Esti Hírlap, 1973. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-01 / 51. szám
MÁRCIUS 1-TŐL Munkakör és szakma szerint Mi lesz a borítékban ? A differenciálás elvei Mennyi lesz a borítékban? Ez a kérdés, ez a téma a műhelyekben. Az MSZMP Központi Bizottságának novemberi határozata szerint március 1-től országszerte emelik az állami iparban dolgozó munkások és a termelést közvetlenül irányító művezetők bérét. A gyárakban, a legtöbb helyen már döntöttek arról, hogy személy szerint ki mennyi fizetésemelést kap. A Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban 7,6 százalékos a központi költségvetésből fedezett béremelés, a gépipari átlagnál 2 tized százalékkal több, mert a BHG-nek sok a nődolgozója. Differenciálnak munkakörök szerint, szakmák szerint a gyáron belül, így az esztergályosok átlagosan 14,9, a szerszámkészítők, a géplakatosok és a mechanikai műszerészek 14,6, az elektroműszerészek 13,3, más szakmunkások pedig 10,5 százalékos alapbérnövekedésre számíthatnak. A betanított munkások közül a huzal- és a kábelforrasztók 10, a tekercselők 8, a platinázók 9, a kábelformakészítők 8, a többiek pedig 7,3 százalékos béremelkedést várhatnak. A segédmunkások átlagosan 8 százalékos javítást kapnak. Átlagosan 12,7 százalékkal emelkedik a gyárban a szakmunkások, s 7,8 százalékkal a betanított munkások keresete. Külön gondot fordítottak az alkatrészgyártók bérezésére: ezen a munkaterületen 12,1 százalékos béremelést terveznek. Az átlagokon belül, természetesen, differenciálnak, területenként és személyenként, a munkások szorgalma, hozzáértése, a munka nehézségi foka szerint. Gondolnak a kismamákra is, akik ideiglenesen távol vannak a gyártól. A béremelés mértékéről az érintetteket írásban értesítik. A kormányhatározat szelleme szerint anyai hivatásuk betöltése miatt nem érheti őket anyagi hátrány. Az Egyesült Villamosgépgyárban 6 millió 202 ezer forint áll rendelkezésre a béremeléshez. Ez az érintett dolgozóknál átlagosan 7,3 százalékos emelést jelent. A vállalatnál a rendkívüli béremelés 3898 embert érint: 95 művezetőt, 1706 szakmunkást, 2097 betanított- és segédmunkást. Az előírt kötelező béremelésen felül jelentős összeget fordítanak differenciálásra. Négyszázhetvenezer forintot kapnak a nődolgozók, s a kötelezőnél többet kapnak az esztergályos, a hegesztő, az üzemfenntartás területein dolgozó szakmunkások. A harmadik műszakra 10 százalék pótlékot kívánnak adni. Az új bérekről a dolgozók személy szerint március 5—10. között értesülnek. A márciusi béreket már a fizetésrendezés szerint folyósítják. Az Öntödei Vállalatnál 9 millió 155 ezer forintot fordítanak a béremelésekre. Ezt az összeget differenciáltan osztják fel a szakmunkások és művezetők között a munka nehézségi foka és a műszakbeosztás szerint. A differenciálásra, a kötelező emelésen felül, 764 ezer forintot biztosítottak. Megkülönböztetett gondot fordítanak az öntödei betanított- és segédmunkások bérének emelésére. Arra törekednek, hogy e munkakörökben a központi keretekből, valamint a saját bérfejlesztésből végrehajtott béremelés elérje vagy megközelítse a szakmunkások béremelésének a minimumát. Nagy figyelmet fordítottak a nők, a fiatalok bérfejlesztésére is. A személy szerinti béremelésről március elején tájékoztatják a vállalat érintett dolgozóit. TOVÁBB KELL JAVÍTANI a helyi ip munkakörülményeket A fővárosban több mint 70 000-en dolgoznak a helyiipari, ipari szolgáltató és kommunális vállalatok 2600 munkahelyén, s naponta mintegy 3300 helyszíni munkára szállnak ki. A helyiipari szakszervezet egyik legutóbbi felmérése szerint jelenleg az itt dolgozóknak 35 százaléka jó, 35 —40 százaléka — a helyi adottságokat figyelembe véve — közepes, míg 28— 30 százaléka