Esti Hírlap, 1989. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
A MÜNNICH FERENC TÁRSASÁGÉ A SZÓ: Harcolunk a társadalmi kibontakozásért Támgatni a demokratikus erőket • Elutasított módszerek A Münnich Ferenc Társaság megítélése a közvéleményben ellentmondásos. Mármint azok között, akik tudnak létezéséről, hiszen nemrég alakult meg — ismertsége egy viszonylag szűk körre korlátozódik. Figyelemre méltó tény: a Magyar Közvélemény-kutató Intézet nemrég közzétett jelentéséből kiderült, hogy a Münnich Ferenc Társaságról tájékozottaknak csak egyötöde nem helyesli a szerveződés megalakulását. Ez a reprezentatív felmérés azonban visszatükrözi az MFT-vel kapcsolatos bizonytalanságokat. Van, aki konzervatív, dogmatikus szellemet vél felfedezni náluk és azt tarja, hogy a mai magyar politikai közéletben a szélsőbalt képviselik. Mások szerint a szervezet egyfajta fegyveres testület. — Politikai ellenfeleink, főleg a jobboldaliak, azt terjesztik rólunk, azt akarják sugallni, hogy a Münnich Ferenc Társaság felfegyverkezett emberek gyülekezete — válaszolja Berényi Ferenc, az MFT ideiglenes intéző bizottságának ügyvezető titkára a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének székházában. — Erre a vádra két válaszom van. Először is sok olyan tagunk van, akik életükben már annyiszor vettek részt fegyveres harcokban — 1918—1919-ben, Spanyolországban vagy az antifasiszta ellenállásban —, hogy semmi vágyat nem éreznek újra fegyvert fogni. Másodszor, egyre több nő és fiatal jelentkezik sorainkba, s róluk aztán igazán nem lehet elmondani, hogy különösebben vonzódnának a fegyverekhez. Kevésbé vagyunk harciasak, mint némely olyan csoportosulás, amely magát polgári demokratának nevezi. Dinamikus folyamet — Hogyan alakult meg az MFT, mik a céljaik? — Már két évvel ezelőtt felvetettük, hogy szükség lenne szervezettebb, rendezettebb körülmények között rendszeresen találkozni. Az akkori politikai helyzetben végül is nem tartottuk időszerűnek a társaság létrehozását. Új lökést adott nekünk a májusi pártértekezlet után kibontakozó társadalmi erjedés, amikor egymás után szerveződtek a különböző csoportosulások. Úgy láttuk, ebben a helyzetben nekünk is lépnünk kell, hiszen olyan erők is színre kerültek, amelyek nyíltan jobboldaliak, s alternatívnak vagy a szocializmus híveinek egyáltalán nem nevezhetők. Ősszel elhatároztuk az MFT létrehozását, s november 11-én Budapesten meg is alapítottuk. Alapvető célunk, hogy sorainkba tömörítsük azokat a progresszív erőket, amelyek a szocializmus talaján kívánják megoldani a súlyos társadalmi problémákat, s amelyek a politikai kibontakozásban segíteni akarnak a pártnak, a kormánynak. Fontosnak tartjuk, hogy a különböző társadalmi rétegekkel eszmecseréket, vitákat folytassunk hazánk ügyeiről. Ezzel is az általános kibontakozást kívánjuk támogatni. A viták, beszélgetések tapasztalatait, a kritikai észrevételeket öszszegyűjtjük, és alapos elemzés után elküldjük a pártos állami vezetéshez. A gazdasági és politikai stabilitáson nem egy mozdulatlan állapotot, hanem egy dinamikus, az új iránt fogékony, előremutató folyamatot értünk. Nagykövet volt Helsinkiben — Szervezetük kiépítésében hol tartanak? — Az MFT egy mozgalom. A Hazafias Népfront önálló tagszervezeteként működünk. Az előzetes belépési nyilatkozatot eddig mintegy 4500-an írták alá. Szervezetünk központja Budapesten van, ehhez kapcsolódnak a megyei tagozatok, amelyek folyamatosan alakulnak az ország minden részében. A városokban, községekben és munkahelyeken működő helyi csoportok a megyei tagozatokhoz tartoznak. Egyelőre nagy az érdeklődés, előfordul, hogy csoportosan jelentkeznek. Szervezetünk ezzel szemben az egyéni