Esti Hírlap, 1996. május (41. évfolyam, 92-113. szám)

1996-05-10 / 99. szám

1996. május 10., péntek A ZAJ ÉJSZAKA IS ALIG CSÖKKEN Ha a város élni akar (Folytatás az 1. oldalról) A nehéz gazdasági hely­zet korlátozza a főváros le­hetőségeit, de a sokat kriti­zált új Lágymányosi-híd megépülése óta nyolcvan­százalékos kapacitással működik, így máris enyhí­tett a Belváros zsúfoltsá­gán, például a Kossuth La­jos utca és a Szabadság híd környékének forgalma is tíz-tíz százalékkal vissza­esett. A zöld autóbuszprog­ram keretében a BKV ezerötszáz buszából ket­tőszázhatvanat újra cse­réltek, kétszázhúszat pe­dig olyan motorral láttak el, amely már megfelel az európai környezetvédelmi előírásoknak. Tervezik háromszáz gázüzemű busz beállítását, ez hatszáz tonnával csökkentené évente a károsanyag-ki­­bocsátást. Idén elindul a villamosfelújítási prog­ram is, amelynek során kétszáz járművet moder­nizálnak a 4-es, 6-os és a 2-es járatok útvonalán. (Itt a legnagyobb a leter­heltség.) 47 kilométernyi villamospályát is felújíta­nak, javarészt a Nagykör­út rekonstrukciójának folytatása során és a Fe­hérvári úton. K­étezerig amortizálód­nak a HÉV és metróko­csik, ezért azok cseréje szintén elkerülhetetlen lesz. M­indezek a változások a komfortfokozat és a me­netrend javulásával kell, hogy együttjárjanak, mert csak így tartható meg az utazóközönség. Ugyanakkor a BKV ta­valy egymillió forint hi­ánnyal zárt, és jelenleg egy-két milliárd forintos ráfizetéssel működik. Ezért volt szükség járat­megszüntetésekre, de ez az út a továbbiakban már nem járható — állította az osztályveze­tő. A közlekedés javítását célozná a járatok útvo­nalának átrendezése, de hiába jelentene ez sokszor célirányosabb és hatéko­nyabb közlekedést, a meg­szokott útvonal megváltoz­tatása ellen a lakosok min­dig nagyon erőteljesen til­takoznak. A gépkocsiforgalom csökkentésének másik módja a körirányú közle­kedés kialakítása lehetne. Arató szerint ezért elen­gedhetetlen az M0-ás kör­gyűrű folytatása. A belső keresztirányú utak haszná­latát szintén szorgalmazni kellene, de a környékükön lakók általában inkább ezek lezárását vagy a for­galom korlátozását szeret­nék elérni. A Derkovits ut­cában például megakadá­lyozták, hogy busz közle­kedjen, mivel kifogásolták, hogy más kerületek lakói rajtuk keresztül jutnak be a városba, így azok most kénytelenek kerülő utat tenni. Arató Balázs azt is értetlenül fogadja, hogy az emberek sokszor tiltakoz­nak a zajvédő falak elhe­lyezése ellen, és olyan is előfordul, hogy az út egyik oldalán lakók szeretnének ilyen védőeszközt, míg a másik oldalon lakók kifo­gást emelnek ellene. Arató Balázs végül az évente kétszázezer, Buda­pestet érintő kamion prob­lémájára hívta fel a figyel­met. Elmondta, hogy hiába helyeznek ki tiltó táblákat, a vezetők ezt fi­gyelmen kívül hagyják és csak a nagyon szigorú és folyamatos közúti ellen­őrzés szűrhetné ki őket. Szorgalmazta logisztikai központok létrehozását is, ahol a nehéz teherautókról kisebb járművekre oszthat­nák szét az árut, amelyek eljuttatnák azt az üzletek­­be. k i [ Rockenbauer Nóra V­­ ____________ Mindenhol autók. Meg emberek FOTÓ: CSIBI SZILVIA SCHIFFERT MEG SEM HÍVTAK fiképszítéssel temelik­­ a világkiállítást (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Szesztai Attila előbb a világkiállítás környezet­védelmi igazgatója, majd a nemzeti csarnokok főmér­nöke volt. Ma a hamvába holt expo tervezett terüle­tén épülő egyetemi létesít­mények főmérnöke, a szombati expo nyitás-teme­tés