Esti Hírlap, 1987. október (32. évfolyam, 233-256. szám)
1987-10-05 / 233. szám
MARGITSZIGET, NÉPSZIGET Pihenőpark a Duna-parton Környezetvédelmi tanácskozás Angyalföldön Környezetvédelmi tanácskozást szervez ma az angyalföldi népfzontbizottság. Nem ez az első alkalom, hogy megkísérlik koordinálni azoknak a kerületi vállalatoknak, intézményeknek a munkáját, amelyek érintettek a környezetvédelemben. A szervezők azt remélik: hagyományteremtő módon ezentúl minden évben rendszeresen visszatérő téma lesz természeti értékeink védelme. A tennivalókról a házigazda, Zavaros József kerületi népfronttitkár nyilatkozott lapunknak. Társadalmi őrség — 1986 januárjától fenntartási szempontból is Angyalföldhöz tartozik a Margitsziget — mondja Zavaros József. — Itt a legtöbb gondot a meglévő természeti értékek védelme jelenti. Társadalmi őrség felállítását tervezzük, amelyiknek éppen ez lenne a feladata. Lakóterületen ez már bevált módszer. — Miért számít mostohagyereknek a Népsziget? — Ez a terület az ötvenes években élte a virágkorát, amikor a kerületi vállalatok vízitelepeket tartottak fenn. Ahogy a sziget népszerűsége csökkent, egyre kevesebbet áldoztak rá. A kerület vezetői ismét divatba szeretnék hozni a Népszigetet, hiszen gyönyörű pihenőhely lehetne most is. Ezért telepítettek ide nemrégiben egy ifjúsági központot, talán kedvet kapnak mások is, tárgyaltunk. A népfront segíti a párbeszédet a tanács, a lakosság, a tervezők között. — Köztudott, hogy a kiemelt nagyberuházások, így a metróépítés is minden előnyével együtt, sokat rontott a természeti környezeten. A kerületi népfront egyértelmű kudarcként értékeli az itteni környezetvédelmi munkát? — Egyáltalán nem. Az igaz, hogy a metróépítés során sok fát kivágtak, és nem is mindig tudtuk ezt megakadályozni, pedig több fórumot is tartottunk. Ám ha még döntés előtt sikerült közbeavatkozni, akkor előfordult az is, hogy nem vették ki a fákat, vagy úgy ásták ki, hogy máshova is elültethető legyen. Ezeknek az eszmecseréknek a legnagyobb haszna, hogy közeledtek egymáshoz az álláspontok. A lakók elfogadták, hogy egy ilyen beruházás óhatatlanul is pusztítással jár, hiszen az alagútrendszer miatt felbomlik a vízháztartás. De a másik fél is elfogadta azt a nézetet, hogy a fák pótlásánál nem a számtani mennyiség a fontos. Inkább legyen kevesebb fa, de jobb minőségű, hogy gyökeret is tudjon verni. Reménykedünk például, abban, hogy a metró új szakaszának átadásával nem telepítenek olyan csenevész fákat, mint korábban a Volga Szálló és az Árpád híd között. — Számítani lehet rá, hogy a meglévő parkok fenntartására kevesebb pénz jut, mint korábban. Angyalföldön miben látják a megoldást? — Ha mindenhova egyenlő mértékben kerül pénz, akkor biztos, hogy semmire sem lesz elég. Ezért javasoljuk azt, hogy csak azok a területek kapjanak támogatást, ahol a lakosság is részt vesz a környezet gondozásában. Számolunk azzal, hogy ilyen szisztéma szerint, bizonyos területre egy-egy évben nem jut egy fillér sem. Következetes cselekvés — Mekkora a lakosság segítőkészsége? — Ha számokkal akarom a segítőkészséget kifejezni, akkor igen biztató a kép. 1980-ban még 12 forint társadalmi munka jutott egy lakosra, négy évvel később már 310 forint. A társadalmi munka értéke jelenleg 40-45 millió forint. Érdekes, hogy a segítő szándékban éles különbségek vannak a kerületek egyes részei között. A faöntözési akcióban például a Tahi úti patakparton nagy kedvvel gondozták a fákat, máshol alig akadt valaki, aki egy vödör vízzel megszánta volna a növényeket. Nagy még az eltérés az új városrész és a kertes övezet között. Ez utóbbinál természetes, hogy a házak előtti terület is a lakók gondja, összességében nálunk is érvényes a Hazafias Népfront Vili. kongresszusának gondolata amely szerint a környezetés természetvédelemben a felismerést fel kell váltani a következetes cselekvésnek. N. A. Kevesebb fát, de jót — Mi lesz a Duna-part rendezésével? — A Duna-part, különösen az Árpád híd és a Dráva utca között igen elhanyagolt. Ez főként azután lett gond, hogy közelében felépült a Vizafogó városrész. Az Árpád hídnál például a Kavicskotró Vállalatnak van egy telepe, ahonnét a szél lakóépületekhez