Esti Hírlap, 1978. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-31 / 76. szám
MA: EGYESÜLETI KÖZGYŰLÉS Tudomány a gépiparban Együttműködési megállapodás Ma délután kezdődik a Gépipari Tudományos Egyesület XVII. küldöttközgyűlése a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Az elnöki megnyitó után Gácsi Miklós kohó- és gépipari államtitkár tart előadást Gépipari feladatok a termelési szerkezet átalakítása, az exportképesség fokozása területén címmel. Ezt követően Kuti Lajos főtitkár számol be az egyesület múlt évi munkájáról. Értékeli a KGM és az egyesület tavaly megkötött együttműködési megállapodásának eredményeit. Ezek közül a legfontosabbak: a tárca fokozatosan igényli az egyesület segítségét az egyes elképzelések társadalmi vitájában, ezenkívül jelentős együttműködés jött létre az oktatásban és a továbbképzésben. A főtitkári beszámoló után az Ellenőrző Bizottság jelentése hangzik el, majd a beszámolók feletti vitát követően adják át a Pattantyús Ábrahám Géza-, a Bánki Donát-, valamint más díjakat, kitüntetéseket. Roamer-órák Budapestről. Az Órások Szövetkezete hat éve szerel össze karórákat a svájci Roamer Óragyár megbízásából. Az idén ötféle típusból több mint tizennyolcezer darab készül a szövetkezet műhelyeiben. A svájci órák egy része a budapesti üzletekben vár vevőre. Képeink az órák szerelését, s az egyik legfontosabb műveletet, a szállítás előtti ellenőrzést mutatják (MTI-fotó Hadas János felv.) Olajat kerestek, gyógyvizet találtak KUKORICAFÖLDRE ÉPÜLT FÜRDŐ Nagy kincs a víz. Hát még a hévíz, amely hazánkban bőségesen fakad. Készleteinket nyolcezer milliárd köbméterre becsülik. Csakhogy a hévíz bősége gondok forrása is. Nem elegendő a gazdag hozamú kút — tömérdek pénzből is valóságos csatornát kell vezetni oda, ahol a föld ajándékát hasznosítani kívánják. Szakemberek társaságában nemrég Nyugat-Dunántúlon vettük lajstromba hévízkincseinket. Mosonmagyaróváron a múlt esztendőben 158 ezer vendég váltott jegyet a jódos vizéről csakhamar híressé vált termálfürdőbe. A hajdani megyeszékhelyen azelőtt megállás nélkül keresztülhajtottak az autós turisták. Vajmi keveset tudtak például középkori váráról, amely mint Porta Hungáriáé, Magyarország kapuja históriánk több fontos sorsfordulójának becses színhelye volt. Hála a 12 éve fúrt, 1800 méter mély kútnak, évente 250 óvári kisdiák megtanul úszni, s az idén már az 50 méteres versenymedencében legalább négyszáz nagycsoportos óvodás követi példájukat. Megkóstoltuk az egyelőre csak kísérleti jelleggel palackozott gyógyvizet — ízlett. S megcsodáltuk a szebbnél szebb szegfűket is, amelyből tavaly 1 millió szálat értékesítettek, az ugyancsak a hévízre alapozott kertészetből. — Harmincezer lakosú városunk elsősorban saját erejére támaszkodott a termálvíz hasznosításában — mondja Bedő János, a városi tanács elnöke. — Elképzeléseinket siker koronázta: tavaly három szállodánkban és a fizetővendégszobákban 28 ezren 50 ezer vendégnapot töltöttek, amire nem volt még példa 30 ezer lakosú városunkban. Balf — ellentétben Óvárral — patinás hírű fürdőhely vízére már a rómaiak felfigyeltek. A hatszintes szanatórium a vízgyógyászat korszerű fellegvára. Egyszerre 180 beteget kezelnek itt, de a szomszédos kastélyszálló pazar eleganciával berendezett lakosztályainak többnyire osztrák és nyugatnémet vendégei is a szanatórium gyógyintézményeit veszik igénybe. (Elgondolkoztatóan olcsón: napi 23 dollárért fogad külföldieket a kastélyszálló. S