori világhírű szopránénekesnője, ahol sokáig tagja volt a New York-i Metropolitan Operának, nyolcvanadik születésnapját ünnepelte. Bécs váradság ebből az alkalomból emlékéremmel tisztelte meg egykori, büszkeségét. ÉLT ÉS ÁTDOLGOZOTT Állandóan átdolgozó írónkról mondta a Szépirodalmi Kiadó lektora: „ Azon a házon, amelyben lakott, valamikor emléktábla lesz a következő felirattal: „Itt élt és átdolgozott...” Paul Scofield ebben az évben Oscar-díjat nyert, s a moszkvai filmfesztiválon is elnyerte a legjobb férfialakítás díját. A magyar közönség ismert, a Royal Shakespeare Company budapesti vendégjátékán a Lear király címszerepét alakította, A vonat című filmben pedig egy párizsi képtár gazdag kincseit elrabolni akaró náci tisztet. Shakespeare szülővárosában, Stratford on Avon-ban a minap mutatta be a Royal Shakespeare Company a Macbethet, a címszerepben Paul Scofielddel. Képünk az előadáson készült. Orosz művészettörténet A moszkvai Isszkusztvo kiadóvállalat két kötetben adta ki Az orosz művészettörténeti tanulmányokat, melyet Mihail Alpatov írt. A szerző az első kötetben a középkori, a második kötetben pedig a XIX. századi orosz festőművészettel foglalkozik. Gyerekek! A távbeszélő mesemondó műsora (171—888) pénteken, szeptember 1-én: Firezett, a tündér fia (elmondja: Benkó Gyula). MEGÉRKEZTEK AZ 1967—1968. ÉVI ŐSZI—TÉLI női-3 bakfiskabát- és kosztüm modellek! MOST TELJES A VÁLASZTÉK A DIVATCSARNOKBAN! • Kedden este, a Mai vendégünk sorozatban azokat látta vendégül a Televízió, akik a főváros közeljövőben megvalósuló terveiről, a városfejlesztési programról a legtöbbet tudják mondani: a Fővárosi Tanács vb tervosztályvezetőjét és a Fővárosi Építőipari Beruházó Vállalat főmérnökét. Valamenynyiünket érdeklő építkezésekről, fejlesztési tervekről nyerhettünk tájékoztatást, és aminek bemutatására nem volt elegendő a szó, ott rajzok, makettek siettek a néző fantáziájának a segítségére. Az elmúlt évek során egyre jobban észrevehettük, hogy mind többen és többen érdeklődnek a városfejlesztési tervek iránt, hatalmas viták robbantak ki egy-egy építkezés, terv kapcsán — indokolt tehát, hogy az ilyen jellegű műsorok mind gyakrabban helyet kapjanak a televízió riportsorozataiban. • Az egyre népszerűbbé váló sorozat, a Tizenkét szék című vetélkedő lelkes szurkolótáborát hetek óta izgatja a kérdés: mi lesz azokkal a versenyzőkkel, akik nem kerülhetnek sorra, és nem lesz módjukban tudásukról, felkészültségükről a kamerák előtt számot adni? Nos, ezen a héten, az érdekes és fordulatos adás bevezetőjében mindenki megnyugvására elhangzott az ígéret: a tizenkét hét letelte után rendezendő ünnepségen mindenki szóhoz fog jutni. Ezzel a határozattal, úgy tűnik, mindenki elégedett lehet, bár sokan vannak, akik jobban örültek volna, ha a közkedvelt adás néhány héttel tovább tart. Egy megkedvelt műsortípustól nehéz megválni; bízunk benne, hogy ezt a Televízió is felismeri, és szervez még hasonló vetélkedőket ... 43) Újra bebizonyosodott, hogy a jó szándék, a becsületes célkitűzés nem elegendő ahhoz, hogy jó film szülessen; nem elegendő hozzá a szakmai rutin, a neves színészgárda sem; bebizonyította mindezt a Televízióban bemutatott amerikai film, az Üvegfal. Az alkotói szándék alapjában véve nagyon bátor és becsületes állásfoglalást mutat: a törvények mechanikus alkalmazásának, az embertelen bürokráciának dsear ez a film nemet mondani. De az elcsépelt fordulatok, a késleltetés dramaturgiájának közhelyszerű alkalmazásai, amikor csak azért kerülik el egymást a megoldás lehetőségét hordozó figurák, mert a rendező ezzel tudja csak a feszültséget fokozni , szinte érdektelenné teszik a becsületes alapgondolatot. Baudelaire halálának IV. évfordulójáról szép, a költő nagyságához és jelentőségéhez méltó műsorban emlékezett meg a Televízió. A válogatást dicséri, hogy az ideálisan megválasztott időtartamot — huszonötharminc perc az, amit a képernyő előtt versekre koncentrálva el lehet tölteni, úgy, hogy ne nyomasszon túlságosan a ránk öntött költői gondolatok tömege — a költőre jellemző, egész életművéről képet adó versekkel tudta kitölteni. Dicséret illeti a kitűnő előadókat is. Csak egyet nem értünk: miért került ez a műsor oly késői időpontban, fél tíz után a közönség elé? CS. I. Memória zavar Eileen Farrell, az egyik leghíresebb amerikai operaénekesnő, a La Gioconda című opera atlantai bemutatóján egyszercsak leintette a zenekart, bűnbánó mosollyal a közönség felé fordult és bocsánatkérően megszólalt: — Ne haragudjanak kérem, de elfelejtettem, hogy mi következik. Huszadik próba Elke Sommer alakítja a főszerepet a Paula Schultz bűnös álma című filmben. A film „mondanivalója” megköveteli, hogy a színésznő — ruhátlanul — az ágy alá meneküljön ellenségei elől. A felvétel csak a huszadik próba után sikerült — a statisztáló férfiak legnagyobb örömére. A Danuvia Gorkij Művelődési Ház „Via Nova” pantomim együttese felvételt hirdet kérdő és haladó fokon, továbbbá szövegmondói szerepkörre. Jelentkezni lehet szombat és vasárnap kivételével mindennap 9—18 óráig. Cím: XIV., Angol u. 13. Tel.: 831—574. (x)