Esti Hírlap, 1968. október (13. évfolyam, 231-257. szám)
1968-10-28 / 254. szám
• A zajos és kápráztató sportteljesítmények árnyékában, szerényen meghúzódva egy szép képzőművészeti sorozat is az olimpia országát idézte meg ezekben a napokban. A négy részből álló film a borzongató titkokkal és sejtelmes szimbólumokkal teli ősi kultúrától kísérte végig Mexikó gazdag művészetét addig a forrongó és forradalmasító mai modern művészetig, amelyet a világhírű Siqueiros munkássága fémjelez. Árukapcsolás? Igen, nevezhetjük így is, nem vesz el ennek az izgalmas és érdekes sorozatnak az értékéből. Sőt, bizonyítja, hogy a tévé ezúttal jól használta ki lehetőségeit egy jó cél érdekében. Már az írók, könyvek, kritikusok adása előtt nyilvánvaló volt: megfeszülhet a riport!*, tíz perc alatt még arra is képtelenség felelni, amit a prog -am szerényen csak „néhány válaszra váró kérdéseként sorol fel, így is történt. Miután valamennyi kérdés vitája egy-egy önálló műsort is kitöltene, nem juthatott idő másra, mint a gyakran és bővebb terjedelemben elmondott igazságok ismétlésére — egy mondatban. Emellett viszont két hasznos kívánság hangzott el, amelyeket ezúton is szeretnénk továbbítani. 1. Ha az anyrr úgy kívánta, legyenek a Diákkönyvtár köteteiben magyrázó jegyzetek. 2. Meg kell találna a felnőttek körében is közkedvelt diákkönyvtári kiadványok terjesztésének legmegfelelőbb módszerét ahhoz, hogy azok mindenekelőtt az iskolai igényeket elégítsék ki. Mi pedig ismét elmondanik egy kívánságunkat. A negyedórásnak indult műsor legyen továbbra is 15 perces. Ami mindenre jut idő a képernyőn , miért éppen a könyv mostohagyerek? Újra a Tv-Híradóról. Még döccen a kerék, de már sínen van a kocsi: a vasárnapi adás, úgy tűnik, a legtöbbet ígérő útra talált. A régiből megtartotta azt, a ami feltétlenül szükséges (a bemondó szereplése), és ötvözte az élő, mozgalmas új műsorvezetési formával (a külpolitikus önálló blokkja, külföldi telefon, vezető riporter, kommentátor). Hétköznap, gazdagabb híranyaggal a mozgalmas forma még hálásabb lesz. (bársony) C SZÍNHÁZ ) Operaház Erkel Színháza: Magyar Állami Hangversenyzenekar (vez.: Anda Géza, Téli bék., C-sorozat, fél 8). — Nemzeti Színház: Eljött a tavasz (C-bérlet, 1. előadás, 7). — Katona József Színház: Varsói melódia (7). — Madách Színház: Kaviár és lencse (7). Madách Kamara Színház: Enyhítő körülmény (7). — Vígszínház: Egy hölgy a Maximból (7). — Pesti Színház: Egy őrült naplója (7). — Thália Színház: Csibe (7). — József Attila Színház: Gyilkosság a paplakban (7). — Fővárosi Operettszínház: My fair Lady (7). — Bartók Gyermekszínház a Fővárosi Operettszínházban: Az utolsó padban (du. 3). — Kis Színpad : Tizenévesek (fél 5 és fél 8). — Egyetemi Színpad: Hazafiak és hazafiak. — Periszkóp (fél 8). — Állami Bábszínház: Angyal szállt le Babilonba (Felnőttműsor, fél 8). D ALFRED DE MUSSET-KÉZIRATOT fedeztek fel egy montpellier-i antikváriusnál. A 40 oldal terjedelmű, jó állapotban levő kézirat keletkezési éve 1834. Musset ebben az évben George Sand társaságában néhány hetet Montpellier-ben töltött. Varsói melódia Bemutató a Katona József Színházban A színlap kétszereplős darabot ígér, de a néző nem tudja kivonni magát a hatás alól, hogy ne érezze állandóan négy alkotó jelenlétét a színpadon. S ez az élmény már előre jelzi, hogy harmonikus egység jött létre, író, rendező és a két színész között, ami rendszerint a legbiztosabb előfeltétele, hogy a nézőtéren kellemesen érezzük magunkat. Nézzük hát sorba a szálakat, amelyek élményeink szövetét adják. A színen láthatatlan alkotók közül az elsőbbség természetesen Leonyid Koríné, aki felfedezett számunkra valamit. Fogalmazzunk pontosabban: újra felfedezett valamit. Azt tudniillik, hogy az érzelmek még intellektuális korunkban is bírnak olyan erővel, amelyek lekötve tartanak bennünket a színházban ma is. Különösen akkor, ha az irónia és a humor természete biztosítja, hogy sehol se csússzunk át az érzelmességbe. Zorin a legtisztább emberi érzelmekhez nyúlt: a szerelemhez és a hűséghez. Azt mutatja, hogy a legerősebb szenvedélyek is milyen próbára térettnek a hétköznapok