Esti Hírlap, 1977. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-07 / 55. szám

MÁRCIUS 14-18: Moszkvában a magyar lenipar Egy hét múlva — már­cius 14—18-ig tartóan — Moszkvában nyílik meg a Budaflax, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat kiállí­tása. A vásárló és a termé­kek találkozása nem most kezdődik, a kapcsolat sok éves. A Szovjetunióban közis­mert és igen keresett a magyar farmeranyag, s a vállalat sok más gyárt­mánya. A seripar világszerte re­neszánszát éli. A Buda­flax termékeit hosszan lehetne sorolni: lenből ké­szült ruházati cikkek, lakás­textíliák, bútorszövetek, vé­dőhuzatok, munka- és védő­­ruházati anyagok, ha a rendelő úgy kívánja, sav­­állóan, lángmentesen ké­szítve. A Rostlentermesztési Ku­tató Állomáson kísérletez­nek újabb termékekkel. A lengyárakban, a szövő-, ki­­készítőüzemekben, a tízezer hektárnyi rostlennel hétez­ren dolgoznak. A termékszerkezet évről évre változik, újdonsá­gokkal gyarapodik. A legújabb, a rostlen komp­lex hasznosítására épített fonal- és zsineggyártó üzem, amelynek kapacitása éven­te ezer tonna. Korábban a lenpozdorját eltüzelték, az új lehetőség: bútorlapgyár­tó üzem épül. A magyar, lenipar a kü­lönféle anyagokból az idén 30 millió négyzetmétert gyárt. Vevői sorában ötven országot számlál. Az utóbbi esztendőben kezdődött re­konstrukció még nem feje­ződött be. A mostani tervidőszak­ban a beruházás értéke csaknem egymilliárd fo­rint. Ebből az idén 185 millió fo­rint értékű lesz a fejlesztés. Korszerűsítik a fonó- és a szövőgyárakat, modernizál­ják a tömlőgyártást. A Szovjetunió a legnagyobb külföldi vásárló, s a kapcso­lat kölcsönös. A hazai len­iparban szükséges gépekből jelenleg 98 szovjet gyárt­mányú, 1980-ban már 170 nagy teljesítményű, mikro­­vetélős szövőgép dolgozik a vállalat üzemeiben. A jövő héten nyíló kiállítás lehe­tőség a már korábban szer­vezett ipari és kereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesz­tésére. (cs. b. j.) BECSAPOTT ROKONT, DIÁKTÁRSAT Kitalált találkozóra vett fel előleget Három héttel ezelőtt a XIII. kerületi Rendőrka­pitányságra két feljelentés érkezett, mindkettő Sebők János ellen. Az egyik fel­jelentés szerint Sebők — volt mosonmagyaróvári diák — felkereste egykori osztálytársát, elmondta: a Zöldfa étteremben találko­zót szerveznek, s erre pénzt kért. Az összeget a volt osz­tálytárs nem kapta visz­­sza , a Zöldfa étterem­ben pedig semmiféle ta­lálkozóról nem tudtak ... A másik panaszos egy nő volt, neki Sebők, összeköt­tetéseire hivatkozva, gáz­­konvektort ígért. Több száz forintot felvett, s többé nem jelentkezett. A XIII. kerületi Rendőr­­kapitányság nyomozói né­hány nap múlva megtalál­ták Sebőköt; a 48 éves, je­lenleg foglalkozás nélküli férfiről kiderült, hogy hó­napok óta fosztogatta volt diáktársait, munkatársait, ismerőseit. Korábban a JAVSZER-ben dolgozott, tudta, hogy sokan szeret­nének gázpalackhoz, vil­lanybojlerhez, gáztűzhely­hez jutni. Ez volt a szél­hámos egyik trükkje: ígért gázpalackot engedéllyel, villanybojlert, gáztűz­helyet é­s előre kérte a pénz. „... hogy , a szerelő időben kihozza a raktár­ból ...” Soha nem kért ke­rek összeget — tudta, hogy ez gyanút kelt — hanem, hogy hihetőbbé tegye az ígéretet, „pontos” összeget mondott, 703 forint 60 fil­lért, 602 forint 20 fillért és így tovább ... Rokonait