Esti Hírlap, 1972. február (17. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-01 / 26. szám

MAGYAR­ NDK KAPCSOLATOK Autóbuszért Wartburg Megkétszereződik a fogyasztási cikkek cseréje Magyarország és a Né­met Demokratikus Köztár­saság gazdasági kapcsola­tai a negyedik ötéves terv­ben is gyümölcsözően fej­lődnek. A forgalom 66 szá­zalékkal emelkedik, ami azt jelenti, hogy külkeres­kedelmünkben az NDK a Szovjetunió után a máso­dik helyet foglalja el. A külkereskedelmi for­galom kétharmadát a gépek és berendezések teszik ki. Már hagyományos az együttműködés a jármű­iparban. Az NDK néhány speciális típus kivételével hazánkban szerzi be tá­volsági és városi autóbu­szait, s 1971 és 1975 között 8400 magyar autóbuszt vá­sárol. Magyarországot te­kinti a dömperek, a speciá­lis tehergépkocsik egyik fő beszerzési piacának, mi vi­szont személygépkocsikat, mo­pedeket, s motorkerékpá­rokat vásárolunk onnan. Az áruforgalom szerke­zete szempontjából nagyon kedvező a híradás- és vá­­kumtechnika részesedésé­nek növekedése. 1972-től számottevően növekedő mennyiségben szállítunk mikrohullámú berendezé­seket, elektronikus építő­elemeket, stúdió- és elekt­roakusztikai berendezése­ket. A szakemberek becs­lése szerint ezekből a ter­mékekből az éves bővítő tárgyalásokon a forgalom további növekedése várha­tó. Jelentős a műszeripar ré­szesedésének emelkedése: a forgalom 1975-ben mintegy két és félszerese lesz az 1970-esnek, és öt év alatt meghaladja az 50 millió rubelt. Ez a nagymértékű növekedés annak az eredménye, hogy megkezdődik az NDK-tól gyártásra átvett pénztár­gépek exportja. Tetemesen emelkedik a számítástech­nikai programban gyár­tott áruk kivitele, mintegy megkétszerező­dik az orvosi, a labora­tóriumi, az anyagvizsgáló és az elektronikus mű­szerek exportja. A következő időszakban — a szakosítási megállapo­dás alapján — növekszik a híradástechnikai, a lég­­technikai és a hűtéstechni­kai berendezések,­ az élel­miszeripari gépek és mű­szerek NDK-ba irányuló kivitele, míg onnan a ma­gyar vállalatok irodagépe­ket, kohászati berendezé­seket, vegyipari felszere­léseket, könnyűipari gépe­ket szereznek be a KGST ajánlásoknak megfelelően. A gépek és berendezések forgalmának emelkedése mellett tovább nő a tim­föld, az alumíniumipari termékek, a gyógyszerek exportja, valamint a ká­lium műtrágya, a növény­védőszerek, a különféle ve­gyianyagok behozatala, megkétszereződik a fo­gyasztási cikkek cseréje. A gépipari és elektronikai cikkeken kívül ennél a cikkcsoportnál lesz a leg­nagyobb ütemű a fejlődés. (halmai) Hollóháza bemutatkozik A Hollóházi Porcelán­gyár az idén ünnepli fenn­állásának 140. évfordulóját. Ebből az alkalomból az őszi hónapokban látványos kiállítást rendeznek a bu­dapesti Iparművészeti Mú­zeumban. Bemutatják a gyár legszebb termékeit. A felkészülést már évekkel ezelőtt megkezdték. A kör­nyező községekben, így Telkibányán, Pusztafalu­ban, Füzéren, Nyíriben és Füzeskomlóson mintegy öt­száz, parasztmintákkal díszített, eredeti hollóházi fajansz tányért, kulacsot, gyertyatartót, bögrét és pá­­linkás butykost gyűjtöttek össze. Városszépítő Sárváriak A városszépítő egyesület kezdeményezésére zöldöve­zeti kirándulóhely, parker­dő, csónakázótó épül Sár­váron. A város üzemei, vál­lalatai anyagiakkal is tá­mogatják a terv kivitelezé­sét, s a lakosság, az isko­lák tanulói, a KISZ-szerve­­zetek jelentős értékű társa­dalmi munkát ajánlottak fel. Drogéria a Fekete Kutyához AZ ELSŐ GYÓGYFÜVES * OLEJKÁROK UTÓDA vakat járó, házaló keres-­­ kedők, az „olejkárok” már a ^ XVI. században megjelen- ^ tek az országban. A háza- ^ lókat később a drogista kis- ^ kereskedelem váltotta fel. ^ Az első hazai drogéria a hí- ^ res belvárosi gyógyfüves­­­bolt, a Fekete Kutya volt, ^ amelyet 210 esztendeje ^ nyitottak meg a Rózsa té- ^ ren. S mert ezek a boltok ^ jelentős egészségügyi higié- ^ niai feladatokat vállaltak, a $ múlt században vidéki vá-­­­rosainkban is sorra nyíltak ^ drogériák. A