Esti Kurir, 1925. szeptember (3. évfolyam, 195-219. szám)
1925-09-19 / 210. szám
1 * MBM MM 3£, UlCHIrt D~. — Kerékpárok,varrógépek összes alkatrészek legolcsóbb beszerzési forrása eredeti gyári árban kényelmes részletfizetéssel is kaphatók Mautner Sándor cégnél, Budapest, VH,Wesselényi utca 39 Szombat, 1925 szeptember 19 A szovjet szakítani akar Németországgal és Lengyelország felé orientálódik -aasiQfQfm* Csicserin legközelebb tárgyal Skryinskivel és Mussolinival Párizs, szeptember 17. (Az Esti Kurír tudósítjának távirata. Az Echo de Paris genfi tudósítója beavatott olasz informátorra hivatkozva közli, hogy Csicserin külügyi népbiztos szabadságra utazva, hosszabb eszmecserére készül Varsóban Skrzynski külügyminiszterrel és Rómában Mussolinival. Az értesülések úgy szólnak, hogy Csicserin az orosz-német szerződés formális felbontására készül és Lengyelországgal, valamint Franciaországgal akar szerződni, az olasz szerződést pedig kimélyíteni akarja,lymódon, — mondja a tudósító — radikális változás állana be Szovjetoroszország politikájában. Moszkvából jelentik, hogy az Isvestia vezércikkben rámutat Szovjetoroszország és Lengyelország viszonyának javulására és azt írja, hogy egyesek még közeledésről is beszélnek, mely világosan látható volt a határincidensek elintézésénél. A cikk szerint a biztonsági paktum velejárója lesz, hogy Lengyelország és Franciaország között a politikai és katonai jóviszony elhidegül, aminek nyomán javulnia kell majd a lengyel-orosz jóviszonynak. Elmúlt a nyár és úgy látszik, ezzel nemcsak az uborkaszezon, hanem az általános üzleti pangás is véget ért. A csődök, kényszeregyességek napról-napra kevesebbek és a bíróságokat már inkább csak a régi intelvenciák lebonyolítása foglalkoztatja. Az ősz, úgy látszik, meghozta a forgalmat az üzletek számára, mert egyre kevesebb a panasz és egyre derűsebb a kereskedők arca. Megkérdeztünk több nagykereskedőt, hogy miként alakul a kereskedelem őszi szezonja, megindult-e megfelelő tempóban az üzlet, hogy mit vár és mit remél a főváros üzletvilága. Csupa bizakodó választ kapunk. Mit mond a textilkereskedő ?Az elmúlt kilenc-tíz keserves hónap után, amely a kényszeregyességek és a csődök szezonja volt, végre 1TM 4—5 hét óta egészséges fellendülés tapasztalható úgy a gyárosoknál, nagykereskedőknél, mint a kiskereskedőknél. A raktárak azonban üresek. Ennek egyrészt az az oka, hogy eddig a kereskedők nem akartak vagy nem tudtak vásárolni, másrészt a mindennap beállható vámesés miatt még most sem mernek sokat vásárolni. A kereslet azonban mégis megindult. Különösen a vidék vásárol. A legkelendőbb cikkek a vászon, kanavász, zefir és a téli áruk.A kis raktárak miatt természetesen állandóan változik a készlet, ami viszont a közönség előnyét is szolgálja. Az árak nem emelkednek. Az inkasszó javult. A fűtőanyagokat is keresik úgy a fűtőszénben, mint a tűzifában nagy kereslet mutatkozik. Az elsőrendű porosz diószén házhoz szállítva 88.000 korona, a másodrendű 84.000 korona métermázsánként. A tűzifa ára 55.000 korona. Tekintettel arra, hogy a készletek nagyon megapadtak, a kereslet további fokozódása várható. Kályhát és mezőgazdasági cikkeket keresnek — Sajnos, mi még érezzük a pénzhiányt — mondotta nekünk egy vaskereskedő. —• A forgalom ugyan lényegesen javult, de még mindig nem mernek vásárolni, bár a szezon már megkezdődött. Csak a legszükségesebb cikkeket szerzik be, így különösen kályhákat és mezőgazdasági cikkeket. A fűszerkereskedő nincs megelégedve . Úgyszólván minden fűszer- és gyarmatáru