Esti Kurir, 1925. szeptember (3. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-19 / 210. szám

1 * MBM MM 3£, UlCHIrt­ D~. — Kerékpárok,varrógépek összes alkatrészek legolcsób­b beszerzési forrása eredeti gyári árban kényelmes részletfizetéssel is kaphatók Mautner Sándor cégnél, Budapest, VH,Wesselényi utca 39 Szombat, 1925 szeptember 19 A szovjet szakítani akar Németországgal és Lengyelország felé orientálódik -aasiQfQfm* Csicserin legközelebb tárgyal Skryinskivel és Mussolinival Párizs, szeptember 17. (Az Esti Kurír tudósítjának távirata. Az Echo de Paris genfi tudósítója beavatott olasz informátorra hivatkozva közli, hogy Csicserin külügyi népbiztos szabadságra utazva, hosszabb eszmecserére készül Var­sóban Skrzynski külügyminiszterrel és Ró­mában Mussolinival. Az értesülések úgy szól­nak, hogy Csicserin az orosz-német szerződés formális fel­bontására készül és Lengyelországgal, valamint Francia­­országgal akar szerződni, az olasz szerző­dést pedig kimélyíteni akarja,­lymódon, — mondja a tudósító — radikális vál­tozás állana be Szovjetoroszország politiká­jában. Moszkvából jelentik, hogy az Isvestia ve­zércikkben rámutat Szovjetoroszország és Lengyelország viszonyának javulására és azt írja, hogy egyesek még közeledésről is be­szélnek, mely világosan látható volt a határ­incidensek elintézésénél. A cikk szerint a biz­tonsági paktum velejárója lesz, hogy Len­gyelország és Franciaország között a politi­kai és katonai jóviszony elhidegül, aminek nyomán javulnia kell majd a lengyel-orosz jóviszonynak. Elmúlt a nyár és úgy látszik, ezzel nem­csak az uborkaszezon, hanem az általános üzleti pangás is véget ért. A csődök, kényszer­­egyességek napról-napra kevesebbek és a bíróságokat már inkább csak a régi intelven­­ciák lebonyolítása foglalkoztatja. Az ősz, úgy látszik, meghozta a forgalmat az üzletek számára, mert egyre kevesebb a panasz és egyre derűsebb a kereskedők arca. Megkérdeztünk több nagykereskedőt, hogy miként alakul a kereskedelem őszi szezonja, megindult-e megfelelő tempóban az üzlet, hogy mit vár és mit remél a főváros üzlet­­világa. Csupa bizakodó választ kapunk. Mit mond a textilkereskedő ?Az elmúlt kilenc-tíz keserves hónap után, amely a kényszeregyességek és a csődök sze­zonja volt, végre 1TM 4—5 hét óta egészséges fellendülés tapasztalható úgy a gyárosoknál, nagykereskedőknél, mint a kiskereskedőknél. A raktárak azonban üre­sek. Ennek egyrészt az az oka, hogy eddig a kereskedők nem akartak vagy nem tudtak vásárolni, másrészt a mindennap beállható vámesés miatt még most sem mernek sokat vásárolni. A kereslet azonban mégis megindult. Kü­lönösen a vidék vásárol. A legkelendőbb cik­kek a vászon, kanavász, zefir és a téli áruk.­­A kis raktárak miatt természetesen állandóan változik a készlet, ami viszont a közönség előnyét is szolgálja. Az árak nem emelked­nek. Az inkasszó javult. A fűtőanyagokat is keresik úgy a fűtőszénben, mint a tűzifában nagy kereslet mutatkozik. Az elsőrendű porosz dió­szén házhoz szállítva 88.000 korona, a másod­rendű 84.000 korona métermázsánként. A tűzifa ára 55.000 korona. Tekintettel arra, hogy a készletek nagyon megapadtak, a ke­reslet további fokozódása várható. Kályhát és mezőgazdasági cikkeket keresnek — Sajnos, mi még érezzük a pénzhiányt — mondotta nekünk egy vaskereskedő. —• A forgalom ugyan lényegesen javult, de még mindig nem mernek vásárolni, bár a szezon már megkezdődött. Csak a legszükségesebb cikkeket szerzik be, így különösen kályhákat és mezőgazdasági cikkeket. A fűszerkereskedő nincs megelégedve . Úgyszólván minden fűszer- és gyarmat­áru