második világháború ^ után a gyógynövényter- ^ mesztést-kereskedelmet ^ szinte a semmiből kellett $ újjáteremteni. Ma a Herba- $ m­a a háború előtti terület- ^ nek négy-ötszörösén tér- $ meszt gyógynövényeket: is- $ mét híres a tihanyi leven- ^ dula, a budakalászi nagy $ magvú koriander, az iregi­­ és a mezőhegyesi ricinus, a­­ kompolti és a hatvani zárt-­­ tokú kékmák. A magyar gyógynövény­kereskedelem 500 éves múltra tekint vissza: a fal- Állami vállalatok, szövetkezetek! Rövid szállítási határidőre, azonnal vállalunk fémnyomást (0 800 mm-ig) Nagyobb megrendelés esetén éves szerződést kötünk. FŐVÁROSI ÓRA- ÉS ÉKSZERIPARI VÁLLALAT Anyag- és Áruforgalmi Főosztály Budapest IX., Balázs Béla u. 17. Tel.: 337—180, 13-as mellék és 334—511. ­ TANULÓ MUNKÁSGYEREKEKNEK ELŐKÉSZÍTŐ TANFOLYAM, TANULMÁNYI SEGÉLY NÉPSZERŰ A SZAKKÖZÉPISKOLA SEGÍTENEK A MŰVELŐDÉSI HÁZAK Ma délelőtt ülést tartott a Szakszervezetek Buda­pesti Tanácsának elnöksé­ge. Tájékoztatót hallgattak meg a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbta­nulását elősegítő akciókról. A múlt években a fővá­rosban a társadalmi és az állami szervek eredményes kapcsolatot szerveztek e fontos társadalompolitikai gond megoldására. Megfelelő a munkameg­osztás a tanfolyamok gondozásában a Fővárosi Tanács oktatási főosztá­lya, a KISZ Budapesti Bizottsága és az SZBT között. Ebben a tanévben 31 iskolában 65 tanfolyami csoportot indítottak, 1635 részvevővel. E csoportok­ban általános iskolát vég­zetteket készítenek fel. Az idén négy egyetemen 51 tanfolyami csoport indult 867 részvevővel. Az előkészítő tanfolya­mok rendszere a szülők, a tanárok és a tanulók kö­rében a múlt években is­mertté, elfogadottá vált. Figyelemre méltó, hogy az idén a Budapesti Orvostu­dományi Egyetemen mind több munkásgyereket ka­rolnak fel. A budapesti szakközépiskolák kérésére öt csoportban 89 tanuló részvételével az iskolákban szerveztek egyetemi előké­szítőt. A művelődési házak jól együttműködnek a kerü­leti iskolákkal, s a szakkörökben, a cso­portokban jelentősen nőtt a korrepetálás hatékonysá­ga. Elsősorban a Fehérvári úti művelődési házban, a Csiliben, a Duna Művelő­dési Házban, az ÉVIG és a Danuvia Művelődési Ott­honában eredményes a munka. Biztató adat: a tanfolya­mokon részvevő fiatalok 90 százalékát felveszik a kö­zépiskolákba, többségüket a választott gimnázium ta­gozatos osztályába. Az egyetemekre is mind több munkás gyermeke jut be. 1967 óta a Fővárosi Ta­nács évente kétmillió fo­rintot ad diákszociális és tanulmányi segélyre. Az SZBT elnöksége az idei tanévben 600 ezer forint­tal járult ehhez az alap­hoz. Emelkedett a támoga­tásban részesülők száma, elsősorban a szakközépis­kolások között, ugyanis a fizikai dolgozók gyermekei ebben az iskolatípusban tanulnak legnagyobb arányban. Étrendünkben mind fonto­sabb szerep jut a tápanya­gokban gazdag gombának. A budapesti Duna Terme­lőszövetkezet az ország leg­nagyobb gombatermesztője, a fővárosi piacok és zöld­ségüzletek fő szállítója. Gombatenyészetüket a Bu­dapest határában húzódó, elhagyott mésztufa-kőbá­nyákban rendezték be. A jelenleg 160 ezer négyzet­­méteres területen évente, mintegy egymillió 300 ezer—egymillió 600 ezer kiló gombát termesztenek. A nagyobb termés érdeké­ben 1967 óta új módszer­rel, a műanyagzsákos ter­mesztéssel kísérleteznek. Az ízletes csiperke (Cham­­pignon) gombát egész év­ben folyamatosan szedik. Képünkön: a szövetkezet asszonyai munka közben. A BALATON MELLETT Háromezer éves körte A Balaton vidékén napvilágra kerülő régé­szeti leletek értékes ada­tokat szolgáltatnak a vi­dék növényföldrajzi múlt­járól is. Számos lelet labo­ratóriumi elemzése nem­régen fejeződött be a keszthelyi Balaton Mú­zeumban. A legrégibb leletek is azt bizonyítják, hogy a Ba­laton mentén már évezre­dek óta rendszeresen fog­lalkoznak gyümölcster­mesztéssel. Ennek egyik legrégibb konzerválódott emléke az a körte, amelyet egy háromezer éves sírban találtak. A gyámolító irat 1/k­ét évvel