Esti Hírlap, 1972. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-24 / 147. szám
Igencsak érdektelen filmmel szolgált tegnap este a tévé. Somerset Maugham neve és a műsorújságban közölt képek bizonyára sokakat vonzottak a képernyő elé — feltéve, hogy nem volt módjuk a második csatornán a Harakirit megnézni —, ám ismét úgy tűnt, hogy a BBC selejt-filmtárából sikerült filmet vásárolnunk. A műterem Tahiti semmivel sem volt vonzóbb az éppoly műteremszagú chicagói „felső tízezer” világánál, és nem bizonyosodott be, miért jobb és szabadabb ama szigeten rőfössegédnek lenni, mint Chicagóban üzletembernek, és egyáltalán, mi dolgunk mindezzel? Ennél tán még a hasukat felmetsző XVII. századi japán roninok is közelebb állnak hozzánk... • Hangját, műfaját keresi a tévé új ismeretterjesztő műsora, az Alattvalók és királyok című történelmi sorozat. A tegnapi, Mátyás király államát bemutató rész, miközben Mátyás király mesés, legendás mítosza helyébe a történelmi realitást próbálta állítani, igyekezett érdekes tényanyaggal, a Mátyás korabeli élet néhány, kevéssé ismert részletével gyarapítani ismereteinket. Tette ezt hol érdekesen és színesen, hol szárazon és katedraízűen. A történészek magyarázatait kissé szervetlenül váltották a kor művészetét és hangulatát bemutató képi-zenei filmrészletek. Két, egymástól távoli hangvétel próbált itt összekapcsolódni. (f. r.) Sarkadi-behrajtató Kassán A Komárnéban működő Magyar Területi Színház, Thália Színpada június 29- én este tartja Kassán, Sarkadi Imre Az elveszett paradicsom című drámájának bemutatóját a Dukla színháztermében. A darabot Beke Sándor rendezi. □ SÁNTA FERENC Ötödik pecsét című regényét kiadta a párizsi Gallimard, Anne-Marie de Backer, Kassai György és Jean Rousselot közös fordításában. A kötet Az egész világ című sorozatban jelent meg. □ A GLÓBUS NYOMDA jövőre ünnepli fennállásának 70. évfordulóját. Dr. Szőnyi Sándor, a vállalat jogtanácsosa megírja Az Újság, a Magyar Hírlap, a Magyarság, a Budapester Abendblatt és hat másik régi budapesti napilap nyomdájának történetét. A DÓZSA-SZOBOR AVATÁSA ELŐTT A nevezetes piactéren Három kulacs Ceglédről ♦ Húszezer vendég A ceglédi vasútállomástól a városba vezető út fölött — egészen a Kossuth térig, ama nevezetes piactérig — hármas zászlókat feszítettek ki: a nemzetiszínűt, a pirosat, s mellettük az égkéket, a város lobogóját. Az utak ma is, mint akkor — a budai út, a jászberényi, a szolnoki, a nagykőrösi, a mikebudai — ide, a térre futnak, innét futnak tova. („Leégett, újjáépült a város, de a kivezető utak megmaradtak.”) Kossuth tér most a neve, Kossuth itt mondta 48 szeptember 24-én toborzó beszédét, itt, ahol „Székely György (Dózsa) vitéz katona, a keresztesek áldott hadinépének vezére és főkapitánya” kiáltványát intézte hadrakelt paraszti seregéhez. Piactér: egyik szélén az árusok égkék, narancsszín panelbódéi, s a kirakodóasztalok, bakok fölött a színes műanyag hullámtető, a másik szélén is piac, amolyan mai, modern: áruház, boltok, bisztró, a bisztró nagy üveg ablaksorán végig menetel, kiegyenesített kaszás sereg, fehér temperarajzzal hálózva. A tér közepén durván faragott, vörös mészkőalapzaton a felavatásra váró kettős szikár szoboralak. (Az előző kisebb Dózsa-szobor is Somogyi József munkája volt, azt most Kiskunfélegyháza kapja meg.) A teret körbeölelő akácok, hársak lombkoronájában hangszórók. Húszezer vendéget vár Ceglédzi gyűjteményének 100—200 éves darabjai. A gyakorlatlan szem nem is tud különbséget tenni köztük. A XVI. században még azonos színvonalú a jobbágygazdaság technikája, a XVI. század végéig a gazdálkodás módja elérte a nyugatot. De — így tanultuk, a török uralom a második jobbágyságot hozta