drágult. Érthetetlennek látszik, hogy ugyanakkor, amikor a többi szakmában olcsóbbodás van, itt az ellenkezője történik. A líra drágulása miatt a rizs például 11.000 koronára emelkedett, a burma 7—8000-re. De a többi árak is magasak. Fekete bors 53 ezer, fahéj 52 ezer (ládában) és 45 ezer (törmelék), tea 75—155 ezerig, kakaó 34 ezer. Mindezek ellenére a forgalom egyre élénkebb. Ennek egyik oka az, hogy a kereskedők nem vásárolnak egyszerre nagy mennyiséget. Mindig csak a következő nap szükségletét szerzik be. Az inkasszó még mindig rossz. A háromhónapos hiteltételek is nagyon megnehezítik a forgalom lebonyolítását. A detait-forgalom is élénkebb. Azonban ennél olyan apró tételek fordulnak elő még detail szempontból is, hogy ez üzleti forgalom szempontjából szóba sem jöhet. Olcsóbb a férfidivat Egy előkelő divatárukereskedőtől a következő felvilágosítást kaptuk: — Az árak általában alacsonyabbak. Angol oxfording 350 ezer, nyakkendő (elmosódott mintájú, vagy sottis) 150 ezer, őszi kalap (bolyhos, angol vagy olasz) 450—470 ezer, gallér (széles szárnyas szimpa és dupla vászongallér) 20—25 ezer, antilop, vagy sárga szarvasbőr kesztyű 250—300 ezer, angol gyapjú férfizokni 180 ezer korona. Ezek az árak ugyan alig árulják el a férfidivat olcsóbbodását. De talán a ruha? A férfiruháról ugyanitt a következőket mondották nekünk: — A divat: bő, egyszínű nadrág, szélesvállú, kockás kabát. Egy ruha ára 3.800.000— 4 millió korona. Olcsónak ugyan ez sem valami olcsó, de ha nem tetszik, lehet olcsóbbat is kapni a körutakon, ahol sietnek a grand mode-ot gyorsan leutánozni s legalább olyan divatosak, mint a Belvárosban. Legfeljebb minőségben a differencia. I MEGINDULT AZ ÜZLETI SZEZON ■ ■.—'ist/ui/m■— Mit mondanak a kereskedők — Nagyobb a forgalom — Csak kis tételekben vásárolnak — Minden olcsóbb, csak a fűszer drágább % Café - Restaurant ¡1 3 ¥ 4NÉPOPERA| |KÁVÉHÁZI f. RÁKÓCZI ÚT 59 % Esténként w J» Iff. Sáray Elesnél* & zenekara hangversenyez. ©f r 9 ^ Színházi vacsora Szolid kiszolgálás ^ K Mérsékelt árak £ f Szives látogatást kérnek § Haas Jenő és Dénes István ^ ^ tulajdonosok jjfc Pénzét | ma legjobban és biztosan gyümölcsöz- tett a békebeli Mezey Bank és Pénzváltó Üzlet hitelosztályánál. IV., Magyar utca 3. sz (Kossuth bajos ucca sarok), ij 11. oldal Karitatíva vagy a pénzügyminiszter jó szíve Miért nem viszik a kérdést a nyilvánosság elé? Az eredeti jegyzés jelszava A nemzetközi piacokon keresik az orosz értékeket, mert a szovjet megkezdte a tárgyalásokat a cári kormány által évtizedek alatt felvett adósságok rendezésére. A mai napon Magyarországról is érdekes hír repül szét a világba, a magyar kormány pénzügyminisztere a képviselők bizalmas értekezletén deklarálta, hogy Magyarország saját állampolgárainak egyetlen fillért sem hajlandó megfizetni a háború előtti adósságaiból. A pénzügyminiszter hivatalos érveivel már foglalkoztunk akkor, amikor Dréfír Imre mintegy előfutárként leadta a maga nyilatkozatát. De lehetetlen újra rá nem mutatni arra a végzetes felületességgel odadobott számadatra, amely azzal tagadja meg a valorizáció, helyesebben a konverzió jogosságát, hogy az államra nem lehet újabb 800 millió terhet rárakni tíz százalékos valorizációval. Számoljunk végre le ezekkel a százszor megcáfolt, százszor üressé csépelt és tökéletesen alaptalan érvekkel. Honnan veszi a pénzügyminiszter ezt a 800 millió terhet? Honnan veszi a 10 százalékos valorizációt? Hiszen mindenki, aki tönkrement állampapírjain vagy egyéb fix kamatozású papírjain, örömmel fogadná a két és fél percentes