Esti Hírlap, 1977. május (22. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-02 / 101. szám
• Az ünnep valahogy mindig különleges lelkiállapotba hozza a nézőt. Egyszerre válik engedékennyé és követelőzővé. Elnézővé, mondván: nem bej az, ha valami régi, csak szórakoztató legyen, s önzőivé, mert mi sem természetesebb annál, hogy üde, kellemes programot akar legalább. Ráadásul, jubileumról lévén szó — húszéves a Televízió és ötvezedik adásához érkezett az Önök kérték — ezt az állapotot megtetézi még valamilyen felfokozott várakozással. S valóban, amikor peregni kezdett a kép, s megjelent a hercig műsorvezető, hogy üdvözölje a stúdióba toborzott régi és vadonatúj előfizetőket, még reménykedhettünk. Ám aztán, ahogy eltelt öt perc, könnyen fölismertük: semmi sem változott, sőt, az Önök kérték még önnön mélypontját is képes volt „alulmúlni”. E hányaveti hakniban olykor nem is az volt a legbosszantóbb, hogy idétlen kabarétréfákat, rég megunt slágereket iktattak programba, meg enyhén szólva hamiskásan előadott üzemi buli énekszámot, hanem az például, hogy ennyi szerkesztőnek, rendezőnek, operatőrnek és sorolhatnánk még, ki mindenkinek nem tűnt fel, hogy a Magányosok Klubja felírás alatt a két színész, a magyar nyelv hivatott őrei, következetesen és mindvégig magánost mondott. (A jobb számok — mint a Ki mit tud-paródia —, elvesztek a nívótlan masszában.) És az már csak merő kritikusi akadékoskodásnak tűnhet, ha megemlítjük, ki mindenkit sorolt föl a műsorújság, akik nem jutottak képernyőre. Az ember ilyenkor játszani kezd a képzelettel, ezek a szereplők és számaik vajon még gyengébbek voltak?! A műsor egyik vendége, Kellér Dezső röpke ideológiát is szerkesztett az ilyenfajta műsorokhoz. Nevezetesen, hogy mindent rá kell fogni a nézőre, hiszen ő kérte: mondjuk Zólyomi a Nagydiófa utcából. S ez idáig rendben is volna. De ennek a műsornak — mint tudjuk — hivatalos profi gazdái is vannak. S könyörgünk, akkor miért kell erre az ízlés?Kamoktól gyötört Zólyomra hallgatni? (harangozó) RIPORTBÓL TV-FILM Veszélyes játékok Személyes felelősség • Álfenegyerekek Házibuli Gazdagéknál. A barokk bútorok és perzsaszőnyegek között villódzó fényjátékú padlólámpa és furcsa szerkezetű, acélcsápokkal, karokkal és diódákkal ellátott hipermodern szobor (Haraszti István iparművész alkotása) éktelenkedik. Az elegáns zuglói villát erre az éjszakára farmerruhás galeri és terjedelmes filmstáb szállta meg. Gyökértelenség — Bajor Nagy Ernő forgatókönyve riporteri oknyomozásból született, megtörtént esetet dolgoz fel. — Egy három évvel ezelőtti taxisofőr-gyilkosság — egy izgalmas riporttéma keresett magának filmes feldolgozást — mondja a Szabad Föld kulturális rovatvezetője. A valóság kínálta elem természetesen sokat módosult a forgatókönyv írása közben. Nem ugyanaz a történet elevenedik meg, de ugyanazt az életformát és gondolkodásmódot szemlélteti a film, amely a valóságos bűncselekmény okozóját is létrehozta. Világjelenség a tizenéves generáció körében egy olyan lehetetlen létezési formának a kialakulása, amelynek csak percei, pillanatai és nem holnapjai vannak. Gyökértelenség, cél nélküli lézengés, üres emberi