Esti Hírlap, 1968. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1968-08-01 / 180. szám

VEVŐ AZ ELSŐ NEGYEDÓRÁBAN Meghívták a kiállítást Ki ne hallotta volna a kétkedést: a vállalatok anyagi érdekeltsége önző elzárkózásra vezet, ellent­mond a szocialista segítő­készség szellemének s a haszon hajszolása mindent feledtet, ami emberi. Ez a tétel — bár az első pilla­natban úgy tűnik, „van benne valami” —, hamis ítélet, a gazdálkodás új el­veinek félreértéséből fakad. Természetesen minden fo­galmat — közte a segítségét is — megfelelően kell értel­mezni, ez sem lehet ellent­mondásban az új gazdálko­dás egész rendszerével. S hogy az összhang megte­remthető, máris van rá jó példa. A FELHÍVÁS Veszprém megye és a Város — m­int arról már hírt adtunk — súlyos gon­dokkal küzd: nőni, fejlőd­ni szeretne, jelentős épít­kezéseket tervez, még ele­gendő pénz is van a tervek végrehajtásához, de csekély az építőipari kapacitás, kü­lönösen kevés a szakmun­kás. Az idén például 751 millió forintot költenek építkezésekre, de ez az ösz­­szeg 300 millióval több le­hetne, ha volna elegendő munkáskéz. A gondot eny­híteni: a városi pártbizott­ság nemrég felhívással for­dult a veszprémi vállala­tokhoz, s kérte, adjanak át szakmunkásokat az építők­nek, különben nem teljesít­hetik szép, s az egész la­kosságot szolgáló terveiket — A felhívást — mondja Kenessei György, az Építő­gépgyártó Vállalat veszpré­mi gyárának igazgatója — mi is megkaptuk. Nem len­nék őszinte, ha letagadnám, milyen nagy gondot okozott a kérés. Úgy éreztük, nem engedhetjük el szó nélkül a fülünk mellett. Igen ám, de nálunk nem dolgoznak sem ácsok, sem betonozók, sem kőművesek, akiket átadhat­tunk volna. Sokáig töp­rengtünk, mit tehetnénk, mert a becsület úgy kíván­ta, mi is tegyünk a váro­sért valamit, más elveivel, ugyanakkor kézzel fogható, hasznos se­gítség a veszprémi építők­nek. A gyár udvarán kiállí­tást rendeztek, ahol bemu­tatták az ÉPGÉP vala­mennyi olyan termékét, amely gyorsabbá, hatéko­nyabbá, gazdaságosabbá te­szi az építkezést. Megmoz­gatták az ÉPGÉP nagyvál­lalat valamennyi gyáregy­ségét, s nemcsak a veszp­rémiek, hanem a budapesti, a debreceni, a pécsi, a ka­locsai üzem berendezéseit is elvitték a kiállításra. S úgy rendezték a bemutatót, hogy az érdeklődők műkö­dés közben győződjenek meg róla: ezek a gépek mi­lyen eredményesen hasz­nálhatók az oly­annyira hiányzó — s a belátható jö­vőben egyszerűen pótolha­tatlan — élő munkaerő he­lyett. S amit ugyancsak a gazdálkodás új rendszere tett lehetővé: a bemutatott gépeket igen­ gyors szállí­tásra a helyszínen azonnal meg lehetett rendelni. A megnyitó után alig tizenöt perccel már meg is vásá­roltak egy hetvenezer fo­rintos darut, s még le sem nyugodott, a kiállítás első napja, amikor egymillió fo­rint értékű gép új gazdára talált. Sőt, a balatonfüredi műszaki hetek rendezői azonnal, úgy, ahogy van, meghívták a kiállítást a Balaton-partra, megye, enyhülnek a mun­kaerőgondok, s az ÉPGÉP is növelheti bevételeit. Egy szó, mint száz: segítettek a gondokkal küszködőn, s az önálló vállalati érdek sem szenvedett csorbát. Halmai György A MEGOLDÁS