drágult. Érthetetlennek látszik, hogy ugyanakkor, amikor a többi szakmában ol­csóbbodás van, itt az ellenkezője történik. A líra drágulása miatt a rizs például 11.000 ko­­ronára emelkedett, a burma 7—­8000-re. De a többi árak is magasak. Fekete bors 53 ezer, fahéj 52 ezer (ládában) és 45 ezer (törme­lék), tea 75—155 ezerig, kakaó 34 ezer. Mindezek ellenére a forgalom egyre élénkebb. Ennek egyik oka az, hogy a kereskedők nem vásárolnak egyszerre nagy mennyiséget. Min­dig csak a következő nap szükségletét szerzik be. Az inkasszó még mindig rossz. A három­hónapos hiteltételek is nagyon megnehezítik a forgalom lebonyolítását. A detait-forgalom is élénkebb. Azonban ennél olyan apró téte­lek fordulnak elő még detail szempontból is­, hogy ez üzleti forgalom szempontjából szóba sem jöhet. Olcsóbb a férfidivat Egy előkelő divatárukereskedőtől a követ­kező felvilágosítást kaptuk: — Az árak általában alacsonyabbak. An­gol oxford­ing 350 ezer, nyakkendő (elmosó­dott mintájú, vagy sottis) 150 ezer, őszi kalap (bolyhos, angol vagy olasz) 450—470 ezer, gallér (széles szárnyas szimpa és dupla vászongallér) 20—25 ezer, antilop, vagy sárga szarvasbőr kesztyű 250—300 ezer, angol gyapjú férfizokni 180 ezer korona. Ezek az árak ugyan alig árulják el a férfidivat ol­csóbbodását. De talán a ruha? A férfiruháról ugyanitt a következőket mondották nekünk: — A divat: bő, egyszínű nadrág, széles­­vállú, kockás kabát. Egy ruha ára 3.800.000— 4 millió korona. Olcsónak ugyan ez sem valami olcsó, de ha nem tetszik, lehet olcsóbbat is kapni a kör­utakon, ahol sietnek a grand mode-ot gyor­san leutánozni s legalább olyan divatosak, mint a Belvárosban. Legfeljebb minőségben a differencia. I MEGINDULT AZ ÜZLETI SZEZON ■ ■­­.—'ist/ui/m■— Mit mondanak a kereskedők — Nagyobb a forgalom — Csak kis tételekben vásárolnak — Minden olcsóbb, csak a fűszer drágább % Café - Restaurant ¡1 3 ¥ 4NÉPOPERA| |KÁVÉHÁZI f. RÁKÓCZI ÚT 59 % Esténként w J» Iff. Sáray Elesnél* & zenekara hangversenyez. ©f r 9 ^ Színházi vacsora Szolid kiszolgálás ^ K Mérsékelt árak £ f Szives látogatást kérnek § Haas Jenő és Dénes István ^ ^ tulajdonosok jjfc Pénzét | ma legjobban és biztosan gyümölcsöz-­­ tett a békebeli Mezey Bank és Pénzváltó­­ Üzlet hitelosztályánál. IV., Magyar utca 3. sz (Kossuth bajos ucca sarok), ij 11. oldal Karitatív­a vagy a pénzügyminiszter jó szíve Miért nem viszik a kérdést a nyilvánosság elé? Az eredeti jegyzés jelszava A nemzetközi piacokon keresik az orosz értékeket, mert a szovjet megkezdte a tárgya­lásokat a cári kormány által évtizedek alatt felvett adósságok rendezésére. A mai napon Magyarországról is érdekes hír repül szét a világba, a magyar kormány pénzügyminisztere a képviselők bizalmas értekezletén deklarálta, hogy Magyarország saját állampolgárainak egyetlen fillért sem hajlandó megfizetni a háború előtti adósságaiból. A pénzügyminiszter hivatalos érveivel már foglalkoztunk akkor, amikor Dréfír Imre mintegy előfutárként leadta a maga nyilatko­zatát. De lehetetlen újra rá nem mutatni arra a végzetes felületességgel odadobott számadat­ra, amely azzal tagadja meg a valorizáció, helyesebben a konverzió jogosságát, hogy az államra nem lehet újabb 800 millió terhet rá­rakni tíz százalékos valorizációval. Számol­junk végre le ezekkel a százszor megcáfolt, százszor üressé csépelt és tökéletesen alapta­lan érvekkel. Honnan veszi a pénzügyminisz­ter ezt a 800 millió terhet? Honnan veszi a 10 százalékos valorizációt? Hiszen mindenki, aki tönkrement állampapírjain vagy egyéb fix kamatozású papírjain, örömmel fogadná a két és fél percentes