Esti Hírlap, 1988. június (33. évfolyam, 129-154. szám)
1988-06-23 / 148. szám
Arafat Belgádban A jugoszláv államelnökség meghívására Belgrádba érkezett Jasszer Arafat. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet V. B. elnöke háromnapos jugoszláviai látogatása során várhatóan a közel-keleti fejleményekről, mindenekelőtt a megszállt területeken kialakult helyzetről tanácskozik vendéglátóival. Földcsuszamlás Peking, június 23. Kína déli részén egy földcsuszamlás következtében 7 ember meghalt, 17 eltűnt és 34 súlyosan megsérült — jelentette ma a Zsenmin Zsipao című kínai napilap. A földcsuszamlást trópusi eső okozta. Csianghszi tartományban egy falu és mintegy négyhektárnyi terület került sár és kőtörmelék alá, s a faluban csaknem 60 ház rongálódott meg vagy dőlt össze. SZOVJET VÁLASZ A KANADAI Brit HATÓSÁGOK PROVOKATÍV LÉPÉSÉRE szakszervezeti Diplomaták kiutasítása Moszkva, június 23. Tamássy Sándor, az MTI tudósítója jelenti: A Szovjetunióban — válaszul a kanadai hatóságok provokációjára — kiutasították Kanada moszkvai nagykövetségének két diplomatáját, további három, korábban a szovjet fővárosban dolgozó diplomatát pedig nemkívánatos személy,nek minősítettek, megtagadva tőlük a jogot, hogy a jövőben ismét beutazzanak a Szovjetunióba. A szovjet válaszintézkedéseket tartalmazó emlékeztető feljegyzést Alekszandr Besszmertnih szovjet külügyminiszter-helyettes tegnap adta át Vernon Turner kanadai nagykövetnek. A diplomáciai dokumentumban emlékeztetnek arra, hogy a kanadai hatóságok durva és ellenséges akciót hajtottak végre az ottawai és montreali szovjet képviseletek több munkatársa ellen. Ezt az akciót az emlékeztető olyan nagyszabású provokációnak minősíti, amelynek célja, hogy megmérgezze a szovjet— kanadai kapcsolatok légkörét, kárt okozva e kapcsolatoknak. Ezeket a lépéseket minden jel szerint előre eltervezték, s akkorra időzítették, amikor a kelet- nyugati kapcsolatokban valóban feltűnt a pozitív fordulat lehetősége. A szovjet külügyminisztérium alaptalannak minősítette és elutasította a szovjet képviselők ellen emelt vádakat, s a lehető leghatározottabban tiltakozott a provokáció ellen. A szovjet fél ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy kanadai részről felelősségérzetről és realizmusról tesznek tanúbizonyságot, s tartózkodnak a kanadai szovjet képviseletek normális működésének további akadályoztatásától. NAPVILÁGRA KERÜLT A BIZALMAS JELENTÉS Maffiaméretű holland bűnbandák Fábián Ferenc, az MTI tudósítója jelenti: Hollandiában mintegy 250 szervezett bűnbanda garázdálkodik, közülük egyeseknek száznál több tagja van — közölte a holland rendőrség bizalmas jelentésére hivatkozva a brüsszeli La Libre Belgique. Bármennyire nehezen párosítható a szélmalmok, a tulipánmezők, a virágdíszes falvak idilli képével, amelyet az emberek általában Hollandiáról alkotnak, tény, hogy az országban rengeteg szervezett bűnbanda garázdálkodik. A rendőrség 189 bandát már felderített. A legtöbb — 50-80 banda — Amszterdam és Eindhoven városában és körzetében működik, s nagystílű lopásoktól, betörésektől és rablásoktól csempészésen, kábítószer-kereskedelmen át emberrablásig és gyilkosságig minden „profiljukba” tartozik. A rendőrség bizalmas jelentése — aminek tartalma kiszivárgott — fokozta az amúgy is aggódó holland közvélemény nyugtalanságát. A holland kormány elhatározta: szigorú takarékossági politikája ellenére soron kívül 14 millió holland forintot ad a bűnüldöző szervek megerősítésére. A postás nem olvas... London egyik kerületében hosszabb időn át szokatlanul kevés postai küldemény került a címzettekhez. A gyors vizsgálat kiderítette, hogy a vétkes egy írni-olvasni nem tudó kézbesítő, aki a levelek egy részét jobb híján otthonában raktározta el. Külön rejtély viszont, hogy az analfabéta postás miként fejtette meg azoknak nevét és címét, akik mégis megkapták a nekik címzett küldeményeket. (mécs) KÖNNYŰ VOLT A NYOMOZÓKNAK A tolvaj véletlenül virágnyelven „üzent" A rendőrségnek ez alkalommal nem volt nehéz dolga nyomon követni a betörőt, aki „kirámolta” a ljusdali (Svédország) iskolát. A tolvaj egy rádiót, meg néhány apró használati tárgyat csomagolt össze, s magával vitt egy nagy cserép virágot is. Kérdés, hogy a