Esti Hírlap, 1984. június (29. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-05 / 131. szám

A PKP állásfoglalása Lisszabon, június 5. A jelenlegi portugál kor­mány bel- és külpolitikája egyre jobban ellentmond az ország nemzeti érdekei­nek, ezért haladéktalanul le kell mondania — így foglalt állást a Portugál Kommunista Párt Közpon­ti Bizottsága legutóbbi ülé­sén. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy a portugál dolgozók életkö­rülményei nagymértékben tovább rosszabbodnak. A szocialista-demokrata párti kormány — mutattak rá — közvetlenül támadja a dolgozók demokratikus vívmányait, nemzetközi téren pedig aláveti magát az amerikai diktátumnak. Találkozó Londonban London, június 5. Michael Heseltine brit hadügyminiszter London­ban fogadta izraeli kollé­gáját, Mose Arenszt. A li­banoni helyzetről és az Öböl menti háborúról foly­tattak megbeszélést. BIZTONSÁGI AGGÁLYOK ÉS „LECKÉZTETÉS” Miért nem kap Kuvait Stinger rakétákat? Washington, június 5. Az Egyesült Államok egyelőre nem teljesíti Ku­vait kérését Stinger légvé­delmi rakéták szállítására. Washington attól tart, hogy az amerikai gyárt­mányú légvédelmi raké­ták „nem lennének biz­tonságban” a síita, mu­zulmán lakossággal ren­delkező, és palesztin vendégmunkásokat fog­lalkoztató sejkségben. Az elutasításnak emellett „leckéztetés” jellege is van. Külügyminisztériumi for­rások tegnap este nem hi­vatalosan közölték a sajtó­val, hogy a múlt heti ku­vaiti kérelemmel kapcso­latban „nincs döntés”, s nincs is kilátás pozitív vá­laszra. Az elutasítás formai oka az, hogy Washington úgy véli, Szaúd-Arábia fegy­veres erői, illetve a kuvai­ti légierő képesek megvé­deni a kuvaiti hajók biz­tonságát a Perzsa-öbölben. Emellett a Pentagon arra is hivatkozik, hogy négy­száz Stinger rakéta Szaúd- Arábiának történt leszállí­tása után hiány van ezek­ből a fegyverekből. Washington kifejezi ag­godalmát a rakéták biz­tonságáért, de ez az aggo­dalom nem őszinte. Ugyan­csak mértékadó amerikai kormányforrások szerint az Egyesült Államok va­lójában azért neheztel a perzsa-öböli sejkségre, mert az nemrég elutasí­totta Brandon Grove amerikai diplomata nagy­követként való akkredi­tálását. Grove korábban jeruzsále­­mi konzul volt. A külügyminisztérium most azt tanácsolta a Fe­hér Háznak, hogy ezt az „ostoba” kuvaiti döntést megtorlandó, tagadja meg a Stinger rakéták szállítá­sát. LEZEUTSEBÉSZETI KÖZPONT Vér nélküli A gyomorfekélyt el kell távolítani — hangzott az utasítás. A műtőben a szo­kásos előkészületek után egy különleges, fogorvosi fúrógépre emlékeztető szerkezet jelent meg. Meg­határozták a vágás helyét, majd a gép hosszú, finom „keze” a feltárt test fölé hajolt. Hajszálnyi sugár metszette a húst, az enyhe füstöt rögtön elszívta egy berendezés, vércsepp sehol nem látszott. Lézersebészet — út a vér nélküli műté­tekhez. Néhány éve ez a fogalom még ismeretlen volt, napjainkban egyre több országban alkalmaz­zák az eljárást. A Szovjetunióban 1970- ben tették meg az első lé­péseket, Visnyevszkij pro­fesszor a sikeres állatkísérletek után kis teljesítményű lé­zerágyút használt betegei operálásánál. Négy év múltán az egyik moszkvai klinikán már rendszeresen használták