is becsapta, első felesége édesanyjának azt ígérte, hogy kicserélteti a gáztűzhelyet. A pénzt felvette, s amikor nem jelentkezett, az idős asszony a bírósághoz for­dult. 1977 januárjában a Pesti Központi Kerületi Bí­róság Sebőköt csalásért négyhónapi szabadság­­vesztésre ítélte, a büntetés végrehajtását két évre fel­függesztette. Sebők meg­nyugodott az ítéletben, majd tovább folytatta csa­lásait ... Eddig tizenegy bűncse­lekményt ismert el — a csalásokkal több ezer fo­rintot vett fel —, feltehető viszont, hogy a bűnügynek több károsultja van. A XIII. kerületi Rendőrka­pitányság Sebőköt letartóz­tatta, ügyében tart a vizs­gálat. A pesti ivóvízhálózat vezetékcseréje jelenleg a Rudas László utcában egy sávra szű­kíti a forgalmat. Még néhány napig, a hét végére a burkolatot is helyreállítják. KÉTMÉTERES MŰHOLDAKKAL Hírközlés űrön át Együtt forog a Földdel ♦ Öt csatorna A telefon, a távíró, a rá­dió, napjaink mindennapos eszközei — nélkülözhetet­lenek. Vezetékeik behá­lózzák a földgolyót, hullá­maik az étert. A hírközlés kilépett az űrbe, műholdak közvetíte­nek. MŰSZAKI LEHETŐSÉGEK — A műholdakat eddig csak pont—pont közötti közvetítésre használták — mondja dr. Villányi Ottó, a Posta Vezérigazgatóságá­nak tanácsadója. — A me­xikói olimpiáról például a budapesti stúdióba adtak képet az űrön keresztül. A jövő a közvetlen műsorszó­rásé. Mindenki saját an­tennájával veheti majd az adást. A közvetlen műsorszó­ráshoz azonban nagy telje­sítményű adó kell, olyan, amelynek jeleit egyszerűen lehet venni. Ma ezt har­minc méter átmérőjű an­tennákkal oldják meg, amelyek alig férhetnének el egy lakásban. Az idén több mint száz­tíz ország szakembereinek részvételével a Nemzetközi Távközlési Egyesület Genf­ben értekezletet tartott, amelyen dr. Villányi Ottó is részt vett. — A műszaki lehetősé­gekkel foglalkoztunk, ami nem kis gond. Egészen egy­szerűen nem lehet ponto­san követni az országhatá­rokat. Ugyanazt a műsort nem lehet mindenhová su­gározni. Spanyolországban például a bikaviadal ha­gyományos vasárnap dél­utáni szórakozás, de mit szólnának ehhez Indiában, ahol a tehén szent állat, bántalmazása vallási ször­nyűség. A megoldás: külön csatornát kap India, és me­gint most Spanyolország. JOGOK, KÖTELESSÉGEK — Hol helyezhetők el a műholdak? — Csak geostacionárius — magyarul: a földhöz ké­pest állónak látszó — típu­sokról lehet szó. Ez azért fontos, mert az antennákat nehéz lenne minden adás­kor forgatni, a műholdat megkeresni. A műhold „egyhelyben áll” — vagyis a­­Földdel együtt forog — az Egyenlítő fölött 37 ezer kilométer magasságban. A konferencián vala­mennyi ország megkapta a szükséges pozíciókat és adási frekvenciákat. Euró­pa, Ázsia, Afrika, Ausztrá­lia terve már teljesen kész, az amerikai kontinensé csak tervgyakorlat, amin még javítani kell. A terv tartal­mazza az államok közötti szerződéseket, rögzíti a szerződő felek jogait és kö­telességeit.. KÖZÖS PÁLYAHELY — Magyarország is ott van a listán? — Természetesen­ öt csatornát kaptunk. Közös pályahelyet kértünk és kap­tunk az NDK-val, Lengyel­­országgal, Csehszlovákiá­val, Bulgáriával és Romá­niával. A greenwichi nulla foktól egy fok­kal nyugatra áll majd a kicsiny — alig két méter átmérőjű — mű­hold. A jobb vétel érdeké­ben közös pályapontot kap­tak a skandináv államok, s a nyugat-európaiak