jelentkezések híve. Az MFT központi szervezete különböző munkabizottságokból áll. Példaként említem a sajtó és propaganda, szervezési, ifjúsági s nőbizottságot. A titkárság mellett működik a neves társadalomtudósokból álló elemző csoport, amelyet a Gödöllői Agrártudományi Egyetem egyik tanszékvezető professzora irányít. — Miért választották Münnich Ferenc nevét? — Münnich a XX. századi magyar és nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakja. Élete átfogta szinte az egész évszázad forradalmi harcait. Nem vett részt azokban a súlyos bűnökkel járó torzulásokban, amelyek a sztálinista korszakot s az ötvenes évek elejét jellemezték. Nemrég egy rádióriportban megkérdezték Kovács Istvánt, társaságunk elnökét: melyik Münnich Ferenc a példaképük? A Spanyolországban harcoló internacionalista vagy a magyarországi kitelepítéseket szervező politikus? Az én válaszom röviden: Münnich a kitelepítések idején Helsinkiben volt nagykövet, Rákosiék úgy akartak megszabadulni tőle, hogy ebben az időszakban különböző nagyköveti beosztásokba helyezték. A párt mellett — További tevékenységükben mire helyezik a hangsúlyt? — Úgy látom, az MSZMP-t jelenleg nagyon lefoglalják a szervezeti, kormányzati szintű feladatok. Reméljük, hamarosan több figyelmet kap az ideológiai és gyakorlati munka is. Addig is az MFT segíteni fogja a pártot, hogy a gazdasági rendteremtés a szocializmus keretein belül valósuljon meg. Ez fontos ahhoz, hogy a gazdasági és a politikai életben ne kerüljön fölénybe az anarchia és hogy a társadalmi rend megmaradjon. Most készülő alapszabály-tervezetünkben világosan kimondjuk: egyértelműen harcolunk a polgári restaurációs kísérletek és a revizionizmus minden formája ellen. Ugyanakkor a leghatározottabban elutasítjuk a sztálinista, dogmatikus módszereket és eszméket is. Ezeket az erőket nem tűrjük meg magunk között. Grósz Károly a közelmúltban egy nemzetközi sajtókonferencián elmondta, hol található a Münnich Ferenc Társaság helye, a párt mellett. Kőszegi Ferenc . Szombat este, negyed nyolc. Az élelmiszerüzlet még világos, zárni készül a tulajdonos. Rohanva érkezik egy fiatalember, kopogtat az ablakon. Az idős boltos ember megfordítja a kulcsot a zárban, beengedi. Morfondírozik halkan: „ha mindenkit beengedek, sosem jutok az ágyba, pedig holnap hajnalban kelnem kell, s kinyitni. „Kenyeret vásárolna?” kérdezi, „de hiszen az utolsó veknit már hat óra tájban eladtam.” „Elhúzódott a munka” mentegetőzik a fiatalember, „s az asszonynak megígértem, viszek haza ...” A boltos kefebajusza alatt mosolyog. Van benne szolidaritás. „Várjon”, mondja, s hátramegy a raktárak, az öltöző irányába. Kisvártatva visszajön, kezében félkilós, barnára perzselődött kenyér. „Jöjjön reggel, akkor újra sütünk, addig ez kitart” nyújtja át, „de aztán időben”. Szinte bizonyos vagyok benne, hogy a sajátját osztotta két részre. Vasárnap reggel van. Az Óbudai temetőtől jövet, a vasúti sorompón át kanyargós út visz Csillaghegyre. A sínek után autók sorakoznak az út mentén. Némelyik félig a járdára áll. A kis élelmiszerüzlet ajtaja nyitva, az előtte terpeszkedő szűk parkolóhelyig kígyózik a sor. Furcsa ez így vasárnap délelőtt, az is, hogy az emberek nem zúgolódnak, szolidan tereferélnek, diskurálnak. „Jut még kenyér?” kérdezi valaki a sorból, a pult mögül előbukkanó, enyhén borostás boltosembertől. „Nyugalom, mindenkinek jut” válaszolja. Tíz perc múlva már erőteljesen érződik a frissen sült, ropogós kenyér illata. Akinek nem jut kosár, kezében egyensúlyoz egy vagy hét kenyeret. Szó szerint, mert még forrók. A kasszánál ülő asszony az egyik kliensének meséli, hogy legutóbb Erdélybe vitt valaki innen kenyeret. Lassan elfogy a sor. Az emberek