még nem kielégítő körülmények között dolgozik. Az e területen dolgozók munkája nélkülözhetetlen Budapest lakossága számára. Egyebek között tőlük várják a lakásépítéshez szükséges közműhálózat bővítését — ami a negyedik ötéves terv időszakában 417 kilométer. Fontos tehát, hogy tovább javítsák a munkakörülményeket. Ehhez a vállalati erőforrásokon kívül — a középtávú tervek a munka- és szociális körülmények 6—8 százalékos javítását irányozzák elő — szükség van a Fővárosi Tanács rendszeres segítségére is, egyebek között az egészségre ártalmas és korszerűtlen munkahelyek megszüntetésére, a céltudatosabb munkavédelmi továbbképzésre is. (MTI) Divatos? ^ Kiváló? pL| Olcsó? ^ Modern női divatáru, fehérnemű, kötöttáru olcsó áron az I., Krisztina körút 77. sz. alatti boltjában. Fémből épült tárolók. A Csongrád megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat Makón épített új gabonaraktárt. A korróziómentes fémből készíit, henger alakú tárolók mindegyikébe hatvan vagon gabona fér. BURA ALATT A Móré tanár büszke volt a kt maga nevelte fácskára. Most már kezdett a jelleme is lombot hajtani. Móré tanárnak kedvére való lombocskát. A kislány egyáltalán nem hasonlított a mai ifjoncokra, kis kortársaira, az apró huligánokra. Nemhiába, Móré tanár hermetikusan elzárta őt a korszellemtől, amelytől, mint kétségbeejtőtől, valósággal reszketett A kis Emőke, a hatodik általános szín jeles és példás magaviseletű tanulója rakott szoknyácskát és tisztességes, nyakig érő hajat hordott, csattal. Lám — mondta magában Móré tanár elégedetten —, most mutatkozik meg pedagógiai módszerem helyessége. Itt van ez a leány. Példás jellem, kötelességtudó, szorgalmas, jó magaviseletű, csendes gyerek. S az erkölcseivel se lesz baj, rá se néz a fiúkra. Mindez pedig — folytatta a gondolatot — annak eredménye, hogy a holmi „ártatlan apróságokban” sem engedtem a negyvennyolcból! Hogy az én házamban se szia, se csak nem megy. Való igaz, Emőke még barátnőkhöz se járt. Ha leckéjét elvégezte, kézimunkázott, komoly könyveket olvasott, vagy édesanyja körül sürgett: eltörölgette a konyhaedényeket, a szobában letörölte a port, zongorázott. A tanárnő, aki tanította, házhoz járt. A kis Emőkének csak két útja vezetett a házon kívül: egyik az iskolába, másik a templomba, hol a kórusnak tagja volt. De egyik útja után se maradt el soha. A fiúkat szinte hideglelősen zavarta el a maga közeléből, csak a felnőttek társaságát kedvelte. így nevelték Emőkét négy tömör fal között, légmentesen elzárva a külvilágtól, mint ama egyszeri szülök, akiket a példabeszédből ismerünk, s akik a jóslattól rettegvén, hogy leányukat virágjában magához veszi az Úr, vasajtó mögött vasházban őrizték, amelynek még ablaka se volt. Emőkének se nyílott ablaka a külvilágra, annyira nem nyílott, hogy még maga sem igénylette, eszébe se jutott a vaspántos ajtót feszegetni, de az is lehet, hogy egyszerűen csak apja természetét örökölte. történt azonban, hogy az iskolában, hová Emőke járt, s ahol apja tanított, iskolabált rendeztek. Ez alól pedig nem volt kibúvó. Móré tanár kézen fogta hát Emőke lányát, s kivezette a négy fal közül — a bálba. Hanem még ilyen lányt ki látott? Ez bizony nem táncolt az égadta világon senkivel. Csak ült az apja nadrágja mellett feszesen, a rakott szoknyácskában és csattal a gondosan fésült nyakig érő hajában. Igaz, a fiúk se igen mertek odajönni, hogy felkérjék. Már maga a tanárpapa is riasztóan hatott, mintha madárijesztőnek szúrták volna a féltett kukoricacső mellé, mely aranysárgán virít rá a szemtelen madarakra. Egy csőnadrágos emberke mégis kísérletet tett. Amolyan rockisan odacsellengett, s a lány felé hajította kezét. — Heló! — vihogott; az egészséges fogazatát, amelynek sűrű bokrában