Megtalálták a megoldást S nem is akármilyet, ha­nem olyat, amely összhang­ban van az új mechaniz­ A SIKER A veszprémi bemutatón a krónikus munkaerőhiány­nyal küszködő építők hely­ben, városukban ismerték meg — éspedig „élőben” — azokat a gépeket, amelyek hasznosságáról eddig csu­pán jól-rosszul sikerült brosúrákból szerezhettek tudomást. S mennyivel töb­­­bet mond minden szónál a kézzelfogható valóság! Az ÉPGÉP — a bemutatón ál­landó vevőszolgálat műkö­dött — megismerhette, me­lyik gépei tetszenek máris az építőknek, s milyen újabb berendezésekre lesz a jövőben szükségük. A ki­állítás igen jól sikerült, di­csérik a látogatók, a vevők s a vendéglátó vezetők. Ha­tására — mint mondják — gyorsabban és gazdaságo­sabban épülhet a város, a LEGNAGYOBB ÁRUHÁZ iittidiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiii LEGNAGYOBB VÁSÁR imiiiiifiiiiimiiiiiiiKiiiNatmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiii július 29-től augusztus 12-ig - ♦ Több ezer cikk Női selyemruha Női mosóruha Bakfis selyemruha (13—14 évesnek) 230 Ft helyett 138,— Ft 144 Ft helyett 86,40 Ft 232 Ft helyett 139,20 Ft NAPIRENDEN: a beruházások, a világítás TANÁCS- ÉS VB-ÜLÉSEK A KERÜLETEKBEN Ma délelőtt a fővárosban a XX. és a XXII. kerületi tanács végrehajtó bizottsá­ga ülést tartott. Erzsébet vezetői megtárgyalták a kerületi beruházások tervét. A városközpont építése so­rán a Dózsa György úton négy toronyházat még az idén befejeznek. Ugyancsak befejezés előtt áll a Mártí­rok útjai új lakótelep épí­tése. December 31-ig 188 la­kás készül még el. Most készítik a több mint ezerla­kásos KISZ-lakótelep mun­kálatait. Soroksáron a Marx Károly útra új áruházat terveznek. A Kossuth Lajos utcában megkezdődött a lebontott Aranycsillag Étte­rem helyén az új vendég­látókombinát és az élelmi­szer áruház alapozása. Hoz­zálátnak a Vörösmarty téri piac korszerűsítéséhez is. Augusztus 15-én előrelátha­tóan megnyílik a Baross ut­ca és a Nagy Sándor utca sarkán el­készült új böl­csőde. Több fontos egész­ségügyi építkezés lesz a ke­rületben. A vb-ülés megvitatta a Sorok­sári út rendezésével kapcsolatos beruházások tervét. A XXII. kerületi Tanács vezetői a Hungária Mű­anyagfeldolgozó Vállalat üzemegészségügyi helyze­tét és a népművelési cso­port munkáját tűzték napi­rendre. Ma délután ül össze az V. kerületi Tanács. Egyebek között a vb napirendre ja­vasolja az Építési és Ház­kezelési Állandó Bizottság beszámolóját. Az ÁB fog­lalkozott a köz- és díszkivi­lágítás helyzetével és javaslatot tett a Dimitrov tér, a Kálvin tér, a Kecs­keméti és Semmelweis utca világításának korsze­rűsítésére. Az AB több javaslatot tett a parkok védelmére, a játszóterek fejlesztésére is, s javasolta a Régiposta ut­cai forgalmi dugó megszün­tetését. A tanácsülésen a szervezési csoport jelentést terjeszt be az idei tanácsta­gi beszámolókon elhangzott hozzászólások, javaslatok feldolgozásáról. Hordófaragó Húsz esztendeje folytatja mesterségét Léber József, paksi kádármester. A kitű­nően rajzoló iparos népi faragásokkal díszített hor­dókat, dézsákat virág­motívumokkal, magyaros vázákat és kancsokat ké­szít. Alkotásai