autóba, kerékpárra ülnek, mennek a dolgukra... A cégtábla öles betűkkel hirdeti: Lehmann sütöde. S mellette egy évszám, alapítva 1920- ban. © Óbuda és Újlak határán új életet kezd élni a hangulatáról jól ismert Kolosy tér. A hátukat egymásnak támasztó, roggyant tetejű házakat lebontják, s velük nyoma vész nemcsak egy kor, városrész hangulatának, hanem sok ismerős Kolosy téri embernek. Feri bácsi, a bölcs, a szelíd limlomgyűjtő tragikus baleset következtében meghalt, a virágárusnak fáj a lába, alig-alig jár ki, mások elköltöztek. A piacról nyíló szűk mellékutcában dolgozott még néhány hónapja egy suszter. A Bécsi úton autóval megállva lestem mindig, nyitva-e műhelyének fatáblás ajtaja. Mikor megláttam a kopott zománcozott reklámot, vittem családom nyűtt cipőit, s tudtam, megreparálja a mester. Tudtam, hiszen mos is éppen egy olyanban járok, amelyet kétszer épített újjá, keltett második, harmadik életre a derék suszter. A minap kamasz lányommal jártam ott. Hoszszú, női huzavonával vettem neki egy csizmát, tényleg szépet, felnőtteset. Néhány hét utánjárás volt az egész. Repesett is örömében a gyerek. Egy napig. Akkor ugyanis a fránya lábbeli egyik sarka csak úgy, előzetes bejelentés nélkül levált. Rohantunk át a Kolosyra a cipészhez, gyorssegélyért. Az ajtótáblák zárva, a cégér sehol. Mi lesz most? Szerencsére ez a nyüzsgő piaci közösség olyan, mint egy kisebb falu. Mondja az egyik kofa: Nem kell messzire mennie, ott dolgozik átellenben a Bécsi úton a Szőnyi út. Az ám, nem vettem észre, pedig pontosan a műhellyel szemben álltam meg. A mester nézi, nézegeti a cipőt, csóválja a fejét, magyarázza, mi és miért rossz rajta... Na mindegy, nem részletezem. Mondom neki: majd a lányom jön érte, úgyhogy most fizetek. „Gyereké a csizma?”, néz rám a mester, „akkor holnap délutánra kész lesz." Virág Ferenc Kenyér és csizma Tolldzseki Szegedről Egyik legújabb termékéből, a tolldzsekiből az idén már tízezret szállít Franciaországiba a Szegedi Ruhagyár. A könnyű, meleg kabátok gyártására a vállalat szentesi üzemében tavaly rendezkedtek be, a tolltöltő gépeket maguk készítették, a tollat a makói székhelyű Hungarofeder Kft.-től vásárolják. 1988-ban nyolcezer dzsekit küldtek innen a külföldi partnernek. A ruhagyár tőkésexport-bevétele az évi mérleg szerint 180 millió forint, ebből több mint tízmilliót a tollal bélelt babát hozott. Más konfekcióik a világ számos országában találtak vevőire eddig is, ám első ízben sikerült a szigorú minőségi követelményeket támasztó spanyol piacon is üzletet kötniük. Az első szállítmányok nyomán 1989-re húszezer férfiöltönyre kaptak megrendelést. VESZPRÉMI VEGYÉSZEK SIKEREI Néviről, Vitaflóra Az utóbbi idők legeredményesebb esztendejét zárta a veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet: rekordárbevételt és az előző évi nyereség többszörösét könyvelhették el. Mindez annak is köszönhető, hogy szellemi termékeikre, a kutatásra külföldi piacokat is kerestek, NDK-beli, NSZK-beli és svájci partnerek megrendelésére például gyógyszertoxikológiai vizsgálatokra vállalkoztak. Nevifosz nevű új növényvédő szerük értékesítési jogát eladták egy japán cégnek. Új vegyületeket állítottak elő a Ciba- Geigy svájci vegyi óriás részére. Kutatási árbevételük 40 százaléka az ilyen munkákból adódott. A kimagasló eredményeket azonban csak nagy erőfeszítéssel és kompromiszszumok árán tudták elérni. Vállalkozásaik feltételeit több esetben is a kényszer diktálta. Így például el kellett fogadniuk, hogy ha külföldi megbízásos kutatás közben szabadalmaztatható eljárás születik, annak tulajdonjogán is osztozniuk kell a megrendelővel. Az intézet évek óta csak úgy tud megélni, ha termel is; nagyobbrészt saját