Esti Hírlap, 1972. december (17. évfolyam, 283-304. szám)

1972-12-07 / 288. szám

RAJKÓK SIKERE Csaknem kéthónapos Egyesült Államok-beli és kanadai turnéjáról hazaér­kezett a KISZ Központi­ Művészegyüttes. A Rajkók, a táncosok és a szólisták felléptek Washingtonban, New Yorkban, Ottawában és sok kisebb városban. Harmincöt előadásuka­t és öt matinéjukat 70 ezer néző tekintette meg. Sike­rüket jelzi, hogy az együt­tes már hazaindulása előtt meghívást kapott 1974-re, kéthónapos vendégszerep­lésre. • Nem remekíró, de a múlt század egyik jó írója volt Tolnai Lajos. Móricz Zsigmond, mert szellemi elődjének érezte, élesztget­te, saját átírásában adta ki több művét. Nem hasz­nált, újra elfeledték. Leg­alábbis tegnapig. Most azonban a milliók mozija mutatta be néhány novel­láját, több százezren jó­időre megjegyzik végre az író nevét. (Csak az a kár, hogy ezt a nevet rosszul, y-nal írták a képernyőre.) Négy elbeszélést láttuk, Kazán István sikeres dra­­matizálásában, Nemere László hiteles atmoszférát teremtő, sűrű hangulatot árasztó rendezésében. Egy­séges játékstílusban tol­mácsolták az írót a színé­szek, érdekesen, élvezete­sen, néhányan — Kőmíves Sándor, Egri István, Szabó Gyula, Harkányi Endre, Inke László, Mányai Zsu­zsa — különösen tetszet­tek. Milyen világot ismer­tünk meg a tv útján Tol­naitól? Egy szóval: a jel­­lemtelenségét. Az író szen­vedélyes gyűlölete az élősdiség, a korrupció, a haszonlesés, a rangú kórság, a kicsinyesség, az úrhat­­námság, a meghunyászko­­dás, a kapzsiság, s minden rendű és rangú gazember­ség világát, az aljasság és az alantasság ellen szólt minden munkájában. Fi­nomságok és áttételek iránt alig volt érzéke, nem közvetetten adta elő mon­dandóját, helyenként mégis megérintette a kép­ernyőt a szatíra szele, egyik-másik tabló Gogolra emlékeztetett. Talán ezért nevezte Szerb Antal „íróink legoroszosabbjá­­nak” Tolnait, s ezt érzé­keltette Nemere rendezé­se is. Jó műsor volt. Szolgá­lat a magyar irodalom nem feledésre, de megőr­zésre való hagyományai­nak, szolgálat a nemes szórakozást értékelni tudó közönségnek. (barabás) GYORSINTERJÚ Harangozó Terivel Néhány napja érkezett, s most ismét útra kelt. Hon­nan és hová? — Az NDK-ban, Berlin­ben voltam néhány napig. Az ottani szilveszteri mű­sort vettük fel, énekelek benne néhány dalt. Nekem, legjobban a Ne add föl cí­mű német szám tetszett. Most ismét az NDK-ba uta­zom egy hétre, Rostockba. Az ottani televízió egyik stúdióját minden évben ha­jós bárnak rendezik be, s ott folyik a játék. Ebben lépek fel. — Idehaza? — Lazíts egy kicsit az életeden — ezzel a cím­mel énekeltem egy dalt a Made in Hungary műsor­ban. Ha sikerült a felvétel, februárban hangzik majd el. Közben novemberben, s most decemberben is vi­dékre járok. — Francia pásztordalo­kat énekelt a rádióban. Vi­rágénekekkel is mind gyakrabban fellép. Oka? — Nagyon szeretem a pásztordalokat és a virág­énekeket. Szívesen éneke­lek a táncdalokon kívül ilyeneket. Ennyi az egész. Ha minden jól megy, a Magyar Televízióban is be­mutatok majd pásztordalo­kat, egy Koncz Zsuzsával, Kovács Katival és Szécsi Pállal közösen készülő mű­sorban. December második felében elválik majd, hogy pontosan