Esti Hírlap, 1973. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1973-05-29 / 124. szám

JUBILÁL ZÁHONY Európa legnagyobb „szárazföldi kikötője” Ma délben ünnepséget rendeztek Ma délben ünnepséget rendeztek Záhonyban, a vasúti csomópont fennállá­sának 25. évfordulója alkal­mából. Tuzsér, Komoró Az első áruval megrakott, széles nyomtávú kocsi Zá­hony állomásra 1945-ben gördült be. Napok­ta mint­egy 30—40 kocsiból álló szállítmány kirakására volt akkor lehetőség, ez mint­egy 700 tonna átrakási tel­jesítmény. Abban az időben Záhony állomásnak mind­össze négy vágánya volt. Az áruforgalom növeke­dése évről évre újabb foga­dó- és rakodóvágányok épí­tését tette szükségessé, s 1948-tól mind sürgetőbbé vált a záhonyi vasútállomás tervszerű fejlesztése. Az el­ső lépés: a Csap—Záhony közötti vasúti összeköttetés megépítése. 1957-ig — a be­ruházások eredményeként — már Tuzsér és Komoró állomásokat is bekapcsol­ják a záhonyi körzet ha­tárforgalmi technológiájá­ba. Záhonyban új személy­­pályaudvar, normál és szé­les nyomkörű rendező pá­lyaudvar, kokszcsúszda, széncsúszda, darus átrakó­vágánysor, vasérctároló, da­rabáru-átrakó épült. Abban az évben az átrakott áru­­mennyiség már négy és fél millió tonna volt. A további fejlesztés négy részben valósult meg. Az első 1958-tól 1963-ig tartott. Ennek keretében elsősor­ban a szükséges forgalmi és átrakási teljesítményt, va­lamint a nagyobb arányú fejlesztés feltételeit kellett megteremteni. Újabb daru­kat, hídmérlegeket és vegyi­­anyag-átfejtő berendezése­ket helyeztek üzembe. Meg­kezdődött Fényeslitke ren­dezőpályaudvarának építé­se, s dolgoztak már Tuzsér és Komoró között a fafel­dolgozó és átrakótelepen. 18 millió tonna! A második részben 1963 —66 között Eperjeske és Bátyevó között megépült a második vonal is. Ehhez kapcsolódott a korszerű, széles nyomtávú rendező­pályaudvar építése. Az üzembe helyezett rakodó- és átrakóberendezések telje­sítménye azonban még el­maradt a növekvő árufor­galom­tól, ezért a további fejlesztést elsősorban a ra­kodás gépesítésével akar­ták megoldani. A harmadik rész beruházásainak meg­valósulása 1974-re várható, az árucsereforgalom azon­ban tovább növekszik, s ezért a fejlesztés meggyor­sítására, új kapacitások lét­rehozására lesz majd szük­ség. Az előzetes számítások szerint ugyanis az 1972. évi 11,4 millió tonnáról 1975- ben 14,8, s 1980-ban már 18 millió tonnára növekszik az átrakásra váró áruk mennyisége. Már kidolgozták a terve­ket az átrakókörzet fejlesz­tésének negyedik szakaszá­ra. Maximálisan gépesítik a rakodást, tovább bővítik az eperjeskei átrakodót. Mo­dernizálják az információ­közlő, feldolgozó- és az üzemirányító rendszert, az ügyviteli munkákat gépe­sítik, újabb lakásokat és szociális épületeket adnak át. A múlt huszonöt évben végrehajtott nagyarányú műszaki fejlesztés eredmé­nyeként teljességgel átala­kult Záhony. Ma Európa legnagyobb „szárazföldi ki­kötője”. Az 1948-tól eddig megvalósult fejlesztés költ­sége — a csomóponthoz ve­zető vasútvonalak korsze­rűsítési és vonalvillamosí­tási beruházásaival együtt — meghaladja a négy és fél milliárd forintot. Békés Attila VÁRJÁK A FIA­TALOKA­T Júniusban