rendszere­sen díszítik a külföldi vá­sárok magyar pavilonjait. (MTI Foto : Mező felv.) Nyári divatpanoráma leányokról Kezdjük talán a hajvise­lettel. A pillanatnyilag di­vatos hajszínek: a szőke­­volt csak meguntam, a csak­­ilyen színű kontyot tudtam­­szerezni, és az a hülye emőke­­beszélt rá. A frizurák két fő csoportra oszthatók, úgy­mint a spulni-frizura, és a zuhany-frizura. Az előbbi­nél a hajat betonhabarc­­­csal bemossák, csavarokra szedik, majd a beton meg­kötése után azokat eltávo­lítják, miáltal az arcocskát sputnik serege keretezi. Ki­fésülni felesleges és nem lehet. Valamivel simább változat az úgynevezett zu­hany-frizura. Ez zuhany alatt állva készül, és vádli­­középig mindent belep. Tá­jékozódás és táplálék felvé­tele céljából szokás néha elől pár centire széjjelvon­ni. (Tanítási napokon há­tul összekötik, hogy a mö­göttük ülő füzetén a tintát szét lehessen kenni vele.) Ennek egyik alfajtája az eleje van hátul változat, mi­­koris a fül mögötti részt fejtetőig porosz junker módra felnyírják, elöl pe­dig lágy ívben az alsó áll­kapocs vonaláig megnö­vesztve hordják. Napszemüvegét divatos leány kizárólag a hajában hordja. Ez lehet csésze­­nagyságú, tányérnagyságú, de malomkeréknél sose nagyobb, mert minek túl­zásba esni. Napszemüve­get szemen viselni csakis akkor illik, ha zuhog az eső, vagy legalább teljesen be van borulva. A keret nem előnyös, ha túl vastag, elegendő azért, ha csupán az arc háromnegyed részét fedi. És legyen rajta üveg a fülnél is, meg a pofa­csontnál is, meg az orrnál is, és ha telik, akkor eset­leg a szem előtt is. Manapság a frizurához napszemüvegen kívül fül­­klipsz is feltétlenül viselen­dő. A mindennapok szolid viselete lehet például né­hány pár ógermán buzo­gány a késői kelta időkből. Ezekhez karra könnyű ut­cai bilincsek illenek, de jól öltözött leány nem visel ti­zenháromnál többet, és öt kilónál nehezebbet dara­bonként. Délutánra alkal­mazható a fülbe pár nya­láb napraforgó, néhány kö­­teg léggömb. Estére valami ünnepélyesebb kell, Mária­ Terézia kristály csillár pél­dául, de tizenkét gye­rtyás­­nál nagyobbat felesleges hordani. Sima, angolos ru­hákhoz jól mutat a gémes­­kút vödre, gémmel együtt alkalmazva. A körömlakk színe is igen fontos. Legdivatosabb színek: a színtelen, a kékes­lila, és a liláskék. Ez utób­bi a szorgalmi időszakra is előnyös, mert láttára a Spe­nót azt hiszi, hogy a busz­ajtó csípte be, miáltal el­engedi a dolgozatírást. A ruhák valami kevéssel bővebbek lettek a tavalyi­nál, és a testtől könnyedén elfafogva — úgy öt-tíz mé­terre — követik annak vo­nalát. A szoknya hossza kö­rül kétségtelenül dúlnak meg viták. Általános a vé­lemény, miszerint elegendő kéthetenként tíz centit fel­hajtani belőle. Körbe több­nyire hajólánccal díszítik, elöl könnyed öntöttvas csattal, de ritkán nagyob­bal, mint a Bécsikapu. Harisnyánál ügyelnek ar­ra, hogy mindig koruknak megfelelőt viseljenek. Tíz-­­­éves korig pókhálóvékony nylon harisnyát, húszéves korig fehér patent térdzok­nit. A tűsarkot csak addig hordták, amíg elleneztük. Helyette jelenleg a tuskólá­­ba visszatér, az igen randa­­de viselik a divat. Cipőjüket