úgylehet még tejfogak is körülköztek, mind kiterítette a leányra. S Emőke — apja nagy rökönyödtére — amolyan hippis unalommal végigmérte a legénykét, mutatóujjával blúzocskája anyagát vakargatva a válla táján, mint ki azt a portól tisztogatja, ekként szólt cseresznyeszájának csücskéből: — Kopj le. Majd hogy a legényke még vigyorogva tétovázott Móré tanár odalépett, nagy lelki tusák közepett ilyen szavakat mondott: — Olaj, fiacskám, olaj! A fiú ezt megértette, s távozott. Szeberényi Lehel TÉRÍTÉS NÉLKÜL Több az önkéntes véradó A Magyar Vöröskereszt IV. kongresszusának közeledtével a véradómozgalom alakulásáról a Vöröskereszt Országos Központjában elmondták, ha az elmúlt évek tükrében vizsgáljuk a véradómozgalom tapasztalatait, megállapítható, hogy hazánkban a vártnál évente 10 százalékkal adnak több vért a dolgozók. Figyelemre méltó, hogy amíg 1969-ben az egészségügyi intézmények vérszükségletének országosan 77,7 százalékát biztosították a térítés nélkül felajánlott vérből, ma már ez az arány 82,3 százalék. HIÁNYZIK A FEKETE RAGYOGÁS Az Alagút kozmetikusai Bányából a Vár alá •Nemcsak az ember öregszik A félhomályban alig látni valamit. A sarat és a kábeleket kerülgetve megyünk a guruló állványok felé, ahol lámpáik fényénél dolgoznak az emberek. Testüket rázza a fejtőkalapács, arcuk, ruhájuk csupa por. Időnként előveszik a csákányt, vagy a hosszú nyelű fogóért nyúlnak, hogy a dróthálót rögzítő vasszegeket kifeszítsék a falból. NÉGYSZERES BIZTONSÁG — Jól haladnak, ők már lassan befejezik a munkát — mondja Varga János, a műszaki ellenőrző csoport vezetője, aki az Alagút felújítási munkáinak egyik irányítója. Fölöttünk már csupaszail a boltívek, jól látszik a téglafal, amely fölött több méter vastag kőrengetegen áll a budai vár egy része. Akaratlanul is megkérdezem: — Elég erősek ezek a falak? A magas, kevés beszédű ember elmosolyodik. — De még mennyire. A mérések szerint négyszeres biztonsággal tartja a fölötte levő súlyt. Jól megcsinálták ezt annak idején. Amíg az első gurulóállványt elérjük, Varga János elmondja, hogy az Alagutat a harmincas években javították utoljára. Azóta bizony nagyon megviselte az idő, a burkolat megrepedezett, beázott, esős időben folyt benne a víz. A javítást nem lehetett már tovább halasztani. Sok bajjal jár, tudom, de meg kell csinálni. És bár a közlekedésben az Alagút, meg a híd lezárása okoz egy kis keveredést, de tudomásul kell vennünk, hogy nemcsak az ember öregszik. A „FERTŐZÖTT“ EMBER A Bányászati Aknamélyítő Vállalatnak van itt a legnagyobb munkája. Látványos is, nehéz is, és sok embert igényel. Milyen embereket? Olyant, mint Murlak Pál, aki huszonöt évet dolgozott a dorogi és a pilisi bányákban, és mint csapatvezető vájár mondott búcsút a szénnek. Leteszi a rejtőkalapácsot, keze fejével megtörli a homlokát, cigarettára gyújt és azt mondja: — A bányászélet nehéz, de aki annyi időst töltött el a föld alatt, mint én, az már „fertőzött ember’’, élete végéig nem tud tőle szabadulni. De a szenet kiraboltuk Dorog környékéről, nem volt már ott semmi, ami kenyeret adjon. Kerestem mást. Bányajellegű munkást akartam, ezért jöttem ide. — És megszokta? — Meg. A szerszámok azonosak, a mozdulatok, a fogások változatlanok. Csak hát más a kő és más a szén színe. Innen hiányzik a fekete ragyogás. Viszont jobb a levegő. „RÁHAJTUNK...** Tihanyi István a pátkai bányából jött ide, így öszszegez: — A pénz megvan itt is, ha hajtunk. És azt hiszem, erre az utóbbira nincs panasz. Nincs. Pedig „hajtja” őket az osztrák cég, az ISOBAU, amelynek emberei készítik el az új falburkolatot. Ott vannak a nyomukban. Varga Lajos megjegyzi: — Egy kicsit ráhajtunk. Nehogy ezek az idegenek azt higgyék, hogy nem tudunk dolgozni. (h. s.)