a lézersugarat, nemrég pedig átadták az Országos Lézer­sebészeti Kutató Közpon­tot. A lézer két óriási elő­nye, hogy a minimumra csökkenthető a beavatko­zás közbeni vérveszteség, s mivel nem sebész-„késről” van szó, szinte a nullával egyenlő a sebfertőzés ve­szélye. Ezért elsősorban a vérbő szervek, így a tüdő, gyo­mor és máj operációjá­nál számíthatnak jó ered­ményre az orvosok. A sugár, a fizika törvényei miatt, egyidőben vág és „forrasztja össze’’ a seb széleit. A gyomorműtétek során a komplikációk szá­ma a felére csökkent a lé­zer bevetésével. A geny­­nyes sebek kezelésénél há­romnegyedére redukálták a beteg kórházi kezelésének idejét. Az égési sebek ope­rálásakor pedig 4—6-szor kevesebb a vérveszteség. Meggyőző a statisztika, s a lézertechnika még rengeteg lehetőséget rejt magában. Szerdahelyi Csaba $ Külföldre is ^ @ cascóvalf­g ! A gépkocsira kötött külföldi cascobiztosítás* a kötvényfeltételek szerint­­ az európai szocialista országokban is érvényes. Az európai nem szocialista országokba utazók ehhez kiegészítésként külföldi cascobiztosítást köthetnek, amely a törés és a lopáskárra is kiterjed. Díja: 15 naponként 200 forint. Akiknek nincs cascobiztosításuk, és európai szocialista vagy nem szocialista országba utaznak, szintén megköthetik ezt a biztosítást. Ebben az esetben a díj: 1­5 naponként 400 forint. ^ ^ 2, ШП11111Ш11111М111МШ1ШШ11МШ11МПШ1Г­AZ IDŐ 1 SODRÁBAN I R<ll/lllllll IIII llllllll Ilii III Ilii! inililHIIIII Ilii? 0 Kint harapós szél szá­guld, de itt a kandallóban barátságos láng lobog. Ang­lia, a Sothwich House-kas­­tély Portsmouth mellett, 1944. június 5., hajnali négy óra. A teremben levő tábor­nokok tekintete egyetlen emberre szegeződik, s ez az egyetlen ember nem a főparancsnok, Dwight D. Eisenhower, hanem egy skót törzskapitány, bizo­nyos J. M. Stagg. Most jó­részt az ő véleményétől függ közvetlenül mintegy hárommillió, közvetve en­nél is sokkal több ember sorsa. Captain Stagg nem stra­téga, hanem meteorológus. A főparancsnok az ő prog­nózisa alapján halasztotta el a történelem legnagyobb partraszállási hadműve­letét egy nappal (a CD) „LÉGICSATA" A VOGÉZEK FELETT Százötven kilométert repült az önállósodott Mirage Százötven kilométert re­pült pilóta nélkül egy fran­cia lökhajtásos vadászrepü­lőgép, míg végül lezuhant, de szerencsére nem esett emberéletben kár. A koráb­bi gyorshírt most részletes jelentés egészíti ki. A Mirage—5 típusú va­dászrepülőgép az elzászi Colmar melletti légi támasz­pontról szállt fel, a gyakor­ló repülés után a pilóta már visszatérő­ben volt, amikor észre­vette, hogy a motorból lángnyelvek csaptak ki, és a gép kormányozhatat­­lanná válik. A megdöbbent pilóta kiug­rott és ejtőernyővel sértet­lenül földet is ért. De a re­pülőgép, amelyen még elég sok üzemanyag volt, tovább folytatta a repülést és mintegy 150 kilométert tett meg, amíg a Rajna túlsó partján az NSZK területén lezuhant. A francia hadügyminisz­térium közleménye szerint az illetékes légelhárítási központ utasítására egy másik vadászrepülőgép azonnal felszállt azzal az utasítással, hogy lője le a vezető nélkül maradt Mi­rage gépet. A pilóta utol is érte a gépet, amely vi­szonylag mérsékelt, négy­száz