ebben az összegben minden benne foglaltatik, holott külföldön a hotel exkluzív jellege önmagában magasabb árra serkentené a legvajszínűbb szállodást is!) Dr. Vadász Gyula, az Egészségügyi Minisztérium főtanácsosa megjegyzi: a Balfot minden tekintetben mintának tekinthetjük. A szanatórium környéke hivatalosan is gyógyhely, miután a kitűnő gyógyvízre gyógyfürdő, gyógyintézmény és gyógyidegenforgalmi komplexum települt. Nemsokára megépül az ivócsarnok is. Reméljük, Balf fejlődése ezzel nem áll meg. Előbb-utóbb a községben is meg kell teremteni a feltételeket az üdülőhely rangjának elnyeréséhez. Annál is inkább, mert tavaly több mint 60 ezer beteg kereste föl, köztük ötezer külföldi. Bükfürdő hajdanvolt kukoricaföldek helyén épült ki. Hasznáról, jövőjéről dr. Gonda György, a Vas megyei Tanács elnöke tájékoztat: — Húsz éve Vas megye egyetlen fürdőhellyel sem rendelkezett. 1957 decemberében a büki termelőszövetkezet kukoricaföldjén az olajkutatók fúrótornyát elmozdította helyéből az 1282 méter mélyből tíz atmoszféra nyomással feltört forró víz. Csak három évvel később láttak hozzá a termálvíz hasznosításához. Tizenhat éve épült az első medence, majd három év múltán a vizet gyógyvízzé nyilvánították. Az eltelt időben kereken félmilliárd forintot költöttünk Bük fejlesztésére. Az első évben 23 ezer, tavaly már több, mint félmillió vendég — köztük 122 ezer külföldi — kereste föl a gyógyfürdőt. Tavaly érkezett a beutaltak első csoportja a SZOT látványos, 300 férőhelyes gyógyüdülőjébe. (Érdemes megjegyezni: az építészeti remekmű Károlyi Antal Ybl-díjas építész és fia. Károlyi István tervei alapján határidőre elkészült a Vas megyei Építőipari Vállalat kivitelezésében, s az előirányzottnál egy fillérrel sem került többe!) Ezenkívül a szomszédos Hotel Bük 50 szobájában, a 300 férőhelyes kempingben és motelben, az egykori Szapárykastély 38 lakosztályában és a falu fizetővendég-szobáiban kaphat helyet a turista. Mindez édeskevés, a gyógyvíz vonzása jóval nagyobb. Egyelőre Büköt még a szomszédos Ausztriában is csak mérsékelten népszerűsítjük — pedig onnan hetenként kétszer közvetlen autóbuszjárat érkezik —, nehogy tovább növekedjék a zsúfoltság. A közeli jövőben a SZOT újabb gyógyüdülő építését kezdi meg, s a magyar—osztrák együttműködés jegyében Bükön 200 ágyas szállót létesítenek. Tervezik egy új típusú üdülőszövetkezet révén is a férőhelyek számának gyarapítását. Gyapay Dénes Szanatórium, szálló, üdülő Magyaróvár, Balf, Bük ,iinn hui iihiiiii iiii iiiiiiiiiiiiiiii in iiiiiiHiiiH hihi ui uni I iiiiii I iiiiiiiiiimii II nini mit uhui I iiuiiiiiiiii in it un ni uhu mii iiiiiiuiiiHiiiiiiiiHiiii un» Emlékeznek-e még a kövirág című, nagy sikerű szovjet mesefilmre? Az új, színes, szinkronizált szovjet mesefilm, A RÉZHEGYEK KIRÁLYNŐJE szintén Bazsov meséjéből készült. Április 6-tól a VÖRÖS CSILLAG és a FÉNY mozi délelőtti, a NAP, az UGOCSA és a PALOTA mozi délutáni műsorán. Az öreg ott állt az épít- fkezést elválasztó kerítés előtt, háttal a tízemeletes panelháznak és nézte az árokban lapátolgató két embert. A napfény már tavaszt ígért, de az öreg még a télnek öltözködött. Viseltes, nagy csizma, igazi sárdagasztó, fekete bekecs, kucsma. A két ember lapátolt a gödörben. Hányták ki a föl- Idet a markológép után és közben odapillantottak az öregre is. Aztán az egyik, s a nehezebb mozgású, vártasabb, nem bírta megállni, hogy évődve oda ne szóljon: — Papa, nem jönne segíteni? Az öreg elmosolyodott, közelebb