valorizációt, illetőleg a két és fél percentre konvertált állampapír két és félpercentes kamatját. Az államra nem zúdul 800 millió arany­korona teher, hiszen egy állam még sose űzette ki egyszerre még konverzió formájá­ban valamennyi adósságát, hanem vagy csu­pán a kamatokat fizette, vagy évtizedek alatt törlesztette le az alapösszeget. Szögezzük le: minden szakértői becslés szerint az állam­­ad­ósságok konverziójának egész kamatterhe nem tenne ki évi 2 és félmillió aranykoronát, azaz nem sokkal nagyobb összeget, mint amennyit Magyarország azon veszít, hogy egyelőre külföldön kénytelen kamatoztatni a népszövetségi kölcsön még fel nem használt részét. Ha valami jószándékkal ankétot hív­tak volna össze e határtalanul súlyos prob­léma ügyében öt perc alatt leszámolt volna bármelyik szakértő ezekkel a könnyelműen odadobott hatalmas számokkal. Nehéz len­ne, szembeszállni a szakértők adataival, majdnem olyan nehéz, mint érvet mondani az özvegyeknek és árváknak, gyámpénztá­raknak, államilag átvételre presszionált jóté­kony intézményeknek, alapoknak, száz és százezer magyar állampolgárnak érveivel, akik tökéletesen koldusbotra jutottak, míg a szerencsésebbeknek világgazdaság történeté­­ben páratlanul álló haszon jutott. Mert mi történik itt pénzügyminiszterünk nagysza­bású valorizációs koncepciója alapján? Évtizedek óta házakat, vasutakat építettek Magyarországon, mocsarakat csapoltak le, földbirtokokat tehermentesítettek és lehetővé tették a termelést kölcsönpénzből. Kik adták a pénzt? Azok, akik zálogleveleket, vasúti és községi kötvényeket vásároltak, akik ek­ként vagyonukat tökéletesen biztosított érté­kekben elhelyezték. Mi van most? A házak állanak, a vasutak futnak és aranyparitásban szedik a viteldíjat, a mocsaraktól megmentett vidéken búza terem és mindez aranyban hoz a tulajdonosnak. De aki a pénzt adta, hogy mindez si­kerülhessen, az egyetlen fillért nem kap most vissza. Indokolás: Magyarország nem bírja el a va­lorizációt. Szinte komikus, hogyan fogják kimondani egyes ma is külföldön jegyzett értékekre, hogy azok semmit sem érnek. Ho­gyan fogja kimondani a pénzügyminiszter azokra a vasúti kötvényekre, amelyekért nemzetközi tőzsdéken 12 percentet fizetnek aranyban, hogy semmit sem érnek ? Hiszen a csak magyar darabokra, illetve a csak ná­lunk jegyzett kötvényekre, úgy látszik, köny­­nyű a jogfosztás kinyilvánítása. De várjon a nemzetközi döntőbíróság, ahol a németek és a semleges államok fogják pénzüket köve­telni, csakugyan arra az álláspontra helyez­kedik-e, hogy egymillió korona névértékű Magyar Általános Takarékpénztár-kötvény vagy bármi más, aminek fedezete, alapja nem egyszer száz arany százaléknál jobban valorizálódott — egyetlen fillért sem ér. De hiszen van reménysugár, vagy mint ahogy Dréhl Imre mondotta vasárnapi nyilatkoza­tában, a pénzügyminiszter úr jó szíve módot fog találni arra, hogy az önhibájukon kívül elszegényedettek a büdsé keretein belül bizo­nyos kártalanítást kapjanak. Ezt hívják ka­ritediv valorizációnak! Tisztelettel kérdjük, mi ez? Ki fogja rólam megállapítani, hogy nekem nem jár pénz, ki fogja rólad, vagy beszéljünk őszintén, róluk megállapítani, hogy ők vagyoni viszonyaiknál fogva mél­tóak a valorizációra. Az arra méltóaknak — amennyiben bizonyítani tudják az eredeti jegyzést — van lehetőségük. Kaphatnak eset­­­­leg 5, vagy a pénzügyminiszter úr jó szíve szerint 10 százalékot arányban. De mivel le­het bizonyítani az eredeti jegyzést? Hiszen a tíz és tízezer tartalékos tiszt és száz és százezer katona, éppen úgy, mint az aktív tisztek ezrei, akik a fronton je­gyezték