kapcsolatok. Ezek a fiatalok mindössze ötszáz szóval érintkeznek — a saját zsargonjukkal — és a nagyotakarás számukra mindössze a nagy „balhé" akarása. Ilyen szemléletű galerihez sodródik egy vidékről felkerült fiatal lány, aki külsődleges, paraszti tárgyait gyorsan városiasabbakra cserélve, azt hiszi, ezzel tudati változáson is keresztülment. És ilyen galeri termeli ki a „brahiból” bizonyítani akaró sofőrgyilkos fiatalembert, kötelessége. Egy török közmondás szerint a gyermek, amíg felnő, olyan veszélyes utcában halad, ahol minden ablakból lőnek rá. Én úgy mondanám, minden száz méterre útvesztő leselkedik rá, ahol a személyes döntés határozza meg további sorsát. Az itt ezeknél a fiataloknál az értelmetlen „heccbe”, az értelmetlen halálba torkollik. — Érezhető lesz-e a filmen, hogy riporttéma adta az ötletet? — kérdeztük Szőnyi G. Sándor rendezőt. — Semmiképpen sem. Nem dokumentarista módszerű filmet készítünk. (Operatőr: Ráday Mihály). Erősen szatirikus éllel, hiszen ezek a fiatalok nem bűnözők, nem huligánok, csak önmagukkal mit kezdeni nem tudó, könnyelmű, hőzöngő tinédzserek. Csupa pótcselekvés, látszattevékenység, primitív magamutogatás az életük. Valójában álfenegyerekek. De játékaik az egész társadalomra és saját magukra nézve is veszedelmesek. Ezt jelezné a film címe is: „Veszélyes játékok”. A főszerepeket csupa főiskolás és amatőr színjátszó alakítja. A galeri tagjai: Bakay László, Bácskai János, Horváth Péter, Szabados Zsuzsa, Dobos Katalin, Dimulász Nikosz, Udvaros Dorottya, Peremartoni Krisztina, Faragó József, Katona János. A taxisofőr: Szigeti András, Ésiás Erzsébet Főiskolások, amatőrök — Ki a felelős ezekért a fiatalokért? — Divat ilyenkor a társadalom felelősségét emlegetni. Valóban: a család és az iskola nem menthető fel a felelősség alól. De létezik személyes felelősség is, mindenkinek önmaga iránti A lakás szép és értékes dísze a művészi kerámia és ötvöstárgy ÖTVÖS- ÉS KERAMIKUSMŰVÉSZEK ALKOTÁSAINAK ÁRUSÍTÁSSAL EGYBEKÖTÖTT KIÁLLÍTÁSA A SKÁLA ÁRUHÁZ AJÁNDÉKOSZTÁLYÁN május 9-től 14-ig. DERYNEEK ORENBURGBAN . Az Állami Déryné Színház két társulata, mintegy ötven tagja, május 18-án indul a Szovjetunióba, hogy ott öt előadást tartson az orenburgi gázvezeték magyar építőinek. Huszton, Bogorodcsányban és Guszjatyinban vendégszerepelnek Katona József Bánk bánjával és Tersánszky Józsi Jenő Szidike kisasszony című vígjátékával. (MTI) Kiállítások A berlini Magyar Kultúra Házában május 5. és június 3. között látható Kmeter János festőművész emlékkiállítása. Lengyelországban, a varsói Magyar Intézetben Széchényi Lenke textilművész textilplasztikáit és faliképeit mutatják be. Az ausztriai Linzben júniusban a szombathelyi textilbiennále legszebb darabjait állítják ki, mellettük kerámiákat is, Schrammler Imre és Geszler Mária munkáit. A lengyel lemezpiac egyik legfrissebb sikere ezúttal magyar újdonság; a Muza lemezkiadó Life in Warsaw címmel jelentetett meg élő koncertfelvételt a Locomotív együttestől. Az album javarészt a Mindig magasabbra című lemezük anyagát tartalmazza, akinek megvan a hazai kiadás, annak is érdemes megvennie, mert a lengyel lemezen teljesen más