létre, — az ország vezető urainak bűnös felelőssége, hogy szipolyozva, csak maga hasznára az országot az elmaradottságot konzerválta, hogy a parasztságot fejlődni nem engedte, rabszolgasorba kényszeritette. Ez ellen indult haddal Dózsa. Három középkori kulacs Szentesről. Mellette három kulacs Ceglédről. A ceglédiek a múlt századból valók. Ki tudná a különbséget megmondani, ki látná e használati tárgyakon a sok száz éves „fejlődést”? Ekevas és csoroszlya a nehéz ekékhez. A XVI. században Nyugat-Európában is ilyennel szántottak. Ezeket a vasakat („52 darab vaseszközt”) a ceglédi tvtorony alapozásánál találták. Nagy érték volt, a menekülő kovács elrejtette, a szalmaköteget, amibe bugyolálta, azt is megőrizte a föld. S ilyen nehéz ekével szenvedett még a múlt században is a paraszt. Megrázóan tanulságos Dózsa születésének 500. évfordulóját ünnepli az ország. De honnét tudjuk születésének napját, hisz’ a krónikákban már egyszerre mint végvári vitéz, Székely György toppan elő, aki lovagi tornán Nándorfehérvárnál megvív egy Ali nevezetű török lovastiszttel? „Közmegegyezéssel ezt a napot jelölte ki a történetírás.” Megkínoztatásának, kivégzésének idején — így szólnak a források — „negyven év körüli férfi volt.” Nem is egy születési adat, az érkezés, a származás a fontos, a tette, a szelleme. A ceglédi múzeum emlékkiállítása — Dózsa és kora — ezért oly megrázóan tanulságos: a paraszti életet, a tizenhatodik századi alföldi parasztság életkörülményeit mutatja be. Min akart változtatni Dózsa? A kiállítás tárlóiban a tárgyak — „eszközanyagok” — nem mind a XVI. századból valók (szándékosan!), a 400 éves kulacsok, cséphadarók, ekevasak mellett a múzeum népraj MOSÓMEDVE KALANDJAI Játszókertek a kőrengetegben Kertész Ákos regényéből, a Makrából film készül. Rényi Tamás rendezi, Zsombolyai János fényképezi, a főszereplő: Juhász Jácint. Várkonyi Zoltán Kapás Dezső forgatókönyvéből készít filmet Emberrablás magyar módra címmel; operatőre Somló Tamás, főszereplői: Kállai Ferenc, Őze Lajos, Tahi- Tóth László, Harsányi Gábor és Mensáros László. A Hunnia Filmstúdióban forgatják a Nincs idő-t, amely a sátoraljaújhelyi börtönlázadást idézi fel. Csoóri Sándor és Kósa Ferenc írta. Homoki Nagy István rendezte a Puch és Plútó című állat-játékfilmet, amely egy mosómedve és egy holló kalandjait tárja a nézők elé. A népszerű tudományos és oktatófilm stúdióban készült el Kondor Györgyről, a szocialista képzőművészek csoportjához tartozó művészről szóló film, Kiss József rendezésében. A művészettörténeti sorozat folytatásaként György István előkészíti az etruszk és általában a neolitikus művészetekről szóló filmjét. Préda Tibor, a nagy sikerű „Játszóterek a kőrengetegben” folytatásaként a felnőttek parkjairól, játszótereikről, a Fővárosi Kertészeti Vállalat új létesítményeiről, s a vakok kertjéről készít filmet. A történelem léptei A lépések Dózsa parasztjainak léptei, a török léptei... Egy tárló üvege alatt a megfeketedett lépések: talpak. Bőrtalpak, csizma-, sarutalpak, amelyeket a régi szolnoki vár mellett, a Tisza, a Zagyva medre őrzött, nagy szárazság idején vetett ki. A történelem léptei. Kőbányai György BALATONI SZÉL EGY FESZTIVÁLLAL TÖBB? A kérdés egyáltalán nem szónoki. A fesztiválok dömpingjében az ember hajlamos a rezignált megjegyzésre: na, megint egy fesztivállal több. A veszprémi nem puszta számszaporítás. Nem azért, mert fesztivál helyett találkozónak hívják. Hanem azért, mert a televíziónak semmihez sem hasonlíthatóan nagy, társadalmi méretű hatása van. Mert lehetőségei — éppen a hatása miatt — rendkívüliek. Mert az önmaga egyéniségét és hangját kereső műfaj legkisebb eredményei is új lendületet, bátorságot adhatnak a