le hadikölcsönkötvényeiket, nehezen fogják megszerezhetni illetékes hadtestük illetékes hadosztályának, sőt a hadosztály megfelelő ezredtörzsének okmányát arról, hogy ők hadikölcsönt jegyeztek. Ezekre nem terjed hát ki a pénzügyminisz­ter úr jó szívéből sugárzó áldás. Ellenben például, aki Budapesten jegyzett esetlegesen, hogy felmentése érvényben maradjon és a másnapi tőzsdén eladta egy-két pont veszte­séggel összes kötvényeit, annak megvan az eredeti jegyzést igazoló okirata. De hol lehet eredeti jegyzésről beszélni a békebeli állam­papíroknál, a zálogleveleknél és egyáltalán a békebeli kötvényeknél. A legtöbb ember eze­ket a papírokat a tőzsdén szerezte be, oly­képpen, hogy egyszerűen vételi megbízást adott bankjának vagy bankárjának. Könnyű leszámolnunk tehát az úgynevezett eredeti jelzés jelszavával, de még anélkül, h­ogy rá­mutattunk volna arra a hatalmas visszaélési területre, amelyet a karitatív valorizációra való ráutaltság bizonyítása nyújt. Micsoda politikai vagy egyéb szempontok szerint fog­ják megítélni, hogy ki méltó a pénzügymi­niszter úr jó szívére? Annyi bizonyos, hogy még egy pénzügymi­niszter akarata sem dönthet el egyedül egy ilyen nemzedékek sorsára perdöntő problé­mát. Lesz-e olcsóbb a pénz? A pénzpiacon az utóbbi napokban több­ször hangoztatták, hogy a nemzetközi piaco­kon meglehetős pénzbőség mutatkozik és hogy a magyar piacot is „elárasztják" na­gyobb pénzajánlatokkal. A pénzpiac több be­avatott emberétől a következő érdekes felvi­lágosítást kaptak ebben az ügyben.­­ A nagyobb pénzajánlatokról a helybeli piac egyelőre csak annyiban szerezhet tudo­mást, hogy legelsőrendű kezek, nagyobb pénzintézetek, a külföldön is elismert jó boni­­tású cégek könnyen meg tudják kapni azokat a külföldi összegeket, amelyekre éppen szük­ségük van. A piacon azonban általánosság­ban egyáltalában nem lehet észrevenni a kül­földi tőkéscsoportoknak azt a törekvését, hogy a kitűnő magyar termésre való tekintet­tel jelentékenyebb összegeket akarnak ná­lunk elhelyezni. Ezt legjobban bizonyítja, hogy a kosztpiacon például a kamattételek hetek óta alig változnak. A kosztpiac kamat­tételeinek olcsóbbodására azonban egész bi­zonyossággal számítanak a közeljövőben, amikor lebonyolították már az idén behor­dott termésmennyiségnek azt a részét, ame­lyet kora ősszel értékesítenek. Pillanatnyilag ugyanis rendkívül összegek vannak a vidéken erre a célra rezerválva és mihelyt az értéke­sített mennyiségek ellenértéke befolyik, a termelőknél kihelyezett összegek ismét visz­­szakerülnek a piacra, ami azután kétségtele­nül a kosztkamattételek alakulásában is érez­tetni fogja hatását. Csődönt­vVU kényszeregyességek. A debre­ceni törvényszék Szathmáry István hajdúsám­soni kiskereskedő, Nagy Imre és neje vendéglő­sök, a pestvidéki törvényszék Kellner József új­pesti gépgyár és vasöntő cég tulajdonosa, a bu­dapesti törvényszék a Parlamenti Borpincészet (I­ipót körút 5.), Schaffer Dávid tulajdonos, Sinnreich Sándor (Dob ucca 55.) papírkeres­­kedő, a gyulai törvényszék Kardos Mihály szeg­halmi lakos, a Kereskedelmi Rt. orosházai cég ellen a kényszeregyességi eljárást a mai napon megindította. Aktív a francia külkereskedelmi mérleg. A francia kormány most tette közzé a külkeres­kedelmi mérleg 1925 első nyolc hónapjára szóló adatait. Ezek szerint január 1.-től augusztus 31.-ig Franciaország 25.167,388.000 frank ér­tékű árut importált és 28.367,069.000 frank ér­­tékű árut exportált. A mérleg tehát 3.199,681.000 frankkal aktív, ami az 1924. év első nyolc hó­napjához viszonyítva, 2.066.131.000 frank növe­kedést jelent.

Next