apró és nagyobb realitásain. S a próbát nehezen álljuk. Mindez nem azt jelenti, hogy Zorin hátat fordít a gondolatoknak. Nem kívánja ugyan újra felfedezni a világot, de amit bemutat belőle, azt rendkívül érdekesen és hatásosan teszi. A másik láthatatlan, de mindig jelen levő alkotó Iglódi István, a fiatal színész, aki ez alkalommal rendezőként mutatkozott be — kitűnően. Az egyébként is filmszerű jelenetezésre épített művet hatásos egyszerűséggel, hallatlan biztonsággal és minden apró mozzanatában kidolgozottan állította a színre. Talán csak az első rész befejezésének zárózeneszáma és az eredeti mű zárómondatának elhagyása okoz némi felesleges hangsúlyeltolódást. Iglódi István legfőbb érdeme azonban a színészvezetés, s már rá is térhetünk a látható szereplőkre. Törőcsik Mari ezzel a lengyel lánnyal színpadi pályafutásának eddig legkiemelkedőbb csúcsára ért, s helyes immár vitathatatlanul a kevés legjobb magyar színésznő között van. Alakításának sok erénye közül a legfontosabb talán az, hogy ezt a színpadi ziccereket tálcán kínáló szerepet olyan színpadi „premier plánokkal” oldja meg, azaz annyira a lényegre koncentráltan, minden túlzástól mentesen, csak egészen szűken adagolt hangsúlyokkal, a naturálisnál visszafogottabb mozdulatokkal, leheletnyi váltásokkal éri el, hogy éppen ebből a nagyon kevésből lesz a nagyon sok. Ebből lesz a minden, ebből áll össze egy — talán a szövegben megírtnál is összetettebb — jellem, furcsa, eredeti, és mégis annyira tipikusan női karakter. Percről percre meghódítja a nézőt, nem lehet vonzerejéből kimenekülni, úgy jövünk ki a színházból, hogy tudjuk: erre a Helga lányra nagyon sokáig fogunk emlékezni. Viktor, a fiú, Sztankay István. Vele különösen a második részben szűkmarkúan bánt az író, pusztán elszenvedheti a lány érzelmeit. De az első részben nagyszerű partnere Törőcsüknek: bumfordi báj, tisztaság és erő jellemzik ekkor s az az öröm, amit érez, átragad a közönségre. A második rész passzívabb pillanataiban csak arra vigyázhat, hogy megfelelő pillére legyen partnernőjének és az sikerül. Tegyük még hozzá, hogy Szendrő József sok nyelvi leleményt követelő fordítása nemcsak szellemes, hanem igen hálás dialógus is. S Csányi Árpád fotókra épített díszletelemei — különösen a háttér montázs tablója —, puritán egyszerűségükkel, elegánsan a játék hátterében maradnak, s pontosan annyi kapaszkodót adnak a nézők illúzióinak, amennyi elengedhetetlenül szükséges. Rég szórakozhattunk ilyen egységes színházi előadáson, miit a Varsói melódia premierjén, nem hiába fogadta rendkívül hosszú taps a két szereplőt és a rendezőt a bemutató estéjén. Bernáth László Televíziós játékot forgatnak Reggelire két férfi címmel, Lengyel György rendezésében. Képünkön: Tóth Judit, a darab egyik szereplője, partnerei: Sinkó László és Balázs Samu. (MTI fotó : Tormai felv.) BUDAPESTI MŰVÉSZETI HETEK, 1968. Beethoven, Mozart, Wagner, Brecht A BERLINI DEUTSCHE STAATSOPER VENDÉGJÁTÉKA A művészeti hetek zenei eseménysorozatának ünnepi hangulatú befejezése volt a nagy múltú berlini opera vendégjátéka. Első estjükön, a Brecht társadalomkritikai librettójára készült Kurt Weillkompozíció, A kispolgár hét főbűne szerepelt. Ebben két nővér, a két Anna végigutazza az USA hét nagyvárosát, hogy előteremtsék a louisianai család számára vágyaik netovábbjához, a saját lakóházhoz szükséges pénzt. Egyikük szép, a másik okos. Az okos Anna mind a hét városban ügyesen eladja a szép Annát, aki ráadásul táncolni is tud. Okos Anna songokat énekel arról, milyen nagy bűn — a tisztesség. Ezek a songok meggyőzik a néha-néha vonakodó szép Annát, hogy milyen nemes dolog a mocsok, ha családi ház lesz belőle. Brecht tehát itt ugyanazt mondja el a pénz kormányozta világról, amit a Mahagonnyban, csak egyszerűbben. Egyszerű Weill zenéje is, mely a század eleji popzenére épül, a Mahagonny és a Koldusopera igényessége nélkül. Gisela May éneke és Ilse Hurtig táncai mégis hatásosak voltak. A rendezés és koreográfia Grita Kratke munkája, aki az est másik produkcióját, Sztravinszkij Petruskáját is koreografálta. Nagyjából hű maradt Fokin eredeti koreográfiájához, mely