mikor. —mi— MAGYAR KÖLTŐK TOLMÁCSA Ady könnyebb, mint Petőfi Radnóti, József Attila • Találkozás fiatalokkal Néhány hónapja érkezett hazánkba — immár hatodik alkalommal — Alexander Nawrocki lengyel költő és műfordító. Nagy része van benne, hogy Lengyelor­szágban kezdik megismer­ni hazánk irodalmi klasz­­szi­kusait, legjelesebb költő­egyéniségeinket. Megje­lent a Petőfi-fordítások kö­tete, mégpedig abban a sorozatban, amelyben előtte Baudelaire, Rim­baud, Petrarca, Puskin, Emninescu költeményei. A Nawrocki által fordított Ady-, József Attila-, Rad­­nóti-költeményeket eddig újságok, folyóiratok közöl­ték — most remény van rá, hogy ezek a versek is kötetbe kerüljenek. Egyetem után Alexander Nawrockitól a Lengyel Kultúra buda­pesti központjában kérdez­zük: mi indította magyar versek fordítására? — Az egyetem után — lengyel-néprajz szakot vé­geztem — az első külföldi utam Magyarországra ve­zetett. A táj, az ország szépsége megragadott, s késztetett, hogy megtanul­jam a nyelvet. Először szó­tár segítségével, aztán már anélkül fordítottam anya­nyelvemre a klasszikus ma­gyar líra , nagyjait. Némi könnyebbség volt, hogy ke­restem és megtaláltam a Petőfihez hasonlító lengyel költőt, Adam Mickiewiczet. Ő is, csakúgy, mint Petőfi, magas irodalmi szintre emelte a népköltészetet, forradalmasította ezt a stí­lust. — Adytól mintegy negy­ven verset fordítottam, közte a Párizsban járt az ősz, A néma madarak, a Lédával a bálban, A feke­te zongora című költe­ményt. Talán meglepő, de így van: Petőfit nehezebb fordítani, mint Adyt. Egy gondolatot, sőt, egy jelkép­­rendszert le lehet fordítani, de egy vers egyszerűsé­gét, dallamát, zenéjét visz­­szaadni más nyelven: ez sokkal nehezebb feladat. Az eclogák — József Attila, Rad­nóti? — Műfordító pályakez­désem első munkái közé tartoztak Radnóti eclogái. Nem dicsekvésként mon­dom, de elég könnyen bol­dogultam, azt hiszem, egyetemista korom Ovidius­­fordításai segítettek a Rad­­nóti-versforma és hangu­lat átültetésében. József Attila fordítása közben pe­dig annyira belém ivódtak ezek a remekek, hogy né­melyiket kívülről is tu­dom, magyarul csakúgy, mint lengyel fordításban. — Bizonyára ismeri azt a shaw-i aforizmát, hogy a fordítás olyan, mint a feleség: ha szép, akkor nem hű, ha pedig hű, akkor nem szép. Élmény elbeszélgetni — Igen, ismerem. Én a házasságomban is arra tö­rekedtem, hogy a felesé­gem szép is, hű is legyen. Ezek után természetes, hogy a fordításban­ is ezt tartom feladatomnak. — Magyarországi prog­ramja? — Második otthonomnak vallom ezt az országot. Rengetege­t utazom, sok helyre hívnak beszélgetés­re, előadásra. Van, sajnos, rossz tapasztalatom is. Né­hány hete a vízivárosi pin­ceklubban egy fiatal ma­gyar költőtehetséggel együtt tartottam előadói estet. Úgy éreztem, hogy a fiata­lok többsége már nem ránk, illetve költészetünk tolmácsolására kiváncsi, hanem csupán az utánunk következő beategyüttes kedvéért nézte végig a mi műsorunkat is. Igaz, ta­pasztalataim többsége ked­vező, jó. Szívesen járok kö­zépiskolákba, mert a ma­gyar fiatalokkal élmény el­beszélgetni. Értik az iro­dalmat, okos, értelmes kér­déseket tesznek fel, a m­­e­ly­ékre öröm válaszolni. Szilveszterig