Esti Hírlap, 1981. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-16 / 13. szám

NPK Három hatóanyag a keverékben Új keverék-műtrágya gyártását kezdte meg a szolnoki Tisza menti Ve­gyiművek. Az NPK jelet viselő talajerőpótló három hatóanyagot, nitrogént, foszfort és káliumot tartal­maz. A vegyiműveket többek között az sarkallta az új műtrágyafajta előállításá­ra, hogy a hagyományos foszfor és káli összetételű granulátum iránt az utóbbi egy-két évben csökkent a kereslet. A felszabaduló ka­pacitást használják ki az új termék előállítására. Egy másik jó hatásfokú talaj­erőpótlót, bórtartalmú mű­trágyát is kap az idén a TVM-től a mezőgazdaság. A nyomelemes termék, amely elsősorban a cukor­répa cukortartalmát növe­li hatásosan, 11 ezer tonna mennyiségben kerül forga­lomba. (MTI) A MÁV Kelenföldi pálya­udvarát mintegy másfél milliárd forintért korszerű­sítik. Többek között az utasok közlekedését segítő aluljáró, targoncaalagút, hat új vágány, kétszintes vasúti kereszteződés, gya­logos-felüljáró épül majd. Felvételeink a munkálatok egy-egy szakaszáról készül­tek. / V///////////// 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS ’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS ssssssssssssssssssss/ssssssssss/sssss/sss, ssssssssssssssssssss* ssssssssssssssssssssss (MTI Fotó : Fehér József felvételei) A fukszia, fuchsia glo­­bosa latin nevét a me­­semondó — ha tehetné —­­ Andreanum legradianumra­ ^ változtatná. A Dél-Ameri­­­­­kából származó cserepes 4 szobanövény ugyanis Lég­­­­rádi Bandi kedves virága. ^ Bandi nem botanikus — ^ hivatalsegéd. Kéziratvivő 5 szerkesztőségi jövő-menő $ ember volt az újságpalotá­­­­ban. (Egy másik Bandi:­­ Kellér Andor okította egy­­^kor a mesemondót: oly he­gyet, ahol 1. gonosz a kéz­iratot nyomdába küldő ol­­­­vasószerkesztő, 2. buta a ^ gépírónő, 3. lusta a hivatal­i segéd, jó hírlapíró elke-I rüli.) ^ Légrádi Bandi fiatalon $ teske. Pesten viszont fe­ji rencvárosi kocsmákban ^ hordta a hosszúlépést, a ^ házmestert, a matrózfröcs­­^­csöt. Főzött is: knédlicskát, ^suhintott levest, diós halat, ^ tárkonyos bárányt. ^ S borscsot, sósít. 1945-ben­­ szovjet katonáknak sza­­­­kácskodott. A hadseregtől­­ került az újsághoz. Buda­­­­pesten már egyedül élt.­­ (Nővére, sógora pártfogol­­­­ta.) Az asszony — tova­­­ tűnt szerelem, emléke el­­a­lakult — nem is tudta, mi­­­kor is, 1928-ban vagy 1932-­­ ben hagyta el. Amennyi­­­ben a pletykának hinni le­­het, 1956 előtt az archí­­­­­vumban (régi újságok gyuj­aszparáguszt, már megint nem nőtt, dicsérte a fi­­kuszt, új hajtást hozott. S büszkélkedett a pirosló fuk­­sziával. A­zon a reggelen a szo­­kásos időben indult munkába. Nem otthonról jött. Rákoskeresztúri kis gyümölcsöse maga építette lapátőrző faházikójában aludt. Előző délután ko­rán, saját tulajdonú segéd­­motoros járművén robo­gott ki dolgozni a pesti ho­mokon, takarni a szőlőt. Az örökre emlékezetes hajnalon a portán nem ta­lált újságot. Nem hozták a „kőnyomatosokat”. Második emeleti birodalmában az ajtók nyitva. A folyosón széttépett könyv­, papír­halmaz. Ripityára törték a kávéfőző gépet, a kistányé­rokat, a poharakat. Valaki ellopta az őrölt kávét, földre szórta a kristály­tében nem volt példa — kifakadt: — Miért kellett a virá­gokat megölni...? Kit bán­tott az én fuksziám? Mikor megnyugodott, má­sodmagával, hivatalsegéd társával végigjárta az eme­leteket. Az írógépeket — a házban hőzöngő ismeret­lenek, átváltozott jól is­mertek között — levitték a pincébe, elrejtették kimust­rált lomok mögé.