Esti Kurir, 1926. október (4. évfolyam, 223-250. szám)

1926-10-20 / 240. szám

2. olda Josii Kobi B. Szerda, 1926 október 29 Az egységes párt Puky Endrét jelölte a Ház alelnökségére ' 'A nemzetgyűlés ma Zsitvay Tibort válasz­totta elnökévé, aki feltűnést keltő és a balol­dalon is élénken megtapsolt beszéddel foglalta el díszes méltóságát. Zsitvay Tibor elnöki szék­foglalója kitűnő hatást keltett minden olda­lon. Mialatt a kormánypárti folyosón Zsitvay Tibor elnöki székfoglalójának Itatásáról tár­gyaltak, már­is megindultak a legkülönbözőbb kombinációk a Zsitvay Tibor elnökké válasz­tásával megüresedett alelnöki állás betöltése kérdésében. Ennek a kérdésnek elintézését ugyanis a kormánypárt tegnapi értekezletén mára halasztották, — mint teljesen beavatott helyről értesülünk, — egyszerűen azért, mert tegnap nem tudtak megállapodni a­z alelnök­­­jelölt­ személyében. Kenéz Béla, a kormánypárt tizenkéttagú jelölőbizottságának elnöke az Esti Kurír munkatársának érdeklődésére kije­lentette, hogy azért halasztották el tegnap es­tétől mára az alelnökjelölést, mert addig nem akartak dönteni, amíg Zsitvay Tibor alelnököt a ház elnöke nem választja. A kormánypárt különböző frakciói úgyszól­ván döntő harcra indulnak és e küzdelem eredményének látható szimbólumaként tekin­tik az új alelnök személyét. Az alelnökválasz­­tás körüli csatározások annyira kiélezték a helyzetet, hogy a kormánypárt tizenkettes je­lölőbizottsága még az estét sem várta meg, hanem még a nemzetgyűlés ülésének befeje­zése előtt tanácskozásra vonult vissza az el­nöki fogadóterembe. Az egységes párt jelölőbizottsága közel egy óra hosszat tanácskozott. A tanácskozás meg­lepő eredménnyel járt. Amennyiben egy ne­gyedik jelölt személyében állapodtak meg. Ez a jelölt a kezdetben legposszibilisebb jelölt, Puky Endre volt. Minthogy ugyanis a kormánypárti jobboldal szárnya tilta­kozott Bessenyei Zénó alelnökké válasz­tása ellen, a párt az egység megóvása érdekében szüksé­gesnek tartotta, hogy Puky Endrét, akinek személye ellen a jobboldali szárnynak sem volt kifogása, elhatározásának megmásítására kérje fel. Puky Endre végül is engedett a köz­óhajnak, mire az egységes párt jelölőbizott­sága egyhangúan Puky személye m­ellett fog­lalt állást. Az alelnökséget egyébként holnap délelőtt tölti be a nemzetgyűlés. A jelölő bizottság ülése után Puky Endre maga is szükségesnek tar­totta megmagyarázni az Esti Kurír munka­társa előtt álláspontjának megváltoztatását. Puky Endre a következőket mondotta: — Eredetileg tudni sem akartam arról, hogy én legyek az alelnök és titakoztam jelö­lésem­ ellen. Minthogy azonban képviselőtár­saim súlyos politikai szempontokra hivat­koztak, kénytelen vagyok deferálni. Félretettem egyéni és családi szempontjaimat: vállalom az alelnökséget. A keresztény gazdasági párt értekezletén úgy határoztak, hogy az egységes párt jelölt­jét, vagyis Puky Endrét fogják támogatni. A kacskaringós bajszú lovasrendőrt biciklilopásért másfélévi börtönre ítélték •Wl­l/vumm Azért vetemedett lopásra, mert gazdag felesége elvált tőle és át akarta helyeztetni magát a kerékpáros-osztaghoz a Mosonyi­ utcai rendőrfőparancsnoksághoz napról-napra érkeztek