koncepcióban, feldolgozásban hallhatjuk az ismert darabokat. Nagyobb szerepet kapnak itt a hangszerszólók, a rockban manapság oly ritka improvizációk, de a dzsessz állandó, erősödő jelenlétéről tanúskodik a korábban csak díszítő funkciót betöltő fúvósok önállósulása is. Az élő felvétel oldott kötetlenségéből eredő új ízek, színek tovább gazdagították a Locomotív hangzásvilágát (itthon is követhetnénk ezt a példát), s átütő sikert értek el a rendkívül erős lengyel mezőnyben. A Locomotív együttes öt éve kifejezetten szuperegyüttesnek indult, már befutott, országos hírű zenekarok (Omega, Metró, Hungária) vezető egyéniségei álltak össze, hogy ismét kezdjenek valami teljesen újat. Presser Gábor csapatának csak hosszú kísérletek, vajúdások és személycserék után sikerült elképzeléseit megvalósítani, de a Bumm című albumuk után végre valóban minden lemezük „szuper” lemezzé sikerült, a válságban toporgó magyar rockzene egyetlen biztos pontjaként. Az itthoni V. lemezükben is imponáló a színvonaluk, „mindig magasabbra” ívelő töretlensége. Nem egy-két „nyerő számra”, slágerre építik a lemez sikerét, hanem egységesen kimunkált, sokszínű zenei anyagra. Jelentős szerepe van ebben Presser Gábor érzékeny húrű szentimentalizmusának, mélyen gyökerező, őszinte szociális igazságérzetének (ez az egyre szaporodó kitűnő dalszövegeiből is kitűnik), Somló Tamás zsebredugott kezű, vagány fene-gyerekségének, Karácsony János kamasz- Gága bársonyát őrző zárkózottságának (két fojtott feszültségű, finoman hangszerelt darabja a Rohanj hozzám és a Rajongás teljesen új szín a Locomotív hangzásvilágában.) A hetvenes évek közepén érjelenség az ifjúsági zeében, a beat pionírkorszakhoz, első virágzásához osztalgiával fordulni, fozgalmasságát, értékeit visszapanaszolni, perelni. A locomotívékat elkerülte ez az áramlat. Szavuk a jelenhez szól, számon kérik hallgatóságuktól az értelmes közösségi cselekvés, a „másokért” élés hiányát, ami az atmoszféraváltás egyik legjellemzőbb vonása. (Mindenki, Fiú — a lemez kulcsdarabjai.) A lemez legfontosabb alkotása — szöveg (Adamis Anna) és zene legharmonikusabb egységének — a Senki gyermekei című panaszos dél-amerikai táncmotívumokból építkező darab. Érdekes a dél-amerikai ritmusok, s különösen a tangó kelet-európai élete: egészen sajátos, múltba tekintő önmarcangolóan nosztalgikus jelentéstartalmakat kapnak ezen a tájon. Ilyen hangvételű tangót hallhattunk az egymástól teljesen eltérő stílust képviselő Cseh Tamás, Namyslowski és a Mini együttes programjában. A költészetben Dobai Péter ,,Egy régi hosszú kelet-európai tangó, egy régi kelet-európai étteremben” című verse fogalmazta meg ennek a lassú dallamossággal víró, végtelen hullámzásnak a történelmi dimenziójú aktualitását. Locomotívék az Ellopott szív tangó-blues balladájával léptek gondolatilag is túl a hagyományos popzene keretein, bekapcsolódva a korának bonyolult problémáit, életérzését vallató izgalmas kelet-európai művészet áramkörébe. Tetszett az együttes sokrétű életét elmesélő A Kicsi, a Nagy, Artur és az Indián, és a D-oldal, amelyet nem a régi Locomotív-számok feldolgozásának kell tekinteni, hanem azok motívumait remek