Esti Hírlap, 1970. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-01 / 179. szám

Az új Déli A képen a Déli pálya­udvar korszerűsítésének első „kapavágásait” látjuk, de ezeket a kapavágásokat nagy teljesítményű marko­lógépek végzik, hogy he­lyet készítsenek a földalat­ti vasút kelet-nyugati vo­nalán a végállomásnak. Itt, a Déli pályaudvar „üvegkalitkája” előtt jönnek majd fel az utasok a metróból, ezért most a mozgólépcső fer­de alagútját, illetve a felszíni csarnok épületét készítik, építik. ősszel, előreláthatóan szeptemberben-október­­ben kezdődik a másik nagy munka: az új, megnagyob­bodó Déli pályaudvar két­szintes állomásépületének alapozása. A jelenlegi mo­dern üvegdoboz-épületet két és félszeresére nagyob­­bítják. Gondoskodnak sok pénztárról, tágas jegycsar­nokról, helyet kap az Utasellátó étterme és biszt­rója is. Ide csatlakoztat­ják a négyemeletes üzemi épületet, amelyben a vas­útállomás forgalmi szolgá­latát, üzemi helyiségeit rendezik be. Az új állo­másrendszer építésével egyidőben szélesítik a vá­gánymezőt. Az új Délinek a jelenlegi hat helyett 12 vágánya lesz. De minde­nekelőtt az üvegdoboz mellett új támfalat építenek, meg­erősítik a régi alapokat, rendezik a környéket. Az elképzelés szerint az új Déli pályaudvar épületcso­portját a földalatti kelet— nyugati vonalának átadá­sával egyidőben nyitják meg — 1972 őszén. Ugyan­akkor már most előkészí­tik a következő nagy mun­kát: a Kelenföldi pályaud­var korszerűsítését. Előre­láthatóan a Kelenföldi pá­lyaudvar rekonstrukciója 1973—74-ben kezdődik, s átadása után ez lesz Bu­dapest egyik legkorsze­rűbb személypályaudvara. A Déli pályaudvar re­konstrukciós munkáit azon­ban néhány zavaró körül­mény késlelteti. Még nem írták alá a MÁV vezetői a Déli átépítésének, megna­­gyobbításának beruházási programját, a Fővárosi Ta­nácsban sem döntöttek a pályaudvar előtti tér vég­leges rendezési tervéről. Az építők arra számítanak, hogy minderre hamarosan választ kapnak, s azután teljes erővel hozzákezdhet­nek a nagy munkához. (b. a.) F­ecske­­pusztulás A nyár derekán volt szo­katlanul erős lehűlés és a viharos idő megtizedelte legkedvesebb madaraink, a fecskék második nemzedé­két. Baranyai szakemberek a minap figyeltek fel a je­lenségre, amikor­­megtalál­ták a molnárfecskék élet­telen fiókáit. Ez a fecske­faj a ’legháziasabb­’, a leg­érzékenyebb, s ezért közöt­tük okozott legnagyobb pusztítást a váratlanul hi­degre fordult nyári időjá­rás. Emiatt az idei őszön a szokottnál kisebb fecske­rajok hagyják el hazánk te­rületét és kevesebb is tér majd vissza a jövő tavasz­­szal. (MTI) MI VAN ODALENT Búcsú a szívlapáttól A tárna: lámpafényes folyosó ♦ Drótkötél a végtelenbe ♦ A széndaráló nyomában Oroszlány határában hul­­lámzik a föld. Oroszlány mellett állva halnak meg a fák. Oroszlány alatt a föld mélyében, az ország leg­korszerűbb bányája. Mindez csak felszíni jel. Ereszkedjünk a mélybe,h on­nan, lentről nézni, miért vet hullámot a föld, hátán ringatva utat, erdőt, dom­bot. És­ mitől esik le a fák koronája, miért vedlik meztelenre az akác, hogy azután kőszürkén pusztul­jon napban, esőben, szélben állva. Milyen egy mai bá­nya, vagy inkább: mit üzent a jövő a jelennek — a föld alatt. A föld alá utcai ruhában menni nem lehet. Le a fé­nyes orrú cipővel, fel a tömpe orrú gumicsizmát, az iszapszürke munkaruhát, fe­hér műanyag csákót a­­fej­re, sisakot az esetleg nyak­ba hulló széndarab ellen. Néhány pillanat, és — for­mára, külsőre — kész bá­nyász vagyok. De még nem mehetek. Mentőkészüléket kapok, méregzöld vászon tarisznyába csomagolt oltal­mat, tenyérnyi szűrőt, arcra húzható álarcot, az esetle­ges gázömlés ellen. Indul­hatok már? Még mindig nem. Elmagyarázzák a ké­szülék használatát. „Dohá­nyozni szigorúan tilos, Oroszlányban sújtólégve­szélyesek a bányák." „De most már, ugye, mehetek?” „Nem, ott adják a lámpát." Lámpással, mentődoboz­zal a lifthez, s a tudattal, ha valami baj érne oda­lent, az elektromos lámpa telepe 24 órán át fényt ad, a mentőkészülék szűrője 24 óráig működik ... — Jó szerencsét! — Jó szerencsét! A lift szűk. Két sorban hat ember. Az egyik fej mellett krétafelirat a vas­lemezen: „Hajrá, Bányász". Ez a futball-slogen most nekünk szól: hajrá a bányá­ba. 150 méteres süllyedés után meg is kezdjük: kilé­pünk. Megállók, e képre nem számítottam. Előttem vég­telennek tetsző fehér bol­tozatú lámpafényes folyosó, közepén két sínpár, csille­sor, fölötte két ringó kötél­­pálya.