továbblépésben. S ha van szükség számvetésre, akkor egy milliókra hatni kívánó műfaj esetében van. A televízió a mindennapokban — közügy. Mindenkire tartozik. A tévétalálkozó még keresi formáját. Közüggyé kell tenni. Hogy tartozzék az írókra és más művészetek alkotóira, szociológusokra, esztétákra, kritikusokra. A találkozó legyen fórum, ahol támogatást kap az érték és kiszűrődik az értéktelen. Legyenek a tévéprodukciók is közéleti izgalmúak. Szóljanak hozzá a világ, az ember, a mi életünk izgalmas konfliktusaihoz, tartsanak tükröt a kornak. A tévé drámai produkcióinak problémáját hajlamosak vagyunk egyetlen kérdésben, a televíziós formanyelv kialakításában látni. Pedig a tévé nagykorúsága és önállósága nem a kifejezőeszközökön múlik. Hanem azon is, hogy művészeinek van-e önálló mondanivalójuk, s hogy mennyire lényegbevágó, mennyire fontos ez a mondanivaló ma, itt, nekünk. Akár irodalmi művek feldolgozásával, akár eredeti játékkal. Nem termékeny a jelenlegi munkamegosztás, hogy a mai valóság izgalmas jelenségeinek, társadalmi mozgásának feltárását a tévé drámai műfajai áthárítják a riportokra, dokumentumfilmekre. Önmaguk kiteljesítésének nagy lehetőségéről mondanak le ezzel. Ha valóban nagykorúnak akarjuk a tévé művészi produkcióit, ki kell mondanunk, a nagykorúsághoz méltó igényeket is: ne csak adottságánál, nézőszámánál fogva legyen közügy, hanem a kor ihlette mondandója révén. Erre is figyelmeztet a második veszprémi tévétalálkozó. (bársony) A második veszprémi tévétalálkozó zsűrije ma délután osztja ki a három legjobbnak ítélt tévéprodukciónak a díjat, Borsos Miklós: Balatoni szél című szobrának három példányát. A Fővárosi Nagycirkusz új műsorában az Inter Star’sban látható e kecses ló, s lovasa Kartely. A látványos program egyik száma, a mindig sikerre számítható iskolalovaglás. Megérkezett az Attila rendezője KÓRUST KAP A TULIPÁN Holnap indul a szabadtéri színházi szezon a fővárosban. A Budai Parkszínpadon az Illés-együttes műsora nyitja a nyári évadot. A Vidám Színpadon, a Bartók Színpadon, az Operaházban és természetesen a helyszíneken, a szabadtéri színpadokon javában folynak a nyári bemutatók próbái. Megérkeztek már Magyarországra a bolognai színház műszaki vezetői, tervezői, akik a helyszínen tanulmányozzák a díszletek elhelyezését. Az Attila dirigense, Lamberto Gardelli is hazánkban tartózkodik, s pénteken érkezett Budapestre az előadás rendezője, Giancarlo Del Monaco, a világhírű operaénekes, Mario Del Monaco fia is. A tavalyi felújítások közül nem egyet az idén „megfiatalítva” láthatnak viszont a nézők. A Budai Parkszínpad Tulipán című kétrészes bohózatának revüjét átdolgozták, a zeneszerző Aldobolyi Nagy György pedig kórussal „frissítette” fel tavalyi melódiáit. Új színt hoz az előadásba két új szereplője, Márkus László és Suka Sándor. Macskássyra emlékeznek Huszonegy országból nyolcvannyolc film versenyez az animációs filmek világfesztiválján Zágrábban. Nedeljko Dragic, az ismert jugoszláv rajzfilmrendező szerint ez a fesztivál „nem az arisztokratikus rendezvények sorába tartozik, ahol csupán a szakma nagyágyúi mutatják be egymásnak műveiket”. A most zajló animációs fesztiválon a kritikusok, üzletemberek, tvadók képviselői mellett a közönség is résztvevő. A rendezvény két részre osztható. Az egyik program nemzetközileg két nagyrabecsült művész: Macskássy Gyula és Jiri Trnka munkáinak állít emléket, míg a másik, a népszerű rajzfilmhősök születéséről tájékoztat. Ez a műsor a közönségnek készült. A bemutatókon nemcsak a modern animációs filmeket láthatják majd a vendégek, hanem a negyven évvel ezelőtt született, világszerte ismert és kedveltsztárokat” is.: Pink, Panther és Mr. Mago. Ny. É.