­­...egmaradt mind. ... A sajnálatos esemé­nyeket követően Bandi bá­csinak nem jutott kitünte­tés. Még a köszönömről is elfeledkeztek. Nem emlegette az „ak­­kort”. Dolgozott tovább. Loholt a nyomdába. Vigyázta a telexgépet. Az emberek ne­vét néha elfelejtette — az arcokat sosem. Kávét fő­zött. Saját termésű barac­kot hozott kóstolóba a kon­tyos, vörösesszőke gépíró Mártának. Elsejéig húszast kölcsönzött az ügyeletes „sóher” szerkesztő úrnak. S öntözte az újra kinőtt örökzöld virágokat. A bölcs Péterfi István — zenekritikus, a halhatatlan dalénekesnő, Basilides Má­ria férje — boldognak mi­nősítette Bandit. Elégedett­nek, hiszen nem akart más, több lenni, mint hivatal­­segéd. Napilapnál. Az ötvenes évek végén az újságíróbált még a Hun­gária kávéházban rendez­ték. Az egyik körúti for­góajtónál 1920-as elegan­ciával : sötét kabát, csíkos nadrág, csipkés ing, fehér nyakkendő, lakkcipő, Ban­di­rködött. Szigorúan. Még a Politikai Bizottság tag­jától is kérte a meghívót. Viszont bosszantotta: elha­nyagoltnak találta a Hun­gária koronás fuksziáját. Az éjféli szupécsárdás után magyarázta az üzletvezető­nek, miként kellene rend­­betenni, „orvosolni”. Az agyvérzés is fukszia­­öntözés közben érte. A mentők kórházba szállítot­ták. Járni tud. Beszélni ne­hezen. Zsebében kartonon nagybetűkkel a lakáscíme. Mosolya a régi. Hamiskás, cinkos, sokat sejtető. H­étköznap délutánonként , a Blaha Lujza téri sajtópalotába kocog. Friss újság várja. Az Esti Hír­lap. Tiszteletpéldány. László Miklós főhelye) az egyik kortárs­nőt sikerrel hódította. Hajnali hatra járt a szer­kesztőségbe. Osztotta a reg­geli lapokat. A Magyar Távirati Iroda kőnyomato­sait. Másodállásban pedig fillérekért öntözte az elő­csarnokban a virágokat. Nem, nem locsolta — ne­velte, ápolta, szerette az örökzöldeket. Néha beszélt is a levelekhez, korholta az cukrot. Az öntözőkanna is eltűnt. Hová lehetett? A virá­gok mellett felejtette? Le­rohant. S akkor meglátta: kirángatták a filodendront, elpusztították a kukoricale­velet, összetaposták a vízi­pálmát. Ott állt az előcsarnokban — és amire tíz éve, húsz esztendeje, talán soha éle-МГ///ЛК '//////////////////// ////////////////////. . ViWSWWiWWWX.' '/////. Mese felnőtteknek SSSSSSS/SSSSSSSSSS.' '//////////уУда///////////////////////////////////////////Л Vitamin­export Dacolva faggyal, széllel, hóval, ezekben a napokban is szedik a bimbóskert a csepeli Duna Kertészeti Termelőszövetkezet dolgo­zói. A közös gazdaság a Csepel-szigeten évről évre növeli e növény termőterü­letét, mert kelendő árunak bizonyult külföldön is. Az 50 hektáron termett bim­bóskel betakarítása novem­berben kezdődött, a decem­beri váratlanul nagy hava­zás azonban lefékezte a munkát, emiatt január vé­géig kitart a hektáronként 60—80 mázsa termés sze­dése. Géppel, kézzel egy­aránt szüretelnek, egyúttal tisztítják is a vitamindús köretnek valót, amelyet a hűtőipar vesz át, s onnan jut a többi között NSZK- beli és svájci fogyasztók­hoz, kisebb mennyiségben pedig a hazai piacokra. A termelőszövetkezet vezető­sége gondoskodik a betaka­rításban dolgozókról: mele­gedőkocsikat állítottak fel, s ebben állandóan a szedők rendelkezésére áll a forró tea. (MTI) Siófoki csőüzem Félidejéhez érkezett a Siófoki Kőolajvezeték Épí­tő Vállalatnál a hazai cső­­készítménygyártás fejlesz­tését szolgáló 370 millió fo­rintos beruházás. Ezzel olyan speciális csövek gyár­tásának a feltételeit terem­tik meg, amelyeket eddig tőkés piacról kellett besze­rezni. Az új üzem jövőre már teljes kapacitással mű­ködik, s évente 200 millió forint értéket termel. Az itt készülő csöveket nemcsak a kőolajvezeték­építő vállalat