főszervezője. — Mire emlékeznek majd szombaton? — Arra, amit elvesztet­tünk. A világkiállítás hasz­nára, ami szerintünk úgy 380 milliárd forint lehetett volna kétezerre. Szemben azzal a 93 milliárddal, ami­be került volna. — Mit látnánk ma, ha szombaton mégis megnyílt volna a világkiállítás? — Állnának a nemzeti csarnokok, felépült volna a skanzen, a gyalogoshíd a Dunán... Hogy maga az ex­­pogondolat nem volt rossz ötlet, az is bizonyítja, hogy például egyetemi létesítmé­nyek épülnek — 60 milliár­dért. Mert az expo saját ki­adása 31 milliárd lett vol­na. A pénzt elköltjük, csak a nyereséget nem hozzuk be. — Ha lenne világkiállí­tás... — ...akkor mi már itt aludnánk az irodában, éjt nappallá téve dolgoznánk, és készülnénk a nyitásra. Gyönyörű expo lenne... — Mit vesztettünk azzal, hogy elmaradt az expo? — Kevesebbek vagyunk ma a világnak, mint az ex­póval lehettünk volna. Ide nem jönnek nagy rendezvé­nyek, szegényebbek va­gyunk tőkében. A világkiál­lítás jó alkalom lett volna Budapestnek és az egész or­szágnak, hogy megmutassa magát. Valami haszna per­sze így is maradt. Az akkori gondolatok egy része meg­valósult. Sokat lendített az egyetemi építkezések ügyén. Expo nélkül talán soha nem kapott volna egy ilyen nagyszerű sportegyüt­test az egyetemváros, mint ami most épül. — A falán itt olvasható a világkiállítás jelszava: kommunikációval egy jobb világért. — Én ezt a gondolatot, s magát az expót ma is válla­lom. Bár akadtak, akik a képek mellől levágták még a világkiállításra emlékez­tető feliratokat is. * — Ön miként gondol az elmaradt világkiállításra? Dr. Schiffer János főpol­ gármester-helyettes: — Szomorú vagyok mint a város polgára és mint a város kulturális vezetője is. A világkiállítás elmaradá­sával jó néhány olyan terv nem valósult meg, ami az expo-előkészület utolsó hat hónapjának a feladata lett volna. A várbeli barokk ud­­ varra, az acquincumi múze­umra gondolok. Igaz, akad néhány rendezvény, amely mégiscsak a világkiállítás­hoz kötődve született meg. — Ma hogyan látja, miért nem lett Budapesten expo? — Az elején magam is tá­mogattam a gondolatot. Ám 1994-re a csőd szélére kerültünk. Hiszen amikor 1992—94-ben lendíteni kel­lett volna a világkiállítás ügyén, az akkori kormány­zat ezt nem tette meg. S ez­zel megadta a lehetőséget az új parlamentnek a visszalépésre, s fájdalom nélkül lehetett lemondani az expót. — Képviselőként ön ho­gyan szavazott? — Már nem emlékszem pontosan, mit szavaztam meg. Valószínűleg támogat­tam a kormány elképzelé­sét. — A millecentenárium eseményei pótolják a világ­­kiállítást? — Valamennyire igen, bár sok helyütt elég későn kezdő­dött a szervezés. Mindenki ar­ra várt, hogy nem kell külön mozdulni, úgyis a világkiállí­táson belül történik minden. — Letesz egy szál virágot a világkiállítás emlékére? — Nem. Meg sem hívtak. Egyébként is ez a dolog már a politika része. major □ VESZÉLYES ÜZEM A VÍZMŰ? Ahol a klór az úr Napjainkra elmondható, az emberiség puskaporos hordó tetején csücsül. Tör­vényi szabályozások és szakértői felmérések fog­lalkoznak a világ azon ve­szélyforrásaival, amelyekre nem is gondolnánk. Egyes szakemberek úgy vélik, különleges esetekben a víz­műveknél is felléphetnek olyan nemkívánatos hatá­sok, amelyek a környezetre és a lakosságra ártalmasak lehetnek. Vízművek, víz, csövek, kutak, szivattyúelemek. Mi lehet itt veszélyes? — gon­dolja a laikus, mert elfe­ledkezik arról, hogy a vi­zet, illetve az azt továbbító vezetékrendszert fertőtle­níteni kell. Ehhez