feljelentések egy Ko­máromi János nevű lovasrendőr ellen, aki a biciklilopásoknak és csalásoknak egész töme­gét követte el. A főparancsnokság azonban nem tudta a vizsgálatot lefolytatni, mert Ko­máromi János nevű lovasrendőr nem volt a rendőrség szolgálatában. A panaszosok elő­adták, hogy a lovasrendőr délceg testtartású ember, tele háborús arany és ezüst medá­liákkal és ismertető jele, h­ogy nagy kacskaringós bajusza van. Egy napon azután a Mosonyi­ utcai laktanyá­ban az egyik rendőr panaszt emelt, hogy amíg aludt, kiloptak a zsebéből 24.000 koro­nát. Másnap újabb panasz jött, egy alvó rendőr vánkosa alól a Frommer-pisztolyt lop­ták el. A főparancsnokság hiába kutatta a tolvajt, nem tudott nyomára akadni. Eközben Újpes­ten a szolgálatot teljesítő rendőr előtt gya­núsnak tűnt fel, hogy egy rendőrtársa a pia­con egy biciklit kínál eladásra. Felelősségre vonta, mire ez durván válaszolt és azt mondta, semmi köze hozzá, ha ő a tulajdon biciklijét eladja. A jelenet a kapitányságon végződött, ahol kiderült, hogy Darabos lovasrendőr az, aki ellen a feljelentések tömege érkezett. Mi­után a biciklikárosultak ráismertek letartóztatták, bekísérték az ügyészség fogházába. A kacskaringós bajuszú lovasrendőr ügyét ma tárgyalta Lányi dr. büntető egyesbíró. Darabos elegáns egyenruhában jelent meg, a melle tele volt különböző hadi medáliákkal. A bíró kérdésére elmondotta, hogy a háború­ban, mint őrmester számos kitüntetést ka­pott, majd csendőr lett és innen nevezték ki lovasrendőrré. A biró: Én úgy tudom, hogy lovasemberek szenvedélyesen szeretik lovaikat és még az ennivalójukat is megosztják paripájukkal. Hogy van az, hogy maga nem a lovát szerette, hanem bicik­likkel bajlódik. — Ez azért van kérem — védekezett a rendőr, — mert át akartam helyeztetni ma­gam a kerékpáros-taghoz és meg akartam tanulni biciklizni. — Magának, mint rendőrnek az lett volna a kötelessége, hogy letartóztasson mindenkit, aki visszaéléseket követ el és ehelyett maga követett el bűncselekményt. — Kérem, én gazdagon nősültem és jómód­ban éltem­ mindaddig, címig a feleségem el nem vált tőlem. Ez az eset annyira elkeserített, hogy inni kezdtem, folyton korcsmákba jártam­ és magam se tudom, hogy történt az, hogy belekeveredtem ezekbe az ügyekbe. — De maga még a társait is meglopta. — Ez a vád nem felel meg a valóságnak. A biciklidolgokat beismerem, de társaimtól nem loptam el semmit. A bíróság csalás és sikkasztásban mon­dotta ki bűnösnek a lovasrendőrt és elítélte másfélévi börtönre. A szovjet beszünteti a kommunista propagandát London, október 19. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A Daily News ma reggeli számában vezető he­lyen közli h­elsingforsi levelezőjének szenzá­ciós táviratát, amely szerint a szovjet kormány külpolitikájában döntő jelentőségű fordulat várható. A szovjet kormány hetek óta dolgozik egy kiáltvány megszövegezésén, amelyet a világ összes nemzeteihez fog intézni, s amelyben be­fogja jelenteni, hogy Szovjetoroszország sza­­­kít az agresszív politikával, mindenütt beszünteti a kommunista pro­pagandát s megkezdi az egyezkedő tárgyalásokat vala­mennyi hitelezőjével, hogy mindkét fél érde­keinek megfelelően véglegesen rendezze az orosz adósságok kérdését. 