szereléseinél használják, igényt tart rá­juk a bányászat, a vegy­ipar, a Magyar Hajó- és Darugyár, az Aknamélyítő Vállalat, s tekintélyes mennyiség szolgálja majd a Paksi Atomerőmű műkö­dését is. (MTI) Milliók mozgalma Vásnap rendezik meg a Hazafias Népfront budapes­­ti küldöttértekezletét. Visszatekintve az elmúlt öt év munkájára, a résztvevők arra keresik a választ: be­­töltötte-e hivatását, teljesítette-e feladatait a szervezet. A népfront a legszélesebb néprétegeket tömöríti, hozzá tartozhat bárki nemre, korra, világnézetre való tekintet nélkül. Milliók mozgalma tehát, amelybe mindenki be­lekapcsolódhat, aki tenni akar és tenni tud a közössé­gért. Budapest, a kétmilliós főváros sok tekintetben meg­határozója az ország életének, az itt végbemenő folya­matok hatása kisugárzik hazánk egészére. Ebből követ­kezik, hogy a célok és lehetőségek, a különböző érde­kek összehangolása, az egységes szemlélet kialakítása, a cselekvőkészség, a közös tenniakarás a szocialista nem­zeti egység fontos, nélkülözhetetlen alkotóeleme. Ennek erősítése szakadatlan megújulást követel a népfront­mozgalomtól is. Az eltelt öt esztendő is bizonyítja, hogy e megújulás szoros kölcsönhatásban van az em­berek megnövekedett közéleti érdeklődésével: a nép­front budapesti testületeiben elmondják véleményüket szűkebb-tágabb környezetük közös ügyeiről, szólnak az eredményekről és felvetik — a javítani akarás jogos óhajával és türelmetlenségével — a hibákat is. Ki milyen részt vállal a népfrontmunkából? A széle­sedő tömegkapcsolatok eredményeként — a lakóterüle­ten megalakult körzeti bizottságoktól kezdve — a nép­front nagyobb szerepet tud vállalni a szocialista élet­mód formálásában, a tisztességes munka becsületének helyreállításában, a közéleti aktivitás, a demokratizmus erősítésében. Mind több munkás vesz részt a mozga­lomban, s ez a lakóterületi közélet megélénkülését hoz­ta magával. Bővült a népfrontmegbízatást vállaló értel­miségiek köre is — az eddig főként humán végzettsé­gűek mellett több közgazdász, mérnök kapcsolódik be a népfrontmozgalomba. A kisiparosok és kiskereskedők megbecsült résztvevői, elősegítői a lakóterületi munka­­akciók sikerének. Az egyházak képviselőinek együttmű­ködési készsége töretlen, közéleti munkásságukkal, sa­játos lehetőségeikkel tekintélyes részt vállalnak a béke és a jó belpolitikai légkör megőrzésében. Az elmúlt öt év eredményeire alapozva milyen fel­adatokat tűz maga elé a budapesti népfrontmozgalom? Mindenekelőtt továbbra is a párt szövetségi politikáját, a szocialista nemzeti egységet szolgálja. Az előrehala­dás fontos feltétele, hogy a főváros lakosságának min­den osztálya és rétege, a különböző anyanyelvű és vi­lágnézetű emberek tudatosan és cselekvően vegyenek részt, vállaljanak szerepet a közéletben. Ennek érdeké­ben akarnak tovább munkálkodni a nők egyenjogúsá­gának teljesebb megvalósulásáért, a nyugdíjasok támo­gatásán kívül jobban támaszkodni szakmai tudásukra, tapasztalataikra, az ifjúság nevelésében fokozni az egyé­ni és a társadalmi felelősséget, jobban bevonva őket a közéletbe. A szocialista demokratizmus továbbfejlesztéséért szé­­lesebb körű párbeszédre, tájékoztatásra van szük­ség, hogy az emberek minél nagyobb számban vegye­nek részt a döntések előkészítésében, végrehajtásában és ellenőrzésében, összegezve: olyan közhangulat te­remtésén kell munkálkodni, amely növeli a jól végzett munka becsületét, védi a társadalmi tulajdont, óvja az ember környezetét, megköveteli a szocialista együttélés erkölcsi normáinak megtartását, és föllép a visszássá­gokkal szemben.

Next