lépett a kerítéshez, halkan beszélt, mintha tartana attól, hogy valaki meghallja: — Hát van lapát? A munkás nem erre a feleletre számított. Kicsit jobban szemügyre vette az öreget, aztán még mindig tréfásan ezt mondta: — Az éppen még akadhat valahol, de az erőt kitől kapja...? Azt nem tudunk vételezni, bátyám. — Tudom én azt — bólintott az öreg —, de azért A LAPÁT jöjjön csak az a lapát. A többi az én dolgom. — Csak tréfált a Béla — szólalt most meg a másik, komolyabb, kicsit talán morcosabb is a társánál. — Ne szívja már mellre, öreg. Megbirkózunk mi itt ezzel, maga meg csak nézze, ha jólesik. — Éppen ez az — lökte fejtetőre a kucsmáját az öregember —, hogy csak nézhetem ... Pedig nem szeretem én ezt nézni... nem szoktam én az ilyesmihez ... Nem voltam én soha olyan ember, nekem elhihetik ... Na, hol van már az a lapát! Az utolsó szavakat szinte követetben mondta. A svét ember egymásra nézett. Faluról való volt mind a kettő. Megértették. — Ott jöjjön be, azon a résen — mondta neki a Béla nevezetű, aztán amikor az öreg átbújt a két oszlop közötti nyíláson, vigyázva maga mellé segítette a gödörbe. Kezébe nyomott egy lapátot. — Na ilyenre gondolt? Az öreg csak bólintott. Végigsimította vagy kétszer a lapát nyelét, majd megfogta jó erősen és beleszalajtolta a földbe. — Jó szaga van ennek — mondta és nagy ívben dobta fel oldalra. — Tavaszi szaga. Meg jó is ez a föld. Zsíros, jól táplált. Megteremne ebben akármi. — Papa! — Egy asszony kiáltott ki a negyedik emeleti erkélyről. — Hol a csudába van már? Hallja! Jöjjön fel ebédelni! Bosszúsan csóválta meg a fejét az öregember és hányta tovább a földet. Csak miután már harmadszor kiabált le neki az aszszony, állt meg a munkában és erélyes hangon viszszaszólt. — Ne kiabálj, te! Van szemed, láthatod, hogy dolgom van! Majd megyek, ha felront lesz! Ne nézzék már — fordult megbotránkozva a többiekhez —, a menyem képes lenne hazaráncigálni a munkából. Hát ki hallott már ilyet...! Az emberek nevettek és ** ahogy az öreget figyelték, azt vették észre, mintha könnyebb lenne kezükben a lapát... Tóth-Máthé Miklós I ÁPRILIS ELEJÉN Beköltözés az Y-házba Tapolcán, az egykori barackosban, a város keleti részén a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat befejezte a híressé vált Y-házak legújabbját. A százegy lakás műszaki átadása megtörtént és húsvét után, április első napjaiban beköltözhetnek a tulajdonosok. Jól halad a következő, ugyancsak OTP-értékesítésű Y-ház építése is. KÜLFÖLDI ANYAGOT PÓTOL Magyar szabadalom Szabadalom alkalmazásával és egyetlen fillér beruházás nélkül megoldották a barna színű gyógyszeres üvegek gépi gyártását a tokodi üveggyárban. A kisméretű, 10—30—100 milliliteres, cseppentős üvegeket — évenként 10 millió darabot — eddig külföldről szerezte be a hazai gyógyszeripar, s ezért 500 000 dollárt fizettek. A tokodi gyárban most sikerült a legfontosabb követelményt teljesíteni: olyan minőségű üveget kísérleteztek ki, amely jól ellenáll a benne tárolt különböző vegyi összetételű gyógyszerek agresszív hatásának. (MTI) Aranyeső Pécsett „Aranyba” öltöztek Pécs parkjai és terei: városszerte teljes virágjában pompázik a tömérdek aranyeső. A márciusi verőfényben — nevéhez illően — aranyszálként csillognak a virágoktól dús ágak. Az utóbbi években Pécs jellegzetes tavaszi virága lett az aranyeső. A kertészeti és parképítő vállalat dolgozói tervszerűen telepítették a parkokba és a terekre, a híres műemlékek közé. (MTI)