is: ezek a zavarásmentesség kölcsö­nös feltételei. A Szovjet­unió és Kína hatalmas te­rületeit több műhold sugá­rozza majd be. De fontos ez az időeltolódás, s a zóna­időik miatt is. Lukács Ákos TIHANY, SZIGLIGET, BADACSONY KIRÁNDULÓKÖZPONTOK A Balaton-környék fejlesztési tervének fontos része a három kiemelt kirándulócentrum: Tihany, Szigliget és Badacsony programja. Tihanyé és Szigligeté már elké­szült, s ez év végéig Badacsony fejlesztési tervét is ki­dolgozzák. Előzetesen felmérés készült a Badacsony nyá­ri forgalmáról. Egy-egy júniusi napon húszezer ember is megfordul itt, de a szűk fogadóképesség csak nehezen birkózik meg ekkora látogatottsággal. A fejlesztési terv szerint a zsúfoltság csökkentésére új létesítményeket — étterem, bányamúzeum, sportpá­lyák — építenek. Télre sípálya építését tervezik a hegy oldalában, sífelvonóval. A bazaltpálya bezárásával és az erdőtelepítéssel a megbontott környezet regenerációja már évekkel ezelőtt megindult. Soron következő feladat: az értékes szőlőül­tetvények megmentése. A világhírű badacsonyi bor mint­egy ezerholdas termőterületéből ugyanis a múlt tíz évben közel százötven holdnyi elparlagosodott. (MTI) Gyalogosok igazsága Pontosan egy héttel ezelőtt gyalogosokról volt szó ebben a rovat­ban, olyan gyalogosok­ról, akik — mintegy visszaélve jogaikkal és az autóvezetők orra alá dörgölve azok kötelessé­gét — perceken át nem engedték elindulni a ko­csikat az egyik gyalog­­átkelőhelynél. Nagyon udvariasan igyekeztem írni arról, hogy a közle­kedésben nem járművek és gyalogosok vannak, hanem emberek, akik esetleg éppen járműben ülnek vagy éppen gya­logosan járnak, csődhöz vezetne, ha nem lenne közöttük megértés. Többen megkerestek levélben és telefonon. Mindenkinek körülbelül ugyanaz volt a monda­nivalója. Igazat adtak abban, amit írtam, de élesen kérdezték: miért csak a gyalogosokhoz in­tézek ilyen „szózatot”? Fejemre olvasták, amit az előző pénteken írtam, ráadásul magamról: „... az agresszió minden embert, engem is ellen­állásra késztet.” Meg­kérdezték még: miért csodálkozom, ha a gya­logosokban néha ellen­állás ébred a járműve­zetők iránt? Miért nem nézem meg, mit művel­nek egyes járművezetők a zebrákon? Elismerik, hogy a járművezetők többsége udvarias és elő­zékeny, s azok a gyalo­gosok, akik ilyen jármű­vezetőkkel találkoztak, a legközelebbi alkalommal nyilván „visszaadják” az udvariasságot. Értsem meg viszont — kérték —, hogy az a gyalogos, akit egy autó majdnem eltaposott a zebrán, a maga módján ezt fogja visszaadni, lehet, hogy véletlenül udvarias jár­művezetőknek. Sajnos, meg kell ér­tenem. S mindenki, aki ezt a rovatot olvassa, tanúm lehet, hogy soha nem személyeskedem, most mégis céloznom kell egy sok szemtanú által látott gépkocsive­zetőre. Annak a személygép­kocsinak a vezetőjéről van szó, aki a múlt hét egyik reggelén kritikán aluli módon viselkedett az utcán, az Árpád-híd budai hídfőjétől a Mar­­git-híd pesti hídfőjéig. Csak egy mozzanat: áll­nak az autók az Árpád­­hídnál a gyalogátkelő­hely előtt, mert sűrű so­rokban mennek át a gyalogosok. Ő kikerült mindenkit, s a gyalogo­sok közé hajtott. Nem rajta múlott, hogy­ nem történt baleset. Lehet, hogy éppen ezen a zebrán mentek át éppen azok a gyalo­gosok, akiktől a levele­ket és a telefonokat kap­tam ... Nádasi Antal

Next