valorizációt, illetőleg a két és fél percentre konvertált állampapír két és félpercentes kamatját. Az államra nem zúdul 800 millió aranykorona teher, hiszen egy állam még sose űzette ki egyszerre még konverzió formájában valamennyi adósságát, hanem vagy csupán a kamatokat fizette, vagy évtizedek alatt törlesztette le az alapösszeget. Szögezzük le: minden szakértői becslés szerint az államadósságok konverziójának egész kamatterhe nem tenne ki évi 2 és félmillió aranykoronát, azaz nem sokkal nagyobb összeget, mint amennyit Magyarország azon veszít, hogy egyelőre külföldön kénytelen kamatoztatni a népszövetségi kölcsön még fel nem használt részét. Ha valami jószándékkal ankétot hívtak volna össze e határtalanul súlyos probléma ügyében öt perc alatt leszámolt volna bármelyik szakértő ezekkel a könnyelműen odadobott hatalmas számokkal. Nehéz lenne, szembeszállni a szakértők adataival, majdnem olyan nehéz, mint érvet mondani az özvegyeknek és árváknak, gyámpénztáraknak, államilag átvételre presszionált jótékony intézményeknek, alapoknak, száz és százezer magyar állampolgárnak érveivel, akik tökéletesen koldusbotra jutottak, míg a szerencsésebbeknek világgazdaság történetében páratlanul álló haszon jutott. Mert mi történik itt pénzügyminiszterünk nagyszabású valorizációs koncepciója alapján? Évtizedek óta házakat, vasutakat építettek Magyarországon, mocsarakat csapoltak le, földbirtokokat tehermentesítettek és lehetővé tették a termelést kölcsönpénzből. Kik adták a pénzt? Azok, akik zálogleveleket, vasúti és községi kötvényeket vásároltak, akik ekként vagyonukat tökéletesen biztosított értékekben elhelyezték. Mi van most? A házak állanak, a vasutak futnak és aranyparitásban szedik a viteldíjat, a mocsaraktól megmentett vidéken búza terem és mindez aranyban hoz a tulajdonosnak. De aki a pénzt adta, hogy mindez sikerülhessen, az egyetlen fillért nem kap most vissza. Indokolás: Magyarország nem bírja el a valorizációt. Szinte komikus, hogyan fogják kimondani egyes ma is külföldön jegyzett értékekre, hogy azok semmit sem érnek. Hogyan fogja kimondani a pénzügyminiszter azokra a vasúti kötvényekre, amelyekért nemzetközi tőzsdéken 12 percentet fizetnek aranyban, hogy semmit sem érnek ? Hiszen a csak magyar darabokra, illetve a csak nálunk jegyzett kötvényekre, úgy látszik, könynyű a jogfosztás kinyilvánítása. De várjon a nemzetközi döntőbíróság, ahol a németek és a semleges államok fogják pénzüket követelni, csakugyan arra az álláspontra helyezkedik-e, hogy egymillió korona névértékű Magyar Általános Takarékpénztár-kötvény vagy bármi más, aminek fedezete, alapja nem egyszer száz arany százaléknál jobban valorizálódott — egyetlen fillért sem ér. De hiszen van reménysugár, vagy mint ahogy Dréhl Imre mondotta vasárnapi nyilatkozatában, a pénzügyminiszter úr jó szíve módot fog találni arra, hogy az önhibájukon kívül elszegényedettek a büdsé keretein belül bizonyos kártalanítást kapjanak. Ezt hívják karitediv valorizációnak! Tisztelettel kérdjük, mi ez? Ki fogja rólam megállapítani, hogy nekem nem jár pénz, ki fogja rólad, vagy beszéljünk őszintén, róluk megállapítani, hogy ők vagyoni viszonyaiknál fogva méltóak a valorizációra. Az arra méltóaknak — amennyiben bizonyítani tudják az eredeti jegyzést — van lehetőségük. Kaphatnak esetleg 5, vagy a pénzügyminiszter úr jó szíve szerint 10 százalékot arányban. De mivel lehet bizonyítani az eredeti jegyzést? Hiszen a tíz és tízezer tartalékos tiszt és száz és százezer katona, éppen úgy, mint az aktív tisztek ezrei, akik a fronton