250 millió értékű ékszert loptak el vitéz dr. Abele Ferenc altábornagy Pannónia-szállóbeli lakásáról E hó 12-én, az esti órákban tért haza Pan­­nonia-szállóbeli lakására Lilienbergi Vitéz Báró Abele Ferenc altábornagy. Alig ért szo­bájába nagy meglepetéssel látta, hogy a szek­rény ajtaja ki van feszítve és a földön hever tíz bőröndje, amelyekből körülbelül kétszázötvenmillió korona értékű családi ékszerei hiányoznak. Nyomban bejelentette az esetet a rendőrségen, ahol megindították a nyomozást, és megállapí­tották, hogy a többszázmilliós betörést nem­­zetközi szállodatolvaj követte el, aki álkulcs­­csal hatolt be a tábornagy szobájába és rövid pár pillanat alatt feltépte a bőröndök zárát és abból az összes ékszereket magával vitte. Vitéz Abele Ferenc báró ma délelőtt meg­jelent a főkapitányságon és bejelentette, hogy a negyedmilliárdnyi kár megtérítőjének, vagy annak, aki az ékszereket hiánytalanul vissza- Sferzi törvényes után az ő kezeihez, illetve azoknak nyomára vezet, annak negyven millió korona jutalmat tűz ki. Kerpely Jenőt egyetlen rádióelő­adásért Londonba hívták, mert az angolok majdnem úgy ismerik a modern magyarokat, mint Beethovent­ő­­ ...... A háromesztendős Kerpely Marika táncosnőnek készül Dohnányi Ernő muzsikája húszezer gramofon - lemezen Hegynek szaladó kis görbe budai utcácska. Egy ház van benne. Az udvaron őszi lombhullás ide­jén levelüket vesztett fűzfák nyújtogatják meztelen ágaikat az égnek. Alacsony ajtócska vezet az egyetlen lakásba. Az ajtó előtt a fáradt délutáni napsütésben foltos fehér foxi, meg egy hatalmas angolacica az örök kutya-macskaháborút vívják. Benn a szobában hálós gyerekágyban, fekvő, gyönyörű szőke apróságot vallat az anyj — Marika, mi leszel, ha megnősz? ■t Kerpesti Jenőné Tapolczay Jojó kétségbeesetten meséli: — Képzelje csak, az éjszaka nem lehetett Mari­kával bírni! Az Úristennek nem akart elaludni. Csak feküdt hanyatt az ágyán, lábacskáit kidugta a takaró alól és diskurált, összehordott kelet-havat, összebeszélt a világon mindent. És amikor meg­kérdeztem, hogy miért nem akar aludni, azt fe­lelte: — Mesélek a nagyujjamnak arról, hogy mi leszek, ha megnövök! — Hát mi leszel? — kérdezte az uram. — Hogy kérde­zhetsz ilyet a puska, hát persze, hogy táncosnő leszek! — Több se kellett nekem! Még éppen az kellene, úgy sem lehet bírni a Marikával, öt színészgene­­ráció minden idegessége, a Vizváryak, Tapol­­czayak, Kerpelyek minden lelki aberrációja össze­futott ebben a gyerekben. Adtam én aztán neki táncosnőt. Ugy­e Marikat Na, mi leszek­ A kislány lehajtja a fejét, úgy suttogja: — Jó anya és jó feleség! Kerpely Jenő meséli a múltheti nagy londoni koncertről: —■ Londonban a British Broadcasting, az an­gol rádióleadó hívott meg bennünket, amely hét estén keresztül a modern európai kamarazenei törekvéseket óhajtja bemutatni publikumának. Erre az estére utaztunk ki mi öten, a vonósnégyesünk és Basilides Mária, aki szintén fellépett. A hét estét elosztva rendezik, minden hónapban egyet. Szép egymásutánban így kerülnek sorra még az olaszok, a németek, a franciák, a csehek és a hollandusok. Az első est a magyaroké volt. Ezt a