maradok Ma­gyarországon, addig is megpróbálok minden meg­hívásnak eleget tenni. Gáspár Róbert KÉT SZTEREOLEMEZEN Szovjet népek dalai Két isztereolemez, dísz­dobozban: megjelent a ha­zai boltokban A Szovjet­unió népeinek dalai című antológia. A felvételek né­pi előadókkal készültek. A Szovjetunió a Föld talán leggazdagabb élő népzenei kincsével ren­delkező ország. A régi orosz népdalok szépsé­gére már a múl­t század­ban felfigyeltek a­ zene­szerzők: Beethoven művei­ben is találunk orosz és ukrán népdaltémákat. Az új kiadvány azonban a közismert klasszikus orosz népdalokon túl, sok nem ismert dallamot is meg­szólaltat népi énekesek előadásában. Az antológia ezenkívül bemutat ukrán, fehérorosz, üzbég, kazah, grúz, azerbajdzsán, lit­ván, moldvai, lett, kirgiz, tadzsik, örmény,­­ törlemén és észt népdalokat, tán­cokat. A két sztereolemez ára mindössze száz forint. □ A TUDOMÁNYOS AKADÉMIA filozófiai és történettudományi osztá­lya előadóülést rendez de­cember 8-án, péntek dél­után. Előadó: dr. Granasz­­tói Pál, a műszaki tudo­mányok doktora. Az elő­adás témája: „Az urbani­zációval kapcsolatos társa­dalomtudományi kutatások és társadalmi igények prob­lémái, jelentőségük a vá­rosépítés számára”.­­ A DEBRECENI CSO­KONAI SZÍNHÁZ Hungá­ria Kamara Színháza Rom­­hányi Dénes Hamupipőke című, színes, zenés mesejá­­tékát mutatja be december 13-án. Népművelési programok A főváros amatőrfilme­seinek szemléje december 13—16. között lesz a Fővá­rosi Művelődési Házban. Ugyanitt kerül sor a báb­játékosok bemutató szín­padának előadásaira is. A VIII. Országos Fotókiállí­tás Szegeden a Móra Mú­zeumban nyílik. Salgótar­jánban a francia fotóklu­bok mutatkoznak be. A művelődési otthonokban,­ a kulturális intézmények­ben ünnepi programokkal emlékeznek meg a Szovjet­unió megalakulásának öt­venedik évfordulójáról. KARÁCSONYRA ÓZ A BÁBSZÍNPADON AZ EREDETI MESÉT DOLGOZTÁK FEL Az Állami Bábszínház régóta tervezi az Óz be­mutatását. A szerzői jogok mostanáig nem tették le­hetővé ezt, letelvén azon­ban az ötven esztendő, semmi se állja útját L. F. Baum meséje feldolgozá­sának. A Bábszínház ugyanis nem a meséből készült filmet, hanem magát az eredeti mesét adaptálja. Ezért is a címe­­z, a nagy varázsló. A mese­könyv magyar fordítása először a húszas években jelent meg, hat-hét évvel ezelőtt pedig a Móra Ki­adó gondozásában. Tótfalusi István írta a költői szövegkönyvet. A bábjáték bővebb lesz, mint a film; hősnője, Dorka el­jut a mesebirodalomba, összeakad a Szalmaember-­ rel, a Bádogemberrel és a Gyáva Oroszlánnal; mind­hárman keresnek vala­mit, szívet, észt, bátorsá­got. Útjukban sok fantasz­tikus kalanddal találkoz­nak, s a bábjáték nézői láthatják majd a kígyóvá változó erdőt, a szárnyas majmokat, az álmosító pi­­pacsmezőt, a porcelánvá­rost és sok más olyan motívumot, amely nincs a filmváltozatban. A befeje­zés azonos lesz a filmé­vel és a regényével. Még egy változás a film­hez képest: annak zenéjét ugyancsak jogi okok miatt nem használhatja fel a Báb­színház, most Tamássy Zdenko ké­szített hozzá, hasonlóan gyermeki hangvételű, me­lodikus muzsikát. Ugyan­csak a filmtől eltérően, de az eredeti meséhez híven, Óz, a nagy