hordta a port. Évekig ment a huzavona a kitelepítésről. Jó hír, hogy rövidesen lebontásra kerül ez a telep, s a többi rész pedig néhány sporttelep meghagyásával pihenőparkká alakul. Egy tervezett szoborpark ügyében már ismert művészekkel is A Vasért Vállalat felvesz fiatal raktári dolgozót A targoncavezetői vizsga és a szerszámismeret előny. Jelentkezni lehet a 331-925-ös telefonszámon. A Fényszóró sugarában sientünk a Markó utcai munkaügyi bíróságra, K. Gy. kollégám és barátom autóján, jómagam az ő tanújaként, s amint ott kiderült — erről a beosztásáról maga se tudott addig! —, ő pedig az ügy felpereseként. Az eltűnt idő nyomában jártunk, ha nem is éppen Proust technikáját követve. Az eltelt időből kellett néhány hónapot fölidéznünk. Igen, mindössze pár hónapot, sőt a végén kiderült, hogy egykét hetet csupán! Tanúskodnom kellett, hogy Gyuri barátom akkor és ott belső emberként csakugyan részt vett a Fényszóró című művészeti hetilap előállításában. R. Gy. I. bitrátánk volt K. Gy. egyik tanúja, s én a másik. Miről volt szó, miről lehetett szó? A majdani nyugdíjbeszámításról, de hát mennyit jelenthet az a néhány hét vagy hónap, amelyet igazolnunk kellett? Száz forintot talán, vagy még annyit sem? Hiszen nem is e csekély — s majdan, ha Gyuri csakugyan nyugdíjba megy, még sokkal kisebbre zsugorodó — összegről, inkább, így bontakozott ez ki a tárgyaláson, egyfajta presztízsről, múltunk védelméről, önnön identitásunkról. Nem tudta egyikünk sem előre, hogy ez az ősi bírósági játék szerint folyik majd le, Györgyünk lesz a felperes, az alperes pedig az SZTK, amely — hivatalból! — nem akar elismerni egyetlen munkában eltöltött napot sem megfelelő tanúk és/vagy bizonyítékok híján. Neki ez a dolga. (Állítólag.) A munkaadónak meg az (lett volna) a dolga, hogy a munkavállalóját azonnal bejelentse az SZTK-ba, illetve annak elődjébe, az OTI-ba, csakhogy sok munkaadót kell utólag megróni ennek elmulasztásáért, még a felszabadulás utáni időkből is. Mi hárman azonban emlékeink és identitásunk érvényességéért harcoltunk. Ismerjék el, legyen valami gyógyírunk is hervadásunk nyílt sebére, hogy immár a „nagy öregek” sorába vétessünk fel. Mégis más így, jelzősen öregnek lenni. Erre gondoltam két évvel ezelőtt is, amikor R. Gy. I. szakmai lapunkban megírta a Fényszóró történetét, s abból kiderült, hogy a tizenöthúsz ember közül, akik a lap szerkesztőségében többkevesebb rendszerességgel megfordultak, már csak mi hárman vagyunk életben: az emlékező szerző, Gy. barátunk és jómagam. Tehát: mi lettünk a „nagy öregek”, legalábbis a Fényszóró nagy öregei. Dehogyis az ötven- vagy százforintos nyugdíjbetét ösztönöz minket. Inkább az, hogy elbüszkélkedhessünk: rendszeresen beszélgethettünk a lap első főszerkesztőjével, Balázs Bélával, aki hosszú (német és szovjet) emigrációja után akkor frissiben tért haza, s addig csak távoli legenda volt számunkra. Most ott ült, mindig elegánsan, vakítóan fehér kézelőjű ingben, nyakkendőben, kétsoros sötét öltönyben, és hite volt, meggyőződése volt, szerkesztői szenvedélye volt. Hogy lapterveket készíthettünk, később, az új szerkesztővel, Békeffi Istvánnal, akkor már európai hírű vígjáték- és dalszövegíróval, akiről kiderült, hogy lapot is tud csinálni, s hogy a leghumánusabb viselkedésű és a legbűbájosabb modorú ember volt, akit valaha ismertem. (Hideg volt mindig a szerkesztőségben azon az első béketélen, ezért az értekezleteket Békeffi Pistáék Vas utcai lakásán tartottuk. Békeffiné Turay Ida személyesen főzte nekünk a kávét.) Hogy időnként eszmét, tréfát és még pletykát is cserélhettünk a mindig derűs nagy költővel, Zelk Zoltánnal, s a pesti humor olyan monumentális képviselőivel, mint a poétának és konferansziénak is jelentős Darvas Szilárd, meg a mindenkinél eredetibb stílusú, mindenkit az asztal alá csevegő Királyhegyi Pál. Igen, erről akartunk mi tulajdonképpen beszélgetni ezen a délelőttön, ott, a bíróságon is, és leginkább azon kívül. Erre akartunk emlékezni, és igazából egyikünket sem érdekelte, feltehetően magát Gyurit sem, hogy az SZTK két hónappal többet vagy kevesebbet ismer majd el a munkában töltött éveiből. Már csak azért sem, mert K. Gy.