a mi operabalettünk műsorán is szerepel. Beethoven Fideliójában megismerkedhettünk 3, társulat kitűnő kórusával és Mozart operája, a Cosi fan tutte olasz nyelvű előadása volt a vendégjáték kimagasló fénypontja. A berlini színházon illet Apollo-termének ügyesen átültetett, kis színpadán elragadó, üde énekléssel és játékkal leptek meg az énekesek. Elsősorban Celestina Casapietra szopránja és a vendégszerepléseiből már ismert Peter Schreier tenorja cseng még sokáig a fülünkben. Wagner zenedrámája, a Walkür zárta a vendégjátékot, melyben ismét élvezhettük Theo Adam (Wotan) és Ludmila Dvorakova (Brünhilde) kivételes művészetét. Erich Witte rendezése méltóságteli egyszerűségével monumentálisan hatott, s nagyszerű példát mutatott a Wagner-művek korszerű színpadra állításában. Itt lépett színre operánk többszöri vendége, a tapasztalt és kitűnő stílusérzékkel éneklő Ernst Gruber (Siegmund) és kellemes meglepetésként Brigitte Pfretschner (Fricka). A walkürök együttesében is megszólalt néhány énekes kiválóság, köztük a remek Jutta Vulpius. Fodor Lajos „A szerzetesek és asszonyok festője66 A dinnyeevő göndör utcagyerekek és a hozzájuk igen hasonlatos angyalkák meg a csillogó szemű spanyol aszszonyok nagy tudású festője, Murillo évszázadok óta változatlanul népszerű festő az édes déli érzelmek kedvelői körében. Képein a bibliai történetek ábrázolása is megejtően földi és hétköznapi, lágyságáért és líraiságáért kapta hazájában a „szerzetesek és asszonyok festője” melléknevet. A Szépművészeti Múzeumban november 9-én Bartolomé Esteban Murillo születésének 350. évfordulójára kiállítást rendeznek a Márványcsarnokban, Murillo és kortársai címmel. A spanyol múzeumokon kívül a világnak kevés képtára vállalkozhatna ilyen, viszonylag nagyszabású kiállításra, a népszerű spanyol festő műveiből. Ezt is, mint annyi mást, az Esterházy-vásárlásoknak köszönheti a Budapesti Szépművészeti Múzeum — tudtuk meg Harasztiné dr. Takács Mariannától a kiállítás rendezőjétől. — A külföldi gyűjtők és a kereskedők a napóleoni háborúk idején és után kialakult zűrzavaros helyzetben sok Murilloképhez jutottak. Spanyolország megszállása idején a sevillai Alcazar termeibe összehordott képek között 43 Murillo-mű volt. Napóleon a párizsi Musée Napóleon termeibe szánta a kincseket, de a franciás tábornokok olyan csodálattal adóztak Murillo és Zurbarán oltárképeinek, hogy saját gyűjteményüket is gazdagították vele. A zűrzavaros helyzetben külföldi követeknek, francia kereskedőknek is lehetőségük nyílt a képek közül válogatni, így jutott el a spanyol festmények újabb hulláma párizsi, londoni és amszterdami és a magyar Esterházygyűjteménybe. Ezeknek a vásárlásoknak köszönhető, hogy ma a Budapesti Szépművészeti Múzeum Murillónak több olyan festményét őrzi, mint például „A kis Jézus kenyeret osztogat a zarándokoknak” című világhírű alkotást, valamint követőinek, utánzóinak és néhány fontos kortársának képeit, amelyek lehetővé teszik az emlékkiállítás megrendezését. A képeknek mintegy felét még sohasem mutatták be. Kiállítják a spanyol gyűjteménynek néhány eddig, helyhiány miatt be nem mutatott képét, amelyeket erre az alkalomra frissítettek fel a múzeum restaurátorai. (f. f.) ÉRKEZÉS KERÉKPÁRRAL GÁRDONYI GÉZA DIÁKNAPOK Elkészült a Gárdonyi Géza Diáknapok programtervezete. A négynapos találkozót tavasszal rendezik Egerben, s akárcsak korábban, most is Pest, Nógrád, Szolnok és Heves megye középiskolásaiból, szakmunkásaiból álló művészeti csoportok, klubok, szakkörök mérik össze tudásukat. A diáktalálkozóra a részvevők ezúttal kerékpárral érkeznek. A programtervezetben szerepel a „Diáknapok” című időszakos napilap újbóli megjelentetése. CSILI Az esztétikai nevelés fontos szerepet kap a Pesterzsébeti Vasas Művelődési Központ, a Csili programjában. Ezt a célt szolgálja a Korok és stílusok címmel induló irodalmi sorozat. Az első előadás keretében Lengyel Dénes beszél a romantikáról; közreműködik Vedres Tamás előadóművész. MI LESZ VELED ESZTERKE? Magyar filmvígjáték Rendezte: BÁN RÓBERT Csak 16 éven felüliek látogathatják! Címszereplő: HALÁSZ JUDIT BEMUTATÓ: OKTÓBER 31.