Esti Hírlap, 1973. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1973-05-29 / 124. szám
JUBILÁL ZÁHONY Európa legnagyobb „szárazföldi kikötője” Ma délben ünnepséget rendeztek Ma délben ünnepséget rendeztek Záhonyban, a vasúti csomópont fennállásának 25. évfordulója alkalmából. Tuzsér, Komoró Az első áruval megrakott, széles nyomtávú kocsi Záhony állomásra 1945-ben gördült be. Napokta mintegy 30—40 kocsiból álló szállítmány kirakására volt akkor lehetőség, ez mintegy 700 tonna átrakási teljesítmény. Abban az időben Záhony állomásnak mindössze négy vágánya volt. Az áruforgalom növekedése évről évre újabb fogadó- és rakodóvágányok építését tette szükségessé, s 1948-tól mind sürgetőbbé vált a záhonyi vasútállomás tervszerű fejlesztése. Az első lépés: a Csap—Záhony közötti vasúti összeköttetés megépítése. 1957-ig — a beruházások eredményeként — már Tuzsér és Komoró állomásokat is bekapcsolják a záhonyi körzet határforgalmi technológiájába. Záhonyban új személypályaudvar, normál és széles nyomkörű rendező pályaudvar, kokszcsúszda, széncsúszda, darus átrakóvágánysor, vasérctároló, darabáru-átrakó épült. Abban az évben az átrakott árumennyiség már négy és fél millió tonna volt. A további fejlesztés négy részben valósult meg. Az első 1958-tól 1963-ig tartott. Ennek keretében elsősorban a szükséges forgalmi és átrakási teljesítményt, valamint a nagyobb arányú fejlesztés feltételeit kellett megteremteni. Újabb darukat, hídmérlegeket és vegyianyag-átfejtő berendezéseket helyeztek üzembe. Megkezdődött Fényeslitke rendezőpályaudvarának építése, s dolgoztak már Tuzsér és Komoró között a fafeldolgozó és átrakótelepen. 18 millió tonna! A második részben 1963 —66 között Eperjeske és Bátyevó között megépült a második vonal is. Ehhez kapcsolódott a korszerű, széles nyomtávú rendezőpályaudvar építése. Az üzembe helyezett rakodó- és átrakóberendezések teljesítménye azonban még elmaradt a növekvő áruforgalomtól, ezért a további fejlesztést elsősorban a rakodás gépesítésével akarták megoldani. A harmadik rész beruházásainak megvalósulása 1974-re várható, az árucsereforgalom azonban tovább növekszik, s ezért a fejlesztés meggyorsítására, új kapacitások létrehozására lesz majd szükség. Az előzetes számítások szerint ugyanis az 1972. évi 11,4 millió tonnáról 1975- ben 14,8, s 1980-ban már 18 millió tonnára növekszik az átrakásra váró áruk mennyisége. Már kidolgozták a terveket az átrakókörzet fejlesztésének negyedik szakaszára. Maximálisan gépesítik a rakodást, tovább bővítik az eperjeskei átrakodót. Modernizálják az információközlő, feldolgozó- és az üzemirányító rendszert, az ügyviteli munkákat gépesítik, újabb lakásokat és szociális épületeket adnak át. A múlt huszonöt évben végrehajtott nagyarányú műszaki fejlesztés eredményeként teljességgel átalakult Záhony. Ma Európa legnagyobb „szárazföldi kikötője”. Az 1948-tól eddig megvalósult fejlesztés költsége — a csomóponthoz vezető vasútvonalak korszerűsítési és vonalvillamosítási beruházásaival együtt — meghaladja a négy és fél milliárd forintot. Békés Attila VÁRJÁK A FIATALOKAT Júniusban nyitnak a kiskunsági mezőgazdasági építőtáborok zenét építőtábort tataroznak, csinosítanak, felkészülve várják a fiatalokat. Az állandó jellegű táborszállókban hideg-meleg víz-szolgáltatás van, kettő-, illetve négyszemélyesek a pihenőszobák, s mindenütt társalgó, klubszoba áll a fiatalok rendelkezésére. A Bajai Állami Gazdaság építőtáborait az idén is a pécsiek foglalták le. A Kecskemétszikrai Állami Gazdaságban a helyi, illetve a környező középiskolai tanulók váltják egymást. A tábornyitást a kertészeti munkák kezdéséhez igazítják. Elsősorban a gyümölcsszedésnél és a szőlőültetvények nyári ápolásánál segítenek majd a fiatalok. A diákok, az általában festői környezetben levő Bács-Kiskun megyei ifjúsági táborokban szívesen töltik nyári szabad idejük egy részét. A napi hatórás munka mellett vidám, változatos szórakozásban is részük lehet. (MTI) Az idén 11 000 középiskolást várnak nyári mezőgazdasági munkára, a Duna—Tisza-közére. A híres kertészeti vidéken, ahol ti- A BUBIV TERMÉKEI: LEHEL gyermekszoba, PAULA gyermekkeverő, Böbe, Bajkál, Barbara, valamint M típusú lakószobák kaphatók a MODUL BEMUTATÓTEREMBEN VIII., Bacsó Béla u. 49. Telefon: 136—680. A Ganzban készült. Az angyalföldi Meder utcát és a Népszigetet köti össze az a 95 méter hosszú híd, amelynek elemeit a Fővárosi Vízművek megrendelésére a Ganz-MÁVAG készítette. Az új híd nemcsak a gyalogosforgalmat szolgálja majd Angyalföld és a Duna-sziget között; ezen megy át a 4-es főnyomócső is. (MTI Fehér ferv.) KÖVETENDŐ KEZDEMÉNYEZÉS Fát ültettek a gyárudvaron