Esti Hírlap, 1976. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-02 / 181. szám

KOREOGRÁFUS: NÉMETH SÁNDOR Operett­ musical Vámos Lászlónál a Televízióban Tarka ruhában perdül­nek táncra a színészek , énekelnek, szavalnak, ko­­médiáznak. A Televízió I-es stúdiójában Vámos László irányításáva­l most készül a Maya és társai című ope­rett-musical műsor. A Fő­városi Operettszínház fia­taljai Benkóczy Zoltán, Csongrádi Kata, Domon­kos Zsuzsa, Galátay Aliz, Hollay Kálmán, Kovács Jó­zsef, Kokas László, Né­meth Sándor, Oszvald Ma­­rik­a, Rácz Tibor, Udvarias Katialin, Zsadon Andrea — produkciójukkal bizonyára a régi nagy sikerű operet­tek kedvelőinek és a mo­dern musicalért lelkesedők­­nek is örömet szereznek. — Gyerekek, mosolyogja­tok, ne vágjatok olyan ké­pet, mintha meg lennétek sértve! Frissebben,­­ vidá­mabban! — Így a rendezői instrukció, s a csupa virág díszlet mögül derűs arcok bukkannak fel. A nyitány­ra forognak ide-oda — a parkettán a színészek, a sí­nen a kamerák ... zában, zenében, táncban egyaránt otthonosan mozog­nak. Régi vágy — Tudomásunk szerint a házigazda-műsorvezető Né­­meth Sándor ezúttal a mű­sor koreográfusa is ... — Németh már nagy ta­pasztalatra tett szert szín­házunkban, nemcsak szí­nészként, énekesként, de táncosként is. S mint ahogy vannak színészek, akiknek egy idő után már rendez­niük kell — úgy gondol­tuk, hasonlóképpen, Né­meth Sándort már idősze­rű koreográfusként is be­mutatni. Amikor megkér­tük a kezét — igent mon­dott. — Álljon mindenki a helyére most mozgó világí­tási felületek lesztek, nem színészek! — mondja Né­meth Sándor egy fénypró­­ba előtt, majd hozzánk for­dul. — Ritka alkalom, hogy egy műsorban énekelhe­tek, táncolhatok, prózát mondhatok, s mi több: én vagyok a koreográfus. Eb­ben a feladatkörben új te­rület meghódítására nyíl­nak kapuk. Hogy ugyanak­kor show-man is lehetek? Régi vágyam valósul meg ezzel... Az első felvétel után megtelik a vezérlőfülke, s a társulat ezúttal „kívül­ről” nézheti meg mi volt a hiba, mit csináltak rosszul. Különös így nézni a színé­szek arcát, amint önnön bírájukként állnak, a képer­nyőre szögezett tekintet­tel... Pár perc „átállási” szü­net után folytatódik a for­gatás; ismert dallamok csendülnek fel a Marica grófnőből, a Csárdáskirály­nőből, a West Side Story­­ból, a Denevérből, a Leányvásárból... Baló Júlia Maya és társai — a nyitó képsor felvétele (Komáromi Gábor felv.) Együtt tanultak A Maya és társai próbái három hétig tartottak, míg filmfelvétele csupán három napig. Vámos László a tő­le megszokott lelkesedéssel, precizitással dolgozik, jól­lehet hajnalban érkezett Budapestre a szegedi Bánk bán próbáiról, s augusztus közepén már Szombathe­lyen találkozhatunk vele, ahol a Parasztbecsületet, s a Bajazzókat viszi színre. Most a stúdió vezérlőfülké­jében beszélgetünk, ahol színes és fekete-fehér moni­torokon ellenőrzi a beállí­tásokat — a volt tanítvá­nyok játékát. — Először próbáljuk meg egy műsorba szervezni az Operettszínház fiataljait, akik többnyire együtt kezd­ték a pályát. A nézők amo­lyan vizsgaelőadás-szerű be­mutatót láthatnak majd, mely számot ad róla, mi is történt a műfaj utánpótlá­sával — mondja