jegyezték le hadikölcsönkötvényeiket, nehezen fogják megszerezhetni illetékes hadtestük illetékes hadosztályának, sőt a hadosztály megfelelő ezredtörzsének okmányát arról, hogy ők hadikölcsönt jegyeztek. Ezekre nem terjed hát ki a pénzügyminiszter úr jó szívéből sugárzó áldás. Ellenben például, aki Budapesten jegyzett esetlegesen, hogy felmentése érvényben maradjon és a másnapi tőzsdén eladta egy-két pont veszteséggel összes kötvényeit, annak megvan az eredeti jegyzést igazoló okirata. De hol lehet eredeti jegyzésről beszélni a békebeli állampapíroknál, a zálogleveleknél és egyáltalán a békebeli kötvényeknél. A legtöbb ember ezeket a papírokat a tőzsdén szerezte be, olyképpen, hogy egyszerűen vételi megbízást adott bankjának vagy bankárjának. Könnyű leszámolnunk tehát az úgynevezett eredeti jelzés jelszavával, de még anélkül, hogy rámutattunk volna arra a hatalmas visszaélési területre, amelyet a karitatív valorizációra való ráutaltság bizonyítása nyújt. Micsoda politikai vagy egyéb szempontok szerint fogják megítélni, hogy ki méltó a pénzügyminiszter úr jó szívére? Annyi bizonyos, hogy még egy pénzügyminiszter akarata sem dönthet el egyedül egy ilyen nemzedékek sorsára perdöntő problémát. Lesz-e olcsóbb a pénz? A pénzpiacon az utóbbi napokban többször hangoztatták, hogy a nemzetközi piacokon meglehetős pénzbőség mutatkozik és hogy a magyar piacot is „elárasztják" nagyobb pénzajánlatokkal. A pénzpiac több beavatott emberétől a következő érdekes felvilágosítást kaptak ebben az ügyben. A nagyobb pénzajánlatokról a helybeli piac egyelőre csak annyiban szerezhet tudomást, hogy legelsőrendű kezek, nagyobb pénzintézetek, a külföldön is elismert jó bonitású cégek könnyen meg tudják kapni azokat a külföldi összegeket, amelyekre éppen szükségük van. A piacon azonban általánosságban egyáltalában nem lehet észrevenni a külföldi tőkéscsoportoknak azt a törekvését, hogy a kitűnő magyar termésre való tekintettel jelentékenyebb összegeket akarnak nálunk elhelyezni. Ezt legjobban bizonyítja, hogy a kosztpiacon például a kamattételek hetek óta alig változnak. A kosztpiac kamattételeinek olcsóbbodására azonban egész bizonyossággal számítanak a közeljövőben, amikor lebonyolították már az idén behordott termésmennyiségnek azt a részét, amelyet kora ősszel értékesítenek. Pillanatnyilag ugyanis rendkívül összegek vannak a vidéken erre a célra rezerválva és mihelyt az értékesített mennyiségek ellenértéke befolyik, a termelőknél kihelyezett összegek ismét viszszakerülnek a piacra, ami azután kétségtelenül a kosztkamattételek alakulásában is éreztetni fogja hatását. CsődöntvVU kényszeregyességek. A debreceni törvényszék Szathmáry István hajdúsámsoni kiskereskedő, Nagy Imre és neje vendéglősök, a pestvidéki törvényszék Kellner József újpesti gépgyár és vasöntő cég tulajdonosa, a budapesti törvényszék a Parlamenti Borpincészet (Iipót körút 5.), Schaffer Dávid tulajdonos, Sinnreich Sándor (Dob ucca 55.) papírkereskedő, a gyulai törvényszék Kardos Mihály szeghalmi lakos, a Kereskedelmi Rt. orosházai cég ellen a kényszeregyességi eljárást a mai napon megindította. Aktív a francia külkereskedelmi mérleg. A francia kormány most tette közzé a külkereskedelmi mérleg 1925 első nyolc hónapjára szóló adatait. Ezek szerint január 1.-től augusztus 31.-ig Franciaország 25.167,388.000 frank értékű árut importált és 28.367,069.000 frank értékű árut exportált. A mérleg tehát 3.199,681.000 frankkal aktív, ami az 1924. év első nyolc hónapjához viszonyítva, 2.066.131.000 frank növekedést jelent.