bokánál pánt rögzíti, vádli­­középnél pánt rögzíti, térd­nél pont rögzíti, mert egy mai lány szeret biztosra menni. Lassan ideje az iskolakö­penyre is gondolni. Ez többnyire nylonból készül, miáltal áttetsző, ezért álta­lában kell alá­ja valami, ki­véve, ha előreláthatólag a tanár úrnál fogunk felelni. Egy-két gombot azért eset­leg ilyenkor is be lehet gombolni. És végül a legkedveltebb ruhadarabokról egy pár szót: a kellőképpen elnyűtt farmernadrágról, amit az­zal a jelszóval viselnek, hogy ez legalább olcsó, ho­lott hatszázért vették cso­magból. Divatszín a fehér, mert ezen mutat a kosz, meg a gyűrődés a legjob­ban. Hozzá apu inge illik, és apu saruja a megfelelő. Zokni teljesen felesleges, pár lépés után az út pora tökéletesen pótolja. Ezzel nagyjából végez­tem is a divatismertetéssel, köszönöm szíves türelmü­ket. G. Szabó Judit Metszette Nagy... A FORINT TERVEZŐJE ♦ KÉT HÉTIG ÁLLT MODELLT AZ ÖTTUSÁZÓ Éppen huszonkét éve minden papírpénzen ott a neve. A többieké — a bank elnökéé, a pénzügyminisz­teré — változhat, az övé nem. Nagy Zoltánnak hív­ják. Ő a pénztervező. A HULLÁMVONAL — Az első, ma is forga­lomban levő papírpénz 1946-ban készült — mondja Nagy Zoltán. — Mit kívánt akkor a bank? — Minél összetettebb, ne­hezebben utánozható le­gyen. Ezért választottam a rézmetszet-technikát, ezt szinte lehetetlen hamisíta­ni, tudtommal több mint két évtized alatt egyszer sem sikerült. — Hogyan készül a ban­kó? — Először tervrajzokat kell készíteni eredeti mé­retben, majd a kiválasztott mintákról öt-hatszoros na­gyítású ceruzarészletrajzo­kat, végül a tízszeres na­gyító segítségével a rézmet­szés következik. Az alapot az úgynevezett Guilloche­­gép készíti, vonala egy szinte végtelen változatban rajzolható hullám. Ebből ■lesznek a rozetták, a lécek, amely megadják a pénz keretét. A többi kézi mun­ka. Körülbelül fél esztendő kell hozzá, hogy a bank­jegy egyik oldala nyomda­kész legyen. S még tudni kell: a pénz egy nyomással készül, a színárnyalatokat — például a százason a vi­lágos rózsaszíntől a majd­nem fek­etéig — a vonalak mélysége adja. A KÉPEK — A grafikus választotta ki, milyen ábra díszítse a pénzeket? — Nem, én csak a ter­veket készítettem, s a bank választotta ki a megfelelőt, így került a tízesre a Pető­­fi-kép, amely több portré, de főképp az akkoriban restaurált daguerotypia ha­tására készült, s a pénz má­sik oldalára Jankó János „Nóta születése’’ című ké­pe. A húszason elképzelés alapján született Dózsáról az arckép, a hátoldalon pe­dig egy öttusázót mintáz­tam meg — húszéves volt akkor, két hétig állt mo­dellt a szimbolikus alak megrajzolásához. Az ötve­nesre az ismert Mányoki­­festmény Rákóczija és egy ismeretlen festő kuruc-la­­banc csatája, a százasra a több képből összeállított Kossuth-portré és Lotz Ká­roly Menekülés a vihar elől című képe került. A grafikus most bélyege­ket tervez. — Néhány éve — emlé­kezik — a Pénzcsináló cí­mű filmhez kértek korabe­li papírpénzeket Ferenc Jó­zsef képével, amely hol ne­vet, hol fenyeget, hol ka­csingat, sőt, olyat is, ahol az uralkodó helyén Kossuth látható, királyi zsaronával s a fején.­­­­*

Next