nyitnak a kiskunsági mezőgazdasági építőtáborok zenét építőtábort tataroz­nak, csinosítanak, felké­szülve várják a fiatalokat. Az állandó jellegű tábor­szállókban hideg-meleg víz-szolgál­tatás van, kettő-, illetve négyszemélyesek a pihe­nőszobák, s mindenütt társalgó, klub­szoba áll a fiatalok ren­delkezésére. A Bajai Álla­mi Gazdaság építőtáborait az idén is a pécsiek fog­lalták le. A Kecskemét­­szikrai Állami Gazdaság­ban a helyi, illetve a kör­nyező középiskolai tanulók váltják egymást. A tábornyitást a kerté­szeti munkák kezdéséhez igazítják. Elsősorban a gyümölcs­szedésnél és a szőlőültet­vények nyári ápolásánál segítenek majd a fiatalok. A diákok, az általában fes­tői környezetben levő Bács-Kiskun megyei ifjú­sági táborokban szívesen töltik nyári szabad idejük egy részét. A napi hatórás munka mellett vidám, vál­­­­tozatos szórakozásban is részük lehet. (MTI) Az idén 11 000 középisko­lást várnak nyári mező­­gazdasági munkára, a Du­na—Tisza-közére. A híres kertészeti vidéken, ahol ti- A BUBIV TERMÉKEI: LEHEL gyermekszoba, PAULA gyermekkeverő, Böbe, Bajkál, Barbara, valamint M típusú lakószobák kaphatók a MODUL BEMUTATÓTEREMBEN VIII., Bacsó Béla u. 49. Telefon: 136—680. A Ganzban készült. Az angyalföldi Meder utcát és a Népszigetet köti össze az a 95 méter hosszú híd, amelynek elemeit a Fővá­rosi Vízművek megrende­lésére a Ganz-MÁVAG ké­szítette. Az új híd nemcsak a gyalogosforgalmat szol­gálja majd Angyalföld és a Duna-sziget között; ezen megy át a 4-es főnyomó­cső is. (MTI Fehér ferv.) KÖVETENDŐ KEZDEMÉNYEZÉS Fát ültettek a gyárudvaron ÓBUDAI CSERJÉK ♦ IFJÚSÁGI ARBORÉTUM A Hazafias Népfront cen­tenáriumi fásítási és favé­delmi bizottsága ma dél­előtt megtekintette Óbudán az új faültetéseket, a gya­rapodó cserjéket. KERTÉSZEK DICSÉRETE A III. kerületi rekonst­rukció — a több száz düle­­dező viskó lebontása, a mammutházak építése — következtében nagy terüle­tek szabadultak fel a fásí­tásra. A közterületeken el­sősorban a Fővárosi Kerté­szeti Vállalat végzett igen jó munkát. Tevékenységü­ket dicsérik a rendezett parkok, a játszóterek. Legalább ilyen kedvvel vették ki részüket kerüle­tük­ csinosításából az óbu­daiak is: tavasszal és a múlt ősszel csaknem 15 ezer élő növényt ültettek. Ma délelőtt a fásítási és favédelmi bizottság akti­vistái azokat az üzemeket, intézményeket keresték fel, amelyek különösen jó ered­ményt értek el a centená­riumi fásításban. Ellátogat­tak a Zápor utcai iskolába is, ahonnan igen sok jó öt­let, kezdeményezés indult. A botanikus kerthez tarto­zik az iskola udvara is, ahol gyümölcsfákat ültet­tek a gyerekek, az ifjúsági arborétumban pedig csak­nem 500 fához ástak göd­röt. A Kiscelli úti diákok vállalták, hogy az arboré­tum növényeit a jövőben is gondozzák, ápolják. A gyerekek nem csökkenő kedvvel bővítik birodal­mukat: a környéken lebon­tott házak rózsáit, értéke­sebb növényeit fokozatosan átültetik. ÓVODÁBAN IS A Mechanikai Mérőmű­szerek Gyárában 5100 kü­lönböző élő növényt ültet­tek el a dolgozók. Ez a kez­deményezés — faültetés a gyárudvaron — a főváros többi kerületében is köve­tendő példa. A Téglagyár­ban, elsősorban a KISZ- bizottság kezdeményezésé­re, 