kilométeres sebesség­gel haladt, s a különböző légáramlatok hatására cik­cakk vonalban repült. A Vogézek fölött, ahol a gép lezuhanása nem ve­szélyeztetett emberi éle­tet, több lövést adott le a pilóta nélküli gépre. Megfigyelte, hogy a Mirage gépből egyes darabok kisza­kadtak, majd az füstcsíkot vonva maga után keleti irányba fordulva tovább repült. Közben már lakott területek fölött haladt, és így további lövés leadására nem volt lehetőség. A gép végül is­­ a kör­nyék lakóinak nagy szeren­cséjére egy tanya közelében zuhant le, s csak egy gaz­dasági épületben okozott károkat. A szemtanúk sze­rint azonban azon a helyen nem sokkal a gép lezuha­nása előtt még gyerekek játszottak. (dobsa) Díjszabás Szeptembertől ismét drá­gul a postai díjszabás a brit szigetországban. A belföldi forgalomban egy levél kéz­besítési díja 16 pennyről 17 pennyre emelkedik, az Eu­rópába szánt leveleket pe­dig az eddigi 20,5 helyett 22 pennyért továbbítja majd a posta. (mson) „ NORMANDIUS NYÁRELŐ Day” eredeti dátuma jú­nius 5. volt), akkor, ami­kor az első csapatok már elindultak és a tengerről kellett visszarendelni őket. Katonák százezrei vára­koztak már imbolygó ha­jókban, háborogtak a gyomrok és a lelkek. Egy hadtörténész emlékezetes megfogalmazása szerint „a dolog olyan volt, mint egy felajzott íj, ha nem lövik ki a nyilat, a húr elpat­tanhat”. Ráadásul a holdállás, a dagály-apály viszonylat miatt az újabb halasztás már egy hónapot jelentett volna, az említett döntés viszont milliós vesztesége­ket, a háború meghosszab­bodását.­ ­ Stagg kapitány feláll, a főparancsnok felé fordul, s azt mondja: — Némi reményt hozok önnek, uram. Holnap az ég valamelyest feltisztul, mintegy harminchat órás, semmiképpen nem hosz­­szabb viharszünet várható. A felhőküszöb Normandia felett... „Némán ültem — írja emlékirataiban Eisenho­wer —, és megpróbáltam átgondolni a dolgokat. Így ment ez mintegy harminc­öt-negyven másodpercig. Aztán felálltam, és azt mondtam: OK. Holnap in­dulunk.”­ ­ Most, ezen a negyven esztendővel későbbi nyár­előn ugyancsak tengeren­­túliakkal népesülnek be a partvárosok, Caen, Bayeux és a többiek: mintegy öt­venezer háborús veterán keresi fel kemény küzdel­me színhelyét. De nemcsak ők. Az ünnepségeken hat államfő jelenik meg: Re­nal­d Reagan, Francois Mit­terrand, Erzsébet angol, Beatrix holland királynő, Baudouin belga és Olaf norvég király. Az ünnep­ségek másnapján, június 7- én a nyugati politikusok már Londonban, a tőkés világgazdasági csúcsérte­kezleten találkoznak; ahogy mondani szokás, az élet megy tovább. A nagy hadművelet négy évtizede hömpölyög to­vább, a történelemkönyvek, sőt, a napi sajtó lapjain — nemegyszer küzdelem ez is a javából. Sem Nyugaton, sem Ke­leten nincs, nem is lehet ember, aki kétségbe von­ja az Overlord gigászi mé­reteit és jelentőségét. De olyanok most is vannak, akik magukra biggyesztik azt a jól ismert retrospek­tív torzító szemüveget, és „ezentúl minden máskép­pen volt” nekifohászkodás­­sal látnak hozzá, hogy je­lenlegi világképüknek meg­felelően értékeljék — sőt, láttassák! — ... a múltat.