pedig baktériumölő szer, klór kell. Klór, amely folyékony vagy légnemű halmazálla­potában az emberre ki­mondottan veszélyes. A Fővárosi Vízművek Rt. műszaki igazgatóhelyette­se, Várszegi Csaba elmon­dása szerint a részvénytár­saság káposztásmegyeri, használaton kívül helye­zett felszíni tisztítóművé­ben tárolnak nagyobb m­ennyiségű klórhordókat, illetve klórpalackokat. Az itt lévő klórkészlet megha­ladja a huszonöt tonnát, ezáltal az üzem veszélyes. De a tisztítómű leállítása óta jóval kevesebb a hor­dószám. Különben is, a Vízművek Rt. tevékenysége során még egyszer sem for­dult elő klórömlés. És klór­hordó vagy klórpalack sem robbant fel még idáig. A vízművek többi telephe­lyén pedig csak annyi mennyiséget tárolnak a veszélyes anyagból, amely a polgári védelem határér­tékeinek még megfelel. A Polgári Védelem Országos Parancsnokságának szóvi­vője, Schieber József el­mondása szerint a veszé­­lyezettségi kategóriák fel­állításánál figyelembe ve­szik az esetlegesen bekö­vetkezhető váratlan törté­néseket is. Mert mi törté­nik például akkor, ha mondjuk, a káposztásme­gyeri vízmű telephelyére lezuhan a dunakeszi repü­lőtér egyik légi szállítójár­műve? A klórt tartalmazó hordók fölrobbannak. A vízmű ilyenkor a legve­szélyesebb. G. K. I. BIZOTTSÁGI ÜLÉSEK A VÁROSHÁZÁN Bírságból szépülő lakótelepek A fővárosi közgyűlés kör­nyezetvédelmi bizottsága tegnapi ülésén környezet­védelmi alap létrehozásáról szóló rendelet megvalósítá­sáról döntött. A szakmai grémium javasolja a fővá­rosnak, hogy a rendelkezés­re álló keretösszegből és a környezetvédelmi bírságok­ból befolyt pénzből rende­letileg segítse elő a haté­kony fővárosi környezetvé­delmet. Bubla Gyula, a környe­zetvédelmi bizottság veze­tője lapunkkal közölte, a költségvetésből származó tízmillió forinthoz hozzá szeretnék rakni a környe­zetvédelmi bírságokból származó összegeket. Azért, hogy mintegy negyvenmil­lió forintos környezetvédel­mi alapot hozhassanak lét­re. A bizottság úgy véli, a fővárosi hulladékgazdálko­dás hatékonyságának előse­gítésére, a zöldterületek nö­velésére, a lakótelepek tisz­tán tartására jelentősebb pénzösszeget kell elkülöní­teni, melyből aztán egy, az európai normáknak megfe­lelő környezetvédelmi pro­jektet lehet létrehozni. A tervek között szerepel a vízminőség javítása, a zaj-és légszennyezés csökkenté­se, illetve a természeti érté­kek további védelme is. A máriapócsi elmeszoci­ális intézményt — mint azt már többször hírül adtuk — a baktalórántházi egykori kórház épületébe költözte­tik át. A fővárosi szociális bizottság mai ülésén többek között áttekintik a Nagy Szent Bazil rend által visszaigényelt egyházi in­gatlan mielőbbi átadásának lehetőségeit. A millecentenárium évé­ben Máriapócs számos ran­gos egyházi eseménynek ad otthont. Az egyház, a fővá­ros és a Szabolcs megyei önkormányzat egyaránt az­zal az igénnyel fordult a kormányhoz, hogy az ingat­lancsere zökkenőmentesen jöhessen létre. Értesülésünk szerint már elkészült a ka­binet elé kerülő javaslat, de annak tartalmáról nem si­került közelebbit megtud­nunk. Az ingatlan vissza­adása az egyháznak nem egyszerűen kárpótlási kér­dés, annál jelentősebb, hi­szen a régi kegy­helyre jeles vendégeket várnak az idén. Az elmeszociális intézet át­telepítése előtt — közölték a Városházán — szeretnék felújíttatni a baktalóránt­házi kórházat, amelyhez 370 millió forintos állami segítséget kért a főváros. A mintegy száz beteget az építkezés befejezése után költöztetnék át a tizennyolc kilométerre fekvő