átkötésekkel egymásba ötvöző szvitnek. A kitűnő zenei anyagokból csupán a túl közvetlenül érzelmes vonóskíséretű, Ahogy mindenkit címűt érezzük idegennek. Presser prozódiáján is lenne mit csiszolni, mint azt már mások is szóvá tették (anélkül azonban, hogy ez különösebb általánosításra adna okot). Kiváló muzikalitása a rendkívül árnyalt és színes hangszerelésben is megnyilvánult. A Rohanj hozzám gitárakkordjaiból kivirágzó szopránszaxofon-remeklés, vagy a Fiú-ban az énekkel feleselő trombiták ritka, borzongatóan artisztikus pillanatokkal ajándékoztak meg. Ezt az eddig bámulatos termékeny tehetséget szeretnénk látni — igénye felcsillant az előző lemez Intuitió és az élő lemez Intro című darabjaiban — nagyobb igényű és lélegzetű kompozíciók megalkotásában. Kőbányai János LENGYEL LEMEZEN Locomotívslágerek Francia költői est A Magyar Rádió és a Francia Rádió a Radinóti Színpadon költői estet rendez. A műsorban a mai francia költők verseit — két nyelven — Emmanuelle Riva, Vicki Messica, Avar István, Berek Kati, Csernus Mariann, MajorTamás és Sinkó László adja elő ma este. A Magyar Rádió kezdeményezésére négy év óta folynak a kétnyelvű műsorok. Itália farmerban ÚJ GYEREKKÖNYVEK, IFJÚSÁGI KÖNYVEK A legkisebbek, akik még olvasni sem tudnak, örömmel forgathatják a kemény lapokra nyomott Én kis kertet kerítek című, most megjelent könyvet, s gyakorolhatják vele a gyümölcsök, zöldségek, kerti szerszámok nevét, összefoglaló kötetben jelent meg Hárs László közkedvelt szülöttének, a Buci királyfinak öszszes meséje. Reich Károly megújult stílusú rajzai díszítik A pöttyös zöld lovacska bátyja című Kormos István-mesét. Megjelent Bakó Ágnes új meséskönyve, a Nyulacska. Két klaszszikus írónk szól a gyerekekhez: Balázs Béla (Karcsi kalandja) és Tersánszky Józsi Jenő (A síró babák). Címlapján Simone Signoret és Laurence Harvey fényképével jelent meg a Hely a tetőn című John Braine-regényt, amelyből nagy sikerű film készült. Ez már a nagyobbaknak szól, akárcsak A csudálatos Mary kinyitja az ajtót című világhírű Travers-mesehősnőről szóló legújabb könyv. Földes Péter Árpád után címmel írt történelmi regényt. Kiadták még a Móránál Cervantes regényét, a Don Quijotét. Két irodalomtörténeti könyvet is megjelentettek: az egyik Hegedűs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka című kötete, kereken száz irodalmi arcképpel, a másik Pomogáts Béla Regénysüikör című könyve, amely három évtized magyar regényirodalmát tekinti át harminc regény tükrében. Két életrajz az így élt sorozatból: Körösi Csoma Sándor életrajzát Szilágyi Ferenc, Newtonét Vekerdi László írta meg. Az olasz ifjúságról tudósít az Itália farmerban című kötet, riportok gyűjteménye. Ugyancsak Kozmosz-könyv Gyulay István Somody álma című regénye és John Wyndham Újjászületés című fantasztikus írása. Végül egy verskötet a Kozmosz sorozatában: Szimfónia címmel megjelent egy antológia, harminc év lírai története. Egyórás filmet forgat a Magyar Televízió Raffael Mártával, aki a Német Demokratikus Köztársaságban él. A rendező Radó Gyula, az operatőr Szalai András. Képünkön: a művésznő a kamera előtt. (MTI Fotó — Friedmann Eridre felvétele.)