közmondásra gondolt-e (aki a virágot szereti .. .) vagy mint a Walt Disney-film Ferdinánd bikája, nem tudott ellenállni a virágnak. Tény, hogy a zsákmányt felpakolta biciklijére és elindult haza. Az út azonban rázós volt, s a cserépből lassan pergett a fild. No meg az elsárgult levelek is hullottak, útjelzőként kísérve a biciklit. A rendőrségnek nem volt más dolga, mint követni a nyomot. Szó ami szó a világ igencsak költségessé válhatott, mert a lakásban nemcsak az iskolai betörés nyomait találták meg, hanem legalább öt másik hasonló bűncselekményét is. A 32 éves tolvajt elítélték, a virág pedig ismét ott díszült az iskola egyik ablakában. (bánki) vita London, június 23. A brit Szakszervezeti Főtanács (TUC) tegnapi döntése nyílt konfrontáció veszélyét vetíti előre a szigetország szakszervezeti mozgalmában. A TUC vezetése hivatalosan utasította az elektronikai ágazatokban dolgozók szervezetét (EETPU): hagyjon fel a sztrájkjogról eleve lemondó kollektív szerződések megkötésével. E kitétel ugyanis ellenkezik a TUC elveivel. A TUC főtitkára, Norman Willis az EETPU vezetőivel folytatott hosszas vitája után közölte: július 7-ig adott határidőt a szervezetnek arra, hogy véget vessen a sztrájkjog kizárását elfogadó politikájának. Ellenkező esetben a szeptemberi hagyományos évi közgyűlésig a TUC felfüggeszti a „renegát” szervezet tagságát, a közgyűlésen pedig kizárását javasolják a mozgalomból. Eric Hammond, az EETPU főtitkára nyilatkozatában eleve kizárta az ultimátum betartását, arra hivatkozva, hogy arról meg kell szavaztatni a dolgozókat is, s az legalább július 18-ig tart. ------------------------------------------------------------------------------- V._____________________ ........" 11 i ii in iimmmmt, mi. mmmmmmrnmmmmmnmmmmi 11 i ■ inMiHaiai Harc a centrumért Via a sorozatos választási csaták után összeül az új francia nemzetgyűlés. Az arányok megváltoztak. Megszűnt a kétesztendős „politikai társbérlet” a szocialista párti államfő és a jobboldali kormány, illetve parlamenti többség között A jobboldal ugyan elvesztette többségét, de ezt — tizenhárom voks híján — a szocialisták és szövetségeseik sem szerezték meg. Mivel a kommunisták és a szocialisták között kiszélesedett a szakadék, az amúgy is középre nyitást ígérő Mitterrand-t matematikailag is szaván fogta a szituáció: az általa kezdeményezett kisebbségi kormány hosszabb távon csak úgy lehet igazán működőképes, ha valahonnét többé-kevésbé rendszeres és megbízható segítségre számíthat. Ez a „valahonnét” értelemszerűen csak politikai középszféra lehet. Efelől nincs vita, a mikéntről annál több. Az elnöknek és minisztereinek az lenne a jó, ha a velük együttműködő centrum szervezeti formát is öltene. Erre az alkotmány lehetőséget biztosít, harminc tagon felül hivatalosan parlamenti csoport alakítható, bármilyen előjellel. Amikor a jobboldali UDF-pártszövetségből a minap kivált CDS nevű centrista csoport, úgy látszott, a folyamat megindult. A látszat egyelőre csalt, mert a CDS vezetője, Méhaignerie kijelentette, csoportja „nem lesz a kisebbségi kabinet támogatója”, célja „egy szélesebb kormány” kialakítása. Ezt szeretné Giscard exelnök, az UDF vezére is, tehát ez a két törekvés egyfajta „nagykoalíciót” vagy nagyobb koalíciót szorgalmaz a jobboldal, a közép és a szocialisták részvételével. Ennek Franciaországban azonban nincsen hagyománya. Barre exkormányfő ugyanakkor olyan centrista formációt javasol, ami a nyugatnémet FDP-hez hasonlóan hosszabb távon is a mérleg nyelve lehetne. Az új nemzetgyűlésről alkotható kép mozaikjai tehát lassan összeállnak. A Bourbon-palota bársonyszékeiben ülő honatyák többsége egyetért abban, hogy centrum nélkül nincs zökkenőmentes törvényhozás. „Csak” éppen szinte valamennyi erő másfajta centrumot szeretne. Olyat, amit a saját képére formálhat. Harmat Endre ! Kontinensország 200. születésnapja (4.) Bumerángok a „ madárházban ” Ritka ország az, amely két évszázados történelme valamennyi csatavesztését, véráldozatát, háborús emlékét egyetlen kegyeleti napon őrzi hagyományaiban. Ausztráliában e nap április 25. A dátum még az első világháborúra utal: az ötödik kontinens akkor aktívan részt vett a harcokban, az antant oldalán csapataik az új-zélandi