és két hónap­­pal ezelőtt egy esküvő előtt álló fiatalember azzal a kérdéssel fordult hozzám: állítsam össze azokat a kér­déseket, amelyeket tapinta­tos férjnek ajánlatos kerül­nie, ha nem akarja a baj­szát összeakasztani az asz­­szonyéval. Mint tapasztalt atya és sokat próbált férj, nem tudtam ellentállni a tisztelettudó kívánságnak és megszerkesztettem az alábbi gyámolító iratot, amelyet az esküvő órájá­ban, a központi házasság­kötő teremben csúsztattam az ifjú férj fekete kabátjá­nak bal zsebébe azzal a megjegyzéssel, hogy ráér el­olvasni a mézeshetek után. Az írás így hangzott: ÉTKEZÉS ALKALMÁ­VAL: — Miért nincs kész az­­ ebéd? — Miért hideg az ebéd?­­ — Miért meleg az ebéd?­­ — Miért sós a leves?­­ — Miért sótlan a leves? — Miért vacsorázunk megint pirított kenyeret? — Miért nem vacsorá­zunk pirított kenyeret? — Miért nem maradt holnapra is vacsora? — Miért maradt holnap­ra is vacsora? TISZTASÁG ÉS REND ÜGYÉBEN: — Miért nincs még el­mosogatva? — Miért nem varrtad fel a gombot? — Miért nem üríted ki magad után a hamutálat? — Miért dohányzol any­­nyit? — Miért nem találod me­gint a varródobozodat? GYERMEKNEVELÉS ÜGYÉBEN:­­ — Miért nincs rend a gyerekszobában? — Miért nincs csönd a gyerekszobában? — Miért van csönd a gyerekszobában? — Nem beteg az a gye­rek? — Miért kényezteted azt a kölyköt? ÁLTALÁBAN: — Miért veszekszel ok nélkül? — Miért szólsz bele a munkámba? — Miért nem szólsz be­le a munkámba? — Nem tudsz legalább két percig hallgatni? — Miért nem beszélsz, ha kérdezlek? — Már megint azt a nyo­morult tévét bámulod? — Csak nem a tévéhez mentél feleségül? — Miért jön megint az a drága jó anyád? — Mi az én lakásom, ká­­véház? És végül a legveszedel­mesebb: — Azt hiszed, tőkepén­zes vagyok? Nemrég meghívott vol­tam a házassági évforduló­jukon. Az ifjú férj moso­lyogva újságolta, hogy kér­déseimet gondosan őrzi fe­kete kabátjának bal zsebé­ben. Ott, ahová két eszten­dővel ezelőtt csúsztattam. Csakhogy minden kérdés kerettel ellátva és gondosan kipipálva. Szűts István Lábatlan lábasházak Támadják a lábasházak­­ tervezőit, mondván: luxus, ha ma a tízemeletes sáv- és toronyházak föld­szintjén nem épülnek laká­sok. Valóban érthetetlen, hogy a parkokban tervezett há­zak földszintjén nincs la­kás. De ezek — két-három toronyháztól eltekintve — csak papíron lábasházak, mert nincs lábuk, a lakások alatt garázsok, vagy esetleg boltok készültek. Sőt még a zajos, poros főutak mentén is, ahol különben sem jó la­kásnak a földszint, a jóvá­hagyott tervtől eltérően a házak nem lábon állnak. Itt általában boltok nyíltak. Legfeljebb árkád húzódik előttük. Ezért a kérdés nem az: lábasház, vagy nem lábas­ház? Inkább azt kell eldön­teni: mi legyen a föld­szinttel? Talán négy-öt éve már­ a kereskedelem tudományos kutatói nyugaton jártak, hogy tanulmányozzák a há­lózat fejlődését. Hazatértük után az egyik lapnak kije­lentették: „A jövő a bevá­sárlóközpontoké. A kis bol­tok felett eljárt az idő. Bu­dapesten sok élelmiszeráru­­házat kell építeni, s már szükség van autós bevásár­lóhelyre is.” A Városházán elfogadott tervek bizonyítják, hogy több új negyedben nem ja­vasoltak az építészek kis boltot, csak áruházat. Ám amikor kiderült, hogy nem épülnek fel idejében a ter­vezett áruházak, beépíttet­ték a lábasháznak szánt épületek földszintjét. Nemrég ismét jártak más fővárosokban a kereskede­lem említett kutatói. Ha­zatértük után kijelentették: „Nyugaton felfedezték a sarki boltot. A háziasszony ott sem a bevásárlóközpon­tokban veszi meg a min­dennapi tejet.” Más szóval: az áruházon kívül ezután is kell építeni sok kisebb-nagyobb boltot. Ahogy ezt lapunkban évek óta javasoljuk. A kereskedelem pálfor­­dulása most talán el­dönti a vitát a lábasházak­ról. Mert a parkban elkép­zelhető a földszintes lakás. De a városrészi központok­ban, a főutak mentén — ahol ugyanolyan a forga­lom, mint a Nagykörúton — jobb és kifizetődőbb, ha bolt, szolgáltatófiók vagy kisipari műhely nyílik. Aczél

Next