varázsló, maga nem kókler, hanem sok emberi jó tulajdonsággal megáldott figura, aki bir­tokában van minden illu­zionista mesterségbeli ké­pességének. A díszleteket vetítik majd, erőteljesen stilizált, absztraktba­­ hajló hátte­rek ezek, amelyeket Amb­rus Imre, marosvásárhe­­lyi festő tervezett. A pro­dukció rendezője Kovács Gyula. Főszereplői: Sza­kály Márta, Balajthi An­dor, Hárus Ferenc, Ga­lamb­­György, Pataki Im­re, Rebró Mara, Turcsányi Erzsébet, Gyurkó Henrik, Kardos Melinda, Varanyi Lajos és Erdős István. A báb-Óz december 16- án mutatkozik be a buda­pesti gyerekeknek: ez lesz a Bábszínház karácsonyi ajándéka. Gaston Dominicit 1954-ben, 77 éves korában egy, a birtoka közelében táborozó angol család lemészárlá­sáért halálra ítélték. Elő­ször beismerő vallomást tett, majd mindent vissza­vont. Magas korára való tekintettel életfogytiglani fegyházra ítélték, majd 1960-ban de Gaulle ke­gyelembe részesítette. Most film készül a történetből. Felső képünkön Jean Ga­bin, aki az öreg parasztot megformálja, az alsó ké­pen az eredeti gyilkos, a tárgyalás idején. (MTI Külföldi Képszolgálat) □ A VESZPRÉMI PE­TŐFI SZÍNHÁZ Arthur Miller Az ügynök halála című darabját mutatja be, Valló Péter rendezésében, Latinovits Zoltánnal a fő­szerepben. □ SZABÓ FERENC EM­LÉKÉRE a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ünnepi koncertet rendez december 10-én. Megemlé­kezést tart dr. Ujfalussy József tanár, a műsorban közreműködik Bitskey Ti­bor színművész, a főisko­la több oktatója és hallga­tója. Filmsztárokról — nem sztár „Ez a legjobb kislány, aki valaha járt a főidőn Ezt a túlságosan mélynek nem nevezhető megállapí­tást Clark Gable tette Jean Harlowra, amikor először játszottak együtt. Az idézet viszont G. C. Castello­­könyvéből való, amit Az isteni sztárok címmel nemrég jelentetett meg a Gondolat Kiadó. Nagyon hasznos, hogy a Gondolat rendszeresen vállalkozik filmtémájú könyvek kiadására — leg­utóbbi például Walt Dis­­neyről adtak ki kötetet —, az olasz szerző munkája azonban nem a legszeren­csésebb találat. Egyrészt mert szinte az­ egész köny­vet összeollózta, s akkor­­már érdekesebb lett volna azt a két kötetet eredeti­ben olvasni, amelyből ő is a legtöbbet idézi. Az egyik Hedda Hopper könyve, a szerzőnek, a hollywoodi sztárok kollegájaként, majd újságíróként pontos és bőséges adattára van, a másik könyv szerzője Georg Zukor, aki ugyan nyilván saját produceri di­csőségét zengi, de ugyan­csak elsőkézből számolhat be sztárok fölfedezéséről és bukásáról. Ami még súlyo­sabb probléma: Castello könyve alig megy túl a pletykák színvonalán. Mert megtudjuk ugyan, hogy John Gilbertnek végül el kellett adni Csábító névre keresztelt jachtját, amely­­lyel Gréta Garbóval dél­­tengeri nászútra készült, ám Garbó nem ment hoz­zá feleségül, de nem tud­juk meg, tulajdonképpen milyen is volt Garbó szí­nészegyénisége, hogyan alakította ezt vagy azt a szerepet. Hasonlóképpen keveset tudunk meg éppen a színészi munkáról a töb­bi sztár esetében is. Rá­adásul a kiadó, mintha nem is akarná eladni a könyvet, a sztárokat bemu­tató kiadvány címlapjára az öreg Chevalier képét tette. Ennél vonzóbb cím­lap is elképzelhető ... —bel—

Next