katonákkal együtt európai területen küzdöttek, Anzac — Australia and New-Zeland Army Corps. — néven. Április 25., a gallipoli partraszállás, nyolc és fél ezer főnyi áldozat, húszezer súlyos sebesült emlékének napja. Az Anzac Day nemzeti ünnep, az idén hétfőre esett munkaszüneti nap volt. Sydney központjában, a Martin Place-on öltönyös, csokornyakkendős, ősz urak gyülekeznek. Mellükön kitüntetések, érdemrendek. Kezükben virágcsokrok, koszorúk. Csonka zászlóaljak, rajok — a túlélők maroknyi serege ez. Előttük papírmasé címerpajzs, rajta egykori alakulatuk száma. Koszorúznak, trombitaszóra menetelnek — aki nem éppen tolókocsira szorul. Az Anzacemlékművet ellepik a koszorúk, a William streeti virágárusnál láttam: áruk 200-500 dollár között mozog. A csokrétákból ezernyi borítja el a szoborcsoport talapzatát. Kedden reggel ismét az emlékmű környékére vetődöm. Egyetlenegy levélke vagy leszakadt szirom sincs Bencze Szabó Péter jegyzetei immár a talapzaton. A kegyeleti nap elmúlt... Nem múlik el viszont — egész évben tart — a születésnap. Üzletnek sem rossz a 200-as jubileum. A város gyarapodik: a világ Sydney épülését-szépülését szemléli. Ismerősöm meséli: nyolc-tíz éve a város néhány részét még poros betonkaszárnyák uralták. Ma viszont már havonta nőnek ki a földből a 25, 30, 50 emeletes felhőkarcolók. S azért aggódott a város: II. Erzsébet látogatására elkészül-e az új épületproduktum a Darling Harbourban. A kikötő valóban kedves. Illetve csak az volt. Mert a fű, fa, virág most már kőedények zabolájába kényszerült, az üde víz szabályozottan, furfangos szökőkút-spirálokban zubog lefelé a kikötő sétányán. Voltaképpen üzletház az ügyes építészeti megoldással emelt zöld üvegű, madárházra emlékeztető épületkolosszus. Három szintjén ezernyi butikos kínálja bazári portékáját, a városra utaló, a bicentenáriumot idéző trikók tömkelegét, bumerángok mázsáját, amelyek — gyanítom — eldobhatatlanok. Kajla kengurukat, üvegszemű koalákat, matricákat, jópofa rekvizitumokat szerezhet be itt az ilyesmit kedvelő. És kínálja az épület a munkalehetőségek garmadát is. Ehelyütt épp a portál hiányzik, amott burkolni kellene, megint másutt nem a kútból, hanem a rosszul illeszkedő csőből szökik föl a víz. És jaj! Két nap múlva jön a királynő, hogy ünnepélyesen felavassa a Darling Harbour! Ám rögvestfölemelik a munkások bérét, háromszorosát kapja hirtelenében az, aki nonstop környékcsinosítást válla! Lehet, ez már a jólét mércéje — nem tolonganak az ajánlatra. Majd’ minden második védősisakos, kezeslábasba bújt munkás ázsiai származású, nagyon is új ausztrál, vagy talán csak most folyamodik állampolgárságért. Természetesen gyakran találkoztam távolba szakadt honfitársainkkal is. Építész házaspár , '56-osok. Akkoriban egy építőipari vállalatnál dolgoztak idehaza. Friss diplomával a zsebükben, ahogy mondani szokás, kalandvágyból indultak útnak. Anélkül, hogy életútjuk, sikereik bemutatásával igazolni próbálnák (határát) lépésük helyességét, hétköznapjaikról szerényen szólnak, azt mondják: „Köszönjük, jól megvagyunk itt”. Mindketten átlag tíz órát dolgoznak naponta saját tervezőirodájukban. Ám ami számomra különösen érdekes: a férfi — hobbiból?! — a sydneyi magyar rádió munkatársa. Ez az adó szombatonként sugároz kilencvenperces műsort. Egyiket — a stúdióból — végighallgathattam. Objektív hírkalauznak, érdekes kulturális tallózásnak találtam. Kellemes orgánumú, hibátlanul artikulálóbeszélő erdélyi magyar színésznő olvasta a híreket, építész ismerősöm a zenei szerkesztést vállalta magára. Igaz, a stílus kissé leragadt, nagyjából a Jaj, cica...! és az Akácos út színvonalán. De a Mára Sándor halála alkalmából összeállított emlékműsorok háttérzenéje — már mai magyar kortársművekből készült válogatás volt. Persze, nemcsak a magyar adás használja az ultramodern stúdiórendszert. Hatvannégy nemzet, nemzetiség szerkesztőgárdája dolgozik pontos időbeosztással, a CBS társaság berendezéseivel — grátisz. Unalmas is a rádiózás Ausztráliában. Átlag kilencvenkét percenként más-más nyelven mondanak híreket, s azok középpontjában mindannyiszor az adott hallgatóságot érintő események, s a hirdetések, amelyeknek mindenki számára érdekesnek kell lenniük. (Következik: Brisbane bája.)