­Hol van a fenti kép az eddig magamban és so­kunkban hordozott hiede­lem, a sötét, fekete alagutas bányától? Gyermekkorom óta nem jártam tárnában, aknában. Emlékszem, a sö­tét háttérből felparázsló, ki­csi, sárga fényekre, az im­­bolyogva közelgő karbid­lámpákra, a velük nap­fényre érő, vaksin hunyor­gó vájárokra, csillésekre, akik sáros, iszapos hátukat a csillének vetve, rágyúj­tottak, megpihentek a tisz­ta levegőn, a hűs füvön, az akáclombok árnyékában. Most a bányásznak a föld alatt is van árnyéka, a bol­tozatról világító erős suga­rú lámpafényben. A bánya bélése: vas és beton. Ettől fehér. És nem ló — Diesel­mozdony húzza a csillét. És ahová a ló sem jutott el — csak ember, hogy derék­szögben görnyedve, vállát a csillének vetve, maga előtt gurítsa, tolja a csillogó kris­tálymázsákat — most a végtelen drótkötél a húzó­erő. Tízesével, húszasával cipeli a púposra megrakott csilléket. De ahová már ez a „drótkéz” sem ér — ott dolgozik a gumiszalag —, az első vonalból, a „front­ról’’ hozza a mindennapos széncsata zsákmányait. Az első vonalban gép és ember dolgozik. Pontosab­ban: csak a gép. Mert az ember „csak” kezeli a gé­pet, vezeti, irányítja, ki­szolgálja. 96 méteres front­­szakaszon le s föl jár Orosz­lányban egy szovjet gyárt­mányú fejtőgép, nagy, for­gó vágótárcsájának késeivel 96 métert sétál jobbra-bal­­ra, közben ledarálja maga előtt a két méter magas szénmezőt, rápördíti az ál­landóan mozgó, gumisza­lagra. Tizenkét ember dol­gozik vele, teljes biztonság­ban, mert a berendezés pneumatikus erővel, acél­bordákat, vasfedőket szo­rít, széles lemezeket tá­maszt a kifejtett föld alá. Tizenöt millió forint mozog előre négy és fél tonna súlyban, a géprendszer egy­­egy eleme egy Fiat kocsi ára. A szénfaló gépvakond után ember soha többé nem látja kenyérkereső munka­helyét, lába nyomát, be­omlik ott minden, leszak­ad a föld, s odafönt, ahogy a kőzet engedi, viseli a len­ti zaklatást: hajlik, hullám­zik az út, az erdő, s né­hány fáról még a levél is lehull — tavasszal. Nincs lombja. De: csákány, fúró, paj­­szer sincs. -­­ És: nincs az erőt rabló szívlapát sem. Csak búcsú­t a szív­la­páttól. Békés Attila A NŐK VÉDELMÉBEN Újabb fogamzás szer­ekkel kísérleteznek Korábban már beszámol­tunk dr. Seregélyes György tudományos kutató munká­járól, amelyet a fogamzás­­gátlás hazai elterjedéséről, a népszokásokról, a babo­nákról, a téves hiedelmek­ről állított össze. S hogy a téma mennyire eleven, mennyi újat lehet elmonda­ni még róla, azt a szerző most megjelent „Fogamzás­­gátlás" című könyve is bi­zonyítja. Feldolgozta a fogamzás­­gátlás egyetemes orvos­történetét, a közismert és a kevésbé elterjedt eljá­rásokat. Nem azt kívánja elősegí­teni a könyv, hogy kevesebb gyermek legyen, ellenkező­leg: a fogamzásgátlás mo­dern módszereinek ismerte­tésével meg akarja kímélni a nőket a művi beavatkozás nem ritkán veszélyes, s fel­tétlenül egészségkárosító hatásaitól. Az egyik fejezet végén csupa nagybetűvel idézi, amit először 1933-ban a svéd Ottesen-Jensen írt intézete­­ bejárata fölé: „A fogamzásgátlás jobb, mint az abortusz!" Igen érdekes, amit a könyv a további kutatások­ról mond: nemcsak a meglevő anti­­bébi tabletták tökéletesí­tésén fáradoznak a kuta­tók, hanem új még hatásosabb vegyületeket keresnek, na­ponta szedhető egyszerű tablettákkal, egy