-nek esze ágában sincs nyugdíjba menni. Se most, se később. Soha. Barabás Tamás A Székesfehérvári Szabad Élet Termelőszövetkezetnél megkezdték a 800 hektárnyi vetésterületen beérett kukorica betakarítását. Ezzel párhuzamosan 200 hektárnyi területről a silókukoricát is vágják. (MTI .Fotó: Rabáczy Szilárd) KORSZERŰBB TAKARÉKSZOLGÁLAT Pénzkivétel memóriakártyával A pénzforgalom gyorsítása, a takarékszolgálat korszerűsítése végett hazánkban teljesen újszerű szolgáltatás, az aktív memóriakártya bevezetését tervezi a Posta. Az új szolgáltatás alapos előkészítő munkálatokat igényel, s hosszabb kísérletet, hogy a lakosság megismerhesse, kipróbálhassa a pénzügyietek e merőben szokatlan lebonyolítását. Az új szolgáltatás alapja az aktív memóriakártya: egy kis lap, amelyben egészen apró mikroszámítógép van beépítve, ami több ezer adat — köztük a takarékbetétkönyvben lekötött összeg — tárolására képes. Az 1989-ben kezdődő kísérlet színhelyéül Egert választották, ahol körülbelül tízezer takarékbetétkönyv-tulajdonos van. A város postahivatalait számítógéppel szerelik fel, s valamennyit egy központi komputerrel kötik össze. Mindenhol elhelyeznek kártyaolvasó, -azonosító berendezéseket, így lehetővé válik, hogy a takarékkönyvből bárhol lehessen pénzt kivenni. A város különböző pontjain hat bankjegykiadó készüléket szerelnek fel — ötöt külső utcai falra —, ezekből a memóriakártya segítségével éjjelnappal kivehetnek pénzt az ügyfelek. A Posta a betétkönyv-tulajdonosokra bízza, részt kívánnak-e venni — a betétben levő összes pénzükkel, vagy annak egy részével — a kísérletben. Eddig már több külföldi céggel folytatott tárgyalásokat a Magyar Posta a memóriakártyás pénzforgalomhoz szükséges eszközök beszerzéséről. A kísérlet előreláthatólag egy esztendőn át tart. Ha kedvezőek a tapasztalatok, rövid időn belül az egész országban általánossá teszik e módszert. (MTI) Értékelemzéssel többletjövedelem Üzemgazdászokból, közgazdászokból, termelésirányítókból alakítottak munkacsoportot a kisújszállási Nagykun Tsz-ben a gazdálkodási, termelési színvonal megőrzésére, illetve fejlesztésére. Elsőként a tízezres sertéságazat helyzetét, eredményességét vetették vizsgálat alá, s megállapították, hogy az állomány minőségjavítása, a takarmányozásban és energiafelhasználásban rejlő tartalékok feltárása révén, évi kétmillió forint többletjövedelem érhető el. Az első ágazati értékelemzés tapasztalatait a tervek szerint a gazdálkodás más területén is felhasználják. A következő vizsgálat tárgya a melioráció — talajjavítás, vízrendezés — lesz. VILÁGON ELŐSZÖR Térkép a napenergia eloszlásáról A földfelszínt elérő és ott hasznosuló napenergiamennyiség tér- és időbeli eloszlásának térképezésére tudományos módszert dolgoztak ki az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének szakemberei. A világszerte egyedülálló eljárás jól hasznosítható a naperőművek telepítésénél, az üvegházak elhelyezésénél, valamint a vetésszerkezet és a növénykultúrák táblahatárainak meghatározásánál. A kutatók a Somlóhegységet érő napenergia vizsgálata alapján fejlesztették ki a föld bármely területén alkalmazható módszert. A modellterületen egymástól függetlenül meghatározták azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a napenergia tér- és időbeli eloszlását. A földrajzi szélesség, hosszúság, valamint a nap évi és napi járásának ismeretében megállapították, hogy a légkör felső határára érkező energiamennyiség mekkora hányada jut el a földfelszínre. Ezt követően feltérképezték a vizsgált terület domborzatának lejtését és annak égtáji irányát. Figyelembe vették azt is, hogy a földfelszín — a földhasznosítás módja miatt — a napsugárzás milyen hányadát nyeli el, illetve veri vissza a légtérbe. Mindezek alapján matematikai számításokkal joblban meghatározták, hogy a térség egyes területein mennyi energia hasznosul. A kutatók jól áttekinthető szemléletes térképen ábrázolták a napenergia eloszlását és annak mennyiségét. A térképek hozzásegíthetik a kutatókat ahhoz, hogy a napjainkban mind gyakrabban előforduló szélsőséges időjárás okait feltárják, s ezeket a lehetőségekhez mérten csökkentsék. (MTI) lstTffir&ifj. , 1987. október 1., hétfő