szokástól eltérően nem a Stúdióban, a függönyökkel elzárt kis szo­bában, hanem London legnagyobb hangversenytermében, zsúfolt ház előtt, díszhangverseny keretében tartották meg. Ott voltak természetesen az összes londoni zene­­kritikusok is, de a tulajdonképpeni közönség az, a­ki tudja hány millió ember volt, aki a rádió hall­gatójával fején, vagy a Laulsprecher előtt ülve, hallgatta végig a koncertet. Az összes angol leadó­állomások aznap este csak a mi hangversenyün­ket közvetítették. — A műsor? — Dohnányinak és Molnár Antalnak egy-egy koncertjét és egy Kodály-triót játsszottunk, Basili­­des Mária pedig Bartók Bélának és Kodály Zoltán­nak dalait énekelte, hihetetlen sikerrel. Alig akar­ták leengedni a dobogóról. És megtörtént az, amire az angol rádió történetében példa még nem volt, hogy a publikum pressziójára to­vább tartott a hangverseny, mint ahogy, az kontemplálva volt. *­­ Öblös, mély, kényelmes Biedermeier-karosszé­­kek, masszív, súlyoslábú asztal, zsúfolt köny­v­­szekrény, hatalmas négylámpás rádiómasina — ezek azok a bútordarabok, amelyek között Kerpely Jenő az ő, csendes, egyszerű, igénytelen művészéletét éli. No, meg a gordonka a sarokban. És a szomszédszobában két hófehér, hálós ágyacska, bennük a két Kerpely-gyerek: a hároméves Marika és a háromhónapos Ágota Judit Pöntyl. Rájuk a legbüszkébb Kerpely Jenő. Terveiről beszél azután:­­• A jövő héten újra Angliában játszunk. Ér­dekes, hogy az angolok, akik pedig különben­ iro­dalomban és művészetben mindenütt a könnyül keresik, mennyire szeretik és kívánják a komoly magyar muzsikát. Nem túlzok, amikor azt mon­dom, hogy’ odakinn majdnem olyan jól ismerik Bartók és Kodály nevét, mint Beethovenét. Chelseyben fogunk koncertet adni, ahol londoni műsorunkon kívül még Radnay Miklósnak egy darabját is eljátsszuk. — Még nem alakult ki teljesen a programunk. Annyi bizonyos, hogy a jövő hónapban Romániá­ba és Csehszlovákiába megyünk, a télen pedig a zene igazi hazájába, Németországba. Hiába, mégis csak ott muzsikál legszívesebben az ember. Ott nem csak érzik, ott értik is a muzsikát. Ta­vasszal pedig, mikor az egész világon, halálának százesztendős évfordulójára, Beethoven-ünn­epsé­­geket rendeznek, idehaza maradunk és Pesten, valamint a vidék nagy városaiban Beethoven estéket adunk. Odaát felébred Pön­yi. És diskurál. Ilyeneket mond: — A pá, ii, aa! Kerpelynek felragyog az arca: — Lássa, ez a legszebb muzsika. Ilyet írjon az a Bartók. De hiába próbálja, ilyet úgy se tud! — Gramofonba is játszottak odakinn — mondja Kerpelyné. — Ja igen, a Columbia-gyárnak játszottunk próbát és csináltak is egypár felvételt. Magyar kamarazene eddig még nem szerepelt gramofon­­on és Dohnányi Ernő muzsikáját nemsokára az összes angol kolóniákon fogják ismerni. Húsz­ezer lemezt készítenek egyelőre. Pöntyi sír, Marika énekel, Jogos, a kutya, ugat, Torkos, a macska, nyávog és a gazda gordon­ká­zik. Muzsikálnak Kerpelyéknél. Ádám László. Az ESTIKURIR előfizetési ára: MAGYARORSZÁGON Egy hónapra ........................ 40.000 K Negyedévre .......................... 120.000 KÜLFÖLDÖN Egy hónapra........................ 80.000 K Negyedévre........................ 240.000 „

Next