650 suhángot és dísz­cserjét ültettek el a fiata­lok. A Kiscelli utcai óvodá­ban — ide is ellátogattak a Hazafias Népfront akti­vistái — a szülői munka­közösség tagjai 1132 cser­jét és fiatal fát ültettek. (szűcs) IHIÁSZ-PUSZTÁN honvédsírokat keresnek A Bakony közelében levő Ihász-pusztai csatatéren nemrégen ásatások kezdődtek. Dr. Mithai Sándornak, a pápai múzeum igazgatójának irányításával középiskolás diákok kutatják az 1849. június 27-i csata hős honvédjei­nek sírjait. (MTI) Kicsodánk nekünk? A­mikor én kicsi voltam,­­ nekem még volt nagy­mamám, Anyai is, apai is! Ráadásul én voltam az uno­kájuk. Mindezzel azért hencegek, mert határtalan meglepetéssel tapasztalom, hogy a mai gyerekek zöme egyáltalán nem bír nagy­szülővel, s a mai nagyszü­lők zömének egyáltalán nincsen unokája. Például mi történt tegnap is? Átvágok tegnap egy ját­szótéren, s a hintánál meg­pillantom rég nem látott barátnőmet, gyermekkel. Lódultam lelkesen feléjük, ám le is fékeztem mindjárt, hisz nem tudtam: korai unokával, vagy kései babá­val van-e dolgom. S még csak az hiányozna, hogy Maneit esetleg a saját cse­csemője öreganyjának néz­zem! — De gyönyörű a gyerek­­­ked! — rikkantottam végül­­ is diplomatikusan. Hisz egy­­ nagyanya csak nem bánja,­­ ha anyukának nézik! — Hugenotta nem az én­­ kislányom — árulta el Man­­­­ei a kölcsönös üdvözlések­­ után, s megigazgatta svéd­ szőkére festett haját — ha­nem a menyemé. Vagyis a fiamnak a gyereke. — Tehát neked kicsodád? — kérdeztem kajánul, s agyonpingált szemébe néz­tem. — Nekem a srácomnak a lánya — magyarázta, s eny­hén elvéresedett, de azért állta a bámulásomat csudá­ra, még a műszempillája se rebbent. — Szóval te kicsodája vagy Hugenottácskának? — tudakoltam nem csüggedve. S elégedetten konstatáltam, hogy Manci sem lett véko­nyabb az elröppent évtize­dek során, mert igencsak szétrepedni készül pocakján a miniszoknyája. — A mamija — válaszol­ta, s tükrébe pislogva fel­újította orcáján a sortataro­zást. — Hugenotta anyuja most dolgozik, úgy, hogy Cicabogár ezúttal a mami­jával jött hintázni. Mik vannak, ültem tű­nődve melléjük, Manci ja­vasolta, mert nagyon elfá­­radott a lába a gyárké­­ménytalpú tini-szandáljá­ban. S kissé körülnéztem. — Gyere ide a papához! — kiáltotta éppen a szem­közti padon egy úr, megsi­mította jobbról balra ra­gasztott három szál haját, s igyekezett behúzni a hasá­nak egy elenyésző részét. Szőke, pöttöm kisfiú sza­­ladott felé. A papa büszkén nézett mi­ránk, s elmesélte: — Ő az én kis Nimród­­kám, apja, anyja dolgozik, lejött kicsit játszani a pa­pával..Nagy zsivány­om! — Kicsodája tehát Nim­ródka Önnek? — kérdez­tem, de már egyáltalán nem lepődtem meg a válaszon. — A lányomnak a fia, il­letve a vejemnek a gyere­ke. — Csudaszép a gyereke­­gyereke! — lelkesedtem, mert így volt igaz. Majd én is nyilatkoztam: — Sajnos, az én kisebbik leányomnak még nincsen leszármazottja, s a nagyob­bik utódomnál sincs még trónörökös... örültem igazán, hogy egyből ilyen pompásan megy nekem is a dolog! Hisz előbb-utóbb hoz majd mihozzánk is a gólya egy kis belevaló gyerekem gye­­rekét, s addigra az ő mami­jának se helyes kilógni a sorból! G. Szabó Judit

Next