Vámos, majd hozzáteszi: zenés szí­nészeink sajnos nem olyan mértékben foglalkoztatottak a televízióban, a filmgyár­ban, a rádióban, a szinkron­ban, mint a hasonló utat bejárt prózai színészek. Nos, itt ismét számot adha­tunk képzettségükről, te­hetségükről, arról, hogy pró­ Munkás-filmnapok Csepelen Munkás-filmnapokat ren­deznek Csepelen szeptem­ber 3—16. között. Az ünne­pi megnyitón bemutató előtt láthatják a Magyar Posztó dolgozói Mészáros Márta Kilenc hónap című filmjét. Ugyancsak pre­mier előtt vetítik — a záró­esten — Fábri Zoltán al­kotását, az Ötödik pecsé­tet. A rendezőség úgy válo­gatta a filmeket, hogy a munkásközönség olyan al­kotásokkal ismerkedhessék meg, amelyek társadal­munk közéleti kérdéseiről szólnak. Így kerülnek a munkásfilmnapok prog­ramjára Révész György filmjei közül az Angyalok földje és az öreg, Rényi Tamástól a Sikátor, Gábor Pál filmjeiből az Utazás Jakabbal és a Tiltott terü­let. A vetítések után a fil­mesek találkoznak a közön­séggel, viták, ankétok lesz­nek. A filmnapok szervezői gondoltak a gyermekközön­ségre is. Számukra a Lo­csolókocsit (Kézdi Kovács Zsolt) és a Ballagó időt (Fe­jér Tamás) vetítik. Szep­tember 4-én a Vasmunkás téri ifjúsági parkban filmes vetélkedő lesz • Olimpiai zenejátékok címmel lezajlott tegnap a tréfás vetélkedőparódia el­ső része. Eszünkbe juttatta Kassák Lajos egyik ismert megállapítását: művészetet csinálni nagyon könnyű lenne, ha az játéknál nem lenne egyéb. És játszani sem lenne nehéz, ha a já­ték nem lenne egyéb okta­lanul elkiabált szavaknál. Az opera, operett és tánc­dal előadói ezúttal minden bizonnyal jól szórakoztatták egyfelől azokat, akik az operát csak „ostyában" tudják elfogadni, másrészt a múlt operettjeinek rajon­góit, sőt azokat is, akik az örökzöld magyar és külföl­di táncdalslágerekben ta­lálnak örömet. A minden­áron sportosítani óhajtó műsort azzal a mottóval fémjelezték, hogy jót ne­vetni tiszta haszon. Ebben feltétlenül osztjuk a tévé véleményét. Népes szerep­lőgárda — rég nem látott és új arcokkal — szórakoz­tató­­igyekezettel, vidáman adta elő Romhányi József forgatókönyve, Antal Imre konferálása és Bednai Nán­dor rendezése nyomán a közismert és közkedvelt ze­neszámokat. Egykori sláge­reket idézve felcsendültek olyan melódiák, amelyek­kel a maiak közül sok alig­ha veszi fel a versenyt. (K.) □ ISMÉT KÉSZÜL egy Jókai-film: A szerelem bo­londjai című regény két részből álló tévéjáték-vál­tozata. A filmet Hajduffy Miklós rendezi. Egy másik tévéfilmet Málnay Levente rendez Nagy Lajos A tanít­vány című regényéből. Szerdán este mutatják be a szegedi Dóm téren Erkel Bánk bán című operáját. Képünkön a címszereplő Si­­mándy József a darab jelmezes főpróbáján. (MTI Fotó : Ilovszky felv.) Veszélyben a firenzei dóm Firenze világhírű kated­­rálisa, a Santa Maria del Fiore veszélyben van —ír­ja a Le Figaro. — Az 1420 —1434 között épült monu­mentális templomon az évekkel ezelőtt már jel­zett hajszálrepedések a legutóbbi esztendőkben so­kat mélyültek és szélesed­tek. A jelenség oka? Eset­leges, nem is jelzett ap­róbb földmozgások, s az autóforgalom előidézte vib­rálások, amelyek a szakér­tők szerint felérnek egy ki­sebb földrengéssel. Minde­nekelőtt