technológia és receptúra alapján különböző növényvédő szereket, intermediereket és segédanyagokat állítanak elő a kísérleti üzemeikben. Az utóbbi év slágere a Vitaflóra nevű növényi tápkészítményük volt, ezt már hat változatban gyártják, elsősorban a szobanövényeik tápanyagi pótlására. Saját termékük a Neviros, amely a virágkötődést segíti, a Nevirosz pedig kiváló hatású rovarölő szer. EGY SIKERES UTAZÁSI IRODA Jelen lenni a piacon Eredményes év ♦ Fegyelmet követelnek Az év fordulója a számvetések ideje az idegenforgalomban is. Ezúttal az idegenforgalmi irodák többsége nem boldog, nem zártak igazán eredményes évet. Ez többek között 1988-ban bevezetett utazási könnyítések, a világútlevél, valamint az áfa hatása. Ám azért akadtak kivételek is. Ilyen az OTP-Penta Tours, az első külföldi tőkével alapított, teljes koncesszióval rendelkező magyar utazási iroda. BEÉRT A MARKETING Pedig minket is ugyanúgy sújtottak a hátrányos intézkedések, mint konkurenseinket — mondja dr. Pál János irodaigazgató. — Nekünk is számolnunk kellett az áfával, nekünk is drágább volt a szállás és nem lett olcsóbb a beutaztatás sem. Ugyanakkor viszont az idén sikerült teljesen új piacokat, feltárni. Elsősorban Olaszországra gondolok. — A többi utazási iroda is végez marketingtevékenységet, kutat piacot... — Mi tulajdonképpen már évekkel korábban megjelentünk az olasz piacon, talán azt mondhatom, most ért be marketingtevékenységünk. Nagyon fontosnak tartom, hogy mi személyesen is jelen voltunk Olaszországban és olyan áron, olyan programokat kínáltunk, amelyek vonzók voltak partnereinknek. A másik nagy erősségünk, hogy az országba beutaztató két legnagyobb utazási lánc — amerikai és angol — tagjai vagyunk. Így a Globus Gateway és a Cosmos idén is hetente folyamatosan öt-tíz — zömmel angol, amerikai — csoportot küldött hozzánk. Ez a kapcsolat tulajdonképpen osztrák tulajdonosunkon — a Penta Wienen keresztül alakult ki. Az egész cég öt esztendeje azért is alakult, hogy ezeket a turistákat ne csak Bécsig, hanem tovább, Kelet-Európába is elhozzák. Visszatérve még az olasz piacra: fantasztikusan megugrott az ottani diákutaztatás, amelyet az állam dotál. Ezek tulajdonképpen kedvezményes tanulmányutak, amelyekből sikerült kivenni a részünket, és reméljük, hogy ez a folyamat jövőre csak erősödik. — Ilyen egyszerű a dolog? A sikeres gazdálkodás titka az állandó személyes piaci jelenlét? — Tulajdonképpen igen. Mi persze könnyebb helyzetben vagyunk, mint a nagy létszámú utazási vállalatok, könnyebben is mozgunk, és persze nagyon komolyan megköveteljük az eredményeket munkatársainktól. Például most alakulnak, komoly tárgyalások eredményeképpen, izraeli kapcsolataink. Idén január 1-jéig csak az OTPPenta Tours szervezett zarándokutakat. Mára persze ez már megváltozott, ám szeretnénk hinni, helyzeti előnyünk megmaradt. ALACSONYABB ÁR ÜDÜLŐKNEK — Az idén bevezetett világútlevél hatására jelentősen megnövekedett az egyéni kiutazók száma. Mondhatni, az utazási irodák szervezett útjainak terhére. Ezt a jelenséget hogyan élte meg az OTPPenta Tours? — Ebben a megváltozott helyzetben megváltozott az utazási irodák feladata is. Mi is igyekeztünk minden olyan lehetőséget megragadni, amely azért becsalogatta az egyéni utazókat is irodáinkba. Kezdve a szállodafoglalástól az egyéb szolgáltatásokig. És persze váltottunk is, idén főleg az üdülőturizmust ajánlottuk eredményesen, hiszen egy utazási iroda kedvezőbb kondíciókkal tud tárgyalni, mintha valaki egyénileg intézi ügyeit. A társasutazási formának semmiféle hátránya nem volt, hiszen kifejezetten üdülési célra hirdettük útjainkat, és a csoporttagoknak alacsonyabb árakat tudtunk ajánlani. Dévai Kovács Gyula