ÓBUDAI CSERJÉK ♦ IFJÚSÁGI ARBORÉTUM A Hazafias Népfront centenáriumi fásítási és favédelmi bizottsága ma délelőtt megtekintette Óbudán az új faültetéseket, a gyarapodó cserjéket. KERTÉSZEK DICSÉRETE A III. kerületi rekonstrukció — a több száz düledező viskó lebontása, a mammutházak építése — következtében nagy területek szabadultak fel a fásításra. A közterületeken elsősorban a Fővárosi Kertészeti Vállalat végzett igen jó munkát. Tevékenységüket dicsérik a rendezett parkok, a játszóterek. Legalább ilyen kedvvel vették ki részüket kerületük csinosításából az óbudaiak is: tavasszal és a múlt ősszel csaknem 15 ezer élő növényt ültettek. Ma délelőtt a fásítási és favédelmi bizottság aktivistái azokat az üzemeket, intézményeket keresték fel, amelyek különösen jó eredményt értek el a centenáriumi fásításban. Ellátogattak a Zápor utcai iskolába is, ahonnan igen sok jó ötlet, kezdeményezés indult. A botanikus kerthez tartozik az iskola udvara is, ahol gyümölcsfákat ültettek a gyerekek, az ifjúsági arborétumban pedig csaknem 500 fához ástak gödröt. A Kiscelli úti diákok vállalták, hogy az arborétum növényeit a jövőben is gondozzák, ápolják. A gyerekek nem csökkenő kedvvel bővítik birodalmukat: a környéken lebontott házak rózsáit, értékesebb növényeit fokozatosan átültetik. ÓVODÁBAN IS A Mechanikai Mérőműszerek Gyárában 5100 különböző élő növényt ültettek el a dolgozók. Ez a kezdeményezés — faültetés a gyárudvaron — a főváros többi kerületében is követendő példa. A Téglagyárban, elsősorban a KISZ- bizottság kezdeményezésére, 650 suhángot és díszcserjét ültettek el a fiatalok. A Kiscelli utcai óvodában — ide is ellátogattak a Hazafias Népfront aktivistái — a szülői munkaközösség tagjai 1132 cserjét és fiatal fát ültettek. (szűcs) IHIÁSZ-PUSZTÁN honvédsírokat keresnek A Bakony közelében levő Ihász-pusztai csatatéren nemrégen ásatások kezdődtek. Dr. Mithai Sándornak, a pápai múzeum igazgatójának irányításával középiskolás diákok kutatják az 1849. június 27-i csata hős honvédjeinek sírjait. (MTI) Kicsodánk nekünk? Amikor én kicsi voltam, nekem még volt nagymamám, Anyai is, apai is! Ráadásul én voltam az unokájuk. Mindezzel azért hencegek, mert határtalan meglepetéssel tapasztalom, hogy a mai gyerekek zöme egyáltalán nem bír nagyszülővel, s a mai nagyszülők zömének egyáltalán nincsen unokája. Például mi történt tegnap is? Átvágok tegnap egy játszótéren, s a hintánál megpillantom rég nem látott barátnőmet, gyermekkel. Lódultam lelkesen feléjük, ám le is fékeztem mindjárt, hisz nem tudtam: korai unokával, vagy kései babával van-e dolgom. S még csak az hiányozna, hogy Maneit esetleg a saját csecsemője öreganyjának nézzem! — De gyönyörű a gyerekked! — rikkantottam végül is diplomatikusan. Hisz egy nagyanya csak nem bánja, ha anyukának nézik! — Hugenotta nem az én kislányom — árulta el Manei a kölcsönös üdvözlések után, s megigazgatta svéd szőkére festett haját — hanem a menyemé. Vagyis a fiamnak a gyereke. — Tehát neked kicsodád? — kérdeztem kajánul, s agyonpingált szemébe néztem. — Nekem a srácomnak a lánya — magyarázta, s enyhén elvéresedett, de azért állta a bámulásomat csudára, még a műszempillája se rebbent. — Szóval te kicsodája vagy Hugenottácskának? — tudakoltam nem csüggedve. S elégedetten konstatáltam, hogy Manci sem lett vékonyabb az elröppent évtizedek során, mert igencsak szétrepedni készül pocakján a miniszoknyája. — A mamija — válaszolta, s tükrébe pislogva felújította orcáján a sortatarozást. — Hugenotta anyuja most dolgozik, úgy, hogy Cicabogár ezúttal a mamijával jött hintázni. Mik vannak, ültem tűnődve melléjük, Manci javasolta, mert nagyon elfáradott a lába a gyárkéménytalpú tini-szandáljában. S kissé körülnéztem. — Gyere ide a papához! — kiáltotta éppen a szemközti padon egy úr, megsimította jobbról balra ragasztott három szál haját, s igyekezett behúzni a hasának egy elenyésző részét. Szőke, pöttöm kisfiú szaladott felé. A papa büszkén nézett miránk, s elmesélte: — Ő az én kis Nimródkám, apja, anyja dolgozik, lejött kicsit játszani a papával..Nagy zsiványom! — Kicsodája tehát Nimródka Önnek? — kérdeztem, de már egyáltalán nem lepődtem meg a válaszon. — A lányomnak a fia, illetve a vejemnek a gyereke. — Csudaszép a gyerekegyereke! — lelkesedtem, mert így volt igaz. Majd én is nyilatkoztam: — Sajnos, az én kisebbik leányomnak még nincsen leszármazottja, s a nagyobbik utódomnál sincs még trónörökös... örültem igazán, hogy egyből ilyen pompásan megy nekem is a dolog! Hisz előbb-utóbb hoz majd mihozzánk is a gólya egy kis belevaló gyerekem gyerekét, s addigra az ő mamijának se helyes kilógni a sorból! G. Szabó Judit