az autóbusz-for­galmat terelik el a dóm kö­zeléből, a személyautóknak pedig igen lassan, lépésben szabad csak elhaladniuk mellette. „CALLAS ÖRÖKÖSE” Violetta a fényben Sass Sylvia sikere Aix-en-Provence-ban Már Verdi Lombardok című operájának Covent Garden-beli ősbemutatója után, Maria Callas méltó örököseként ünnepelte a londoni zenei sajtó Sass Sylviát, Operaházunk fia­tal énekesnőjét. Most a franciaországi avi-en-pro­­vence-i zenei fesztiválon vendégszerepel. „Káprá­zatos teljesítmény” — írja négyhasábos, fényképpel illusztrált címlapján a Fi­garo című napilap zenei kritikusa Verdi Traviatájá­­nak premierje után, majd így folytatja: a vendégjá­ték délutánjáig számunkra még ismeretlen volt Sass Sylvia. „De Violettaként óriási sikert aratott. Ritkán hallható, utánozhatatlan pianissimói, remek szö­vegmondása, nem kevésbé nagyszerű színészi alakítá­sa, sokáig emlékezetes ma­rad.” — Hét estén éneklem aix-n-Provence-ban a Traviata címszerepét — mondja Sass Sylvia, akivel telefonon beszéltünk. — Tel­jesen új felfogású a rende­zés, Jorge Lavelli argentin származású rendező mun­kája. Korábban prózai elő­adásaival vált híressé Franciaországban, de ren­dezett már néhány operát is. Ősszel például a New York-i Metropolitanben a Faustot állítja színpadra Mireille Frenivel, Margit szerepében. Saját stábja, díszlet- és jelmeztervezője van és Michel Paasson sze­mélyében saját karmestere. A Traviata előadása nyitott színpadon kezdődik, a nyi­tány alatt egyedül állok reflektorfényben a színpad közepén. Kezemben tükör­ből készült nagy legyezőt tartok, amely Violetta ked­ves arcát mutatja, egysze­rű, tiszta érzéseit tükrözi. Mintha maga sem értené, hogyan kerül a párizsi nagyvilági környezetbe. Eközben frakkba öltözte­tett díszletezők mind szé­lesebbre tárják a fából ké­szült eltolható függönyt, s az első felvonás bevezető taktusaira megelevenednek a háttérben eddig mozdu­latlanul álló főszereplők. Bevonul a pompázatos jel­mezekbe öltöztetett kórus, és elkezdődik a játék. Ugyanilyen érdekes elgon­dolással zárul a negyedik felvonás is. Violetta állva hal meg a színpadon. A hosszú, fekete fátylakkal b­evont díszletek között, szinte meseszerű járással a rivalda elé jön ki és ott énekli el már-már üveges, lecsukódó szemmel az utol­só áriát. A rendezés na­gyon nagy sikert aratott. Partnereim: Alfred Szere­pében láttál Gyula és Ri­chard Karczykowski. Fel­váltva éneklik a tenorsze­repet, Germont pedig Jurij Mazurok. Az olasz nyelvű előadás valóban nemzetkö­zi, a szereplők között, ame­rikai, francia és olasz éne­kesek is vannak. A hét elő­adásból egyet rögzített a francia televízió, ezt majd karácsonykor sugározzák. Mint Sass Sylvia el­mondta, az idei aix-en­­provence-i zenei fesztivál gazdag koncertműsorán a Traviata, a Don Juan és Leonie Rysanekkel a cím­szerepben a Medeia előadá­sa képviseli az operairodal­mat. A Traviatát eddig négyszer játszották, az utolsó előadás augusztus 6- án lesz. — Augusztus 8-án repü­lök haza — most már pi­henni. Otthon azonban még egy nagyon szép feladat vár. Martonvásáron Kórody András vezényletével Beethoven IX. szimfóniájá­nak szopránszólamát ének­lem. Potoczky Júlia

Next