­ ­ Az idősebbek jól emlé­keznek arra, milyen érzel­meket és indulatokat vál­tott ki akkor szinte min­den tisztességes ember szá­mára öt kontinensen ez a két nem akármilyen szó: második front. Annak az országnak, an­nak a népnek, amely oly sokáig aránytalanul nagy mértékben viselte a na­gyon erős ellenség csapá­sainak terhét, sokat — ki­mondhatjuk ma is: túlsá­gosan sokat — kellett vár­nia a D-napra. Anglia uralkodója díszkardot kül­dött Sztálingrád után Sztá­linnak, de ugyanennek az országnak a különben nagy formátumú és egyéb viszonylatokban tisztelet­re méltó miniszterelnöke viselte a legfőbb felelőssé­get azért, hogy a szövetsé­gesek harminc teljes hóna­pon át hitegették az ezer sebből vérző Szovjetuniót a legalább részleges teher­mentesítéssel. Gondoljunk csak bele: 1944 kora nya­ráig a keserves itáliai had­színtér ellenére is gyakor­latilag egy igazi, a tétnek megfelelő front létezett Eu­rópában: a keleti. Hiába volt meg már ré­gen az elvi döntés, amely szerint a harcoló szov­jet nép valamelyest is ko­moly tehermentesítése csak Észak-Franciaország fe­lől képzelhető el. FDR (Franklin Delano Roose­velt), az amerikai történe­lem egyik legnagyszerűbb elnöke két és fél esztendőn át képtelen volt rávenni Sir Winston Churchillt, Őfelsége miniszterelnökét arra, hogy végre teljesít­sék a már régen megkötött megállapodást és a Dow­ning Street 10. lakója hagyjon fel a „német— szovjet kölcsönös kivérez­­tetés” koncepciójával.­ ­ Az a német hadsereg, amellyel a szövetségesek most negyven éve szembe­néztek, már nem az volt, mint 1941. június 22-én. A volokalamszki országút, Sztálingrád, Kurszk, aho­gyan sokáig mondtuk, már megroppantotta a fenevad gerincét, és ez nagyobb biztosíték volt az invázió sikerére, mint. Stagg törzs­kapitány ugyancsak mér­hetetlenül fontos meteoro­lógiai jelentése. A keleti front szovjet áldozatai tették lehetővé az Overlord hatékony előké­szítését, a szövetségesekkel gondosan egyeztetett szov­jet szuperhadművelet, a Bagratyion pedig az Over­­lord kiszélesítését. Ezt két­ségbevonni éppoly ostoba­ság, mint a De Day hord­­erejét, Omar Bradley vagy éppen „Monty” marsall ka­tonáinak hősiességét.­ ­ Ronald Reagan tehát (mondhatnánk, úton a lon­doni tőkés gazdasági csúcs felé) ott lesz a normandiai ünnepségen, ahogy egy szóvivője mondta, „a tör­ténelmi folyamatosság je­gyében”. Sajnos, ennek éppen az ellenkezője igaz, és ez ko­runk egyik — ha nem a legsúlyosabb — tragédiája. A történelmi folyamatos­ság értelemszerűen az len­ne, ha Ronald Reagan foly­tatná FDR életművét, amelynek egyik pillére ép­pen a szovjet—amerikai szövetség kikovácsolásá­hoz való hozzájárulása volt. A (több-kevesebb joggal) igencsak bizalmat­lan Sztálin is tudta, hogy ennek a tolószékben ülő nagy embernek a szava számít; hogy látja a két nagy nép szövetségének je­lentőségét és hogy komo­lyan e szövetség szellemé­ben kíván cselekedni — és győzni. Mert Franklin Delano Roosevelt tudta a legfon­tosabbat: hogyha ez a két nagy nép összefog, akkor — de csak akkor — biztos a győzelem, és nem feltét­lenül csak a háborúban. Ez FDR — és végső fo­kon a D—Day, az Overlord és a Bagratyion — öröksé­ge. A Fehér Ház mai lakó­ja nem ennek az örökség­nek a folytatójaként, ha­nem eltékozlójaként vonul be Normandiába­­, és a történelembe. Harmat Endre

Next