éven át hatásos injekciókkal kísér­leteznek. A téma világszerte ak­tuális, s erre jellemző, hogy a könyv végén kiegészítés is helyet kapott. A nyom­dába adás és a megjelenés között eltelt hónapokban ugyanis újabb ismeretek kerültek napvilágra, új eredményekről számoltak be a kutatók. A szerző ezek rövid ismertetésével, s ezzel fejezi be nagy érdeklődés­re számot tartó munkáját: ,,E sorok írásakor 20 mil­lió nő tartozik az orális fo­gamzásgátlást (tablettát) al­kalmazók táborába, de a fejlődés nagy lendületét fi­gyelembe véve, elképzelhe­tő, hogy ezt a módszert is hamarosan háttérbe szorít­ják az újak. A végleges megoldás — a rákkutatás és a szervát­ültetés kérdéséhez hason­lóan — valahol a szerve­zet mikrostrukturális vi­lágában rejtőzik. Kutatók és laikusok egyaránt érthető érdek­lődéssel várják a következő évtized forradalminak ígér­kező találmányait és felfe­dezéseit”. (sm) KOHMASYREN­DELET Nagyobb önállóságot kapnak a főiskolák A JÖVŐ: MEGSZŰNNEK A FELSŐFOKÚ TECHNIKUMOK A kormány rendeletben szabályozta a főiskolák, a felsőfokú intézetek, vala­mint az egytemeken szer­vezett főiskolai karok cél­jait, feladataikat és műkö­désük rendjét. Erről tájé­koztatták az MTI munka­társát.­­ Az egyetemek és az egyetemi jellegű főiskolák irányításának rendjét a múlt évben szabályozták. Ugyanakkor a többi felső­oktatási intézmény mind­eddig változatlanul a ko­rábbi jogszabályok alapján működött: a főiskolák szervezetének és működé­sének általános rendezése eddig nem történt meg, s a mostani kormányren­delet ezt a hiányt pótol­ja. Az oktatáspolitikai folya­mat részeként eddig is több új típusú, karokra ta­gozódó műszaki, illetve gazdasági főiskola létesült — ezzel egyidőben a felső­fokú technikumok és szak­iskolák száma fokozatosan csökkent, s a későbbiekben ezek várhatóan meg is szűnnek. A főiskolai oktatók és hallgatók jogosan igénylik az eddiginél nagyobb in­tézményi önállóságot, a ve­zetésbe való bevonásokat, a hallgatók­­jogainak az egyetemi hallgatókéhoz hasonló rendezését. A főis­kolák adottságai lehetővé is teszik, hogy belső életük rendjét államunk közelít­se az egyetemekre vonat­kozó rendszerhez. A mos­tani kormányrendelet cél­ja, hogy hosszabb időre megte­remtse az oktató-nevelő munka legkedvezőbb fel­tételeit a főiskolákon is. A szabályozás tehát ki­terjed a már működő és a jövőben létesülő valameny­­nyi nem egyetemi jellegű főiskolára. A főiskolák rangját, megbecsülését emeli, hogy — hasonlóan a­z egyete­mekhez — az intézmé­nyek vezetőinek hatásköré­be kerül több olyan jog­kör, amellyel eddig a fel­ügyeletet gyakorló minisz­terek rendelkeztek. A jö­vőben az egyetemekhez ha­sonlóan a főiskolák vezetői dol­gozzák ki például tanul­mányi és vizsgaszabályza­tukat. Az eddiginél nagyobb ön­állóságot kapnak ügyinté­zésükben és gazdálkodá­sukban is. Ezzel természet­szerűen együttjár, hogy a hallgatók nagyobb bele­szólási lehetőséget kapnak intézményük, saját főisko­lai életük alakulásába, ala­kításába. A főiskolák ja­vaslattevő, véleményező testületeiben egyaránt he­lyet kapnak az oktatók és a hallgatók képviselői is. AFRIKÁBA, KANADÁBA Utazik a győri keksz Az évente több mint száz­féle cukorkát, csokoládét, teasüteményt készítő Győri Keksz- és Ostyagyár újdon­sága a kávés, kakaós, diós és kókuszos szeleteket tar­talmazó ropogós, töltött­ os­tya. A gyár az igényessé­gükről híres angoloknak­ je­lentős mennyiségű kekszet exportál, legújabb kereske­delmi partnere több afrikai ország és Kanada. Vasutas étterem A MÁV miskolci igazga­tósága 15 millió forintos költséggel új­ szociális léte­sítményt kapott. A kéteme­letes épületben 1333 vasutas részére van öltöző, mosdó, zuhanyozó, ezenkívül ezer személyt ellátó étterem, amelyhez korszerű üzemi konyha tartozik. A miskolci igazgatóság dolgozói a na­pokban veszik birtokukba az új létesítményt. kávé nagyon jó. Én csak ezt iszom! _______

Next