új épü­letbe. g. k. i. —b. t.j. KODÁLY KEDVÉÉRT, ZSEBPÉNZEN Svédek magyar toborzója Az ifjak a svédországi Ud­­devalla városkából érkez­tek Budapestre. Saját au­tóbusszal, saját pénzen — Kodály Zoltán és a magyar zeneoktatás kedvéért. Ők azt mondják: csodát látni. — Iskolánk hagyomá­nyos általános iskola, zenei tagozattal. A most Buda­pestre látogató csoport tagjai kilencedikesek, akik hetente több órában tanul­nak zenét, mint társaik — mondja az uddevallai ze­neiskola két tanára: Elisa­beth Brattberg és Eva Backlund. — Válogatott diákok jár­nak a zenei tagozatra? — Van felvételi, vizsgál­juk a zenei készséget. Ta­nulóink átlagos fiatalok, akik az átlagosnál jobban szeretik és értik a zenét. — — Kodály Zoltán mód­szerével oktatnak? Ami a szolmizálást, az éneklést illeti, igen. Ám használjuk a svájci Emile Jacques Dalcroze gyakorlatát is. Ő a zenét összekötötte a mozgással, úgyhogy óráink egy ré­szében azt tanítjuk, ho­gyan fejezhető ki a mu­zsika ritmussal, mozdula­tokkal. — Mi hozta önöket Magyar­­országra? — Régi kap­csolatban ál­lunk a buda­pesti, Marczi­­bányi téri Ko­dály Zoltán Ének-Zenei Ál­talános Iskolá­val. Gyerekeink számára nagy lehetőség talál­kozni és együtt énekelni egy Kodály-mód­­szerű iskolával és diákjaival. M­i, svédek is nagy tisztelői vagyunk a ma­gyar zenepeda­gógusnak. Huszonöt Ko­­dály-rendszerű iskola van hazánkban. — Kórusuk mai hang­versenyén magyarul ének­lik Kodály Toborzóját a Háry Jánosból. — Nem is gondoltuk, milyen kemény fába vág­tuk a fejszénket, amikor nekiálltunk megtanulni az A jó lovas katonának kez­detű magyar népdalt — magyarul! A hazai kóru­sokkal együtt énekelve már könnyebben megy, és segí­tettek a nálunk élő magya­rok is. Bartók Négy szlo­vák népdalának előadásá­ra azért csak angolul vál­lalkoztunk. A svéd kórus pénteken 17 órától lép fel a Vasas Székházban, közös hang­versenyen a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Is­kolával, a Vass Lajos Ze­nekarral és a Budai Örök­diákok Kórusával. Kép és szöveg: M. Á. Éva és Elisabeth a szolm­izálásra bármikor hajlandó EG­YSÁ­VOS A KÓS KÁROLY SÉTÁNY A Városliget nem az autósoké A fővárosi közgyűlés kis­gazda frakciója sajtónyilat­kozatában nehezményezte, hogy a városligeti Kós Ká­roly sétányt bicikliút kiala­kítása miatt egy forgalmi sávra szűkítették le. A kör­nyezetvédelmi bizottság vi­szont úgy foglalt állást, hogy a Városliget autómentesíté­sének első lépése az említett kerékpársáv létrehozása, s ezzel az intézkedéssel egy régi hibás döntést is korri­gáltak. A kisgazda frakció szerint durván és szakszerűtlen mó­don történt a forgalmi sáv lezárása. Az M3-as út felől érkező járművek több száz méteres hosszban torlódnak, és a rendszeres irányváltoz­tatások miatt sok a koccaná­sos baleset. Elfogadhatat­lannak tartják, hogy napi két-három kerékpáros miatt veszélybe kerültek az autó­sok. Úgy ítélik meg, nem ja­vult a levegő minősége sem, hiszen a várakozásra ítélt járművek több gázt bocsáta­nak ki. A kisgazdák a két forgalmi sáv ismételt meg­nyitását és a BRFK közleke­désrendészet szakemberei­nek közreműködésével egy új forgalmi rend kialakítását szorgalmazzák. A fővárosi közgyűlés környezetvédelmi bizottsága szerint az elődök hibája, hogy a Városligeten keresztül jelölték meg az M3-as út felől érkező jármű­vek továbbhaladási irányát. Ezt a határozatot felülvizs­gálták és környezetvédelmi szempontból megállapítot­ták, hogy a szennyező gép­járműveket folyamatosan ki kell tiltani a Városligetből. G. Kirkovits

Next